Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. június 21. lArcképvázlatl A szerencsés tizenhármas Hajnal Imre, a tiszaörsi területi pártalapszervezet titkára nem készült közéleti pályára. A KISZ-ben is csak Nemecsek volt, — bár a politikai vetélkedőket egymás után nyerte. Tiszafüred- Kócsúj falun — ahol képesítés nélküli nevelőként kezdett — jött rá, hogy a köz- életiség nemcsak érdeklődés, hanem bizalom, ha úgy tetszik valami közösségi igény és önzetlen többletmunka függvénye is. A tanyasi emberek kisebb- nagyobb hivatalos dolguk intézését kérték tőle, — így lett közéleti ember. Azután már magától értetődővé vált számára a népfrontban végzett munka, az úttörő csapatvezetői tisztség betöltése, a KISZ-titkári funkció ellátása,. Kiváló propagandista munkájáért háromszor kapta meg a Lenin-emlékplaket- tet. Kiváló úttörővezető kitüntetésben is részesült. Saját bőrén tapasztalta, hogy az iskola nem neveli kellően a fiatalokat a köz- életiségre. Történelmet tanított, napjaink kérdéseit is magyarázta, — és közben néhány fórumról csak hallott, de még tanácsülésen sem vett részt. Innen adódott a gondolat: a végzősöket el kell vinni egy tanácsülésre. Tizenhárom növendékével együtt szívesen látta a tiszaörsi tanács. Szerencsésnek bizonyult a tizenhármas szám, megerősítette abban a hitében, hogy a közösségben mindig segítőtársakra talál. És alapvetően ezt tapasztalta azóta is. Az önkéntes rendőri csoport vezetőjeként például két évig ellátta a hiányzó körzeti megbízott munkáját is. Megelőző munkájuk mellett a község egészének is része volt abban, hogy azalatt a két év alatt garázdaság, betörés, — de még közlekedési baleset sem volt a településen. Nyugodt lelkiismerettel vehette át ezért Hajnal Imre a Közbiztonsági Érdemérem ezüst fokozatát. Főhivatásként az általános iskola közművelődési igazgatóhelyettese. Kulturális munkája még Kócson kezdődött. Az iskolában szervezett műsorok idején a Kaparó kocsmában kevés volt a vendég. A KISZ-oktatásra felnőttek is jártak. Amikor átvette a kocsi könyvtárat, a gyerekekkel olyan könyveket — például a juhtenyésztéssel foglalkozókat — küldött szüleiknek a tanyára, amelyekkel felkeltette érdeklődésüket az olvasás iránt. Közművelődési tevékenysége Tiszaörsre kerülése után még szélesebb körű lett. Nem véletlenül kapta meg tavaly „A Szocialista Kultúráért” kitüntetést. Jelentős része van például abban, hogy a három társközség — Tiszaörs, Tiszaigar és Nagy- iván — mindegyikében van ifjúsági, nő- és nyugdíjasklub. A gyerekklubok sorozatáról nem is beszélve. Négy közművelődési intézményt irányít. Amikor valamelyikben változik a vezető, neki kell biztosítani a folyamatos munkát. Tavaly kétszer, az idén már háromszor állt elő ilyen helyzet. Közben tanártársai azt hangoztatják: „Itt húzzál, hiszen ide tartozol az iskolába.” Ügy vélik, kizárólagosan oda tartozik, hiszen máshol függetlenített emberek irányítják a közművelődést. Nem csoda hát, hogy Hajnal Imrének nem nyolcórás a napi műszak, hiszen tanít is, meg jó hat éve a területi pártalapszervezet titkára. Amióta betölti ezt a tisztet, fellendült a pártcsoportok élete, és rendszeressé vált az idős, pártmunka alól felmentett párttagokkal való foglalkozás. -Azok véleményének kikérése is hozzájárul ahhoz, hogy a tanácsi fórumokon érdemileg foglaljon állást a pártalapszervezet titkára. Hajnal Imre azt mondja: „Számomra a legnagyobb •elismerés az, hogy az