Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-04 / 155. szám

1981. július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Naponta ezer darabot gyártanak a tetszetős kivitelű tejeskannákból a budapesti Alu- míniumárugyár tiszafüredi gyáregységében. Szabadság miatt zárva! Júliusban kitehetik a táb­lát a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet kun­szentmártoni üzemének ka­pujára: Szabadság miatt zár­va! Ugyanis 13-tól 27-ig le­állnak a gépek, elnéptelened­nek a műhelyek. Üdülés, utazás — Nálunk ez mindig így van — mondja Zsoldos Béla telepvezető — mert igazo­dunk a nyugatnémet part­nerhez. Az üzemben bér­munkában férfinadrágokat varrunk a Brühl cégnek, és amikor ott szabadságra men­nek, az idő alatt mi is pi­henünk, mind a száztizenhe- ten. A nyári szünetről nl_§g az év elején értesülnek a dolgozók. így mindenki meg­tervezheti a nyarat. — Üdülés, pihenés, utazás. Ezekhez milyen lehetőséget nyújt a szövetkezet? — Nem panaszkodhatunk, kapunk elegendő beutalót. Az idén például Visegrádon, Hévízen, Hajdúszoboszlón, a Szabadság-hegyen, Bala- tonfüreden és Noszvajon üdülhetnek egy vagy két he­tet a dolgozók. A beutalók­nak körülbelül harminc szá­zaléka általában mindig meg­marad ... Hiába, Kunszent- márton még nem város. So­kan tartanak állatot, telkük van, rengeteg ház épül... A beutalókon túl az üzemben többször szervezünk külföldi utakat, az idén például a Szovjetunióba. — Ennyi lehetőség közül a telepvezető melyiket vá­lasztja? — Az idén sátorozunk a feleségemmel, aki szintén az üzemben dolgozik. Számítá­sok szerint 2500 kilométert autózunk. úgy terveztük, hogy a Dunántúlt „fedezzük fel”. Esküvő, rokonlátogatás Azt mondják, az előkészítő műhely egyik legfürgétíb ke­zű asszonya Pugner káL- mánné. — Üdülni? Eddig se men­tünk, mert mindig kellett valamire a pénz. Most* sin­csenek nagy terveink. Nyolc :-ve építettük a házat, ráfér festés, mázolni is kell. Van ószágom, csirkék, malacok. Ja elmegyek, ki adna enni íekik? Azért eljárunk majd lserkére fürödni. Nincs nessze. Csomós Teréznek és Méri Líviának „közös” terve van a nyári szabadság eltöltésére. Egy napon mondják ki a boldogító igent. Ma lesz a nagy nap. Százharminc, száznegyven vendéget várunk — meséli Csomós Teréz —, elég nagy lagzi lesz. A vőlegényem ka­tona, majd csak jövő augusz­tusban szerel le, így csak egy hét szabadsága van. Ezt az időt itthon töltjük. Ren­dezgetjük a lakásunkat, el­járunk moziba, a strandra. Meglátogatjuk a rokonokat. Hamar elszalad az a néhány nap. — Elkészült a menyasszo­nyi ruhám — veszi át a szót Méri Lívia —, nagyon szép lett. Izgulok, mit szól hozzá a vőlegényem . •.. Nekünk sze­rencsénk van, mert két hét­re mehetünk a Balatonhoz. Füredre utazunk nászúira. Mit csinálok? Malterotok... A Molnár házaspár több éve dolgozik az üzemben. A feleség meós, a férj segéd­munkás. Ö hozza-viszi a ki­szabott és már kész nadrá­gokat. — Mit csinálok nyáron? Malterozok — jegyzi meg Molnár Istvánná. — A ház­nak már a tető híja, meg a vízvezeték-szerelés. Utána kívül-belül a, festés, parket­tázás — szóval, van mit csi­nálni. Nagy ház épül, mert a fiamékkal együtt