Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
1981. JÚLIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tsz a klstormelőnek Kölcsönbe adják a tehenet — A tejcsarnokból hazajövet hallottam, ahogy beszélték az asszonyok a bolt előtt: no ugye, megint csak vásároltak tehenet Kovács Balázsék. Magyaráztam nekik, hogy nem vásároltuk biz’ a két jó üszőt, hanem kölcsönkaptuk a Héki Állami Gazdaságtól. Bottyán Imre, az állami gazdaság főállattenyésztője készséggel felvilágosít a kölcsönzésről. — Végesek a tejtermelés fokozásának lehetőségei még az olyan régi és jó tehenészeti hagyományokkal bíró mezőgazdasági nagyüzemben is, mint a miénk. Ezer- hatszáz tejtermelő állományunknál meghaladtuk már az 5100 literes fejési átlagot. A további hozamnöveléshez a beruházási lehetőségeinket meghaladó férőhely- bővítésre lenne szükség. A háztáji > üszőkihelyezésben láttuk a legnagyobb, a gazdaságnak, az országnak és a kisttenmeíőknek egyaránt jól kifizetődő lehetőséget a tehénállomány gyarapítására, a tejtermelés növelésére. A héki gazdaság az Alcsi- szigeti Szarvasmarhatenyésztő Gazdasági Társaság gesztora. Benkő István, az AL- CSIRED szaktanácsadóját először az akció népgazdasági jelentőségéről kérdezem. — Az volt az elsődleges célunk, hogy mint jelentős termelésfejlesztési tartalékot a lehető legjobban kihasználjuk a kistermelők tehéntartásra alkalmas férőhelyeit, ezzel mérsékeljük a háztáji tehénállomány csökkenését. Az ALCSIRED megalakulása óta eltelt alig fél év alatt 180 vemhes üszőt helyezett ki négy partnerüzemük, a Héki, a Jászsági, a Szolnoki és a Palo- tási Állami Gazdaság. A Holstein-Friz vöröstarka ke- resztezésű tehenekkel korszerű, egészséges, nagy ter- nelőképességű fajtát honosítunk meg a háztájiban. A hékiek, ahogy a főál- attenyésztő mondta, ponto- jan kalkulálták az üszőkihe- yezés üzemi hasznát. Mindkét fél jól jár — Negyvenegynéhány me- zőhéki, öcsödi, mesterszállási és tiszaföldvári gazda ki- lencvenhárom tehenünket gondozza, feji. Eddig 78 ezer liter tejet értékesítettek a gazdaságunkon keresztül. Év végéig még legalább 150 ezer literre számítunk tőlük, mivel az üszők nagyobb részétől már elválasztották a borjakat. A teheneinktől a háztájiban fejt mennyiség mintegy három százalékát teszi ki a tavalyihoz hasonlított tejértékesítési többletünknek. Ugyanannyi százalékkal növeli ez év végén a tejprémiumot, aminek egy-egy százaléka a gazdaságunk esetében hétszázötven—nyolcszázezer forintot jelent. Kovács Balázsék mezőhé- ki portájukról nemrégen adták el a teheneket. Hogy az állami gazdaság ajánlatán kapva miért vállalkoztak újra a szarvasmarhatartásra? — Éjjeliőr vagyok a Táncsics Tsz-ben, — válaszol a gazda — ott hallottam, hogy lehet teheneket igényelni Alcsiszigetről. Az eladott saját jószágainktól tizennyolc—húsz litert fejtünk naponta, a két hékitől meg ötvenhárom—ötvenöt litert visz mindennap az asszony a csarnokba. A múlt hónapban 9600 forintot hozott a posta az állami gazdaságtól az átadott tejért. — A két vemhes üszőért nem kellett fizetni, — kapcsolódik a beszélgetésbe a háziasszony — sőt az itt született két bikaborjú ára is a miénk, öt évi tartás után egyébként tizennyolcezer forintért megvehetnénk a most legalább negyvenezret érő marhákat, vagy letör- leszthetnénk 1985-ig évente egy-egy borjúval. Majd meglátjuk. Mesterszálláson Tóth