Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
r 1981. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Július Hői ötnapos munkahét a Kőolajkutató Vállalatnál (Folytatás az 1. oldalról) berendezéseknél a negyvenórás munkarendet. A jelenlegi egy- és kétmű- szakos munkahelyeken július 1-től megkönnyíti az „átállást” az a tény, hogy korábban — erről szóltunk lapunkban — más vállalatokhoz képest lényegesen,több munkahelyen, így például a szállításnál vagy a karbantartásnál vezették be a teljesítménybérezést. Akik viszont jelenleg órabérben dolgoznak, azoknak a bérét egyöntetűen 4,8 százalékkal növelik. Azok pedig, akik valamilyen órabérhez kötött pótlékban' részesülnél^ úgy kapják meg bérükét,.,hogy ne érje őket anyagi veszteség. Természetesen, a munka- időalap csökkenését megelőzték és követik majd szervezési intézkedések. Korábban racionalizálták a szállítási és karbantartási munkákat. Most vizsgálják például az úgynevezett alapozók — a terepen az út s a berendezés előkészítéséhez, a betonalapok készítőinek és a torony szerelőinek — teljesítménybérezési lehetőségét. Az alkalmazottaknál nemrégiben munkanapfényképet készítettek, felmérni a terheléseket, az esetleges „párhuzamosságokat”. A munkaidőalap csökkentését a vállalatnál úgy kell végrehajtani, határozták meg a tennivalókat, hogy a teljesítmények ne csökkenjenek, a feladatok elvégzését, hatékonyságnöveléssel, szervezési intézkedésekkel szükséges biztosítani. Ez utóbbiaknak egy része azt jelenti, hogy létszám-átcsoportosításokra is sor kerülhet, például a. két műszakban dolgozóknál úgynevezett „csúcsmunkák” idején. H. J. Bárki láthatja, bárki megfigyelheti őket: ott hajlonga- nak az országutak szélén, a töltések oldalában, az erdők alján. Mozdulataik begyakoroltán követik a kaszálás ősidők óta létező, szépen tervezett koreográfiáját: rugózik a láb, hajlik a derék jobbról bálra, lendül a két kar. Vele együtt pedig a tenyértől fényesre koptatott nyelű, éles pengéjű kasza is — egyszer, sokszor, napokon át. A kaszás emberek az árokpart füvét vágják... Az üres üveg külön haszon Pontosabban: — Van itt mindenféle fű: gabonafű, 'tipponfű, muhar, vadlóhere, békakása, tarack. Sőt, még veresnadrág is, ami a legveszettebb. Az próbálja meg a kaszát! A régiek azt mondták: az a jó kasza, amelyik még a veresnadrágot Is levágja! De — nincsenek már olyan kaszák. Ez ugyan, amivel most dolgozok, jó szerszám volt valamikor. Tavaly eltört, láthatja: megvan pántolva. De azért megteszi ez még most is: kemény, hideg a vasa, és ez a sűrű, árokparti televény éppen • ilyet kíván. — Mindezt a hetvennyolc esztendős Bor- sányi István mondja, a Tö- rökszentmiklós felé vezető országút szélén, Szajol határában. Nem messze tőle egy nálánál jóval fiatalabb, legfeljebb negyvenöt éves férfi hajladoz: Kácsor György. — Ö az Utasellátó Vállalatnál dolgozik a szolnoki pályaudvaron. Minden másnapja szabad, aztán kihasználja, — gyün velem. Igaz, én is dolgozom még: a kőteleki Ady Endre Termelőszövetkezet éjjeliőre vagyok. Éjszaka a juhokat őrzöm, reggel meg jövök ide, aztán kaszálok, hogy ne menjen kárba a drága takarmánynak való. — Tehén vagy ló elé kerül? — Teheneké lesz ez. De nem az enyiméi — a Kolo- nics tehenei falják majd. Van neki hét vagy nyolc. — Tehát bérbe dolgoznak ... — Órabérbe, ötven forint egy órára. — Jó pénz. — Megjárja. Főleg, ha az üvegek árát is hozzászámítom. Naponta legalább egy százas az is. Tegnap is ösz- szeszedtünk vagy ötven có- lás, sörös, pálinkás, borosüveget. Volt közöttük olyan is, amelyikért ötötvenet kaptunk. Hiába emelték fel az árát, csak elhajigálják. Minket persze bosszant, mert a sok üveg meg kon- zerves doboz rontja a kasza élét. De jó is, mert legalább megvan a pálinkára való. Szolnok határában, a Mil- lér-gát oldalában Menkó Ernő már nem vigasztalódik ilyen könnyen: — Én szigorúan büntetném a szemetelőket! Szórnak