Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
1981. JÚNIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szabályozók hatása Tőkés export Törökszen tmikiósról. Belföldi megrendelőknek készítik a Jäger 275 típusú betonkeverőt Ma már, másfél év távlatából látható, hogy a sokat emlegetett ’80-as szabályozó- rendszer hogyan alakította — ha át még nem is alakította — a vállalatok eddigi szemléletét. Alapvető célja volt a társadalmi termelés hatékonyságának fokozása, a népgazdasági egyensúly javítása úgy, hogy a vállalatok, szövetkezetek nyereségérdekeltségét a világpiaci hatásokat fokozottabban közvetítő árrendszerrel és normatív szabályozókkal differenciálja. Az új rendszer egyszerre igényelt stabilitást és rugalmasságot. Stabilitást az árképzés szabályaiban, a nyereségadózásban, az érdekeltségi alapképzésben é& fel- használásban. a bér- és keresetszabályozásban, és mozgékonyságot az árfolyampolitikában, a tartalékok felhasználására vonatkozó szabályokban. Induláskor még bizonytalanság volt a vállalatoknál. A nyersanyag és energiahordozók ára a világpiaci árakhoz igazodott, a termékek ára szintén a világpiaci árak szerinti gazdaságosság arányában változott. Példa erre a törökszentmiklósi Gépgyártó /és Javító Szövetkezet tavalyi éve. Az építőipari gépeket — betonkeverőket acélvágókat és egyengetőket — készítő szövetkezetnek voltak tőkés partnerei Hollandiában és Svédországban, bérmunkát végzett az NDK- ban, és hazai kooperációban háttéripar jelleggel az El- zett Műveknek szerelt húzózárat. Késztermékeinek hazai vásárlói az AGROKER, a beruházók és a kereskedelem. Az első negyedévben a vásárlási kedv visszaesett termékkibocsátásuk mindössze hetven százalékos volt akkor. Áraikat felülvizsgálva jelentős módosításokat kellett végezniük a szövetkezetieknek, volt olyan termékük. amely a korábbi tízezer forint helyett ötszáz forint nyereséget hozott. Helyzetük elemzése után út műszakilag alátámasztott teljesítménynormákat vezettek be a gyártmányokra. Céljuk az önköltség csökkentése volt, változatlan minőség mellett. A műszaki osztály támogatásával jelentős újítómozgalom fejlődött ki, ennek köszönhetően kedvezőbben alakult az úgynevezett dollárkitermelési mutató. Áprilistól az árhivatal engedélye alapján géptípustól függetlenül beépíthették áraikba a tőkés országokban érvényesített árat. mivel tőkés exportjuk teljes termelésüknek öt százalékát meghaladta. Gyártmányai közül ma is fontos szerepet kap az eredetileg Svédországban készülő betonacélvágó gép. amely 210 ezer forint helyett most 160 ezer forintba kerül. A tőkés áru kiváltására néhány éve került sor, amikor az itthon készülő szerkezeti részbe svéd mechanikus elemeket építettek be. A betonacélvágó kiváló áru lett. és tavaly már a svédek is vásároltak belőle. Mindezzel együtt a szövetkezet tavalyi árbevétele 76 millió forint volt. ebből 6,2 millió tőkés, 6,5 millió szocialista exportból származott. A nyereség 9,1 millió forint lett ezt 4,37 millió forint nyereségadó terhelte. A nagyságrendben II. kategóriájú szövetkezet a bevételből 2,2 milliós fejlesztési alapot képzett ebből forgóalap „feltöltésre” egymillió beruházásra 1,2 millió forint került. A részesedési alap 1,4 millió forint volt, amelynek a felét progresszív adóként elvonták. Tartalékképzésre 671 ezer forintot építettek be a költségvetésbe. A városfejlesztési adó és az érdekképviseleti szerv fenntartásához