lakunk. Sajnos most a fiam is ke­vesebbet tud segíteni, mert katona, a kis menyem meg a három és fél hónapos uno­kánkkal van elfoglalva. Hiá­ba, ha valaki saját házat akar, az lemondással jár, A készáruraktár vezetője, Tigyi Antalné is nagyon vár­ja már a szabadságot. — Hosszú volt az eszten­dő. ránk fér a pihenés. Nagy volt a hajtás, itt az üzem­ben is. Sikerült teljesíteni á féléves tervünket, több mint százezer nadrág készült el. Az éves tervünk 205 ezer. Ügy gondoltuk a férjemmel, hogy egy hét alatt rendbe tesszük a házat, alapos nagy­takarítást rendezünk. Erre év közben nemigen jut idő. A munka után jöhet a nya­ralás. Balatonszárszóra uta­zunk egy hétre. » * * Mindégy, mivel telik a sza­badság. csak élvezzük, amit csinálunk! — summázta a beszélgetést az egyik mun­kásnő. Ehhez nincs mit hozzáten­ni. Töltsék mindannyian kel­lemesen a nyarat! szekeres — I Laoszi vendégek az SZMT-nél Tegnap délelőtt Szolnokra, a Szakszervezetek megyei Tanácsához érkezett a SZOT vendégeként hazánkban tar­tózkodó laoszi szakszervezeti delegáció, amelynek tagjai szakszervezeti tisztségviselők, régi szakszervezeti harcosok. A harminchárom laoszi vendéget Zentai József, az SZMT osztályvezetője, a tár­sadalombiztosítási bizottság elnöke fogadta, és tájékoz­tatta a megye társadalmi, gazdasági, kulturális helyze­téről, a szakszervezetek te­vékenységéről, a lakosság társadalombiztosítási ellátá­sáról, a szakszervezetek ez- irányú munkájáról. Ezután a vendégek a martfűi Tisza Cipőgyárba látogattak, ahová elkísérte őket Nyolczas Má­ria, az SZMT Titkára is. Az üzemben Zagyi Sándor ve­zérigazgató-helyettes és Sza­bó Attila szb-titkár tartott tájékoztatót munkájukról, majd a küldöttség megtekin­tett több üzemrészt, a gyár mintatermét, és megnézték az üzem óvodáját, bölcsődé­jét. A gyárlátogatás végén konzultációs megbeszélést folytattak a vendégek és a vendéglátók. A laoszi delegáció az esti órákban utazott vissza Bu­dapestre. Foszgént termel Új üzem Kazincbarcikán A gyógyszerek, a növény­védő szerek és az interme­dierek — magyarán: köz­benső gyártmányok, ame­lyekből további földolgozás­sal válik késztermék — egyik alapanyagát, a foszgént ál­lítja majd elő évj 10 ezer tonnányi mennyiségben a Borsodi Vegyi Kombinát le­endő üzeme. Most kezdődő építésével egy új iparág, a finomkémia alapjait rakják le a kazincbarcikai gyárban. A gyógyászatban, mezőgaz­daságban, vegyiparban al­kalmazott szerek gyártásá­nak hazai eljárásai ma még elmaradnak a legfejlettebb országokban alkalmazott technológiáktól. A fölzárkó­zás feladatait összefoglaló központi program megvalósí­tásához az egyik lépés az új BVK-üzem létrehozása. — Lehet, hogy egy kissé kegyetlenül hangzik» de en­gem az aggaszt a leginkább, hogy egyszer elalszik az em­berek félelme. Akkor való­színűleg csak egy tragédia döbbentené rá az itt dolgo­zókat: a foszfortól mindig várható veszedelem — kezd­te kérdésre sem várva a be­szélgetést Varga Károly, a Tiszamenti Vegyiművek fosz­forsav- és nátriumtripoli- foszfát üzemének vezetője. — A foszforral tilos megba­rátkozni. legfeljebb azt lehet megszokni, hogy a közelében dolgozik az ember. Ötven fokon