szanaszét mindént! A teheneket már félék kikötni, mert fellegelik a fűben hagyott konzervnyitókat, a pecázók által elhajjgált rossz halfogó horgokat, aztán végük van. Tavaly két szép jószágom pusztult el -így. Mindenesetre maradhatott még néhány, mert az ötven év körüli férfi az idén is 4500 méternyi szakaszt bérelt a gátoldalból és további 500 métert a Csataszög felé vezető műút mentén. Kaszás, fűvágógéppel — Mennyi széna terem ilyen hatalmas területen? — Az idén nem sok. Ha fele annyi lgsz,. mint tavaly, elégedett leszek. Nagy volt a szárazság, valósággal lesült a fű. Ha az utolsó pillanatban nem jön ez a kis eső, vége van. Így azért számítok 250 petrence szénára, ami súlyban elérheti a 300 mázsát. — Mit csinál azzal a rengeteg takarmánnyal? — Rengeteg?! Csak elég legyen! Van nyolc tehenem, nyolc bikám és négy üszőborjúm. El tudja képzelni, hogy mennyi széna kell azoknak a jóllakáshoz? Mert csak szénát kapnak, a tápszer nekem drága mulatság volna. — S győzi karral? Ennyi füvet egyedül lekaszálni? — Kaszát én már csak akkor veszek a kezembe, ha elromlott a kaszálógépem. Vagy ha olyan kicsi darabkáról van szó, hogy nem érdemes kicipelni. Jószág nélkül nehéz A harmadik kaszás, akivel szóba, elegyedtem, még nem is látott kaszálógépet. Homoki Sándornak hívják, hatvannyolc éves, és a Jászberény felé vezető úton, Üj- szász határában találkoztam vele. Napok óta húzhatta már a kasza nyelét, ezt onnét tudom, hogy elmondta: ha a mai adaggal végez, akkor a három nappal korábbit. az azóta szénává szikkadt füvet fogja hazaszállítani. A kis kordélyon, amit egy szamár húz. A Muki. De nemcsak szamara van. Elmondta, hogy tehenet is tart, bár a felesége gyakran korholja emiatt: minek az már nekik?!... — El is adtam egyszer a tehenemet, de hamarosan rájöttem, hogy nem tudok én már meglenni jószág nélkül. VettSm Ts gyorsan egy másikat. Én fejem minden reggel, minden este. Van úgy, hogy tíz-tizenkét litert is lead. — Kitől tanulta a fejest, meg a kaszálást? — Az apám parasztember volt, kilenc holdon gazdálkodott. Sok volt a munka, segíteni kellett nekünk, gyerekeknek is. Hatévesen már legeltettük a jószágot, tízévesen már szedtük a markot. tizenöt évesen pedig húztuk a kaszát. Én is. Muszáj volt. — Persze azóta nagyot változott az élet. A té- eszben már gép tákarítja be a termést, s .aki kéri, annak takarmányt is ad a gazdaság. Sokan kérik. Olyanok is, akik velem egvütt kijöhetnének kaszálni ide az árokpartra. De nem jönnek. Miért? Tudja a fene. A fiatalabbak talán azért, mert már nem tudnak kaszálni. Meg azután, tudja, ebben a jó világban, sajnos, lusta ember is terem ... Káposztás János Három érdek találkozása Miről híres manapság megyénk mezőgazdasága? Arról, hogy az ötödik ötéves terv során — a kedvezőtlen időjárás ellenére — a gabonafélék termesztését (a búzáét különösen) korábban soha nem ismert magas színvonalra emelte, az állattenyésztésben jó eredményeket ért el. A műszaki-technikái, agrotechnikai fejlődés színvonalát fémjelzi: alig van az országnak olyan területe, ahol a mi megyénk- hez hasonlóan 10—12 nap alatt képesek biztonságosan végezni az aratással. A változások mérlege A KSH Szolnok megyei Igazgatóságának adatai szerint az ötödik ötéves terv során a mező- és erdőgazdaságba befektetett beruházások értéke 8,5 milliárd forint volt, ebből gépekre 4,4 milliárdot költöttek. (51,4 százalék.) A beruházásokban jelentős súlya volt a hiteleknek és állami kedvezményeknek. A fejlődés dinamizmusa eíőrelendítette az önköltségszemléletű gazdálkodást, a termelési szerkezet korszerűsítését, a termőföldek racionálisabb felhasználását, felszínre hozta a gazdasági társulások, együttműködések új. tartós, célravezető formáit, és ezen a magasabb színvonalon bővítette az egyes térségekben és gazdaságokban rejlő tartalékokat. A megye mezőgazdaságának eredményei azt is bizonyítják: az