Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
1981. AUGUSZTUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5- - -&<>■,. • ,M&0f A Fejér megyei Tác község közelében fekvő egykori római településen, Gorsiumban a nyári szinházi évad programjának keretében előadták Arisztophanész: Lüzisztraté című komédiáját. A színdarabot Bohák György rendezte, zenéjét Petrovits Emil szerezte. A főbb szerepeket Pécsi Ildikó, Szabó Gyula, és Sunyovszky Szilvia alakította IFilmiegy ] Az Olsen-banda boldogul Többszörösen ..kánikulai” film az Olsen-sorozat hatodik epizódja. Nemcsak azért, mert filmszínházaink most, július végén, augusztus elején vetítik, de azért is, mert Erik Balling mozija — hogy is mondjuk nagyon illedelmesen — áthatóan veríték illatú. A dán filmsorozat első epizódja sem bűvölt el bennünket, dehát — ahogy a magyar mondja — „egyszer ez is elmegy”, — megnéztük, kibírtuk.; Megbocsáfjtóan mosolyogtunk a banda tagjai — Egon, Olsen, Benny, Kjeid és Yvonne— bugyutasá- gain, s abban reménykedtünk, majd kárpótoljuk magunkat egy-egy jobb, nyári kalandfilmmel. S akkor jött — nem a Tenkes kapitánya — hanem az Olsen hatodik epizódja. A tét most is szép summa, 15 millió dollár, e körül forog a cselekmény, ügyetlenkedik a balkezes társaság. Mindezt a rendező, az operatőr olyan bárgyún, gyermetegen tárja a néző elé, hogyha nem lennénk a fentebb említett pénznemnek szűkében, legszívesebben felállnánk a nézőtéren, felhívást bocsájtanánk közre „kalapolásra”, összeadnánk a bandának azt a pár milliót, hogy soha többé ne lássuk őket filmbéli, vagyonszerzési manővereikkel. Szerencsére valami hasonló talán most bekövetkezik. Ugyanis mi, magyar mozi- nézők is hozzájárultunk szerény forintjainkkal — amelyeket filmforgalmazóink nyilván keményebb pénzben fizettek ki a dán cégnek, vagy ahonnan vették ezt a sorozatot — ahhoz, hogy Olsanék mégis meggazdagodtak, s visszavonulhatnak. Ha hinni lehet a film eredeti címének — Az Olsen- banda visszavonul — akkor fellélegezhetünk, nincs hetedik epizód, hiszen az eddigi hat is csupán az első film szakállas trükjeinek unott ismétlése volt. így most a filmkrónikás örömmel tudathatja, hogy az el sem készült Olsen bandája nyugdíjban című filmet nem mutatják be filmszínházaink. — ti — Történelemformáló hétköznapok A Szolnok megyei Lelvél- tár kiadásában jelent meg Somlyai Magda Történelemformáló hétköznapok Jász- Nagykun-Szolnok vármegyében című könyve. A népi átalakulás kezdetei című rész Szolnok megye történetének 1944 szeptemberétől 1945 májusáig terjedő időszakát foglalja össze, az országos eseményekkel összefüggésben hiteles képte ad szűkebb hazánk népi demokratikus átalakulásának kezdeteiről. A fejezetben a szerző részletesen tárgyalja az időszak társadalmi; politikai életének valamennyi főbb kérdését, egészén a központi irányítás megszilárdításának időpontjáig kíséri nyomon az eseményeket. Kitér a köz- biztonság, a közmunkák megszervezésére, a termelés, a közelállátás, az egészségügy és az iskolai oktatás újjászervezése érdekében hozott intézkedésekre. Elemzi a pártok, a nemzeti bizottságok, az önkormányzati testületek szerepét, az újonnan megalakult hivatalok munkáját, valamint a szervezett politikai rendteremtés első lépéseit. A földreform végrehajtása Jász-Nagykun-Szolnok megyében című tanulmánya azt a