Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 20 Művelődő falvak— a változó időben Ma már történelem Nagyszerű demonstráció volt 1957. augusztus 20. Kisújszálláson Szolnok megye lakosságának több mint a fele nem városokban él. hanem községekben. illetve egy kisebb — de még ma is jelentős — hányada tanyákon. Végigtekintve. járva a megye fal- , vait — a legváltozatosabb képet látjuk. A néhány száz lelkes, apró településektől a tízezernél nagyobb lélekszámú. közigazgatási és ellátó központ szerepet is játszó óriás falvakig terjed a skála. Vannak köztük az ..isten markából kicsúszott”, fogyó lélekszámú, a fejlődés jeleit nem egyértelműen mutató települések, de vannak összkomfortos. dinamikusan gyarapodó. jelentős (és egyre jelentősebb) gazdasági szerepet játszó községek is a megyében. Olyanok, amelyeknek népe ingázó, eljáró, de olyanok is. amelyek nap nap után eljárókat, ingázókat fogadnak. s akad olyan is. amelynek lakossága harmadát hátrányos helyzetűek alkotják. Ennek megfelelően ugyanilyen változatosság ^jellemzi a falvak közművelődési viszonyait is. A megyei tanács a közművelődésről szóló 1976-os V. törvény végrehajtásáról szóló dokumentumában így fogalmazott: ..A falusi lakosság általános műveltsége. ízlése elmarad a megyei átlagtól. Ezen belül... jelentősek a területi különbségek.” Egy nagy tömegekre kiterjedő. szociológiai módszerekkel végzett országos felmérés eredményeképp a következőket állapították meg a szerzők: ..A szövetkezeti parasztság kulturális érdeklődése — főként a községi lakóhely hatására — erősen a televízióra koncentrálódik. A kulturális aktivitásukat jellemző arányszámok minden területen elmaradnak a többi társadalmi rétegbe tartozókétól.” Mindez, kétségtelenül igaz. Mint ahogy az is vitathatatlan. hogy a falvak népének történelmileg kialakult hátrányos művelődési helyzetéhez mérten, hatalmas és látványos a fejlődés. Sorolhatnánk bőségesen idevonatkozó Szolnok megyei példákat — a falvakban eladott könyvek számától. Ehelyett inkább egy. ebben a vonatkozásban ritkábban idézett, de kétségkívül kulturális tartalmakat is hordozó jelenséget említünk. Azt tudniillik, hogy a falvakban élők és dolgozók az elmúlt egy. másfél évtizedben — igaz. egy csöppet sem látványosan — megtanultak szinte merőben új módon termelni, gazdálkodni. s itt gondolhat ki-ki bármire, kezdve a háztáji állattartás felvirágzásától, a termelőszövetkezetek helyenként ultramodern gépesítésen nyugvó termelésén át. a különböző zöldség-gyümölcs kultúrák meghonosításáig. Ezekhez a feladatokhoz természetesen intellektuálisan Hivatásos népművelőket, könyvtárosokat, valamint a közművelődés aktivistáit tüntették ki tegnap Szolnokon, a megyei tanácson. Az ünnepségen — amelyen részt vett Barta László, a megyei tanács elnöke is — Nánási Mihály, a megyei tanács osztályvezető helyettese köszöntötte a közművelődésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakembereket. A kitüntetettek nevében Sülye Károlyné, a törökszentmiklósi Városi Tanács közművelődési felügyelője köszönte meg az elismerést. Majd Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott pohárköszöntőt, amelyben elismerő szavakkal illette a kitüntetettek Pankáját, s további feladais fel kellett nőni. amellett, hogy jelentős túlmunkát is igényelt, igényel. A falvakban folyó szervezett. intézményi keretek között zajló közművelődés — amelynek hátterében a dina-' mikus gazdasági fejlődés áll — számos ellentmondással küszködik, ennek megfelelően a megye községeinek köz- művelődési térképe is meglehetősen tarka. Kunhegyes. Jászladány népművelői, köz- művelődésének irányítói — például — bebizonyították, hogy falun is lehet pezsgő színházi!!) életet teremteni. Jászkisér a honismereti mozgalom országosan is ..jegyzett” települése. csakúgy mint a ióval kisebb Jászjá- kóhalma. a tiszafüredi járás néhány kisközségében a könyvtárak működnek jól. megalapozottan — és sorolhatnánk De hosszú sorokban írhatjuk a közművelődésben stagnáló, megrekedt, vagy éppen hanyatló, visszaesőben lévő falvakat: Nagyrév. Tiszainoka. Vezsenv. Jászivány. Tiszaszentimre — hogy csak egyet-egyet említsünk a megye mindegyik nagyobb térségéből. És szép számmal találunk olyan településeket is. amelyeknek nagyságukhoz. szerepükhöz mérten nagyon alacsony hatásfokkal működnek közművelődési intézményei. A képlet — meglehetősen leegyszerűsítve — valahogy így fest: azokban a falvakban. amelyekben pezsgő, hatékony. a korszerű felé tartó közművelődést sikerült teremteni — ott az általános kulturális igény közüggyé vált. Míg a többi település esetében a közüggyé váláshoz valami hiányzik, s rendszerint nem létesítmény és nem is elsősorban az anyagiak. Különösen nehéz a helyzet a tanácsok egyesítése. az iskolák ..toekörzetesíté- se” folytán úgyszólván magukra maradt településeken. Az értelmiség elköltözött, s ki” sem jár dolgozni ezekbe a falvakba tanár, agrármérnök. a közművelődési intézmények elvesztették önállóságukat. a társközségek központja pedig nem képes megbirkózni a megszaporodott közművelődési feladatokkal Utóbbira szinte iskolapélda lehet Tiszakürt— Nagyrév—Tiszainoka. ahol ráadásul még sok. tanyán élő ember kulturális alapellátásáról is kellene gondoskodni. Ugyanilyen helyzetben — hogy ellenpéldát is mutassunk — Tiszaörs—Ti- szaigar—Nagyiván társközségekben a tanács, a tsz. a KISZ. a népfront, összefogásával sikerült megteremteni, a létesítmény-gondok ellenére. a hatékony falusi közművelődés feltételeit. Az összefogás természetesen nemcsak valamiféle ..belső” intézményes. szerződések papírlapjain rögzített együttműködést jelent, hanem párttataik végrehajtásához sok sikert, jó egészséget kívánt. A kitüntetettek névsora: a „Szocialista kultúráért” kitüntetést kapta: Benedek Sándor, a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola tanára; Jakab Zoltánná, a törökszentmiklósi művelődési központ balettoktatója: Kecse Sándor, a mezőtúri művelődési ház kertésze: Kiss Imréné, a mezőtúri 4. számú Általános Iskola tanára; Merkel Miklós, a túr- kevei művelődési ház zenekísérője: dr. K. Nagy Istvánná, a mezőtúri Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára: dr. Pál Agnes, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ szakelőadója; Simon Antal níezőtúri fazekasmester, Sülye Károlyné, a törökszentmiklósi Városi Tanács közművelődési felügyelője, dr. Szabó Mihály, a kisújszállási 'TIT városi titkára; Szentesi Jánosné, a tiszafüredi nagyközségi könyvtár könyvtárosa; Tóth Imréné, a tiszafüredi nagyközségi művelődési központ művészeti előadója; Veresegyházi Károlyné, a megyei tanács művelődési oszgok. pedagógusok, agrár-értelmiségiek. KISZ-fiatalok. tanácstagok együttgondolkodását. közös tenniaka- rását is — mind a három faluban. Innen nézve különösképp érthetetlen, hogy több ezres népességű, több száz értelmiséget foglalkoztató községek képtelenek az előrelépésre. A falvakban zajló kulturális életet, a szervezett köz- művelődést taglaló, elemző hivatalos fórumokon nemigen szokták elmondani, hogy a falusi közművelődés — a városokhoz viszonyítva — jelentős részben önellátó. Anyagilag is. Szép számmal idézhetünk példákat tsz-segítséggel. társadalmi munkával kialakított, csinosított, korszerűsített könyvtárakról. klubokról, vagy a közös fenntartású intézményekről, de olyan falusi művelődési házakról tis. amelyek éveki óta alig növekvő, minimális állami támogatás mellett működnek, saját bevételeikre támaszkodva — igen jól Meghökkentő arányokra, illetve aránytalanságokra bukkannánk, ha egymás mellé tennénk — mondjuk — a karcagi művelődési központ és — mondjuk — három jól működő nagyközségi művelődési otthon költségvetését. S ha már itt tartunk, ide kívánkozik az a tény is. hogy a színház- és koncertjegyekhez adott jelentős állami támogatás is elsősorban a városlakókat érinti. De a különböző központi kulturális alapok felosztásakor sem a falusi intézmények kapják a nagyobb részt. A falvakban folyó közművelődésnek természetesen a mind magasabb színvonal, nagyobb szervezettség a célja. s ez nem lehet másképp azoknak a kisközségeknek az esetében sem. amelyekben — a mostanában divatos szóval élve — a .szintentartás- ra”. a kulturális alapellátás biztosítására törekednek. A változó időben a „szinten- tartás” nem jelentheti az előzővel azonos színvonalat magyarán szólva az egy helyben topogást. Márpedig sok . község ..önellátó” módon. és főképp magára hagyva aligha kénes a továbblépésre. Közművelődési-szakmai szempontból nézve: a segítségadásban az eddiginél nagyobb szerepet kell játszaniuk a központi művelődési otthonoknak és könyvtáraknak. a TIT-nek. a színházaknak. a mozihálózatnak. Adatok igazolhatják: ami van — nem lebecsülendő, de kevés. Türelmetlenebbül kell tehát keresni az adott igényekhez és viszonyokhoz alkalmazkodó. a korábbiaknál hatásosabb módszereket. A cél egyértelmű: a falu és a város közötti különbség csökkentése fontos része művelődéspolitikánknak is. tályának főelőadója. Ugyancsak ezt a kitüntetést vette át a SZOT székházban: Bató István, a Jászsági Állami Gazdaság szak- szervezeti bizottságának titkára. Mészáros Ferencné, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának munkatársa és Hajdú Józsefné. a Május 1. Ruhagyár szolnoki szakszervezeti bizottságának kultúrfelelőse. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült: Bózsó Zoltánná, a megyei levéltár betanított munkása: Kókai Jánosné, a jászárokszállási nagyközségi könyvtár könyvtárosa, Kópiás Sándorné, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ titkárságának vezetője; Kossá József, a mezőtúri Szabadság Filmszínház üzemvezetője, Mozsonyi Albert, a szolnoki Szigligeti színház művésze, az MMIK balettoktatója; Nagy Gyula, a tiszafüredi nagyközségi művelődési központ gépkocsivezetője; Pethő Lászlóné, a Jászberényi városi-járási könyvtár gazdasági ügyintézője; G. Szabó Jánosné, a Verseghy Ferenc Könyvtár ruhatárosa; s Talpalló Piroska, a túrkevei művelődési ház főmunkatársa. A mai bonyolult nemzetközi feltételek között végzett békés építőmunka idő- szakában időnként hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról,-ami egy ünnep lényegét, jelentőségét adja. Pedig az ünnepek azért is vannak, hogy újra és újra tudatosítsuk magunkban azok tartalmát, s a belőle adódó tanulságokat. Mert egy-egy ünnep tartalma nemcsak kiélezett történelmi szituációkban szolgál tanulságul, hanem legalább annyira ma is. Nagymúltú ünnepünk —• augusztus 20. — igazi jelentőségét csak a felszabadulás után a népi demokratikus forradalom folyamatában nyerte el. Ekkor tisztította meg a magyar riép a Horthy- Magyarország „szentistváni” demagógiájától az állam- alapító István király tevékenységét és az azt szimbolizáló ünnepet, levonta annak a ma embere számára is legfontosabb tanulságait. 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlésen „a régi urak helyett foltos ruhájú és szakadt bakancsú munkások és parasztok jelentek meg, a nép igazi képviselői.” ök már 1945-ben a forradalmi változásokért való összefogásuk — a munkás-paraszt szövetség — ünnepévé tették augusztus 20-át, hiszen számukra ez és éppen ez következett István király szelleméből. Szolnokon 1946. augusztus 20-án a városi színházban tartott ünnepség már nem egyszerűen a munkás-paraszt szövetség demonstrálása volt A résztvevők a társadalom átalakításának soronkövetke- ző feladatait is megbeszélték, hiszen éppen ezért kötöttek szövetséget. Ragó Antal akkor e szövetség célját a következőképpen fogalmazta meg: „A magyar kenyér ünnepe a dolgozó munkásság, parasztság és értelmiség ösz- szefogásának kifejezésre juttatása a magyar demokrácia építőmunkájának újabb erőfeszítései előtt." Az eddigiek alapján is kézenfekvő, hogy amikor az immár szocialista Magyarország megszerkesztette alaptörvényét, az Alkotmányt annak megünneplésére éppen augusztus 20. látszott a legalkalmasabbnak, hiszen korábban is akkor beszéltek a legtöbbet a dolgozó néptől idegen „ezer éves alkotmányról.” 1949-től kezdve augusztus 20-át a munkás-paraszt szövetség és az Alkotmány jegyében ünnepeltük. Az egymást követő augusztus 20-i demonstrációkon hangsúlyozottan reflektorfénybe került politikai és ideológiai tartalmak azonban egyre inkább ellentmondásba kerültek a' szocialista építés szektás gyakorlatával. A magyarországi ellenforradalom leverését követően az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-i határozatában hangsúlyozottan kellett leszögezze, hogy a párt „egyik legfőbb feladatának tekinti a népi államhatalom alapjainak, a munkás-paraszt szövetségnek állandó erősítését.” 