üzemek az alap- tevékenységből származó nyereséget hasznosan, a nép- gazdasági célokkal összhangban fektették be. A megye mezőgazdaságát jellemző gyors fejlődésnek a részeként bővült a kiegészítő és melléktevékenység (legdinamikusabban az élelmiszer- iparban. továbbá ipari-építőipari-szállítási körben) 1975 —1980 között több mint a kétszeresére. Különösen az utóbbi két-három évben — miután javutak a jogi, szabályozási feltételek — vált észrevehetőbbé, erőteljesebbé és „színesebbé” ez a folyamat. Látnivaló azonban az egyenetlenség is: az üzemek összes árbevételéhez viszonyítva a melléktevékenységből származó árbevétel 6,7— 60,5 százalék között szóródik. harminckilenc téeszben még nem éri el a megyei átlagot (30,8 százalék) — közöttük a kedvezőtlen körülmények mellett gazdálkodóké sem. Nem lehetünk elégedettek tehát a színvonallal, különösen, ha arra gondolunk. hogy a nem alaptevékenységből származó árbevételek tekintélyes hányada a háztáji és kisegítő gazdaságok integrálásából keletkezik. Ez a tevékenység egyértelműen pozitív, de jelzi a tényt, hogy a jövedelmező, az egyenletes foglalkoztatást biztosító melléküzemágak, ipari kooperációk, szolgáltatások stb. aránya még nem kielégítő. Hogyan, milyen gazdaság- politikai felfogásban kerülnek most a melléküzemágak és egyéb bevételi lehetőségek előtérbe? A helyes szemléletet tükröző válasz kiindulópontjaként a megyei pártbizottság VI. ötéves tervi területfejlesztési irányelvei kínálkoznak. Eszerint a megye mezőgazdasági jellege és eredményei lehetővé teszik, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása növekedjen. A mezőgazdasági termelés 15—18 százalékkal — a belföldi szükségletek kiegyensúlyozott és javuló minőségű kielégítése mellett — a hatékonysági követelmények alapján bővüljön. Természeti adottságaink ésszerűbb kihasználásával, a gazdaságosság javításával különösen a gabona- és hústermelést kell fokozni, az állattenyésztés továbbra is dinamikusan fejlődjön. Ezeknek a céloknak az elérését várja az ország a megye mezőgazdaságától. Az üzemek a fenti követelményeket úgy teljesíthetik, ha az eddiginél jobban, ésszerűbben kihasználják és fejlesztik meglevő erőforrásaikat. melyek közé a kiegészítő- és melléktevékenységek is odasorolhatók. Elérkeztünk a fejlődésnek ahhoz a pontjához — figyelembe véve a VI. ötéves terv céljait és a szigorúbbá vált gazdasági szabályozórendszert — amikor a dinamikus előrehaladás (eszközutánpótlás) egyik feltételére, a melléküzemágakra, kiegészítő tevékenységekre — mint az akkumuláció egyik lehetséges forrására — nagyobb figyelmet érdemes és szükséges is fordítani. A fejlesztés lehetőségeit és mértékét ezen az úton is úgy kell biztosítani, . hogy a három érdek találkozzon: a népgazdaságnak, a lakosságnak és az üzemeknek is jó legyen. Konkrét társadalmi igényeket kielégítő, jövedelmező, az üzem kereteibe beilleszthető vállalkozásokra van tehát szükség. A melléküzemágakban, a kereskedelemben. szolgáltatásokban, vendéglátásban stb elért, általában magasabb jövedelemből a szükséges mértékben ki lehet egészíteni a növénytermesztésből és állattenyésztésből származó viszonylag szűkösebb fejlesztési forrásokat, s azokat a mezőgazdasági termelés javára fordítani. A lakosság jobb ellátása De nemcsak az élelmiszer- ipar. a háttéripar, a kooperáció. az építés, a szállítás lehetőségeit érdemes számításba venni. Egyelőre tény. hogy a mezőgazdasági üzemek minimálisan vesznek részt a helyi lakossági szolgáltatásokban. a kereskedelemben. a vendéglátásban. Joggal hiányolható például, hogy nincs a megyében egyetlen mezőgazdasági mintabolt, ahol különleges mezőgazdasági termékeket kínálnának a vevőknek (márka jelleggel), hogy zölclséget- gyümölcsöt tartósan nem árusítanak piacainkon, hogy téeszéttermek, csárdák alig nyíltak, s hogy ami van. hát... S ilyen kezdeményezések. ha mégis előfordulnak. sok