Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
1981- JÚNIUS 7. Irodalom, művészet 9 ■m Konczek József: Virágfürt PILLANAT Habzik almavirágos ág. Mélyül kék, békességes ég. Mint a népmesék — történi minden magát. A szűz a kosarak közé teszi a kosarat. Nézése áthasít e szendergésen az új tavaszig, még mielőtt valamit, elveszít. VÁLTOZATLANUL Az elszemetesült vízpartokon, a vízből egy pár szembenéz velem. Akárhogy is: az ott a szerelem. Arcodat, arcomat láthatom. N$m igaz, hogy vérző magzatok a reményeink —vétkezetlenek. Az almakertek értünk zengenek, s a szerelem jogai változatlanok. éző vaeyok egy önkiszolgáló boltban, a város második kerületéiben, az R. utca 7. szám alatt, bár ezt állítólag senkinek nem szabad tudtára adnom, mert bizalmas, más szóval hivatali titok. Nekem is így mondták hivatali, amit nem egészen értek, íróasztalom nincs, ha lenne, akkor azzal nem tudnék bizalmas viszonyba kerülni, egy perjre se ülhetnék mellé, az állásom ugyanis szó szerint: állás, valamint ehhez kapcsolódva: jövés-menés. Reggel kilenctől délután hatig tart a munkaidőm, délben egy óra ebédszünet jár, ezt házon kívül töltöm el egy étteremben. Ennyi ülést biztosít pihenésül a szakszervezet. Szombaton záróráig bent vagyok, de a szombati zárórák időpontja attól függ, hogv a névleges zárás időpontjában hány vevő tartózkodik az üzletben. Mi a vevőket nem unszoljuk, vásároljanak csak kényelmesen, hiszen a forgalom mértékétől függ az eladók prémiuma. Az enyém kiszámítási kulcsa bonyolult. ehhez én nem értek. Az elmúlt évtizedek során állítólag sokat finomult a bérezés, de ahogy még gyerekkoromban, a nagyapámtól hallottam, romlik és romlik a helyzet. Nagyapám az első nézők egyike volt a városban, arc nélküli mellszobra a II/5-ös parcellában áll a temetőben, első sor jobbra. Mellszobra azért arc nélküli, hogy a sírja előtt elhaladók utólag ne ismerjék föl az öreget, hiszen sokan emlékeznének rá mint nézőre. Az ilyenfajta emlékezés pedig a temetőben is veszélyes, pórul járt emberek esetleg dühösen hozzávágnának egv jókora kavicsot, kisebbfajta követ a temetőútról, s az ütésektől az arca bezúzódna, előbb- utóbb arc nélkülivé válna. Előttem a nagyapám a példa Én is ilyen arc nélküli szobor leszek majd egykor, ha jól végzem a dolgom. Igyekszem jól végezni. Ma is, holnap is, holnapután is. Benyitok a boltba, karomra kosarat akasztok, ettől kezdve hivatásos lézengő vagyok. Rangrejtve. A gyárilag csomagolt áruk közül a figyelemre méltóbbakat a kezembe veszem, forgatom, szaglászom, elolvasom a leírását, az árjegyzéket, a gyártás körülményeit, származását, tétovázok és a legtöbbször visszateszem. Közben vizsla tekintetem a soros vevőre emelem, mert szerintem mindenki azért jön a boltba, hogy legalább egv tábla csokoládét, kétdecis üveg italt zsebre tegyen. A belépők szándékához előttem nem fér kétség, csupán a magatartásuk különbözik. Három csoportba osztom őket: 1. a gyávák, 2. a vakmerőek, 3. a mérlegelők vagy megfontoltak. 1. A legtöbb vásárló meg se kísérli, hogy fizetés nélkül bármit a kabátjába, a szatyrába rejtsen. Teli vannak gátlással ami már gyerekkorukban kialakult, csak a vágy fészkelődik bennük, amit nem mernek kiélni. 2. Néhányan anélkül hogy az eltulajdonítás megfelelő körülményeiről meggyőződnének, hebehurgyán cselekszenek, őket könnyű leleplezni, s egyezményes Siklós László: A néző jelrendszerünk segítségével — amit nem árulhatok el — továbbpasszolom a pénztárosok egyikének. 