József téesznyugdíjas a négy saját tehene mellé „kölcsönzött” egy ötödiket a hékiek- től. Jól jött;a családnak — mondja — a „huszonkét literes” tehén mellé az AL- CSIRED-től kapott háztáji fejőgép is. — Egyikőnknek addig tart vele megfejni az öt marhát, mint eddig hármunknak, a feleségemnek, a fiamnak meg nekem kézzel a négyet. Meg is tartjuk a masinát, öt év alatt kéri meg érte részletekben a tizenötezer forintot az állami gazdaság. A takarmányra sincs gond, amíg bírja a karom, a derekam a kaszálást. Terem itt széna bőven a környéken, az árok- meg a csatornapartokon. Bekazlaztunk már vagy száznyolcvan mázsát, szárad is még jónéhány boglyánk. Ingyen van. Ha vásárolnánk, kifizethetnénk mázsájáért kétszáz forintot. Egy baj van csak: későn mondják ki, hogy azé a széna, aki levágja. Június tizedikére most is elvénült a fű ott, ahol addig elhanyagolták a kaszálást. — Szerencsés voltam az Alcsiszigetről hozott három üszővel, — újságolja Varga István — ikerborjakat ellett az egyik. Nemrégen még lovakat tartottam az istállóban, de nem kifizetődő a fuvarozás, annyi fogatos kisiparos van már itt Tisza- földváron. Ezer—ezer forintot fizetett a gazdaság a tehenek gondozásáért, amíg meg nem ellettek. Vasárnap hozzák a hétezerötszáz forintot a két borjúért. Ügy számolom, ha majd már mind a hármat fejni tudom, hatezer forint tiszta jövedelmem lesz a tejből havonta. Jól mondják azt, hogy evés közben jön meg az étvágy. A tiszaföldvári fiatalember újabb három tehenet igényelt a Héki Állami Gazdaságtól. — Meghosszabbítom a karámot a kert felé, ennyi csak nálam a beruházás. Na és most vettem egy gépi fűkaszát. A traktorom, a pótkocsival megvolt régebben is, azzal hordtam már a lovaknak is a takarmányt. Most mór persze jobban megnézem, hogy hol kaszáljak, mert csak a jó szénától lesz több a tej. Márpedig ha tehenenként csak háromezerötszáz , litert fejek évente, akkor tíz fillér, ha négyezer liternél többet, akkor már 30 fillér úgynevezett ösztönző prémiumot fizet literenként a tehenek gazdája, az állami gazdaság. Kell is, hogy gyűljön a forint a lovak félretett ára mellé, jövőre házépítéshez kezdek. Temesközy Ferenc Szívesen látjuk a Tiszazug Tsz tagjait is Meghívás Sklabinára Jól jött a segítség anagy- révi Tiszazug Tsz-nek a csehszlovák testvérgazdaságtól, amelynek dolgozói teherautóval szállítják a izemet a tarlóról szérűkre. Ezzel is több traktort irányíthatnak a tarlómunkák- noz. — Maguknak is jónapot — viszonozta a köszönésünket a zöldszínű, „CS” felségjelzésű Skoda teherautó vezetője, akivel a tiszakürti ílágazásnál találkoztunk. — rlogy jól mondom a szót magyarul? Persze hogy jól, második évben szállítom itt i szemet, a nagyrévi gazdaságban. Sklabinából jöttünk mind a négyen, a Februári győzelem Termelőszövetke- setből. Odahaza nálunk jó tíz nap múlva aratják a búzát. akkor elkísér majd bennünket négy nagyrévi kombájn, visszaadni a segítséget. A csehszlovák kombájnos. János Kazi elmondta, hogy nemcsak dologidőben szomszédosak a két szövetkezet tagjai. Hagyománya van már a csereüdültetésüknek. — Majd ha már kevesebb munkát ad a föld, szívesen látjuk a Tiszazug Tsz tagjait egy tátrai kirándulásra. Jövünk mi is a családdal Tőserdőbe, a Balatonra. No, de mostmár viszontlátás maguknak! Villog a lámpa a kombájn tetején, teli a tartály. A Skoda nyergéből még János Kazi: — örülünk, ba sok búzát, jó búzát szállíthatunk a nagyrévieknek lekiabált indítás előtt: — Jöjjenek el két hét múlva Sklabinára! Nézzék meg, hogy aratnak a nagy- réviek nálunk! T. F. A megyeszékhely Török utcájában az építőmunkások hét végén, szombaton, vasárnap se pihentek, mert: haladni kell. Egyébként már kirajzolódtak az épülő gyermek- intézmény és konyha tényleges vonalai. Harminc-negyven ember szorgoskodik — kubikosok, ácsok, kőművesek —, a tető- szerkezet födémbetonozása készül és az ebédlő falait szerelik össze. Ügy szólván kirakatban dolgoznak az építők, hiszen a környékbeliek nap mint nap figyelik, mennyire haladtak. Az ÁÉV Török utcai dolgozói kivívták maguknak a szemlélődök elismerését még a forró napokban is, amikor bizony gyakrabban kerül kézbe a ví- zeskanna, a zsebkendő (szalai) (Fotó: Nagy Zsolt) Vízmű épül Csépán Adtak és kaptak Csépának hosszú ideig súlyos, és napról napra súlyosbodó gondja volt az ivóvíz hiánya. A négy fúrott kútj közül három úgyszólván kiapadt, a maradék,' amelyet 1972-ben fúrtak, nyög- décselve ugyan, de igyekszik kiszolgálni a csépaiakat. Ha a vezetékhálózat nem lenne olyan elavult, mint amilyen, ez a negyedik kút többre is képes volna. Legalábbis ez derül ki dr. Botka János tanácselnök szavaiból : — A jelenleg percenként hétszáz liter víz kibocsátására alkalmas kút lesz az épülő vízmű báziskútja, és ha elkészül a körülbelül harminc millió forintos vízmű, a kapacitása 24Q0 literre növekszik. Pillanatnyilag Csépa lakóinak egyharmada jut többé-kevésbé elfogadható mennyiségű vízhez. Azért mondom, hogy többé-kevésbé, mert a megszaporodott fürdőszobákat nem képes maradéktalanul kiszolgálni a mostani kút. A csépai falugyűlések tulajdonképpen egy napirend körül forogtak: mielőbb ki kell találni valamit, hogy az ivóvízellátás javuljon. Négy éve végre megalakulhatott a vízműtársulat, amely “-bármilyen furcsa, nem tetszett mindenkinek. Akiket a jelenleg meglevő kút kielégít, mert hogy a közelében laknak, nem szavazták meg a vízműtársulat életrehívását. A község kilencven százaléka azonban döntött: vállalja az anyagi terheket. A társulatba való belépés díja amelyre 1978- ban nyílott konkrét lehetőség, 12 ezer forint volt. Azóta persze emelkedett, azaz ahol mostanában alakítanak vízműtársulatot, tizenötezer forintot fizetnek fejenként. A csépai társulat, mint jogi személy, kölcsönt vett fel, amelyet tíz év múlva kell visszafizetnie a banknak. „Beszálltak” a helyi intézmények is, és persze a tanács. így összesen 13 millió forintjuk „gyűlt össze”. Mostmár hozzáfoghatott a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a kivitelezéshez. Ezekben a hónapokban az építkezés helyszínére szállították az anyagokat, kialakították az elektromos hálózatot, megkezdték az utcai vezetékek lefektetését, a bejárati út burkolását. Röviden: minden reményük megvan a csépaiaknak arra, hogy az ígért határidőre, 1983 júniusára megkezdi működését a vízmű. A tanács és a vízműtársulat kiküldte az érdekelteknek a beszállási költség részletfizetéséről szóló rendelkezését. Ügy számolják, hogyha havonta száz forintot törlesztenek a társulat tagjai, a kölcsönt határidőre visszafizethetik. — BJ — Népi ellenőrök vizsgálták Kevesebb fenyő fűrészárut használtak a jászsági vállalatok Népgazdaságunk a fenyő fűrészáru szükségletének nagy részét importból elégíti