demokratikus folyamatot írja lé,; gmely 1945. és 1947. között Szolnok megyében is megvalósította a parasztság évszázados álmát. A szerző pontos statisztikai adatokkal, eredeti dokumentumokkal támasztja állá az leírt eseményeket. A kötetet gazdag mellékletek egészíti^ ki, az olvasó az eseményeket dokumentáló jegyzőkönyvek, plakátok, hirdetménye^ seígtségével is képet alkothat a megye történetének e fontos időszakáról. A könyvet haszonnal forgathatják a helytörténeti kutatók, a pedagógusok, a Szolnok megye múltja iránt érdeklődő olvasók. Odaítélték az idei Liszt-hanglemez nagydíjakat Öt hangfelvétel — egy hazai és négy külföldi album — kapta meg az idén a Liszt Ferenc Társaság nemzetközi Liszt-hanglemez nagydíját. A zongoraművek közül nagydíjat kapott a francia Arpege Társaság albuma, amelyen Liszt h-moll szonátáját, valamint 8 kései zongoradarabját játssza Michael Rudy. Ugyancsak nagydíjjal jutalmazták a Connoisseur Society (USA) kazettafelvételét. A svéd Grammofon Ab Bis cég Hans Fagius orgonajátékát rögzítette, az „Ad nos, ad valuta- rém undam” című fantázia és fúga, a b-a-c-h prelúdium és fúga, valamint a „Weinen klagen . ..” variációk csendülnek fel a lemezen. Az NSZK-beli Emi Electrola a szerző zenekari kíséretre komponált összes zongoraművét jelentette meg. Végül a Hungaroton albuma bizonyult méltónak a nagydíjra. A koronázási misét a Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfonikus zenekara adja elő Kincses Veronika, Takács Klára, Gulyás Dénes és Polgár László közreműködésével, Lehel György vezényletével. Az eredmények fényénél homályban A megyei könyvtár helyzetéről „A permanens művelődés eszközei közt pedig továbbra is kiemelkedő szerepet játszanak azok az ismerethor- dozók — cáfolva a Guten- berg-galaxis térvesztését jósoló elméletet — amelyek a legegyszerűbben, a legnagyobb választékban, a legdemokratikusabb formában változatlanul a Könyvtárakban férhetők hozzá, vehetők igénybe. . Annak magyarázatára, hogy hazánkban a könyvtárak miért nem foglalnak el egyértelműen fontos helyet a művelődés tágan értelmezett folyamatában, sokféle tényező említhető meg.” (Idézet Pozsgay Imre művelődési miniszter előadásából, amely elhangzott a június 2—3-án rendezett IV. országos könyvtárügyi konferencián.) „Hasas” polcokon a világ zeneirodalmának remekei Fotó: H. L. A „középmezőnyben” Első ránézésre Szolnok város könyvtárügyének nincs miért szégyenkeznie. A kisebb szakszervezeti könyvtárak mellett Szolnokon működik a tanácsi könyvtárhálózat megyei központja és számos fiókkönyvtárral a városi könyvtár. A megyei könyvtár, tavalyi működési és forgalmi adatait összehasonlítva az ország más, hasonló nagyságrendű, funkciójú intézményeivel, megállapítható, hogy a tisztes „középmezőnyhöz” tartozik. A majdnem azonos nagyságú Tatabányához viszonyítva Szolnokon ezerrel több a beiratkozott olvasók száma, és 30 ezer kötettel nagyobb a Verseghy megyei könyvtár forgalma. Kaposvárhoz hasonlítva sem mutat rosszul a mérleg, Egerhez, Békéscsabához képest pedig szinte „jól állunk”. Ebből az összevetésből persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, legföljebb any- nyit, hogy a Verseghy könyvtár, a megyei hálózat központja, legnagyobb tudományos és közművelődési funk- • ciókat betöltő könyvtára — állja a sarat. Zsúfolt polcok Hogy az „állja a