Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-26 / 199. szám

1981. AUGUSZTUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnok „pereménm Javuló életkörülmények Andrikó Miklós látogatása Szolnok munkásnegyedébe, választókerületébe látoga­tott el íegnao Andrikó Mik­lós országgyűlési kénviselő. a megyei oártbizottság első titkára. Simon Józseffel, a városi pártbizottság első tit­kárával először betértek a Munkásőr úti Lokomotív ABC-be. megtekintették az áruválasztékot, a raktárakat, a forgalomról érdeklődtek. Az alig három és fél hónán alatt elkészült bolt az első láncszeme annak az ötéves programnak. amely ilven kis üzletekkel teleníti be a megyeszékhely oeremkerüle- teit. Alcsiban. a Kisgvero Medgyesi telepén, a Pletvka- faluban és a Dobó utca tér­ségében létesült hasonló. — Nagyon iól felszerelt kisáruházL vigyázzanak rá* — búcsúzott a kéDviselő. ió forgalmat kívánva. Ezután az Amfora új te­lepét keresték fel. ott a költözködés körülményeiről, az árukészletről. meglévő gond iáikról érdeklődött Andrikó Miklós Kacskin Péter telepvezetőtől. A te­lephez vezető út_láttán.java­solta, hogy csináltassák mee. mert tengelvtörés nélkül az autóbusz nem tudna a Csa­ba utcán végigmenni. Oj honfoglaló a déli ipar­telepen a Tiizén is. A hét hektáros úi telepen azt néz­te meg Andrikó Miklós: ho­gyan váltia be a hozzáfűzött reményeket, s mi hiányzik még? Gombos Gyula telep­vezető kíséretében a látoga­tók elégedetten nyugtázták: az úi telepen példás a rend. nagy az áruválaszték. Ez utóbbi kulturáltabb kínála­tára egyébként már építik a telepen a Tüzép-áruházat. is. A megyei pártbizottsáe első titkára a déli ipartele­pen. valamint Szolnok VIII. kerületéiben látott úi létesí- ményetoről elismerően nyi­latkozott Egy csepp a BUBIV óletéből Lendületet adhat a Kivel is viaskodik ez az ember? önmagával vagy a környezetével? Annyit bizto­san tudok, hogy a képen, ahogyan derűlátón ragyog a szeme, az mostanában a rit­ka pillanatok közé tartozik. S azt is tudom, igaza volt annak a főnöknek — nem az övé —, aki azt mondta: nem szabad, hogy a jók elmenje­nek. Honnan a roppant ener­gia, amivel próbálja meg­győzni önmagát és környeze­tét? Rejtély. Mint ahogyan most nehéz lenne megvála­szolni azt is, a kudarcok vagy a roggyant műhelynek alig nevezhető valami — ahol betiltották a munkát — si-, kerélményei adnak valakinek erőt. Hát ki ez a fiatalasszony? Sallainé Soós Erzsébetnek hívják. Kárpitos a Bútoripari Vállalat jászárokszállási te­lepén. Meddig? Nem tudom. És még? Párttitkár, a kis üzemben működő pártalap- szervezet titkára, s egy, a vezérigazgatónál interveniáló munkásküldöttség tagja. Aki szereti a verseket (E két momentumnak a későbbiek­ben igen lényeges szerepe lesz.) Elöljárójában ennyit. S következzék egy történet arról, miként válhatnak sem­mivé — s szempontjából ez a jó — a leánykori álmok. „A barátnőm közgazdasági szakközépiskolába ment. Én is vele tartottam. Azután rá­jöttem, nem tetszik ez ne­kem. Semmi közöm a rubri­kák, a rovatok, a számok eme világához. Segédmunkás lettem, 14—15 éves fejjel, öt­száz forintot kerestem, 190 volt a bérlet Nem sokáig ment a dolog. Beiratkoztam szakmunkásképzőbe, a BU­BIV jászberényi gyárában ta­nultam ki a kárpitos szak­mát. Nem dicsekvés: piros színű volt a bizonyítványom. Mondták, munkások kellenek Pesten az I-es gyárba. Né­gyen mentünk fel, a mátyás­földi szállásról jártunk ki Újpestre. Nagyon klassz volt az az időszak. Amikor a fő­városba kerültem, beiratkoz­tam középiskolába. Az első két évet összevonták, úgy hívtuk mi — gyorstalpaló, de a harmad-, negyedév az rendes volt, így jött az érett­ségi, ami után kiemeltek. Hát ezt nagyon nem szerettem. Üzemvezető mellé adminiszt­rátornak tettek. Kevés volta munka, nem töltöttem ki ve­le a munkaidőt. Többet akar­tam én ennél, így az már jobb volt, amikor megtettek koordinációs művezetőnek. Eddig