gyullad A TVM külföldöt járt szakemberei, akár szovjet, akár francia, akár NDK-beli üzemekben beszélgettek, mindenhol ugyanazt mond­ták nekik: balesetekből a gyár indulásakor volt több, később pedig akkor, amikor a dolgozóknak nem minden pillanatban járt a fejében, hogy a csövekben 50 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten gyúló anyag áramlik. Miért olyan veszélyesek a dolgozókra nézve az első hó­napok? A kézikönyvekben megtalálható a foszfor min­den kémiai és fizikai jellem­zője, azt azonban lehetetlen­ség megmondani, hogy az adott technológiai rendszer­ben pontosan miként is vi­selkedik. Gál István csoport­vezető így jellemezte ezt a bizonytalanságot: — Elég sokszor előfordult, hogy a vezetékből foszfor is jött, pedig csak vízre számí­tottunk. Tüzetes nyomozás után jöttünk rá a hiba okára: az egyik vezetékszakaszon lefagyott a gyúlékony anyag. Amikor már egy ideje csak víz áramlott a csőben, vala­miért kiolvadt. Ilyen megle­petésekre fel kell készülni! — És szerencsétlen esetben egy ilyen meglepetés a sza­bályok pontos betartása ese­tén is balesetet okozhat — mondta Pálinkás Tibor ké­szülékkezelő. a szakszerveze­ti bizalmi. Két éve nálunk, sajnos két súlyos baleset történt, az egyik halálos ki­menetelű volt. — Az újon­nan felfedezett veszélyes pontoknál azonnal értesítjük a társakat, ahol egyszer ilyen történt, ott mindenki óvato­sabb. Sajnos, a következ­mény nélküli meglepetések­ről feljegyzés sem készül, pe­dig az írásos rögzítés bizto­sabb tájékoztatás lenne, mint az elmesélés. A tapasztalat növéli a munka biztonságát azért is, mert hozzásegít az eredeti­nél ésszerűbb, jobb műszaki megoldások megtalálásához. A foszforsavüzem indulása óta több berendezés részegysé­Uj szakma, hátrányos helyzetben geit is módosították. Kiderí­tették azt is, hogy a víz alatt őrzött foszfor a gőzökkel együtt a levegőbe jut, ezért zárttá tették a tárolórend­szert (Az átalakítás szüksé­gességét még az NDK-ban — innen vétték a tárolás eljá­rását — sem vették észre.) Persze, eddig meg nem oldott műszaki probléma is van: az üzem vezetője szerint fokoz­ná a biztonságot egy olyan — elvileg megépíthető ké­szülék, amely jelezné, hogy a berendezésekben hol van lerakodott foszfor. Sajnos, ilyen műszert az ipar nem gyárt, kísérletképpen sem foglalkoznak elkészítésével. Persze, a biztonság és fő­ként a biztonságérzet nem­csak a műszaki megoldáso­kon múlik. Rengeteget szá­mít az ember idegállapota. Aki fáradt, jobb, ha aznap nem is vállal el veszélyesebb feladatot: a koncentráló­készség, a jó reflex legalább olyan fontos, mint a szaktu­dás. Pálinkás Tibor még hozzáteszi: — Nem mindegy, ki figyel rám. amíg javítok., Tudnom kell, hogy baj esetén ismeri a dolgát* és feltétlenül segít rajtam, Hogy akkor én va­gyok neki a legfontosabb a világon. Gyermekcipőben — A balesetvédelmi teen­dőket alapos gonddal hatá­roztuk meg — mondta el Varga Károly, — az egyéni védelem azonban sajnos még gyermekcipőben jár. A leg­nagyobb vállalati erőfeszíté­sek is nehezen vezetnek eredményre. Méréseink ta­nulsága szerint például a mostani gázálarcbetétek 5— 10 percig képesek védeni a foszfor