sarat” kifejezés nem túlzás — induljunk el, s járjuk végig a megyei könyvtár helyiségeit. A gyermekkönyvtár látszólag nem küszködik helyhiánnyal. Tényleg csak látszólag. Ez a 147 négyzetméteres könyvtár nem kevesebb mint 3000 (!) gyermekolvasót hivatott ellátni. A könyvállománynak — ami meghaladja az 56 ezer kötetet — csak a töredékét tudják a szabadpolcokra tenni. Az újságokból és a folyóiratokból szinte csak a legfrissebbeket lehet itt tárolni, de a kézikönyvtár állományát is alaposan meg kellett szűkíteni. Raktárak. Az olvasótermi úgynevezett tápraktárba az új könyvek már nem fémek be, egymás tetejére rakva türelmesen várnak a világ- és a magyar irodalom nagyjai, lesz-e számukra hely a polcokon. Másutt a szükség törvényt bont: egymásra, „farijára” vagy „élére” állítva férnek csak a polcra a könyvek. A folyóiratraktárban csak az elmúlt 4—5 év periodikái kaphattak helyet. Fontos, gyakran kért könyvek szorultak ki — a szó legszorosabb értelmében — a könyvtár két 6—7 kilométerre levő raktárába. Gyakran előfordul, hogy az olvasó kívánságát csak 2—3 napos késéssel tudja a könyvtáros teljesíteni — akár az olvasóteremben, akár a kölcsönzőben kérik a könyveket. (KönyvM ivel humán gimnáziumba jártam. ismerem a holt nyelveket, de nem ismerem az élőket. Egyszer Magonzában együtt reggeliztem egy német miniszterrel, és latinul beszélgettünk. Néhanapján még most is előjön álmomban az a beszélgetés, ugyanúgy, ahogyan az érettségiről is szoktam álmodni. Nem könnyű dolog, mondhatom, úgy járni a világot, hogy az ember csak latinul tud, még az is előfordulhat, hogy valamelyik szállodaportás kihívja a mentőket. így aztán néhány éve meggyőztem magam, hogy hasznos volna felelevenítenem azt a nyomorúságos francia tudást, amit a gimnáziumban felszedtem,' de hamarosan átnyergeltem az angolra. A mi, kötött munkaidő nélküli, mesterségünk mellett ■ sohasem lehet tudni, hol leszünk szerdán 15 órától 17-ig és pénteken 18-tól 20-ig; tehát nem tudtam beiratkozni egy british school-ba, és így ráfanyalodtam a lemezekre. De, mint azt mindenki tudja, az angol nyelvben éppen az a lényeg, hogy sokat kell társaLuca Goldoni Az amerikai nő lógni, és a lemezekkel éppen ezt nem lehet. Szerencsére a házban, ahol lakom, él egy fiatal amerikai házaspár, a férj az orvosegyetemen tanul, az asszonynak nincs elfoglaltsága. így aztán, ha van egy szabad órám, telefonálok, és az asz- szony hamarosan megérkezik, megrakodva könyvekkel és szótárakkal. Mindig tetszett nekem az amerikaiak gyakorlatiassága. Például, amikor az első óra végén megkérdeztem, hogy mire számítsak, havi ősz- szegben állapodunk-e meg, avagy alkalmanként ad egy feljegyzést arról, hogy mennyi jár neki, az asszony azt felelte, hogy adjak inkább nyomban háromezer lírát. És ez így megy minden alkalommal. És minden alkalommal elgondolkozom azon, hogy mennyi körülményeskedésbe telik, amíg mi Olaszországban kifizetünk valakit. Kétségtelenül meg kell adni a módját: nem pénzről beszélünk, hanem honoráriumról, a bankjegyeket borítékba kell tenni, a nevesebb orvosok szinte megsértődnek, ha ilyesmire kerül sor, és utálkozva intenek, ott az ajtó mögött az asszisztensnő, ő tesz eleget az ilyen alantas formaságoknak. Angol társalgásunk rendkívül változatos. Például az amerikai fiatalasszony kijavít engem, és megmagyarázza (olaszul), hogy