az események első sofa, ami azután a jászárok­szállási telepen folytatódik. Előtte azonban egy elkapott megjegyzés: „Tagja voltam a vállalati KISZ-bizottságnak. Szeretem a közösséget, az ilyen munkát. Nem tudok meglenni nélküle. A szüleim is ilyenek voltak — már Idő­sek. Lehet, hogy örököltem volna?” A BUBIV Jászárokszállá- son megvett egy telepet. Sal­lainé mondja: „Albérletben laktunk, mert közben férjhez mentem. Hosszabb távon tarthatatlan állapot ez. Ügy döntöttünk a férjemmel, el­jövünk ide. Lelkiismeretfur- dalásom volt, hiszen én az I-es gyártól rengeteget kap­tam, tanulhattam, külföldre mehettem. Mondták, csak jöjjek, hiszen így jó ez a vállalatnak is. Művezetői ál­lást ígértek. Ez utóbbiból persze nem lett akkor sem­mi. Kérdezték, a férjem mi­vel foglalkozik. Mondom, asztalos, de technikus is. Mondják, akkor majd küldje be. Erre én; itt vár kinn. Szóval odaadták neki a mű­vezetői beosztást. Furán jött ki — én csoportvezető let­tem. Azt mondtam az asszo­nyoknak az első nap: ugye ismerik Váci Mihály versét? Nem elég... ez az én elvem is. Erre azt válaszolta az egyikőjük: nem ismerjük mi, csak a Nyomorultakat. Paff lettem. Szóval rengeteget küszködtem, küszködtünk ele­inte. Végül azután összejött a közösség.” Kérdezem, hogy van az: 1977. június 2-án jött Jász- árokszállásra, s 1978-ban be­adta a felmondását. „Dolgoz­tam, mint egy güzü. Nem kérdezte meg tőlem senki, hogy van valami problémája. Mégis sikerült felvinni a da­rabszámot. A kapcsoló pisz­tolyoktól eleinte remegtek, féltek az asszonyok, igy kezd­tünk. Én azt mondtam, ha ez nem érdekel senkit, elegem volt. Amikor beadtam a fel­mondásom, és elmondtam ezt, rögtön megkérdezték, mi van. Fizetésemelést is kap­tam. Maradtam. Később még miniszteri kitüntetést is kap­tam. Azután megválasztot­tak az itteni pártalapszerve- zet titkárának.” Bizalmat szavaztak meg neki — mondja —, s néhány perc múlva kiderül, az fog­lalkoztatja, elmegy máshová dolgozni. De nem a sértődés viszi el. A magyarázat egy­szerű: „ezt nem lehet azem­I TOT is az Iraki Parasztszifvetsig szerződése A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa meghívásá­ra augusztus 15—25. között Szaadun Musztafa alelnök vezetésével hazánkban tar­tózkodott az Iraki Paraszt* szövetség küldöttsége. A ven­dégek Vas és Heves megyék­ben tanulmányozták a terü­leti szövetségek és termelő- szövetkezetek munkáját. Az iraki küldöttség tárgyaláso­kat folytatott Czimbalmos Bélával, a TOT főtitkárával, Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkárral, valamint Székács Imrével, a TESCO vezérigazgatójával, a magyar—iraki műszaki-tudo­mányos együttműködési ve­gyes bizottság magyar tago­zatának elnökével. A TOT és az iraki parasztküldöttség képviselői egyezményt írtak alá a két szervezet közötti együttműködés kiszélesítésé­ről. Az iraki küldöttség ked­den elutazott Budapestről. bizalom berekkel csinálni”. Megtu­dom tőle s a telep vezetőjé­től, hogy a munkavédelmi felügyelőség 1980. december 31-vel betiltotta itt a mun­kát a tarthatatlan körülmé­nyek miatt Az idén újabb vizsgálat következett, s bizo­nyos feltételekkel — felújí­tási kötelezettséggel — ha­ladékot kapott a BUBIV. „Amióta itt vagyok, nem költöttek erre a telepre sem­mit Rogyadoznak az épüle­tek, szociális helyiségről ne is beszéljünk. Híre jött, be kell ^mennünk Jászberénybe dolgozni, megszüntetik a te­lepet. Engem mint párttit­kárt a dolgokról nem tájé­koztatott senki. Bármilyen tárgyalás volt én nem vol­tam benne. Uletve egy hétta­gú munkásküldöttséggel benn voltam a jászberényi gyá­runkban, ahová lejött a ve­zérigazgató. Ott hallottuk, mi van. Ezek az asszonyok dolgozni akarnak, mindenki­nek OTP-je van, élni kell. Javarészük vállalja benn is a munkát. Csakhogy ott két műszak is van. Mi legyen a gyerekekkel, mert ehhez itt a községben az óvoda, a böl­csőde nem igazodik. Kettős­ség van bennünk, mert