3. Veszélyes réteg. Lesik az alkalmat, kifigyelik az optimális lehetőséget, és lecsapnak. Lehetőleg minden logikát félrerúgva. A dédnagypapa kinézésű nyalókát csen vagy bébi- konzervet, a gyerek konyakot, a háziasszony rágógumit. Esetleg. Az én feladatom, hogy az ismeretlen logikai rendszerekbe legkésőbb a tett elkövetése pillanatában belelássak. Ez a legnehezebb. Még azt se mondhatom, hogy már van hozzájuk tapasztalatom. Ezt a társaságot nem lehet eléggé kiismerni. Itt ez a harminc év körüli nő, egy kiló lisztet tesz a kosarába, öt deka piros paprikát csúsztat mellé, a kakaópulthoz megy, választ egy kedvére való márkát, majd hirtelen fordulattal az italokhoz pattan, leemel egy üveget. Szemem sarkából nézem, nem gyanakodhat, rám, mert mással vagyok elfoglalva, és nem gyanakodhat a külsőm miatt sem, pont egy hízásnak induló, nagydarab, hanyagul és divatosan öltözött fiatalember akarná őt lebuktatni? Mégis gyanút fog, mert visszacsúsztatja a helyére a lapos üveget. Háromdecis francia konyak. Potom kétszáz forint. Vagy a másik a zsebében maradt? Kiver a veríték, izgalmas játék. De miért rólam csorog a víz? Én nem veszíthetek. Csakis ő kockáztat, ő nyer vagy veszít, mert cselekszik, mert akcióba kezdett azzal a szó szerinti lépéssel, hogv belépett a boltba, karjára akasztotta a kosarat... Intek a pénztárosnak. a többi az ő dolga. Ha mégse lopott, bocsánatot kémek tőle az irodában, a főnök megkínálja őt egy pohárka francia konyakkal. Mégse intek a pénztárosnak. Csinos nő, kedvemre való lenne Ha any- nyixa akar, otthon Igyon konyakot. Három-négy pohánkával. Azzal, akivel jólesik. Hatalmam meglegyint, ahogy továbbsétálok, és a következő vevőre szállók rá Ekkor valaki hátulról megfogja a karom. — Fiatalember, a főnök hívatja. Ez váratlanul érint. Láthatatlan istenként áll becsukott szemem előtt a főnök. Telepatikus? Állok elébe. Hát azítán! — Kosárral menjek? — kérdem flegmán az idős kollégát. — Ahogy magának tetszik. Felbotladozok a szűk lépcsőn a hátsó kis irodába, mindenütt áru ■tornyozódik, kopogás nélkül benyitok. — Üli le, fiacskám — invitál a főnök, és konyakot tölt az asztalon álló Doharakba. — Kodntsunk. Mi a frászt akar tőlem, nem tudom. Nyúlok a pohárért, lehajtjuk az erős francia konyakot. — Jól néztél fiú — mondja szemtől szembe. — Az eltelt három év alatt, amióta nálunk vagy, csak öt kisebb lopást nem vettél észre. Szép tel ies ítmény. — Most krákogok, pedig rég lement az ital. — Nem érted? Mit nem értesz? Te a vevőket nézted, mi pedig tégedet — és félrehúz egy szürke függönyt, a mögött, félhomályban három figyelő tarkót látok, s három világító képernyőt. Megrendülök. — Akkor énrám miért volt szükség? — Mert eddig nem tudtunk komolyabb státusba tenni! De most, hogy a kilences bolt vezetője nyugdíjba ment, a vállalat úgy döntött ... — Nem, nem akarom! — mondom erélyesen. A főnök nevet. — Jó, jó, nem kell azonnal, beszéld meg apáddal... az előbb telefonált, azt üzeni, mindjárt itt lesz. ebotorkálok a lépcsőn, letörten. nincs kedvem senkire figyelni. Ma ellophatnák tőlem a boltot. A munkaidő végén az utcán termek, apu most. érkezik. fékez, kinyitja sebtiben a kocsi ajtaját. Mellé ülök, arcon csókolom, indít: Apu prímán vezet. Jó figyelni, ahogy a kanyarokat, az akadályokat veszi. Ügy látszik, mindent tud, mert csak