égésekor keletkező gőzök és gázok ellen. Ki ga­rantálja, hogy tovább soha nem lehet szükség rájuk?!.. . A vállalat nemrégiben bízta meg a Budapesti Műszaki Egyetemet tartósabb szűrő­betétek kivitelezésével. Leg­alábbis hosszú hónapok el­telnek, amíg eredményt lá­tunk. Magyarországon a TVM- ben dolgozik az egyetlen foszforüzem, a „szakma” ez­ért sokszorosan érzi az igen hiányos védőruhaellátás gondjait. A foszfor égető ha­tásának legtovább (csupán egy percet jelent ez a „leg­tovább”, de ennyi idő ele­gendő ahhoz, hogy a dolgozó az oltóvizes kádhoz jusson, mielőtt testére foszfor jutna, és ott megkezdődne felszí­vódni) ellenálló, a különösen veszélyes javításokkor hasz­nálatos bőrruha elkészítésé­re a vállalatnak magának kellett gyártót találni. Végül egy ceglédi téesz mellék­üzemágában vállalkoztak: a tíz öltözék egyenként 15 ezer forintba került A normális esetekben (a termelés ide­jén) megfelelő védelmet nyújtó téli öltözéket is nehe­zen találták meg: végül a mezőőrök sűrűn -szövött egyenruhája felelt meg a célnak. (A zsanai gázkitö­résnél használt ruhákkal is próbálkoztak a TVM-ben, azok azonban csak a tűz el­len védenek, anyagukat a foszforsav gyorsan szétron­csolja. A műanyag szövetek sem érnek semmit) Nyári öltözetet máig sem találtak. Jár-e elismerés? Gondosan megtervezett technológia, tapasztalatszer­zés, műszaki ésszerűsítések, bizalom — mindezek a fosz­forsavüzem biztonságosságát növelik. Ám tagadhatatlanul veszélyes munkahely marad ez mindig. Mint ahogy Var­ga Károly elmondta, veszé­lyességi pótlék vagy a ne­hézségek másfajta elismeré­se mégsem jár az itt dolgo­zóknak. Az üzemben a kere­setek sem magasabbak a TVM-beli átlagnál. A „ma­nipulálok” a legrégebbi, leg­képzettebb munkások a TVM-ben, legfeljebb az üze­mi mozgóbérkeretből jut ne­kik több. Éppen ez az „el nem is­mertség” . a foszforsavüzem dolgozóinak legnagyobb bá­nata. Ismerik más országok, például az ezen a területen élen járó Szovjetunió gya­korlatát. Ott a hasonló mun­kát végzők heti munkaideje 24 óra, a dolgozóknak külön főznek, grammra meghatá­rozva, melyik élelmiszerből, vitaminból mennyi elegendő. A Vegyiművekben sem tör­ténik törvénysértés, az elő­írásokat pontosan betartják a vállalatnál. A „foszfor­ipari” tevékenység ugyanis — talán éppen azért, mert hazánkban most született meg? — nem ismertetett el „veszélyes munkaként”. így aztán egy esetben lenne jo­gos „különleges ellátást” (pótlékot vagy munkaidő­kedvezményt) várni: ha a levegő foszfortartalma meg­haladná a nálunk megenge­dett szintet Ez pedig — a KÖJÁL mérései igazolják — nincs így. Az emberek azonban a kedvező mérési eredmények ellenére is nyugtalanok, a legtöbben azt kérdezik, mi lesz. ha évek múlva kiderül: mégiscsak károsodott szerve­zetük. A félévenként kötele­ző alapos orvosi vizsgálat miatt a dolgozók úgy érzik, megalapozottan sorolják üze­müket a „veszélyes munka­helyek” kategóriájába, ezért igénvt tartanak az ezzel a minősítéssel együttjáró ked­vezményekre. V. Szász József Ez év végéig több mint százezer ATSZK típusú telefonközpontot gyártanak szovjet exportra a BHG kunhegyesi gyárában

Next

/
Thumbnails
Contents