emberek nem fordítanak hátat, hanem messziről köszönnek.” Mondhatnánk ezt úgy is: befogadta a falu. Több tény utalt erre. Amikor például házat épített, akkor mindig megjelent néhány ember, ha betongerendát kellett a helyére tenni, vagy valamilyen nehéz munkát kellett végezni. Tanártársai az alapozástól a cserepezésig segítettek. ^ A pedagógiai főiskolát levelező tagozaton végezte. A tanyai iskolától sokszor kellett hófúvásokon át kerékpárral megtennie a tizenhat kilométeres utat a füredi1 vasútállomásig, hogy eljusson a konzultációra. A felesége -joggal mondta: „Apám. te két diplomát érdemelnél.” Tulajdonképpen így is lett, mert elvégezte az esti egyetemet is, utána meg egy egyéves speciális tanfolyamot. Amikor sokirányú elfoglaltságáról esik szó, azt mondja: „Így akarom csinálni, amíg bírom. Ha rám bíznak valamit, megcsinálom, ha nincs munkám, keresek magamnak. És segítőpartner mindig akad. Ez külön örömet jelent a munkában.” Simon Béla Fotelek fűzből A túrkevei Vörös Csillag Tsz fűzüzemének évi árbevételi terve öt és fél millió forint. Kerti bútorokat és használati tárgyakat készítenek. Készül a nagymama-fotel Gyermek békési fotel Termékbemutató a mintateremben Hazánkban a megélhetés anyagi alapja a munkával szerzett jövedelem. A szocialista társadalom alapvető törvénye a munka szerinti elosztás. Minden munkaképes korban levő állampolgárnak alapvető joga és kötelessége, hogy képességei szerint dolgozzon, és ennek megfelelően részesüljön a fogyasztási javakból. A társadalomnak vannak azonban olyan munkaképes korban levő állampolgárai is, akik csökkent munkaképességűek, és ezért számukra a munkában való részvétel csak sajátos feltételek bizto- r r sítása esetén, az ál- £ FJ1 Ifi JWf talánostól eltérő mó- g f Mjf dón oldható meg. Az eső reménytelenül szakad, de legalább csúcsforgalom nincs. Jó tempóban haladunk, hamarosan elérjük Budapest „kapuját”. Ferihegynél egy repülőgép húz a magasba, Andris homlokát az autó ablakához szorítja, úgy néz utána. — Tetszik? — Aha. A munkahelyen már várnak minket. Az apró irodába — ahol a felvételit intézzük — felhallanak a konyhazajok, edénycsörömpölés, kiabálás, fütyöré- szés ... Andris megilletődve ül a széken, holnaptól már ő is itt dolgozik, zöldséget pucol, húst szeletel, mosogat, „konyhafiú” lesz, ahogy leendő főnöke tréfásan megjegyezte. Munkakönyvé, személyi igazolványa, zsebpénze, pedagógiai jellemzése, orvosi leletei ott sorakoznak az íróasztalon. Krizsán György Utógondozó, aki a homoki intézetből Budapestre felkísérte, már útipogy- gyászának tartalmát sorolja: két öltöny, három ing, zoknik, törülközők, zsebkendők cipők, munkaruha, télikabát ... — Hát ezzel meg is lennénk — mondja. — Indulhatunk a szállásra. Az egyik budapesti nagyvállalat munkásszállóján egy négyágyas szoba várja Andrist. Nem kerül idegenek közé. Tibor vele együtt, Miklós és István pedig egy éve hagyta el a homoki intézetet. velük a konyhán is együtt dolgozik majd. Lámpással keresgélve Krizsán György sokáig szótlanul ül a volán mellett. — Remélem, megállja a helyét — szólal meg végül. — A munkahely miatt nem aggódom, azon kevesek egyike, amelyik szívesen fogad szellemileg sérült fiatalokat, és nem csupán munkát ad nekik, de megfelelőén gondoskodik is róluk. Szállást, felügyeletet biztosít számukra beosztja a fizetésüket, szabad idejükben sem hagyja magukra őket. Mindaddig figyelemmel kíséri a sorsukat, ameddig alkalmassá nem válnak az önálló életvitelre. Csak az a baj. hogy lámpással kell keresni az ilyen munkahelyeket. A budapesti 31-es számú Állami Építőipari Vállalatra. amelynek munkásszállójára most igyekszünk, egy évvel ezelőtt „talált rá” a homoki intézet. A munkásszállón délutáni csúcsforgalom. A délelőtti műszak most érkezett meg, férfiak, nők, cigányok és nem cigányok, józanok és olyanok, akik már jócskán a pohár fenekére néztek.