mi a különbség aközött, hogy „én menek az iskolába” és „én megytem az iskolába”. Akkor én kezdem magyarázni neki a megy ige rejtelmeit, amelyek szerint mi „megyünk”, de ők „mennek”. Az amerikai nő figyelemmel hallgat, jegyzetel, és levonja a következtetést: ők mennek, mi menünk, ők megytek. Ilyenkor én rendszerint azt mondom, hogy a megy ige nagyon nehéz, és elragozom neki az összes időben, az összes személyben, egyes és többes számban. Néha megkérdem magamban az őrá végén, hogy miért én adtam neki a háromezer lírát. Mint az amerikaiak általában, az én nyelvtatárosnak a lehető legrosz- szabb érzés így „kiszolgálni” az olvasót.) A könyvtárosok érdemei A kölcsönzőben — ugyancsak a szükség törvényt bont elv érvényesül: lassan-lassan a mennyezetig emelkednek a polcok. A tájékoztatószolgálat és a zenei részleg egyetlen piciny helyiségbe szorult. A zenei katalógus dobozai, egymás tetején, a könyvtárosok mindennapi munkájához szükséges kézikönyvek egymás mögé, három (!!) sorba rakva állnak a hasasra görbült polcokon. Csakúgy, mint az óriási értéket (eszmeit és anyagit) képviselő hanglemezalbumok. Folytathatnánk, a könyvtárat — és a vele egy épületben levő múzeumot — időnként meglátogató rágcsálókig vagy a kötészet és a sokszorosító leírhatatlanul rossz munkakörülményekig. Mindez az eredmények fényében jó ideig homályban maradt, illetve a helyzet — a lehető legkellemetlenebb módon — konzerválódott. A könyvtárosok tehetnek róla? Aligha, ök végzik munkájukat: kölcsönöznek, tájékoztatnak, publikálnák, szervezik, tervezik a megyei könyvtárhálózat életét. Több területen kiemelkedő eredménnyel: ismertek és elismertek a könyvtár kiadványai, a könyvtár égisze alatt zajló kutatómunka és számos sikeres rendezvény. Annak ellenére, hogy a rossz körülmények ma már az olvasó- mozgalbmban is tükröződnek; 1979-hez képiest tavaly több mint 8 ezerrel csökkent a látogatók száma, hogy csak egy példát említsünk. És tovább ? A következő tervidőszak^ ban — 1985 után — alighanem megtörik a jég. A megyei tanács hatodik ötéves tervében helyet kapott: a jelenlegi tervidőszak végén megkezdődik az új megyei könyvtár építése, amely az évtized utolsó harmadában fejeződik be. Ezzel megoldódik majd a megyei múzeum — lévén egy épületben a két intézmény — hasonlóképp súlyos problémája is. Szabó János nárnőm is gyakran jóhiszeműen nem vet számot a körülményekkel, amelyek pedig minket, mesterkélt és rosszmájú latinokat annyira befolyásolnak. Egyszer a gyógyszertárban voltam éppen, jó sokadmagam- mal, amikor valaki megérintette a váltamat. Megfordultam, ő volt. Azt mondta, hello, ne haragudj, tegnap nem mehettem át hozzád, a férjemmel voltam. Nem fontos, feleltem, miközben a gyógyszerész már figyelt, majd máskor találkozunk. ö mosolygott, és megkérdezte: de neked este sohasem jó? Néhány asszony is rámnézett, látásból ismertem őket. Azt feleltem, hogy nekem jobb délelőtt. A párbeszéd egy darabig ilyen hangnemben folyt, majd az amerikai nő azt mondta: bai, bai, hívj telefonon. Szerettem volna elmagyarázni, legalább az ismerős gyógyszerésznek, hogy az amerikai nő a gerundive forms titkaiba avat be, én pedig az ő ismereteit a megy igével gyarapítóm, de eszembe jutott, hogy mit tartunk Vni latinok a kéretlen mentegetőzésről, hát inkább annyiban hagytam az egészet. Fordította: B. A.