ennyit kérdez. — Mi akarsz lenni, kisfiam? — Néző — válaszolom tömören. Indulatokat fojt el magában, otthon nagy duma lesz. Nem értem, ■minek arénázift. ő is néző, csak magasabb szinten. Simái Mihály; Szerkezetek egy vasdarab hogy rezgeti mélyében szárnyát az anyag üveghang-tisztán hallani így veri a vas a vasat egy kék' kristály a szerelem talán legtisztább vázlata milyen zárt! mégis végtelent sugárzik minden vonala egy páncél szárny az ismeretlen bogár emlékműve a fény tovább növeszti át is rebben a hegyek késél-peremén egy rőt levél miniatűr napkitörés a szív alakja tűzzel megkoronázva már az isten sem segíthet rajta r e z g ö spit ál kívül-belül az egyetemes kupolában most-velük s örök-egyedül világolsz a világban Benke László; r Éjszaka Kihalt játszóterünk hintáit a szél meglibegteti még kicsit. Aztán a lánc ismét megfeszül. Sötétség ül mindenen. Leheletem fogaim közé fogom. — Aludjatok csak, gyerekek Verssel vigyázom álmotok. Csurranjon szátok sarkából gyanútlan édes nyálatok. Ki tudja mivégre lettetek. Rózsa Endre: Láng Imára kulcsolt kézzel a sötétség sátrat tart fölém — írmagom ne tépjék. Világhuzatba ütve társtalan, kibontom tőből lobogó-magam. Asszonyágyékok édes hasitéka engem kiáltoz — kelyhem lenni, még ma! Engemet ír az egyenes gerinc, a férfié, ha már regénye sincs, önnön fényembe zárva, tettenérten, csírát ütöttem minden éj szívében! SBSB 1974. május 7-én Auguste Moreau, a párizsi Lapin és Moreau üvegnagykereskedő cég harminchat éves társtulajdonosa, felesége többszöri ösztökélésére, fölkereste háziorvosukat, hogy végre megtudják: miért nincs gyerekük, jóllehet három éve házasok, és Berthe semmiféle fogamzásgátló szert nem szed. Kiderült: Moreau úr takaros és szerelemre képes férfi ugyan, ám nemzőképtelen, mert szervezete sajátos fölépítése miatt a termelt spermium nincs megfelelő hőmérsékleten. A huszonnyolc éves Berthe asszony úgy találta, tovább nem várhat: gyermeket akar. ö orvosilag szülőre alkalmasnak találtatott, s Moreau úr, némi töprengés után, beleegyezett, hogy felesége fölkeresse a Bicétre-kórházban működő spermiumbankot. Itt doktor Dupére június 10-én a Moreau házaspár által nem ismert férfitól származó s előzőleg kellő hőmérsékletre melegített spermiumokkal mesterségesen megtermékenyítette Berthe asszonyt. Madame Moreau 1975. március 9-én 3300 grammos egészséges fiúgyermeket szült. A gyermeket a Trinité-templomban Marcel és Bemard névre keresztelték. 2 1974, augusztus 19-én Lucienne Rochas ugyancsak a Bicétre-kór- ház spermiumbankjához fordult, hogy gyereke szülessék. Rochas asszony huszonnégy éves volt, s egy évvel előbb ment férjhez a hetvenhat éves Michel Rochas-hoz, egy Faubourg Saint Honoré utcai, patináns női divatszalon tulajdonosához. Lucienne előzőleg manöken volt a cégnél. Rochas úr őt választotta, hogy az üzletnek di- rektrisze s neki felesége legyen. Rochas úr legfőbb vágya az volt, hogy a cég az ő halála után is a szakma élén maradjon, továbbá, Marcel és hogy a Rochas család fája — ha megkésve is, de — ágat hajtson. Az utóbbira azonban, mint a család törzsének, már nem volt megújító ereje. Abba nem egyezett bele, hogy Lucienne más férfi segítségével gondoskodjék az utódlásról. Ö maga kísérte el a kórházba, s megvárta, míg doktor Dupére nagy gyakorlattal Lucienne asz- szonyba juttatja az ismeretlen férfi spermiumát. 