* adják egymásnak a kilincset. Jónás Kálmánt álmából ébresszük fel. Örömhírrel kezdi: — Felvettek a pilisvörös- vár! , szakmunkásképzőbe: kőműves leszek! Kálmán egy éve jött Homokról Budapestre, egyike azoknak. akik lehetőséget kaptak a vállalattól arra. hogy ismerkedjenek a különböző építőipari szakmákkal és tetszésük, adottságaik szerint válasszák ki — a munkahely segítségével — azt a szakmát, amelyet szeretnének elsajátítani. Amennyiben pedig kiderülne, hogy alkalmatlanok a szakmatanulásra. betanított munkásként dolgozhatnak tovább. — Elvégeztem az általános iskola 7—8. osztályát is. A munkahely sok kedvezményt adott, hetente háromszor jártunk iskolába. — Régebben nem volt ilyen kedvező a helyzetük, azoknak a fiúknak, akiket a kisegítő iskola elvégzése után továbbtanulásra javasoltunk — mondja az utógondozó. — Miközben a szakmunkás- képző tananyagával birkóztak az általános iskolai végbizonyítványt is meg kellett szerezniük. Az új rendszerű továbbtanulással elkerülhető ez a nagyfokú megterhelés. — Ez nagyon jó — jegyzi meg Kálmán — de amíg tanulunk, miből fogunk élni? A kevéske ösztöndíjból? Az állami gondozottaknak ez valóban nagy gondot okoz, hisz mire eljutnak a szakmunkásképző intézetbe, rendszerint nagykorúvá válnak. Mivel munkába álltak, önálló keresettel rendelkeznek. állami gondozásuk megszűnik, s vissza már akkor sem állítható, ha a későbbiekben nappali tagozaton folytatják tanulmányaikat. Újabb zsákutca? Háromszáz helyett harminc Dunakeszi. Értelmi fogyatékosok Országos Szociális Foglalkoztató Intézete és Módszertani Központja. Az intézet hazánkban egyedül hivatott arra. hogy komplex vizsgálatokat végezzen, és ezek alapján javaslatokat tegyen az értelmi fogyatékosok elhelyezésére. Pon- tyos Ildikó, a vizsgáló csoport vezetője: — A megyei tanácsok, a kisegítő és foglalkoztató iskolák, nevelőotthonok, valamint magánszemélyek kérésére évente mintegy ötszáz vizsgálatot végzünk el. Meggyőződésem, hogy ennél jóval többre is szükség lenne, hiszen az értelmi fogyatékosok. tehát az elhelyezést igénylők száma ennél nagyobb. Gondot jelent az intézeti helyhiány is. Az évi ötszáz vizsgálatból megközelítőleg háromszáz esetben a szociális foglalkoztatóban való elhelyezést javasoljuk. Ezzel szemben az ország hét intézménye mindössze 30—40 helyet tud biztosítani. Előfordul, hogy a beutaltak 5— 6 évet is várakoznak, a hosz- szú várakozási idő pedig állapotuk romlásához vezethet. Meglehetősen kevés a védőmunkahelyek száma is. Az ország hat védőmunkahelye közül az egyik az erdőkertesi téglagyár. A téglagyár hosszú évek óta kapcsolatban áll a homoki gyógypedagógiai intézettel, jelenleg tizenkét, volt intézeti növendék dolgozik itt. A munkásszállót régi barakképületekből alakították ki, a lakók éppen festés, takarítás után voltak, amikor ott jártunk. Kántor Sándor egyike a legrégebben itt dolgozó fiataloknak. Útja nem volt könnyű. — Először 1975-ben jöttem ide dolgozni a testvéremmel együtt. Egy idő után