ki­nek higgyünk. A vállalat ve­zetőinek vagy a községiek­nek.” A beszélgetés után megtu­dom ugyanis, hogy a mostani telephely egyébként község­fejlesztési terület, helyére épületeket, lakásokat szánná­nak. Igaz, hogy elhatároz­ták a kisüzem falainak meg­erősítését, felújítását, kérdés, a tanács ad-e rá építési en­gedélyt? A telep jó terméket gyárt. Nyereségeset. A ter­melési értékről aligha mond le a vállalat. „Megoldást kell találni” — így Sallainé — „emberségeset”. Mert a dol­gozóknak joguk van tudni, mi lész velük. Hozzáteszem, a vezetőiknek még inkább Másként hogyan is várhatnák el tőlük az alkalmazkodást a változó körülményekhez, s ez utóbbi célért a propa­gandát. Eszembe jut, hogy igaza volt a másik üzem fő­nökének, igaza: nem szabad, hogy a jók elmenjenek. A jászárokszállási telep egy csepp a milliárdos termelésű BUBIV életében. Mielőtt be­szélgettem volna Sallainé Soós Erzsébettel, mondják — őt' ismeri a vezérigazgató. Amikor megemlítem, megma­gyarázza: „Tagja voltam a KISZ-bizottságnak, meg sok verset mondtam. Talán in­nen.”’ Hozzátenném: is. Hajnal József ENERGIÁBÓL Kevesebb is elég nélkül, hogy na­ponként gondol­nánk az energia­válságra, egyre ta­karékosabban gaz­dálkodunk a különféle ener­giahordozókkal. Az óik nyilt- vánvaló: a növekvő energia­árak. Ennek hatására a la­kosság fogyasztásában, új szemlélet alakult ki. Ennek jelei: mintha a korábbinál nagyobb lenne a kereslet az energiatakarékos készülékek iránt. Egyre többen keresik a jó hőszigetelő építőanya­gokat, a nyílászáró szerkeze­teket Jelentősen, nőtt az ab­lakszigetelő szalagok forgal­ma is. A használt gépkocsik piacán pedig a .mennyit fo­gyaszt” egyre fontosabb kér­désnek számit. Lakásonként — folyó ára­kon számítva — évente 6000 —10 000 forintot költünk energiára (nem számítva a benzánköltséget) Ez az ener­giaköltség sajnos, egyre na­gyobb lesz, minden érv te­hát a takarékosság mellett szól. A jövőben épülő laká­sok már jobb hőszigeteléssel készülnek, ennek révén évente több mint ezer fo­rintnyi költséget lehet meg­takarítani. S aki még nem jött volna rá; az olajkályhák és a hozzá tartozó kémények karbantartásának, a készülé­kek beszabályozásának kéz­zelfogható eredménye van. Ez azt jelenti, hogy a fo­gyasztás 15—20 százalékkal csökkenthető. (A karbantar­tó hálózat fejlesztésére a VI. ötéves tervben 400 millió fo­rintot költenek) Minden lakosnak érdeke tehát, hogy több figyelmet fordítson háztartásának energiafogyasztására. Ezéirt hasznos lehet az alábbi né­hány jótanács: Egy teljesen tranzisztori- zált televízió évente 4Ó0— 500 kWh-va-l kevesebb ener­giát fogyaszt, mint a csöves készülék, aminek eredmé­nyeként vidéken évente 800 —1000 forinttal1 kisebb a vil­lanyszámla A különféle hű­tőszekrények napi eneríüa- felhasználása 0,8 és 2,5 kWh között változhat. Nem mind­egy tehát, hogy vásárláskor milyen hűtőszekrény mel­lett döntünk, lehet, hogy a drágább olcsóbb! Akárcsak azok az automata mosógé­pek, melyek „hagyományos” elődjeiknél: ugyan ezer fo­rinttal drágábbak, ám ener­giatakarékos programjaik miatt ez a befektetés pár év alatt megtérül. A lakosság energiafogyasz­tása — bár nem elhanyagol­ható — mégis csak egy ré­sze az ország összes ener­giafelhasználásának. Az energiagazdálkodásnak —, ami egyet jelent az ésszerű felhasználással —■, tehát rendkívül tág tere van Ezt fogalmazza meg az elkövet­kező öt évre szóló energia­gazdálkodási program. S hogy miért volt erre szükség egyáltalán? Nézzünk egy pil­lanatra a közelmúltba. 1973. és 1980. között a vi­lágpiacon a szén éra mint­egy négyszeresére, a koksz és az urán ára ötszörösére, a kőolaj ára pedig tízszeresére emelkedett Az energiahor­dozók árnövekedése részint azt eredményezte, hogy az importőr országok fizetési mérlege deficitessé vált, másrészt, sok országban a gazdaság növekedési üteme lelassult vagy visszaesett, s csökkent az életszínvonal! A kőolaj jelenlegi árának fenntartása — ami természe­tesen az exportáló országok­nak busás hasznot hoz —, vagy emelése, (ami az olaj- monopóliumok közös érde­ke), elgondolkodtatta az im­portőröket Már csak azért is, mert a prognózisok sze­rint a kőolaj 1990-ig gazda­ságosan nem helyettesíthető, s addig megduplázódhat az ára. Marad tehát az egyet­len megoldás: takarékoskod­ni kell az energiával! A je­lentős importra szoruló or­szágok — hozzánk hasonló­an — nehézségekkel terhes évtizednek néznék elébe, s védekezésül új energiastra­tégiát dolgoztak ki. Ennek lényégéi, hogy a szükségletek növekedését lassítják, a ha­zai forrásokat fokozottabban hasznosítják, új eljárásokat, kutatásokat (kezdenek mind az energiatermelésben, mind a felhasználásban. Magyarország — talán fe­lesleges is mondani — kény­telen lemondani az új eljá­rásokról), s önellátásra sem rendezkedhetünk be. (2000-re a hazai energiahordozók részaránya legfeljebb 65 szá­zalék lelsz.) Az energiaszükségletek nö­vekedési ütemének csökken­tését alátámasztja az előt­tünk álló időszak lassúbb gazdasági növekedése, a ter­melési szerkezet kevésbé energiaigényes fejlesztése és az energiahordozók termelői és fogyasztói áremelésének hatására kibontakozó takaré­kosság. hazai energiagaz­dálkodási program célja, hogy az ener­giaszükséglet — az elmúlt öt év mint­egy 20 százalékos növekedé­sével szemben — legfeljebb 10 százalékkal növekedjen a VI. ötéves terv sarán. A program szerint a felhaszná­lás 2—3 százalékának megfe­lelő import energiahordozót (kőolajtermékeket és kok­szot) olcsóbb tüzelőanyagok­kal földgázzal, szénnel, hul­ladékokkal, geotermikus energiával stb.) kell helyet­tesíteni. A cél1 az, hogy a kő­olaj és kőolaj termék ek rész­aránya csökkenjen. A takarékosság persze magától nem valósul meg. A vállalatokat, a lakosságot az energia ésszerű felhasználá­sára kell ösztönözni. A ne­héz esztendőket csak így tudjuk átvészelni. N. Gy. automatizált gyárak Elsőként Csepelen A Csepel Vas- és Fémmű­vek szerszámgépgyárában — az országban elsőként — rövi­desen megkezdi a próbaüze­met egy integrált számító­gép-irányítási rendszer. A Magyar Tudományos Akadé­mia számítástechnikai inté­zetével közösen nyolc fontos alkatrésztípus 36 féle meg­munkálási programját már elkészítették, valamennyi szerszámgéphez szükséges precíziós öntvény, amelyek minősége alapvetően befolyá­solja a végtermék minőségét. A következő hetekben fo­lyamatosan kapcsolják be a gépeket, technológiai egysé­geket az integrált termelési rendszerbe, s várhatóan ok­tóbertől a szerszámgépgyár öt megmunkálóközpontja, egyik anyagot, alkatrészt és szerszámot kiszolgáló magas- raktára, egy ipari robotja és komplett mérőberendezése számítógépes irányítással, tel­jesen automatikusan termel majd. A gyáriak úgy terve­zik, hogy minimálisan két műszakban, de ha lehet, há­rom műszakban indítják a próbaüzemet. így a teljes, komplett integrált termelési rendszer összesen 32 hagyo­mányos megmunkáló szer­számgép munkáját látja el. A rendszer üzemeltetését, műszakonként mindössze há­rom szakember végzi el, így sok dolgozó fizikai munká­ját kiváltják. Erre nagy szük­sége is van a gyárnak, mert munkáslétszáma évről évre csökken. Csupán az idén ed­dig több mint nyolcvanan mentek el a csepeli szer­számgépgyárból. A csepeliekkel szinte egy- időben a Szerszámgépipari Művekben, az Egyesült Villa­mos Gépgyárban és néhány kutató-fejlesztő intézetben is munkába állítják a számító­gép-irányítási rendszert. Tiszalöki hajójavító üzem Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tiszalöki Vízlépcső és Hajójavító Üzemében az idén tizenkét vontató motoros, uszály, lakóba jó és úszótest kerül fel­újításra. Emellett évente két-három saját tervezésű, kétszáz tonnás uszályt is gyártanak a tiszai hajós fit* varozás részére. A képen: a sójatér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents