Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 20. r EGY FEDEL ALATT BÉKESSÉGBEN „Megváltozott a lányom, amióta férjhez ment! Most- már semmi sem jó neki: ha hazajön, kifogásol mindent ... Az én fiam az esküvő óta olyan vendég, akár a fphér holló ... Ne panaszkodjon; kedvesem, én a menyemmel jártam így: nem szívlel bennünket, mivelhogy jószággal bíbelődünk, és bi- bizony a baromfiudvar nem olyan tiszta, mint a szegedi, harmadik emeleti bérlakás ...” Családi ellentétek, az életvitel, az életmód, a szemlélet, az évtizedek miatt De vajon törvényszerűek-e ezek az összetűzések a legközelebbi hozzátartozóinkkal ? Fel- oldhatók-e a véleménykülönbségek valamilyen ésszerű kompromisszummal ? Elvégre kisebb településeken gyakran — olykor még a városban is — előfordul, hogy különböző okok miatt a generációk egy fedél alá kényszerülnek. Tiszaörsön sokan ismerik Sinkovics Istvánt és még inkább kardos feleségét Erzsébet nénit. Sinkovicsék néhány esztendeje szén három- szofoás, kertes házat építettek a Bacsó Béla úton. Kisebbik lányuk, Marika, tíz éve ment férjhez, és ma már két kislány boldog édesanyja, ök is ebben a házban élnek. Az egyik szoba az „öregeké”, a másik a fiataloké, a harmadik az apróságok birodalma. Sinkovics István a fővárosban kőműves, jövőre megy nyugdíjba. Addig már a szabadságán kívül csak a hétvégeket tölti itthon. Marika Kunmadarasra, a férje, Szatmári Zoltán, Karcagra jár el naponta dolgozni. Gyerek- felügyelet Ingázás miatt — Sokat gondolkodtunk a férjemmel, hogyan alakítsuk a sorsunkat — kezdi a fiatalasszony, — hiszen itthon képtelen voltam elhelyezkedni. Ezért másik községben kellett munka után néznem. Igen ám, de a busz korán reggel indul, és délután későn ér vissza, márpedig a gyerekeket kelteni, reggeliztetni kell, majd iskolába kísérni. Azzal, hogy anyu elvállalta őket, nyugodtan dolgozhatok. A vő, Zoltán veszi át a szót: — Az anyósomé a háztartás, ő főz, süt valamennyiünkre, és nagyon sokat segít a gyerekek körül. Ha beteg valamelyik, gondozza, ápolja, így Marikának nem kell szabadságot kivennie. Most odavolt egy hónapig az USA-ban a nagyobbik lányánál, alig vártam, hogy visz- szaérkezzen. Nem győztem munkaidő után szaladgálni: hol a táp fogyott el, hol a kamrából valami, mert tudja, nagy a kert, meg jószág is akad, és egyébként ezeket mind ő intézi. A jó viszonyhoz persze az is hozzátartozik, hogy még a kezdetén megfogadtuk: /ők se szólnak a dolgainkba, mi sem az övékébe. Nem is zavarjuk egymást. külön tévé, rádió van mindkettőnknél. Ebben a hattagú családban a 62 éves Erzsébet nénire nehezedik a legnagyobb teher. Hiszen amíg a három felnőtt dolgozik; 5 nemcsak a gyerekekre ügyel, hanem süt, főz, a jószággal bíbelődik, bevásárol. — Nem sokallja Erzsi néni? — Ha idegennek csinálnám, biztosan úgy lenne. De mivel a véreimnek, az unokáimnak teszem, örömmel vállalom, amíg bírom. Nélkülük; üres lenne a ház, és tudja, a magunkfajta öregeket sokszor már az élteti, ha naponta látja az utódait. — Ki a „főnök” ebben a családban? Ügy értem, ki dönt a gazdasági kérdésekben,? összenevetnek, és egyszerre néznek Erzsi nénire. — Jól van no, de csak azt vállalom, hogy én intézem a ház körüli ügyeket. Elvégre én tudom, mikor mi fogy ki a házból, mit kell fizetni. Egyébként külön kassza van. A gyerekek a nagyobb kiadások felét állják, és olykor bevásárolnak a konyhára — Ez a szép, nagy közös lakás kinek a nevén van? — A fiatalokén, mivel ők öröklik. Most mi segítünk rajtuk, majd ha sokasodnak az évek, és nehéz lesz a munka, remélem, kapunk tőlük egy tányér főtt ételt. Mert a szeretetet nem papírral akarjuk »megvásárolni”, hanem szeretetért. Átmenetileg együtt Nemes Istvánék többszintes házban lévő, kétszobás tiszafüredi lakása mindösz- sze 54 négyzetméter. A házaspár két éve még harmad- magával élt Ibolya lányukkal. Ibolya tavaly ment férj- hez, és a férje. Csontos Kálmán is odaköltözött — Nem akartunk drága albérletet fizetni — mondja az ifjú férj, — azután az sem volt mellékes, hogy előzőleg két évig udvaroltam Ibinek, és megismertem a családot Tudtam, hogy ki tudok jönni az anyósommal, meg az apósommal, bármeddig élünk itt — A modem házak falai meglehetősen vékonyak. N|etm zavarják egymást? — Igyekeztünk ezen is segíteni — majgyarázza Ibolya. — Ráadásul Kálmán most volt utolsóéves főiskolás, sokat kellett esténként tanulnia, dolgoznia. Ilyenkor vizsgaidőszakban bizony a tévé sem szólhatott, sőt ha vendég érkezett, kénytelenek voltunk a konyhában fogadni. Szerencsére júniusban megkapta a diplomáját így már szó szerint élhetünk is. — Mária asszony a házassággal nemcsak édesanya, hanem anyós is lett — Engem is, mint minden édesanyát sokat foglalkoztatott: ki, milyen ember lesz a vejem. Nem az udvariasság mondatja velem, de örülök, hogy a lányom őt választotta. Mindketten pedagógusok, közös; a szakmájuk, az érdeklődésük. December 15-én lesz két éve, hogy nálunk élnek, de még szóváltás sem volt közöttünk Ha más a véleményük valamiben, leülünk, megbeszéljük. Vagy 5k engednek, vagy mi, azaz igyekszünk alkalmazkodni. Vita, harag nincs, akkor se, ha ők bizonyos dolgokat másképp ítélnek meg. A Csontos házaspár néhány hét múlva saját lakásába költözik. Nemcsak az önállóságuk, a felelősségük is megnő, hiszen itt a kosztért a lakásért nem fizettek, noha olykor bevásároltak a konyhára. Gyűjthették a pénzrt amire az új otthonukban a temérdek kiadás miatt szükségük is lesz. Négy generáció együtt Vincze Sándorék a kunhe- gyesi Kölcsey utca lakói. A régi, huszonnégy méter hosz- szú paxasztház négy generációnak ad otthont. (Ha időnként szűknek bizonyult az épület a végéhez mindig toldották egy szobát) A legidősebb lakó, a dédnagyapa, a 89 éves Laci bácsi, majd korban követi őt 80 éves felesége, Erzsiké néni. Laci bácsi korához képest még ma is jó erőben van: kaszál, kapál, tesz-vés:: reggeltől estig a kertben. Erzsi néni pedig a nagv családban a konyha parancsnoka — Naponta főzök kedves, ezt nem adom ki a kezemből. Általában kilencen üljük körül az asztalt iparkodnom kelt hogy minden időben elkészüljön. Igaz, hosszabb útra már mindig elkísér a botom, de az eszem, meg a kezem még a réei. Ha fújja, ha hordja, tizenkettőre az asztalon az étel, mert aho' ennyi a munka, a rend se hiányozhat A középső generáció tagja Sanvi bácsi. 59 éves és a BHG-ben fűtő. Felesébe. Erzsiké néni. afféle mindenes a nagy családban. — Az apróiószág nevelése, a mosás, a takarítás meg a mesze’és az enyém. A férjem keresetét én osztom be. egyébként a pénzzel mindenki maga rendelkezik: valamennyit ad belőle a közös konyhára, a többit meg arra költi, amire kell. A fiatalok, a 25 éves László és 22 éves felesége. Magdolna is itt. találtaik otthont László tanít, felesége jelenleg gyermekgondozási segélyt kap. — Itt adódott telek, és pe- daaóguskölcsönnel ide építettünk a régi portára. Alig három napja költöztünk az úi házunkba, noha már három éve esküdtünk. Addig egv szobát kaptunk a régi házban. Magdii. a fiatalasszony elégedett. — Talán hihetetlen, de még súrlódásunk sem volt az anyósommal. Tiszteletben tartjuk egymás szokásait, életrendjét. Nekünk a férjemmel a kempingezés a hobbink, és ha egyenesbe jutunk. szülői segítséggel végleg befejezzük még a házon a hátralévő munkákat, maid bejárjuk hármasban a férjemmel m|eg a lányommal a sok szép hazai tájat — Van recent a generációk békés együtt élésére? — Azt gondolom, a szeretet a kölcsönös tisztelet Meg az, hogy mindenkinek legyen valami önálló feladata, amit el bír végezni. Bár együtt élünk, mi is egy felnőtt család vagyunk, az apósomék is, meg nagyapáék is. Ügy kpll elfogadnunk egymást amilyennek az étet formált valamennyiünket. Kölcsönös tisztelet, alkalmazkodás A generációk együttélésének okai különbözőek: a lakáshiány, a pénztelenség, a szülőkhöz fűződő szeretet a segítségadás, és így tovább. Ha kölcsönösen alkalmazkodnak egymáshoz, egy életen át is elképzelhető az együttlét Ráadásul ez olyan „vásár”, amelyikkel mindkét fél jól járhat A fiatalok a gyermekgondozásban, a közös élet kezdetén kapnak erkölcsi, anyagi segítséget a szülőknek pedig öreg korukra vidítják fel az esztendőket, a magányt az unokák, dédunokák, D. Szabó Miklós A regényíró parasztasszony fiatalítja az „A munka embört” Balástya, öszeszék 70. Ügy bújik meg a kis sárga falú tanya a hatalmas lucfenyő tövében, a mogyoróbokrok karéjában, mint a gyermek anyja karjában. Az asszony, aki lakja, itt élte le az életét: itt született szegény földműves családban, itt szőtte leányálmait, e vidéken morzsolta szomorú asszonysorsát, öregségére ismét e ház ad oltalmat számára.” Körülbelül négy éve olyan lelki zavarom volt, ma sem tudom, minek nevezzem. Nem köllött semmi, sem olvasás, sem irás, csak halni szerettem volna. Testi betegségem sem volt, nem is bántott senki. Sokalltam az éveimet. Három hónapig tartott ez az állapotom, míg helyrebillentem. Leírhatom: győztesen kerültem ki .az élet viharából, el tudtam viselni a magányt harminckét évig.” Ezzel a vallomással fejeződik be könyve a Mindig magam, amelyet 1979. végén jelentetett meg a Magvető, amely akkor szinte napok alatt eltűnt a könyvpiacról. E sorokat olvasva hittem: a most 80 éves Gémes Eszter töpörödött anyóka lehet, aki bölcs belenyugvással adta meg magát sorsának. Takaros, szálfatermetű, fekete kendős, zöldselyemru- hás asszony jön elénk a tanyából. „Isten hozta magukat” — szól, s már tessékel is befelé a tűző napról a hűvös szobába, ahol az öreg könyvszekrény csak úgy roskadozik a kötetektől, ahol a vén Singer varrógép még mindig fontos helyet foglal el. „Mán csak magamnak varrók, valamiko’ jól jött a pár fillér, amit ezé’ kaptam.” Az egyik falon oklevél: „Gémes Eszter ezüstkalászos gazda 1948.” „Tuggya mér’ jártam én arra a