Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚNIUS 18. Az öregedés az emberiség kínzó élménye, ezt bizonyítja gazdag irodalma is. Az élet titkait kutató ember az ókortól kezdve igyekszik megfejteni, mi .okozza az öregedést, de a ma ismert több ezer tudományos feltételezésből még egyik sem vitathatatlan. A legelfogadottabb vélemény, hogy az öregedést a sejtekben végbemenő molekuláris változás, valamint az életfolyamatok idegi és belső elválasztási! mirigyektől függő szabályozás befolyásolja. A tudósok szerint az ember akár 115 évet is elélhet. Az élet múlandóságába beletörődni nem akaró ember mindig foglalkozott az élet meghosszabbításával, a test megfiatalításával, de nem találta meg az örök életet nyújtó, a megfiatalító „élet vizét”. A gerontológusok, akik arra törekednek, hogy az ember hosszú, egészséges, munkaképes életet éljen, azt vallják, hogy az aktív életkor — melyben az egyén megőrzi szellemi és testi képességeit — meghosszabbításának egyetlen járható útja: megelőzni és elkerülni minden káros hatást, amely sietteti a szervezet elöregedését. A legfontosabb feladat a betegségek . megelőzése, gyógykezelése. Az élet során elszenvedett, nem kezelt betegségek siettetik az öregedést, az idős szervezet pedig fogékonyabb a különböző betegségek iránt Az élet különböző eseményei nyomot hagynak a szervezetben, siettetik vagy késleltetik az öregedést. Az évek előrehaladtával csökken az ideg- rendszer ellenálló képessége, az ember lelkileg is sérülékenyebbé válik, amihez még hozzájárulhat az öregedéstől való félelem. Az öregedés folyamatában fontos szerepet játszik a megelőző életmód. A tudósok szerint már 35 éves korban kezdünk öregedni, de a biológiai „elkopás” ütemét befolyásolja a gyermekkor 'is. Grúz matuzsálemeken végzett vizsgálatok igazolják, hogy hosszú életükhöz az öröklődés mellett hozzájárult a tiszta levegőjű környezet, a nyugodt, kilengésektől mentes életmód, a mértékletes Türelem, tudás és kézügyesség A nagy könyvtárak féltve őrzött kincsei a nagy értékű, több száz éves kódexek, a valamivel fiatalabb, mégis régi könyvritkaságok, pergamenre. papírra írott kéziratok. levelek, ősnyomtatványok stb. Ezek anyagai azonban rendkívül sérülékenyek, még kézbevétel nélkül, állás közben is rongálódnak, szakadnak. Megőrzésükre, javításukra az utóbbi 15—20 évben külön szakma alakult ki, amely a könyvkötészet legfiatalabb ága. Hihetetlen türelmet, kézügyességet, anyagismeretet igényel művelőitől. A restaurálóműhelyben a védendő kódexről, ősnyomtatványról dokumentációs fényképfelvételeket készítenek, majd szellőztetik, kondicionálják a ritkaságot közben elvégzik a színtartóssági próbát, kiválasztják a legcélszerűbb restaurálási eljárást. Először fertőtlenítik, majd különféle oldatokkal tisztítják, lágyítják a lapokat illetve sebészkéssel óvatosan szétválasztják azokat A zsugorodott, deformálódott pergameneket üveglapon szárítják, gumihengerrel, paraffinpapírral sajtolják, majd szárítják. A restaurátorműhelyben állandóan új anyagokkal, eljárásokkal kísérleteznek, hogy a régi. már-már olvashatatlan betűkiesések okozta károsodást szenvedett pergameneket kódexeket és könyveket megmentsék az utókor számára. A papír kéziratokat ecsettel kézi porszívóval portalanítják, elektromos radírozógéppel mentesítik a rárakódott piszoktól, vagy ha penészfoltosak, akkor tiszta vízben, vegyszeres oldatban enyhe fehérítőszerrel kezelik. A papír megerősítésére, fehérítésére különféle zsírtartalmú, alkoholos oldatokat használnak, fixálják víztaszító vegyszerrel itatják át, vagy olyan összefüggő filmréteggel vonják be. amely a továbbiakban a kéziratot, könyvet megvédi a külső hatásoktól, hőtől, párától, fénytől. A modern kémia nagyot segített a restaurátorok munkáján, mégis egy-egymű restaurálása 3—4 hónapig is eltart. Általános szabály, hogy még nem eléggé ismert, kockázattal járó módszert nem használhatnak fel a régiségek restaurálásánál, másrészt feljegyzik az alkalmazott anyagokat, vegyszereket és ez hasznos információt nyújt a jövő restaurátorainak. Életkor és életmód Családi ház Wright, Le Corbusier és Aalto építészek, akiknek nevéhez grandiózus tervek kötődnek. szívesen terveztek kis családi házakat, amelyeket olcsón lehetett kivitelezni. A nagy tervezők tehát figyelembe vették adott társadalmi rétegek szociális körülményeit és nemcsak monumentális álmaikat rajzolták papírra. Franciaországban a házak 60 százaléka családi ház Finnországban ez az arány 78 százalék. Dániában és az Egyesült Államokban pedig 73 százalék. Szociológusok egyes nyugati országokban azt vallják, hogy a családi házak arányalehetne nagyobb is. A franciaországi családi házakra is vonatkozik sajnos egy általános európai megfigyelés. A házat sok esetben fantáziaszegény terv alapján építik fel. majd megtoldják, hatósági engedély nélkül. Sok esetben előfordul. hogy kisméretű, nad- rágszíjtelekre építenek és a ház nem is illeszkedik megfelelően a környezetbe. Franciaországban 1978-ban 250 000 családi ház épült fel. Európai viszonylatban egyébként Írországban a legmagasabb a családi házak aránya: 98 százalék. A képünkön látható „ökológiai ház”-at egy párizsi kiállításon mutatták be. Házilag összeszerelhető. Az építésénél felhasznált fontosabb anyagok a fa és az üveg. Fűthető, tehát nemcsak hétvégi háznak használható. Ki. válóan illeszthető az ember környezetébe. .táplálkozás — és a fizikai munkával töltött évek. Képünkön: A legidősebb lappföldi aranyásó; hosszú élete nagy részét fizikai munkával, tiszta, nyugodt környezetben töltötte. Szépen helyreállított darabok a bolgár Nemzeti Könyvtárban Sebességhajhászás a vízen Az újságok annak idején hírt adtak róla, hogy az USA-ban. Nevada államban tragikusan végződött Lee Taylor, az egyik legismertebb motorcsónak-versenyző világrekord-kisérlete. Járműve már mintegy 420 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott a víz hátán, amikor felborult és darabokra tört. A sportoló 75 méternyi repülés után vágódott a víz felületére, s a bukás azonnali halálát jelentette. Nagyon készült erre a rekorddöntési kísérletre, az ausztrál Ken Warbytól akarta visszahódítani a világelsőséget, aki 1978-ban előzte meg őt, átlépvén az 500 km/óra álomhatárt. Itt említjük meg. hogy az első hivatalos motorcsónakrekordot 1928-ban egy amerikai versenyző állította fel: csónakja óránkénti 149,3 kilométeres átlagsebességet ért el. A 200 km/óra sebességhatár átlépésére 1937-ben, a 300 km/óra túl- haladására 1952-ben, a 400 km/óra fölötti első világcsúcs elérésére pedig 1955-ben került sor (Donald Campbell, 418 km/óra.) Amikor Campbell 1964-ben 444 kilométerre javította a motorcsónakversenyzés világcsúcsát, elérte — autóversenyző is lévén — hogy egyszerre ő volt a leggyorsabb ember a vízen és a földön. Campbelltől a most szerencsétlenül járt Lee Taylor 1967-ben vette át a vízi stafétabotot, 458 km/ óra sebességre tornászva föl magát. A tragikusan végződött csúcsdöntési kísérlethez egyébként egy speciális új járművet készített Taylor. A versenyző egy 16 ezer kilo- wattos. hidrogénperoxiddal hajtott rakétamotort épített be csónakjába, s úgy tervezte, hogy a jármű hét másodperc alatt gyorsul majd fel 850 km/óra sebességre. Több száz kilométeres sebességnél azonban már a legkisebb hullám, szélfuvallat elég, hogy kibillentse a hajót egyensúlyi helyzetéből, s innen már nincs visszatérés. Képünkön egy angol gyártmányú, tíz méter hosszú versenycsónakot láthatunk, amelynek két. egyenként 6000 köbcentiméteres, turbó- feltöltéses robbanómotor az erőforrása. A maga kategóriájában ez a jármű is fé-. lelmetes sebesség elérésére képes. (KS) Majmok —két lábon Az amerikai Harvard Egyetem kutatói egy csim- pánzot és egy csuklyás majmot megtanítottak arra, hogy a hátsó lábaikon járjanak. Ezután ezeket az állatokat négy lábon járó társaikkal együtt olyan berendezésben helyezték el, ahol különböző, de egy-egy kísérletben valamennyiüknek azonos sebességgel járniuk, illetve futniuk kellett. . Az állatok fejére légző-maszkot erősítettek, s annak segítségével folyamatosan mérték oxigénfogyasztásukat. Az elfogyasztott oxigén meny- nyiségéből azután kiszámították, hogy hány kalória volt szükséges a mozgás elvégzéséhez. Mind a csimpánzok, mind a csuklyás majmok esetében azt találták, hogy bármilyen sebességgel jártak, illetőleg futottak, ugyanannyi oxigént fogyasztottak, akár két lábon, akár négy lábon haladtak. A kísérletek tapasztalatai hosszú ideje folyó tudományos vita végére tettek pontot. Egyes kutatók ugyanis azt állították, hogy a négy lábon való futáskor sokkal kevesebb energia szükséges, mint a két lábon valóhoz, mert négy láb használatakor a test egyenletesebben mozog. Mások viszont úgy vélték, hogy a két lábon való járás kíván kevesebb energiát, s ősünk egykori hosszabb vándorlásait ez az új „vívmány” tette lehetővé. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy a két lábon való járás kialakulása az ember őse számára — az energiafogyasztás szempontjából — nem járt hátránnyal, ugyanakkor lehetővé tette számára, hogy szabaddá vált kezeinek az ügyességét fejlessze. IA tudomány világa I