1975. május 20-án Lucienne asszony egészséges lánygyermeket szült. A gyermek súlya 3050 gramm volt. A Madeleine- templomban tartották a keresztelőt. A kislány a keresztségben a Marcelle, Monique és Madeleine neveket kapta. 3 1974. március 4-én egy Jean- Paul Moberg nevű, huszonhárom éves orvostanhallgató, akinek apja Svédországból vándorolt be, vele egykorú, egyetemista felesége, Jeanne tanácsára és írásos beleegyezésével fölkereste a spermiumbankot, mert pénzre volt szükségük. A fiatal házaspár meglehetősen nehezen élt, és állandó anyagi gondok között végezték tanulmányaikat. Jean-Paul magas volt, szőke és kék szemű. Az orvosi vizsgálaton teljesen egészségesnek; s genetikailag is alkalmasnak találták. s olyannak, akinek spermiumai jól bírják az alacsony hőmérsékletet. Az első spermiumvétel után még három ízben adott spermiumot; mind a négy alkalommal doktor Bourgain végezte a műveletet. Többször nem vették igénybe JeanMarcelle Pault, mert — mint doktor Bourgain mondotta — el akarják kerülni, hogy ugyanattól az apától származó gyerekek egymással vérrokonságba kerüljenek. így viszont roppant csekély ennek a lehetősége. Jean-Paul ezután, mert anyagi gondjaik nem szűntek meg, továbbra is hasonló kereset után nézett. Véradásra jelentkezett. A pénz kevesebb volt, de a kereseti lehetőségeket nem korlátozták. 4 1974. június 10-én és augusztus 19-én a mesterséges megtermékenyítést Dupere doktor a Jean-Paul Mobergtől vett spermiummal végezte. 5 1995. augusztus 11-én, a Francia Népköztársaság megalakulása évfordulójának előestéjén illegális találkozóra gyűlt össze egy sereg fiatal a La Défense negyed egyik házának tizenötödik emeleti, sokszobás lakásában. Ellenzéki tüntetést terveztek a másnapi ünnepségen, és ennek taktikáját beszélték meg. Az egyik sarokban két fiatal ült. A fiú és a lány csaknem azonos korúnak látszott Most ismerkedtek meg. „Csak a mellszőröd árulja el, hogy szőke vagy” — mondta a lány a pucér felsőtestű és kopasz fiúnak. „Nekem még ilyen eligazítom sincs” — felelte a fiú a pucér felsőtestű és kopasz lánynak. „Nézd meg a hónom alját, azt épp ezért nem borotválom. Abból következtethetsz.” „(Valóban. Ezek sízerint mind a ketten szőkék vagyunk.” „S a szemed. Milyen szép kék szemed van” — mondta a lány a fiúnak. „Nekem? Neked van szép kék szemed” — válaszolta a fiú. „Hogy hívnak?” — kérdezte a lány. „Mar- cél”. „Szép név”. „S téged?” ..Marcelle”. „Szép név.” „Tetszel nekem” — jelentette ki a lány. „Van benne valami. Pláne, ahogy a szemedbe és a melledre nézek, úgy látom, hogy kívánsz, igaz?” „így van. Kívánlak. Marcel.” „Én is téged, Marcelle”. „Tehát?” — kérdezte a lány. „Mit tehát?” kérdezett vissza Marcel, és átölelte a Marcelle-t.. Senki ügyet se vetett rájuk. 6 1984. február 7-én meghűlt doktor Dupere. Három évvel később, ■1987. április 16-án meghált doktor Bourgain is. Jean-Paul Moberg 1985-ben negyvennégy éves volt] és a Bicétre-kórház főorvosaként rengeteg nőt termékenyifett meg mesterségesen. Neki nem Volt gyereke. Mert Jeanne sose akart szülni. Jean-Paul nem tudta, hogy Marcel és Marcelle a világon van, Marcel és Marcelle se tudta, hogy Jean-Paul a Világon van. Tehát senki nem tudott semmit. Még akkor se tudtak semmit, amikor egy kora tavaszi napon Marcella Rochas találkozott Jean- Paul Moberg főorvossal akinek dús szőke hajában még alig látszott néhány ősz száL Összeállította: Rékasy Ildikó Nemes György:
