Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
1981. AUGUSZTUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tiszaszentimre Megállapodás a társközségek fejlesztéséért Utánnyomásban újra kapható II társadalombiztosítási ügyviteli utasítás Az ügyviteli utasítás az SZTK-ügvintézők és a szak- szervezeti társadalombiztosítási aktivisták nélkülözhetetlen kézikönyve gyorsan elfogyott. A Táncsics Szak- szervezeti Könyv- és Folyó- ínatkiadó Vállalat időben gondoskodik második, változatlan kiadásáról, hogy az őszi oktatási idényben megfelelő készlet áll ion az ér- devlődők rendelkezésére. A kiadvány megvásárolható a Táncsics mérvéi kirendeltségénél. az SZMT székházában. Birkacsárda nyílik Tiszafüreden A 33-as főút melletti — műemlék iellegű — úgynevezett Józsa-kúria bővítésével birkacsárda énül a strand szomszédságában Tiszafüreden. A mintegy 4 millió forintba kerülő létesítmény üzemeltetője az áfész lesz. A csárda ételválasztékával elsősorban a kempingezők.- illetve az átutazó turisták számára igyekszik javítani a meleg- étel-kínálatot. A tervek szerint október végétől fogadja a vendégeket. A tiszaszentimrei Községi Közös Tanács és a társközségek népfrontbizottságai a helyi erőforrások jobb fel- használása. valamint a köz- ségpolitikai célok eredményesebb megvalósítása érdekében már korábban együttműködési megállapodásokat kötöttek, egyúttal erősíteni kívánták a tanács és a lakosság kapcsolatát. Az érintett településeken: Tisza- szentimrén. Tomaimonosto- rán és Űjszentgvörgyön kiemelt jelentőségű az iskolai oktatás, a lakáshelyzet, a kereskedelmi és az ivóvízellátás helyzetének javítása. Nem kevésbé fontos az itt élő magányos, idős emberekkel való törődés. Az együttműködési megállapodás — amelyet a közelmúltban bővítettek ki — már az elmúlt években is jelentős eredményeket hozott. Tomajmonostorán például lakossági segítséggel építették meg a Kossuth és a Gagarin utcában a járdát. Ugyanebben a faluban befejezés előtt áll a vezetékes ivóvízhálózat építése. A belterületi vezetékhálózat hossza eléri a hét kilométert. és a tervek szerint az utcai közkifolyók november elejére már működnek. To- maimonostorán az elkövetkező Időszakban az anvaCTi erőket és a lakossági támogatást egy új ravatalozó építésére szervezik. Űjszentgvörgyön az egykori iskola épületét óvodává alakították. Itt még a létesítmény udvarának rendezései a iátszóterületek. a homokozó kialakítása hiányzik. Ezeket a munkákat — a népfrontaktivisták szervezésében — a Középtiszai Állami Gazdaság tiszaszentimrei kerületének szocialista brigádjai vállalták. Tiszaszentimrén a belterületi. portalanított utak alapjának készítéséhez várnak segítséget a lakosságtól. A községben már egv kilométer hosszan elkészült az Új műút. és további másfél kilométeren tervezik az építést. Ily módon korszerű utat kap a Sugár, a Hajdú, illetve a Széles és az ív út is. A volt. úgynevezett Samu kastély helyén már elkezdődött a bentlakásos napi közi otthon építése. Ide is környezetrendezésre, fásításra várják a lakosokat. Ugyancsak parkosításra, tereprendezésre kellenek majd a segítő kezek a központban épülő új egészséeügyi létesítménynél. A felsoroltakon kívül az együttműködési megállapodás nagy gondot fordít a három település eddiginél folyamatosabb környezetvédelmi. uteaépítési tennivalóira is. D. Sz. M. Nem szűnik Rögtönzött statisztikát készítünk Sinka La- josnéval, a besenyszögi községi párt- bizottság titkárával. — A párttagok közül ötvenhat nyugdíjas, vagyis a 18 százalék. Közülük hu- szonketten a Kossuth Tsz pártszervezetéhez tartoznak, de elég sok a nyugdíjas a Palotási Állami Gazdaság pártszervezeteiben is. Hogyan élnek? A többségük 1000—-1500 forint nyugdíjat kap, de akik nemrég kerültek közéjük, azoknál nem ritka, hogy havonta több mint háromezer forintot visz a postás ... — Ilyen pontosan tudja az adatokat? — Amikor tavaly az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hozott az idős párttagokkal váló foglalkozásról, a járási pártbizottság tárgyalt e témáról, szintén határozatot hozott a feladatokra. Majd a mi párt-végrehajtóbizottságunk is megvitatta, milyen tennivalóink vannak, de előtte alaposan felmértük: mi a helyzet nálunk. — Mit állapítottak meg? Hogyan foglalkoznak a párt- szervezetek az idős kommunistákkal? — Elég sokat mentesítettek közülük a pártfeladatok végzése-alól korukra, egészségi állapotukra tekintettel. Tudomásunk szerint az alapszervezetek rendszeresen tartják velük a kapcsolatot, és aki segítségre szorul, annak érdekében mindent megtesznek. Aktívát tartottak A helyi Kossuth Tsz elnöke Nagy László. Amikor felkeresem, . hogy megtudakoljam, ő, mint kommunista vezető, miben igyekszik segíteni az öregeknek, így válaszol: — Nálunk minden nyugdíjas tag — háromszáznegyvenen vannak — megkapja a háztájit terményben vagy pénzben, ahogy kéri. Szociális bizottságunk intézi a segélyezésüket, ezen túl minden évben egyszer az egy személyre jutó jövedelemtől függően 700—1200 forint közötti segélyt kap mindenki. Az én véleményem szerint, de munkatársaim is így látják, az idős kommunisták ennél többet igényelnek, de nem anyagiakban. Igénylik, hogy tudjanak a gazdaságról, hogy mi történik , itt, milyen feladatokat kell megoldanunk. Ezért tavaly kommunista aktívára hívtuk meg őket. Bejártuk együtt a határt, elbeszélgettünk. Most szeptemberben a községi, az üzemi pártvezetéssel együtt ismét megrendezzük az aktívát, de már a falu minden nyugdíjas párttagját meg akarjuk hívni. Nem nagy ez a község, és minden idős ember valamilyen formában kötődik a szövetkezetünkhöz. Sinka Lajosné hallgatva a beszélgetést, megjegyzi: — Tervezzük, hogy a községi pártbizottság épületében létrehozzuk a nyugdíjasok klubját, ahol akár mindennap összejöhetnek olvasgatni, beszélgetni. Télen fórum rendszerű foglalkozásokat is tartunk számukra, főként rendszeres tájékoztatásuk a célunk. Persze, a pártonkívülieket is szívesen látjuk. — Említette, hogy az idősek ma is szívesen vállalnak munkát... — Tizenhat nyugdíjas párttagnak állandó, kilencen esetenként kapnak pártmegbízatást. Akad közöttük tanácstag, pártbizottsági tag, van, aki a sportkörben szervező, más a vízműtársulatban, a háztáji bizottságban talált magának tennivalót. Szurmai Lajos bácsi például a fegyelmi bizottság elnöke. Huszonöt évig volt itt tanácselnök... A múltkor azt mondta: ha meghal, a hamvait szórjuk szét a besenyszögi határban. Mondtam neki: erre ne számíts, eltemetünk tisztességgel, de még korai erről beszélni, munka vár rád ... A kötődésük ehhez a községhez, neki is a többieknek is hatalmas. Magányosan a tanyán — Mivel a király szolgálatában állunk, tőlünk telhetőén a jövőbe kell tekintenünk. D-dop Szatarina: túlhaladott szakasz. Előre, nemes donok! Az őrhelyre kell sietnem . . . —#Előre! — helyeselt Rumata. Don Tameo újra a mellére ejtette a fejét, és többé már fel sem ébredt. Don Szera szerelmi diadalairól mesélt. így jutottak el a palotáig. Az őrszobában Rumata letette dón Tameót a padra. dón