tanfolyamra? Három család lakott akkó’ ebbe’ a házba’, az egyik fiatal házaspár vót’. Gondoltam, lögyenek egyedül is. De mög is lőtt ennek a haszna, mer’ gyerök szüle- tött.” . — Tegnap is vótak vendégük, a szögedi múzeum igazAmikor könyvet dedikál gató járt itt, mesélnöm köllött neki a széksóról. Gémes Eszter neve időskorára híres lett: a Mindig magam kötete után nemrég jelent meg a Történetek Rúzsa Sándorról című könyve, amely ma már szintén nem kapható a könyvesboltokban. Első kötetét a kiadó így ajánlotta az olvasónak: .......a Mindig magam nemcsak megrendítő őszinteségű önvallomás, hanem több mint félévszázadot átívelő dokumentum értékű híradás is. Az alföldi ember szokásairól, életmódjáról, erkölcsi felfogásáról mesél... ízesen, a Szeged környéki táj- nyelv fordulatait az élőbeszéd természetességével ötvözve ...” Második kötetéről ezt írja Küllős Imola: „ ... ő nemcsak a puszta igazat akarta leírni, hanem úgy akarta továbbadni a hallottakat, hogy az élménytadóan szép legyen. Ez a kötet húsz év munkájának eredménye, a folklór és az irodalom sajátos ötvözete...” — Nem természetes, hogy egy hat elemit járt asszony, írásra adja a fejét. — Neköm ez a boldogság. Ha olvasta a könyvem, tugy■gya: két rossz házasságot éltem. Veszelka Imrével 12 évet, Bozó Pállal nyócat, de mindig csak magamra számíthattam. Azok inkább vittek, mint hoztak a házhó’. Elváltam mind a kettőtül. Vót itt egy embör, Buknic Istvánnak hívták, vött egy lovat. Unásig elmesélte, hogy rakták a pénzt össze, hogy mönt a kisteleki vásárba. Ha Buknic Pista két lóról ennyit tud beszélni, mért ne tudnék én is? Ha élő társam nincs, aki hallgassa, van holt, itt az irka, ennek mög köll hallgatni, mert rányomom a toliam és nem szaladhat el előlem... Nem gondoltam, hogy kiadják ... — Ez hogy történt Eszter néni? — Én ezt Horváth Dezső újságírónak köszönhetőm, ö járt itt, aztán elvitte az életem történetit. Gyün ám a főszerkesztő, hogy ők mögLátta, hogy készül, hát megpróbálkozott vele ő is. Említem neki: — Néhány éve láttam őt is a tévében. — Látott? Vótak itt vagy tízen. Mondom Vitray Tamásnak: mihd tanál itt munkát magának ez a sok embör? Majd möglátja, feleli. Főfordítottak itt mindönt. Hát amikó’ közvetítették, az embörök mind lefoglalták itt a helyeket a tévé előtt. Azt mondta az egyik: most már hiszöm, hogy igaz ez a tévé, mert Esztert mutati... Hogyan él Gémes Eszter? A községi tanácstól havi 1500 forint járadékot kap. „Ha möghalok, az üvék lesz ez a tanya, majd tájházat csinálnak belűle.” És van 83 gyönyörű mogyoróbokra — pontosabban fája, mert hatalmasokká terebélyesedtek évek alatt a szívének kedves növények. A vendégnek meg kell nézni őket.” Innen „Neköm az írás boldogság ...” vonnék, de nincs sok pézük, 'adnak ötezör forintot, jo lössz? Jó! Félig közölte a Dél-Magyarország, amikó’ keresnek a Magvetőtül, mondják, kiadják könyvnek, kifizetik. Á, becsapnak maguk engöm. Azt mondják: mán hogy csapnánk be, tarifája van ennek. Mögal- kudtunk ivónként 2500 forintba, de amikor mögjelönt a könyv, a Mindig magam, 4500 forintot fizettek ívönként. De neköm inkább az számított, hogy mögszellőz- tetik az írásomat. — Es a Rúzsa Sándor kötet története? — Az én első uram apja testvére vót’ Veszelka Imrének, Rúzsa