ki, igen magas áron, jelentősen növelve a termelési költségeket. Népgazdasági érdek tehát, és a költségek csökkentése szempontjából, a felhasználó érdeke is, hogy takarékosan bánjon az értékes áruvall Ezért hozta a MÉM a fenyő fűrészáru felhasználásának korlátozásáról szóló rendeletét, megnevezve azokat a termékeket, amelyek gyártásához fenyő fűrészárut nem szabad felhasználni. A korlátozás 1980, illetve 1981. január 1-től lépett érvénybe. Milyen intézkedéseket tettek az ipari szövetkezetek, a tanácsi költségvetési üzemek a rendelet végrehajtásáért? Erre keresett választ a jászberényi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A Jászsági Építőipari Szövetkezetben és a jászalsó- szentgyörgyi Vegyesipari Szövetkezetben, a jászberényi városgazdálkodási vállalatnál, a jászapáti, a jászárokszállási és a jászkiséri tanács költségvetési üzemében tartott vizsgálatok tapasztalatai kedvezőek. Megállapították a népi ellenőrök, hogy a népgazdasági érdekeknek megfelelő intézkedések születtek a fenyő fűrészáru gazdaságos és takarékos felhasználása érdekében. Ennek eredménye. hogy az elmúlt évben — az akkori egységárakkal számítva — három és fél millió forintot takarítottak meg. A vizsgált hét közül öt az olyan üzem, ahol fenyő fűrészáruval is dolgoznak. Ezekben tavaly 1346 köbméter fűrészárut használtak fél, csaknem 500 köbméterrel kevesebbet, mint egy évvel korábban, és mindössze másfél köbmétert tesz ki az a mennyiség, amely korlátozás alá esik. A csökkenés oka: egyrészt a korlátozó rendelkezés, másrészt a fenyő fűrészáru árának növekedése. A rendelet megjelenése után a falburkolásnál a faburkolat helyét az ongroplast műanyag falburkolat váltotta fel. A padlóburkolásnál a hajópadló felhasználásáról áttértek a parketta vagy a műanyag burkolatra. Itt azonban gondot okozott, hogy ez többletköltséggel és más technológiák alkalmazásával jár. A népi ellenőrök a kedvező tapasztalatok mellett rámutattak azokra a hiányosságokra is. amelyek akadályozzák vagy késleltetik a rendelet végrehajtását. Vannak, akik idegenkednek az importárut helyettesítő anyagok felhasználásától. Ennek okát a többletköltséggel, az új technológiák bevezetésével járó problémákkal, az élőmunka szükséglet növekedésével magyarázzák. Ezekben az üzemekben nem is keresik a lehetőségét annak, milyen új anyagokkal lehetne pótolni a fenyő fűrészárut. Pedig vannak ilyen anyagok, például a hajópadló előállításának költsége, valamint az olcsó élilletve mozaikparketta gyártási költsége között nincs eltérés. Az is igaz viszont, hogy a gyártó és a kereskedelmi szervek nem gondoskodnak az olcsó és megfelelő meny- nyiségű, a fenyő fűrészárut pótló egyéb anyagokról. A NEB a vizsgálatok tapasztalatai alapján a következőket javasolja: a gyártó és a kereskedelmi szervek bővítsék a választékot és fejtsenek ki nagyobb propagandát azoknak az olcsó anyagoknak, amelyek helyettesítik a tilalmi jegyzékben szereplő import termékeket. ' Javasolja a MÉM-rendelet mellékletének kiegészítését, illetve a tiltott termékek pontosabb körülírását annak érdekében, hogy a gyakorlati értelmezés mindenütt azonos legyen. Javasolja a vizsgált szervek vezetőinek és a többi felhasználónak, hogy továbbra is törekedjenek a fenyő fűrészáruk helyett esztétikailag megfelelő és technológiailag alkalmazható anyagok felhasználására. Illés Antal