körülöttük a gán- csoskodás. ahelyett. hogy zöld utat kapnának a helyi közigazgatástól. Apróságnak tűnik, mégis megjegyezzük, vajon miért ne lehetne például Szolnokon a lakosság számára szükséges gomba- termesztést megszervezni. Biztos sikerülne, csak akadna valaki, aki kezdeményezi. felkarolja. Feltehető a kérdés: munkaerő van? Igen. A megye mezőgazdasági üzemeire jellemző műszaki színvonal gépesítettség objektíve lehetővé teszi a szükséges munkaerő felszabadítását, átcsoportosítását. s erre további fejlődés menetében is adódik mód. A mezőgazdaság munkaerő-gazdálkodásának javítását a szövetkezeti tulajdonforma nem akadályozza, sőt, jelentős rugalmasságot biztosít hozzá. A szemlélet megváltoztatása, a vállalatszerű vonások erősítése viszont elengedhetetlenül szükséges a munkaerő-gazdálkodásban is. Nem csupán á foglalkoztatásra. hanem az ésszerűséget a középpontba állítva, a hatékony foglalkoztatásra kell törekedni a mezőgazdaságban is. Hadd tegyük hozzá: a legtöbb üzemben vannak csak és csupán a „foglalkoztatás” miatt fenntartott és betöltött munkakörök és esetenként a technológiai igényeket megháladó létszámtúlzások, és fellelhetők aritmiák a munkaellátottságban. A melléktevékenység kialakításához, bővítéséhez szükséges munkaerőfedezet az adott településen és üzemen belül a jól megalapozott vállalkozásokhoz folyamatosan biztosítható anélkül, hogy a mezőgazdasági termelés rovására menne. Tartós célokért, szervezetten Az eddigi fejtegetésekből bizonyára kitetszik, ami a megyei párt-végrehajtóbizottság ülésén e téma kapcsán nagy nyomatékot kapott: helytelen lenné a mezőgazdasági termelés feladataitól elkülönítve foglalkozni a melléktevékenység bővítésével. Épp ezért hangsúlyozni kívánjuk: nem kampányról, parttalanságról van szó. hanem .tartós célokról, tartós eredmények szervezett eléréséről, amelyek a megye mezőgazdasága, az üzemek előtt álló középtávú terv teljesítését és hosszabb távra szóló feladatok hatékonyabb megalapozását mozdítják elő. Ezért beszélhetünk úgy e témáról, mint a megye gazdasági jellegét érintő fontos kérdésről. Annak vagyunk tanúi, hogy a mezőgazdaságban is előtérbe kerül a vállalkozói magatartás kibontakoztatása, amihez az üzemeknek és a közvéleménynek előbb-utóbb (sőt, mielőbb!) hozzá kell szoknia. Nincs ok a gyanakvásra! Néhány, az országban előfordult szélsőséges eset — nevezzük nevén a gyereket: visszaélés — alapján nem szabad megkérdőjelezni a melléküzemágak és egyéb célszerű vállalkozások társadalmi hasznosságát, a mezőgazdaság fejlődését is szolgáló jövőjét. A tennivalók most így fogalmazhatók meg: a mező- gazdasági termelés VI. * ötéves tervi megyei céljaival összehangolt, tervszerű, konkrét munkára van szükség a melléküzemágak, egyéb melléktevékenységek fejlesztésében. Ennek fő irányára a megyei pártbizottság már említett határozata ad útbaigazítást: „A mezőgazda- sági üzemek a kiegészítő és melléktevékenységgel fokozottabban járuljanak, hozzá az élelmiszerfeldolgozáshoz, a lakosság igényeinek jobb kielégítéséhez.” Ebben a mederben célszerű és támogatandó az utóbbi két-három évben elindult kedvező folyamatok felgyorsítása, az új kezdeményezések ösztönzése és felkarolása. Fábián Péter Juhtenyésztö szakcsoport 407 milliós beruházás Négyszázhét millió forintos hitelszerződést írt alá tegnap a Termaforg Textil- hasznosító Vállalat a Magyar Nemzeti Bankkal, A 407 millióból 249 millió forintot a nem szőtt technológiával előállítható textíliáik gyártókapacitásának megteremtésére költenek. Mezőtúron,- a juhtenyésztésről hajdan híres nagykun városban juhtenyésztő szakcsoport alakult. A birkatartásra ismét kedvet kapott háztáji tenyésztőket az áfész fogja össze. A csoport felett a helyi Dózsa Tsz védnökséget vállalt: juhhodályt adott át megszervezte az állategészségügyi ellátást, s a vízügyi igazgatósággal egyetértésben legelőterületet jelölt ki.