Sándor testi-lelki jó cimborájának. Amikó’ a családba kerűtem, sokat hallottam rulla, eleibe csak kis papirfecnikre írogattam, újságszélre, aztán összeszöd- tem és mögírtam a könyvet. Azt akartam, hogy a népek tuggyák, mi az igazság a betyárok körül. Ezé’ a könyvé 25 ezer forintot kaptam. A barátságos kis szoba egyik sarkában az asztalon tévékészülék, alatta egy nagy láda. Abból szedegeti ki a régi fényképeket a háziasz- szony. — No láti, ez vót Veszelka Imre a betyár, ez meg Rúzsa Sándor, ez Rúzsa Sándor édesannya ... kár, hogy ezeket a képeköt nem tötték bele a könyvbe. A vót uramnak már csak egy testvére él, de nagyon haragszik rám a könyv miatt. Mondtam neki: az idegönök nem tugy- gyák, hogy te élsz, az erreva- lók mög mindönki isméri azt, amit mögirtam ... Nemcsak könyvei jelentek meg az idős parasztírónőnek. Számtalan néprajzi pályázatot nyert. Küldözgette a teleírt spirálfüzeteket és rendre nyert, mert olyan régi hagyományokat mesél el azokban, amelyek kincsek az utókor számára. A rög gyermekei — a családi nevelés szokásairól —, Hogyan, miként? — miből éltek a régi öregek, akik „mindent maguk csináltak” —, Ki vönne el? — a lányok férjhez adásáról, és még sok-sok írás. Legutóbb forgatókönyvíráshoz kapott kedvet. Odaadtak neki ugyanis egy, a régi szegedi tanyavilágról szóló történet forgatókönyvét, nézze át, így volt-e, kitesséköltem egyet, mert nem fogadi szót... ez 7 éves, ez a királynő, 16 lépéssel lehet körüljárni... Emelkö- dik az embör lelke ha közöttük jár. Csak az a baj, hogy a seregélyük igen csak szeretik...” És sorolja: jönnek hozzá az ország minden részéből magért, és ő szívesen ad. Jöjjenek, nézzék, vigyék, hadd teremjen mindenfelé, adjon boldogságot másnak is. — Akkor kelők én, amikó’ a Nap. Hun észt csinálok, hun ászt. Mindig tanálok magamnak dógot, mer’ a munka fiatalítja az embört, a tevékönység. — Nem rossz így egyedül? — bukik ki belőlem a tapintatlan kérdés. — Nem vagyok én egyedül. Látogat a rokonság, igaz a kilenc testvéremből már csak Margit, a legkisebb él. Beköszönnek az ismerősök. Mög hívnak engöm állandóan író-olvasó taláh- kozóra. És én szívesen mö- gyök, szívesen mesélök a régi világról, az életömrűl. Aztán térül-fordul a kiskonyhában, majd így szól: — őszünk ám, mer’ főztem. Vártam magikat. Paprikás csirke van köménymaggal főzve a nagylábasban, beletett krumplival. — Mögyök, viszöm a kisbicskát, mer’ én nem tudok vülázni. De maguk csak ögyönek, ahogy mögszok- ták... Életrajzi könyve végén ezt Irta Gémes Eszter: „Nem is bánom, én a haláltól nem félek, elég sok időt adott nekem. Én már szeretetre nem, esetleg sajnálatra, szánalomra számíthatok. Az öreget szeretni már nem lehet, mert minden elhagyja: a fogai, a haja, az arca üde- sége, büszke járása, az értelmes beszédje, a hallása, egy roncstömeggé válik. Ki ragaszkodik már az ilyen roncshoz? Ki tudná már az ilyen öreget szeretni? Fiatal meghalhat, de az öregnek menni kell!” Ebben azért nincs igaza. Az öregeket is nagyon lehet szeretni. És vajon öreg-e az, aki ugyan éveit nyolcvannak’ mondja, de aki szívében, gondolkodásában a fiatalokkal vetekszik, akivel az együtt töltött órák feledhetetlen élményt jelentenek. Varga Viktória Négy nemzedék || s.'/' ^✓> pi - í Wsk