Szera pedig letelepedett az asztal mellé, félretolita a király által aláírt parancsok kötegét. és kijelentette, itt az ideje, hogy hideg irukani bort igyanak. A gazda gurítson elő egy hordót — parancsolta —. ezek a kislányok pedig (az őrködő gárdistákra mutatott. akik egy másik asztalnál kártyáztak) jöjjenek ide. Odajött az őrségparancsnok, egy hadnagy, s úgy döntött, hogy most talán nem is érdemes őrhelyre küldeni őket. Egyelőre feküdjenek. Rumata elveszített a hadnaggyal szemben egy aranyat. és az új szabvány kardkötőkről meg a kardélesítési módokról beszélgetett vele. A többi között megjegyezte, hogy szándékában van benézni dón Szatarinához. akinek van egy régi köszörütésű fegyvere, és nagyon elszomorodott, amikor arról értesült, hogy a tiszteletre méltó főúf végképp meghibbant: egy hónappal ezelőtt kiengedte foglyait, feloszlatta testőrségét, rendkívül gazdag kínzó- eszköz-gyűjteménvét pedig ellenszolgáltatás nélkül átadta a kincstárnak. — 26 — Kis' kerülőt tett, hogy betérjen a Hazafias Iskolába. Az iskolát két évvel ezelőtt alapították dón Reba költségén, hogy kisbirtokos- és kereskedőifjakból katonai és közigazgatási kádereket képezzen. Modern kőház volt, vastag falakkal, lőrésszerű ablakokkal, a főbejárat két oldalán félkör alakú tornyokkal. Szükség esetén jó ideig ki lehetett tartani ebben az épületben. Rumata a keskeny lépcsőn felment az első emeletre, és a tantermek mellett az iskola gondnokának dolgozó- szobája felé tartott. Az osztályokból szavalókórusszerű kiáltások hallatszottak. ,,Ki a király? Dicső felség. Kik a miniszterek? Kétséget, nem ismerő, hűséges férfiak...”, „...És az Isten, a mi teremtőnk., így szólott: „Megátkozom.” „És megátkozta __”, „Midőn pedig a kínzás alatt l evő elájul, a kínzást félbe kell szakítani...” Iskola, gondolta Rumata. A bölcsesség fészke. A kultúra t ámasza... Kopogtatás nélkül belökte az alacsony ajtót, s belépett a dolgozószobába, amely sötét és jéghideg volt, akár a pince. Az iratokkal és nádpálcákkal elborított hatalmas asztal mögül egy hórihorgas, beesett szemű ember sietett elébe, a koronaőrségii minisztérium rangjelzésével díszített. szürke egyenruha feszült rajta. A Hazafias^ Iskola gondnoka volt. a nagy tudományú Kin atya, a szerzetesnek beállt szadista gyilkos, a „Tanulmány a feljelentésről” szerzője. A cikornyás üdvözlésre Rumata hanyag biccentéssel válaszolt, leült egy karosszékbe. Kin atya állva maradt, a tiszteletteljes figyelem pózába görnyedt. — Nos, mi újság? — kérdezte Rumata kegyesen. — Egyes írástudókat el teszünk láb alól, másokat tanítunk? Kin atya elvigyorodott. — Az írástudó nem a király ellensége — mondta. — A király ellensége az ábrándozó írástudó, a hitetlen írástudó! Mi pedig .. . — Jól van — felelte Rumata. —• Elhiszem. Mit Írogatsz? Olvastam a tanulmányodat. Hasznos könyv, de ostoba. Hogyan vetemedhettél ilyesmire? — Nem az eszemmel iparkodtam lenyűgözni — válaszolta méltóságteljesen Kin atya. — Csak arra törekedtem. hogy az állam hasznára legyek. Eszesekre nincs szükségünk. Hűségesekre van szükségünk. És mi... — Jól van, jól van — mondta Rumata. — Elhiszem. Szóval, valami újat írsz vagy nem? — 27 — (Folytatjuk) Takaros kis ház Berényi Dezgőék portája. Éppen reggeli után kopogunk be hozzájuk. — Jól érzem magam — feleli kérdésünkre —, csak az a baj, hogy a „motor” vacakol. És ez érthető, hisz sokát dolgozott, és nem volt mindig könnyű a munkája. Berényi Dezső a tsz-ben zsákoló munkásként kezdte, volt arató, könyvelő és mint telefonközpontos ment nyugdíjba, tavaly januárban. •— Ott volt tavaly az idős kommunisták találkozóján? — Nem maradhattam el. A fél életünkben a párt szavát követtük, és ma is azt követjük, nekünk szükségünk van rá, hogy ne feledkezzenek el rólunk, hogy lehetőség szerint az élet sűrűjében legyünk. Én a pártalapszer- vezetben voltam vezetőségi tag, titkárhelyettes, foglalkoztam a nyugdíjasokkal, míg végül én is ide jutottam. Amikor az utóbbi időben telefonközpontos voltam, az öregek mindig odajöttek be hozzám beszélgetni, ott volt a találkozóhely. — És ma? — Ma? Nincsen ilyen. Az újságot minden idős párttagnak előfizeti a tsz, otthon elolvashatjuk. Persze, jó lenne egy klub, ahol összejöhetnénk. vagy csak bemennénk, mert mindig akadna a kötődés ott egy-két régi barát, elvtárs. Kacskarin- gós út vezet Fokorú- pusztára, Göncző Mihály tanyájára. Az idős ember a tanya udvarán egy fahasábon üldögél, élete párja a tanyát tapasztja, amikor odaérkezünk. — Jól van, Mihály bácsi? — Nem jól — feleli. — öreg az ember, beteg is ... nem ér ez már semmit. — Látogatják-e a pártszervezettelő? — Ritkán keresnek már engem. Látja, még bélyeget se kaptam az idén a könyvembe ... Sinkáné megdöbben a hallottakon, de a párttagsági könyv bizonyít ..........Jó, hogy e ljöttünk, utánanézek, miért hanyagolják el Göncző bácsit ...” Az öreg szabadkozik: van nyugdíja, 2400 forint, megélnek abból a feleségével itt a tanyán, csak hát a látogató, a baráti, elvtársi szó, bizony hiányzik. Olvasni már nem nagyon látnak, de a tévé előtt addig üldögélnek esténként, amíg „műsor van benne”. A községi pártbizottság titkárát szemmel láthatóan bántja a dolog. Még később is, amikor már útban vagyunk a palotási gazdaságba, ezt hajtogatja: „Hiszen a bizalmi itt lakik, közel az öreghez... jó, hogy eljöttünk. utánanézek, miért hanyagolják el Göncző Mihályt.” A tsz elnöke is szorgalmasan jegyzetel kis noteszébe. Vajh, ha ez azt jelentené, hogy jobbra fordul a két öreg sorsa... Nem hiányoznak ? G. Kovács János, az állami gazdaság I. számú pártalapszer- vezetének titkára. — Kilenc nyugdíjas párttagunk van, közülük nyolcat mentesítettünk a pártkötelezettségek teljesítése alól. Vannak közöttük, akik dolgoznak, mások otthon vannak. — Ha egészségesek, munkabírók. akkor miért mentesítették őket a pártfeladatok végzése alól? — Érdekes, amit kérdez, de azt mondjuk, ha az illető kéri a mentesítést, mi megadjuk. Aki eljutott a nyugdíjas korig, megérdemli, hogy pihenjen. — És a pártalapszervezet- ben nem hiányoznak a nagy tapasztalattal rendelkező, idős kommunisták? — kérdezem. s hogy nem kapok választ, folytatom. — ön, ha nyugdíjas lesz, elégnek tartja majd az otthon négy falát? — Hát öt-hat évig biztos nem találom majd a helyem. — Foglalkozik alapszervezetük az öregekkel? — Én magam is meglátogatom őket minden évben amellett, hogy a bizalmi elviszi a bélyeget. Aztán rendezünk találkozót a számukra. Higgye el, nem feledkezünk el róluk. Nem elfeledkezni, rendszeresen törődni, vagy számítani rájuk, az nem ugyanaz. A községi pártbizottság ösztönzi az alapszervezeteket, hogy többet foglalkozzanak a nyugdíjba ment vagy menő párttagokkal, és ebben példát is mutat. De talán ennél többre is szükség van. Ellenőrzésre — ahol kell, a központi bizottsági határozat végrehajtásának számonkérésére. Aki nyugdíjba megy, még nem biztos, hogy szellemileg is öreg, hogy nincs már benne tenniakarás, egy közösségért, amelyben egy életen át dolgozott. Varga Viktória Fotó: T. Katona László