persze nagyon hiányzott a család, kértük, hogy szüléinknél. Kisújszálláson helyezzenek el bennünket. Sajnos. egy évig sem bírtuk ki otthon. Anyám és az élettársa olyan életet élt, amelyet nem bírtunk elviselni. A fizetésünket elvették, de a lakásból kizártak, enni nem adtak. Aztán, amikor édesanyánk meghalt, már senki sem kötött Kisújszálláshoz bennünket. Kértük a homoki intézetet, hogy segítsenek visszakerülni Erdőkertesre. Itt biztonságban élünk, nem' háborgat bennünket senki, sőt csak segítenek. A munka nehéz, de lehet vele keresni. Jó hónapokban a négy-ötezer forint is megvan. Ebből a szállásra. élelemre ezer forintot vannak le, a többit takarékkönyvben gyűjtik a számunkra. — A téglagyárban súlyos értelmi fogyatékos, imbecillis fiatalokat is foglalkoztatnak — jegyzi meg Krizsán György — s ők is megállják a helyüket. Minden olyan értelmi fogyatékos fiatallal, akit sorsára hagy, munkaerőt veszít a társadalom. A nagyarányú fizikai dolgozóhiány elsősorban az egyhangú segédmunkaerő-ellátottságot érinti. Az értelmi fogyatékosok — az esetek többségében — éppen erre a munkára alkalmasak, és hosz- szabb betanulási idő után jobb eredményeket érhetnek el, mint az egészséges dolgozók. Ám az értelmi fogyatékosok egyéni érdekei is azt kívánjak, hogy a munka révén sikerélményhez jussanak, közösségre találjanak. emberi kapcsolato- k-1 létesítenek. Budapesten. Dunakeszin és Erdőkertesen Szolnok megyei szellemileg sérült fiatalokat kerestünk fel. s azért éppen volt homoki növendékeket. mert egyedül ez az intézet lát el utógondozási feladatokat volt tanítványai körében. Ily módon a megye kisegítő- és foglalkoztató iskoláiból és nevelő- otthonaiból évente távozó százharminc—százötven értelmi fogyatékos fiatal közül húsznak—huszonötnek tudunk biztosat éttete további alakulásáról. Sajnos, ők is csak az ország távolabbi vidékein találják meg boldogulásukat. A megye vállalatai, üzemei nem tehetnek semmit a területükön élő értelmi fogyatékosok rehabilitációjáért? — A kisegítő iskolákban végzett, enyhén fogyatékos fiatalok elhelyezkedése viszonylag zökkenőmentes. A szülők segítségével rendszerint megoldható — mondja dr. Ábel József, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetője. — A kisegítő, foglalkoztató iskolák és nevelőotthonok lakóinak jelentős hányada állami gondozott. — A- állami gondozott vagy veszélyeztetett környezetben élő fiatalok elhelyezése már több gondot okoz. A. megyében nincsenek úgynevezett védőmunkahelyek, vagy hasonló jellegű, az értelmi fogyatékosok rehabilitációjához megfelelő feltételeket biztosító üzemek, vállalatok. Éppen azért, mert nincsenek meg, illetve különböző gondok miatt ezidáig még nem tudtuk megteremteni a szükséges feltételeket A kezdeti lépéseket, megtettük A közelmúltban viszont átadták a pusztataksonyi szociális foglalkoztatót a megye első ilyen intézetét. Pusztataksony azonban még nem fogad értelmi fogyatékosokat. — Egyelőre az ott élő elmebeteg gondozottak más szociális otthonba való áthelyezését kell megoldaná — mondja dr. Varga Mihály, a megyei tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osztályának csoportvezetője. — Az áthelyezések a jövő évig megtörténnek, s akkor százötvenöt középsúlyos értelmi fogyatékos elhelyezésére foglalkoztatására lesz lehetőség a pusztataksonyi intézetben. Úgy vélem, ez sokat könnyít majd a megyében élő értelmi fogyatékosok helyzetén. Török Erzsébet (