1956 decemberétől a munkás-paraszt szövetség gyors megszilárdulásának alapja a népi hatalom együttes védelme az ellenforradalommal szemben. Mindennek biztosítékát az adta, hogy a begyűjtési rendszer megszüntetésével, a felvásárlási rendszer kialakításával, a terme- , lőszövetkezeti politika módosításával, korábbi hibáinak kijavításával a munkáshatalom rendezte viszonyát a dolgozó parasztsággal. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi kormány és a munkás-paraszt szövetség melletti nagyszerű demonstráció volt az 1957. augusztus 20-i kisújszállási parasztnagygyűlés. A Tisza- vidék számos városából és községéből jöttek e gyűlésre, hitet téve a néphatalom és az országépítő munka folytatása mellett Dobi István és Kádár János beszélt az egybegyűltekhez és a rádió útján az ország népéhez is. A Tiszavidék 1957. Augusztus 19-i számában Czine- ge Lajos a megyéi pártbizottság első titkára ünnepi vezércikkében befejezésként a következőket olvashattuk: „Mi Szolnok megyeiek külön büszkék vagyunk arra, hogy ez a találkozó megyénkben, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében legelőbbre tartó Nagykunság szívében fog létrejönni. A kisújszállási nagygyűlés pcv litikai jelentősége nemcsak a megye, de bizonyos fokig az ország határain is túlnő. — Bennünk és barátainkban meg fogja erősíteni a hitet, hogy jó úton járunk. Ellenségeink pedig, ha fogcsikorgatva is, de tudomásul kell vegyék, hogy o magyar dolgozó nép hű maradt a szocializmus eszméjéhez, bízik a forradalmi munkás-paraszt kormányban, a párt és a kormány vezetőiben. Az augusztus 20-i kisújszállási nagygyűlés újabb friss lendületet fog adni politikai és gazdasági építőmunkánkhoz.” A Szolnok megyeiek optimizmusa és hite a szocializmus mellett nem volt alap nélküli. Erről Dobi István, visszaemlékezve az ellenforradalom napjaira, a következőket mondta: „Ennek a Tisza-tájnak az emberei, szövetkezeti és nem szövetkezeti parasztok vegyesen, a legelsők között érkeztek fel hozzám a vidékről az Országházba, fegyvert kérve, hogy részt vehessenek az-ellenforradalmi erők megsemmisítésében.” A hatalmas méretű munkás-paraszt találkozónak — csupán Budapestről COu tagú munkásküldöttség érkezett — Kádár János volt az ünnepi szónoka. Átfogóan ismertette a párt és a kormány politikáját és részletesen szólt a mezőgazdasági politikáról is. Beszédéből az Alkotmány ünnepe kapcsán a következő aktuális gondolatokat szeretnénk kiemelni: „Augusztus 20. a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe. Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon a munkások és parasztok közvetlenül találkoznak. Ebből az alkalomból rendezték meg Szolnok megyei elvtársaink a régi történelmi hagyományokkal rendelkező nagykun napokat. így számunkra összetalálkozik egy országos nagy ünnep és a Kunság népének helyi ünnepe. Az a harc, amelyet a Kunság népe vívott, része az egész magyar nép, az egész magyar parasztság harcának. Ebben a harcban az urak évszázadokon keresztül nagyon sok győzelmet arattak, de végül a nép kerekedett felül, a nép győzött és az a vereség, — amelyet 1945-tel az urak elszenvedtek, halálos csapás volt.. A régi világ urai támadhatnak — fognak is még támadni —, de győzni többé nem fognak. Aki a munkásparaszt hatalom híve, arra gondoljon, hogy a.mi utunk nem lesz mindig, lakodalom és ünnepi poharazás, olyan lesz, mint az élet útja: dolgozni kell, harcolni kell, lesznek nehézségeink és örömeink, de a jövő a munkásparaszt hatalomé. Ez biztos. .. A mi állami rendünk alapja a munkás-paraszt szövetség, s mi úgy gondoljuk, hogy a becsületes és tisztességes érzésű értelmiségi dolgozó a néppel tart. Ha a munkások és parasztok millióinak nincs jó sora, nincs emberi élete, nincs szabadsága, nincs hatalma, akkor az értelmiségi sorsa is a cseléd és a rabszolga sorsa. A mi alkotmányunk kimondja: Magyarország — népköztársaság, a Magyar Népköztársaság a munkások és a parasztok állama, s a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. Ez a dolog lényege. Amíg ez az alkotmány érvényben van, addig a népnek van jelene és jövője. Ha ez az alkotmány veszélybe kerül, veszélybe kerül a nép élete és jövője is.” S. L. Szabó János Közművelődési dolgozók kitüntetése A nagygyűlésen a résztvevők gyűrűjében Kádár János