való hozzájárulás 1,1 millió forintot jelentett Kisebb összeg bár, de a szövetkezet szempontjából jelentős az újítóknak kifizetett 40 ezer forint, akik tevékenysége 1,5 százalékos költségcsökkentést eredményezett A szövetkezetben dolgozó háromszázötven ember átlagjövedelme évi 35 ezer forint volt. Azoknál a vállalatoknál, ahol éltek a szabályozók adta lehetőségekkel, belső tartalékaikat mozgósították, ha forintértékben eltérően is, de hasonló arányokban érvényesült mindaz, amit a gazdasági szabályozók új rendszere jelentett. Ahogy a példabeli szövetkezet főkön-n/e- lője megfogalmazta, „hatékonyabb termeléssel, tisztességes, de nem túlzott nyereséget” érhettek el. Fejszéd Edit Veteránok találkozója Szolnokon Tegnap délelőtt 10 órai kezdettel Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága megrendezte a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett veteránok megyei találkozóját, amelyre ötvenöt, a megyében élő, felszabadulás előtti párttagot hívtak meg. A találkozón részt vett Andrikó Miklós a megyei pártbizottság első titkára és Barta László, a megyei tanács elnöke. Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte a megjelenteket, akik egyperces néma felállással emlékeztek meg elhunyt harcostársaikról. Majd a Tallinn körzeti Általános Iskola úttörői köszöntötték a meghívottakat, közöttük a születésük és párttagságuk kerek évfordulóját idén ünneplő elvtársakat. Ezután Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót a megye gazdasági, politikai és kulturális életéről, az ötödik ötéves tervidőszakban elért eredményekről. A résztvevők közül többen felszólaltak, elmondták, véleményüket a hallottakról. Délután a szolnoki Járműjavítóban folytatódott a program, ahová Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára elkísérte a veteránokat. Ambrus János igazgató számolt be a vállalat múltjáról, munkájáról. Végezetül a vendégek megtekintették a Járműjavító fennállásának 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást, az oktatótermet és a javító nagycsarnokot. 3,3 milliárd a szeszipar fejlesztésére Nagyobb beruházásokat, rekonstrukciókat hajt végre ebben a tervidőszakban a szeszipar. A prognózisok szerint a termékei — a keményítő, az élesztő, a takarmányfehérjék, az ipari szesz, az ecet, stb. — iránt olyan mértékben fokozódik az igény, hogy a tervezett beruházások nélkül 1985-ben e termékeknek már mintegy harmadát importálnunk kellene. Az összességében 3,3 milliárd forintos beruházási program első eredményeként hamarosan megkezdi a termelést az új szabadegyházi folyékony cukor- és szeszgyár, amelyben évente 50 ezer tonna folyékony cukrot, 2 ezer vagon szeszt és 36 ezer tonna takarmányt állítanak elő kukoricából. Első az országban Tehenészeti telep „hígtrágyatermelés” nélkül A Palotási Állami Gazdaságban kiválóan bevált az első olyan hazai szakosított tehenészeti telep, ahol nem keletkezik hígtrágya, ennélfogva nem szennyezi a környezetet, s a kezelés sem okoz nagyarányú kiadást. A múlt év őszén üzembe helyezett. 560 tehenet befogadó épületkomplexum trágyakezelése lengyel—svéd módszer szerint történik. A tehenek boxokban helyezkednek el, az ürülékük úgynevezett trágyaútra kerül. Innét nem mosással, hanem speciális tolólapos gép segítségével távolítják el az épületen kívül levő kibetonozott tárolóba. A szilárd trágyát az őszi betakarítás után szállítják ki a földekre. A jelenlegi trágyakezelési rendszer kiépítése kilenc és fél millió költséget igényelt, csupán egytizedét annak, amennyibe egy komplex híg- trágyakezelő-telep létesítése kerül. Üzemeltetése is gazdaságos, víztakarékos és a trágya eltávolítása sem igényel magas költséget, nem szólván a módszer környezetvédő előnyéről. Az új rendszerű szakosított tehenészeti telep iránt szakmai körökben nagy az érdeklődés. Az új kötetlen tartású tehenészeti telep egyébként jó tejelő képességű állománynyal kerül fokozatosan benépesítésre. Ezt tanúsítia. hogy az elmúlt év „istállóátlaga” felül volt az ötezer literen. A kimagasló tejtermelési produktummal a gazdaság a második helyezést érte el a megyei termelési Gép segíti a munkát a Palotási Állami Gazdaság tehenészeti telepén versenyben. Ebben az évben már 5200 liter tehenenként! átlaghozam elérése a cél. Ehhez minden esélyük megvan. hiszen júniusban is 15.5 —16 liter körül van a napi istállóátlag. A szakosított tehenészeti telepet a közelmúltban megtekintette a kanadai Holsten Friez cég professzora. elnökhelyettese Dennis V. Amstrong is. aki elismeréssel nyilatkozott a telep keresztezett állományáról. a tartástechnológiáról és tanácsokat adott a további munkához. Összenőve az íróasztallal? Egy igeii Industrial egyik 1978. tekintélyes, amerikai szaklap az Management évi számában megjelent egy cikk, amely felsorolta azokat a vezetői fogyatékosságokat, amelyek — a lap véleménye szerint — csökkentik a vezetői munka hatékonyságát. Ezek a következők: „Nem hozza meg kellő időben a szükséges döntéseket, nem sikerül elérnie, hogy munkáját megértsék, értékeljék, rendelkezéseit végrehajtsák, szétforgácsolja idejét, és mások helyett dolgozik, vezetői helyzetével visszaélve személyes előnyöket igyekszik szerezni, nem mondja meg az igazságot, és nem mindig tartja be a szavát, nem mutat jó példát nem működik együtt az alkalmazottakkal, nem kérdezi meg az alárendelteket véleményükről, nem fejleszti ki a felelősség érzését az alárendeltekben, szabályokat hangsúlyoz hozzáértés helyett, nem él az építő bírálat módszerével, nem fordít figyelmet az alkalmazottakra, nem érdekli, ha beosztottjai elégedetlenek, nem tájékoztatja munkatársait, nem emberségesen bánik alárendeltjeivel” Mi tagadás szép kis gyűjtemény, s valószínűleg nem Amerika a világ egyeben tája, ahol érvényesnek látszik. Ezt az állításunkat könnyen bizonyíthatjuk, ha egy szovjet szaklap, a Szo- cialisztyicseszkij Trud egyik 1979-ben megjelent cikkéből idézünk. A cikk címe egyébként : A műhelyfőnök munkaidőbeosztása . Íme, egy részlete: „A vizsgált műhelyekben a vezetők viszonylag legtöbb idejüket értekezletekre {körülbelül 25 százalék) és a műhely bejárására (23 százalék) fordítják. Egyedül ez csaknem hat órát vesz el naponta, s ezen belül az értekezletek, és az ezekre való felkészülés átlagosan hetenként 19 órába, vagyis évente 105 nyolcórás munkanapba kerül egy-egy műhely főnöknek. Mérsékel- hető^e valamilyen módon ez a munkaidőveszteség az irányítás általános hatékonyságának a károsítása nélkül? Az adatok szerint teljességgel lehetséges. A megkérdezettek 22 százaléka ugyanis az értekezletek egy részét feleslegesnek tartatta a maga számára, holott ez az időveszteség évente körülbelül nyolc munkanap. Általában tisztán információs jellegű ssértekezletekről van szó, ahol nem hoznak semmiféle határozatot. Ezenkívül sok esetben a műhelyfőnök helyett részt vehetne a helyettese vagy valaki más, s ez, a felmérés adatai szerint évente hozzávetőleg 14 munkanapot felszabadíthatna. Ily módon megtakarítható lenne a munkaidő körülbelül 10 százaléka”. A lapokból származó idézetek is azt bizonyítják — a vezetéstudományt publikációkkal együtt, — hogy a téma nagyon aktuális és nagyon bonyolult kérdéskör. A vezetői munka hatékonyságának, erejének kérdése a tét, s a tudományos-technikai forradalom korában ez rendkívül lényeges tényezője a társadalom fejlődésének, jólétének. A mindennapok gyakorlatában persze, a kérdés sohasem ilyen nagy összefüggésekben fogalmazódik meg, hanem például úgy, hogy egyik-másik vezetőről azt tartják, hogy össze van nőve az íróasztalával, vagyis úgy találják, hpgy ritkán s nem szívesen mozdul el mellőle. A bírálat a legtöbb esetben indokolt. A szovjet lapból vett idézet konkrét munkakörök betöltőire, műhelyfőnőkökre vonatkozik, tehát a termelést közvetlenül irányító szakemberekre. Itt nagyon is nyilvánvaló, hogy az egész műhely teljesítménye szempontjából döntő, lehet, hogy mennyit tartózkodik a „területen” a közvetlen vezető s mennyit tölt íróasztalok mellett. De ha általában vesszük a vezető és az íróasztal „kapcsolatát”, akkor árnyaltabban kell vizsgálódnunk, s az egyik fő szempontnak annak kell lennie, hogy milyen szintű és jellegű vezetői munkáról van szó. Egy biztos. Azok a hiányosságok, amelyeket az idézett amerikai cikk felsorol, szinte egytől egyig fakadhatnak abból, a hibából, ha a vezető túlságosan össze, van nőve az íróasztalaival. És ezt a kifejezést nem konkrét, hanem átvitt értelemben kellene használnunk. Hiszen nem az a kérdés, hogy--mikor, hol és mennyi ideig tartózkodik a vezető, hanem az hogy mennyire tájékozott munkaterületének embereiről, gondjairól, tennivalóiról, lehetőségierői, menynyi tudása és mennyi eszköze van dolgának elvégzéséhez. Ehhez sokszor szükséges az íróasztal mellett ülnie ez önmagában véve még nem lenne hiba. Ha viszont emiatt elveszt vagy nem tud megszerezni fontos ismereteket. amelyek vezetői munkájához .szükségesek, akkor igen. Persze, ha már a témáról beszélünk, -akkor azokra is gondoljunk akik úgy vannak összenőve az íróasztallal, hogy szinte föl se mernek állni mellőle, elvtelenül ragaszkodnak hozzál Esetleg úgy, hogy személyes érdekeiket, presztízsüket stb. a közösségi érdekek és célok elé helyezik. A vezetőnek nem szabad, hogy az íróasztal legyen a fő ismertetőjele. Az íróasztal nem a vezetés lényege, nem a fő kifejezője, nem a célja és nem az oka. Csak az egyik eszköze. Ügy is kell kezelni. És csak annyira szabad összenőni vele. Cs. I. Szakmai konferencia vasutasoknak Csehszlovák, osztrák, NDK- beli és magyar vasutas szakemberek szakmai .konferenciája kezdődött meg Jászkis- éren. Az eseményre abból az alkalomból került sor, hogy immár egy évtizede használnak nagy teljesítményű gépeket Magyarországon a MÁV vonalain, vasúti pályák építéséhez és fenntartásához. A kétnapos szakmai rendezvényen előadások hangzanak el ezeknek a nagy teljesítményű gépeknek, gépláncoknak a műszaki jellemzőiről, műszaki fejlesztéséről. S szólnak az utóbbinak várható irányairól, magáról a pálya- építési és pályafenntartási technológia eddigi tapasztalatairól, változásairól. A konferencián egyebek között elhangzik előadás a MÁV jászkiséri Építőgépjavító Üzemének munkájáról, fejlődéséről s a dolgozói által használt gépsorok üzemeltetési tapasztalatairól
