Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-13 / 110. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 13. Eltartanak és eltartók ( megjelölt “ ‘°S mér nemcsak a tudomány, vagy mondjuk a pénzügyi szakemberek mindennapos témája, hanem szinte mindenkié. Társadalmunk fejlődéséből következik ez, nevezetesen abból a tényből, hogy az életszínvonal emelkedése, az életkörülmények javulása — amely a felszabadulás óta nagy eredménye a dolgozó népnek — kitolta az átlagéletkor felső halárát. Ennek megfelelően olyan sok idős, nyugdíjas ember él az országban, amennyi még sohasem. Az élet minden embernek csak egyszeri adománya és lehetősége, ezért ha több jut belőle, — azt egyértelműen eredménynek kell elkönyvelnünk. Még inkább büszkék lehetünk rá, ha tudjuk, hogy az adott ország kulturáltságának, a nép jólétének is jellemző tünete az, hogy milyen magas az életkor az adott helyen. Nálunk jóval alacsonyabb volt a felszabadulás előtt, mint most, s a világ igen sok országában, különösen ott, ahol a nyomor, sőt az éhezés, még százezreket, milliókat sújt, korunkban is jóval rövidebb ideig élnek az emberek. Más kérdés, persze, és csöppet sem kis kérdés, hogy a nép által megteremtett jobb körülményekből származó pluszévek hogyan telnek el, milyen tartalmat kapnak, mennyi örömöt, jót, szépet nyújtanak. E tekintetben jócskán akadnak még gondok, sürgős tennivalók is nálunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozná, hogy ezek a gondok távolról sem csupán anyagi vagy szervezési természetűek, bár ezek a legszembeötlőbbek és talán a legsürgetőbbek is. De van mit tennünk az egész problémakör Fejlesztések három jászsági faluban Három település fejlesztési terveinek megvalósítását segíti az a megállapodás, ami Jászfényszarun a nagyközség közös tanácsa, a helyi és a két társközség, Pusztamonostor és Jászfelsőszent- györgy gazdasági szervei között jött létre. A megállapodást megelőzte egy koordinációs bizottsági ülés, amelyen a tanács vezetői ismertették a résztvevőkkel, milyen fejlesztésekre van szükség az idén és a következő esztendőkben a három településen. Elmondták azt is, hogy megvalósításukhoz a tanács fejlesztési alapján kívül legalább 10 millió forintra van szükség. Az ülés résztvevői — a Béke és a Zagyvamenti Tsz, az Orion és a Kalapgyár jászfénysearui gyára, az Egyesült Jászsági Áfész és, a tanács költségvetési üzeme — felajánlották, hogy a jogos igényeket kielégítő fejlesztések megvalósítását közösen 10 millió forinttal segítik. Évente mintegy 400 ezer forinttal járulnák hozzá a három község közművelődési intézményeinek, sportköreinek fenntartásához. Az Orion az idén egy foglalkoztatóteremmel bővíti Jászfénysza- ru egyik óvodáját, és az áfésszel közösen a Béke Tsz- től kapott telken élelmiszer- boltot épít a gyár bejáratánál. A Kalapgyár idei vállalása: félmillió forint költséggel felújítja Jászfényszarun az általános iskola tetőszerkezetét. A költségvetési üzem Közel hatmillió forintos költséggel új, 100 köbméteres víztorony épül Jászárokszálláson. Az ivóvíztároló-kapacitás ezzel mintegy 1300 köbméterre nő, amely a nyári csúcsidőben is elegendő lesz Tököl, 1981 Elítélt tizenévesek kezelésében, az úi társadalmi jelenséghez való viszonyban jelentkező káros tendenciák ellen is. Ezek közül egyet igyekszik nevén nevezni írásunk címe. Mert azt tapasztaljuk, mintha élne olyan hajlam, amely leegyszerűsítő módon két nagy csoportra osztja a társadalmat: az eltartókra és az eltartottakra. Van ennek a megközelítési módnak, persze, jelentős igazságtartalma, hiszen valóban azok az eltartók általában, akik még munkás éveiket élik, tehát előállítják - azokat az értékeket az anyagi és szellemi műhelyekben egyaránt, amelyek révén a társadalom fönntartja s fejleszti önmagát, s amelyekkel — természetesen — módja nyílik arra is, hogy gondoskodjék azokról, akik értéktermelő munkát még nem, vagy már nem végezhetnek. Azokról, akik még nem végezhetnek, tehát a gyerekekről, a diákokról stb. ez alkalommal nem szólunk, de azokról, akik már nem értéktermelők — szeretnénk említést tenni. Ugyanis ez ügyben gyakran a szemlélet torzulásaival találkozhatunk. Mert nemcsak méltánytalan és igazságtalan, hanem kifejezetten káros volna a nyugdíjkorhatártól számítani az eltartottak csoportját. Részint azért, mert ez nagyon gyakran formailag sem igaz, hiszen az élet számtalan területén dolgoznak — és jó, hogy még dolgoznak! — olyanok, akik már betöltötték 60, vagy — ha nők — 55. életévüket. De sántít ez az „eltartottak” megjelölése másképp is. Sok nálunk az úgynevezett alacsony nyugdíjas ember, problémájuk megoldása (amint arról a közelmúlt hónapokban a belpolitikai élet legmagasabb fórumain is szó volt) legsürgetőbb feladataink egyike. De hányszor látunk példát arra, hogy még a Hunyadi úti óvoda tetőszerkezetének javítására költ 100 ezer forintot. A gazdasági szervek támogatásából jut a következő esztendőkre tervezett fejlesztésekre A jövő évben Jászfényszarun felújítják az orvosi rendelőt, egy épület átalakításával falumúzeumi helyiséget és MHSZ-gyafcor- lótermet alakítanak ki. Pusztamonostoron felújítják a az ilyen kicsinyke nyugdíjból is jut valami a gyereknek, meg az unokának, meg a másik öreg rokonnak. Hányszor láthatjuk, hogy a szerény nyugdíjjal rendelkező idős emberek mennyi erőfeszítéssel iigyekeznek bizonyítani, hogy nem akarnak eltartottakká válni. Hogy tudnak úgy takarékoskodni, ahogy gyermekeik meg unokáik bizony nem mindig tudnak. És milyen sokan vannak az úgynevezett eltartottak között, akik nyugdíjuk mellett még most is kereső emberek. És mekkora szükség van még a tapasztalatukra, a türelmükre, a bölcsességükre, milyen sok vállalatnál, intézménynél válik sokszoros haszonná az a néhány óra is, amit nyugdíjasként munkával tölthetnek el, hiszen többnyire éppen olyan feladatokat látnak el, amilyeneket nélkülük alig, vagy egyáltalán nem tudna jól elvégezni, megoldani a társadalom: Ök lennének hát az eltartottak, akik még idős korukban is segítenek? (Egyébként a statisztika inaktív keresőknek minősíti a nyugdíjasokat.) említsük meg témánk egy el nem hanyagolható morális vonatkozását. Eltartott — eltartó — eltartott: így is ábrázolható az ember életútja. De azokat. akik évtizedekig eltartók voltak, a rpai eltartók ne becsüljék le, hiszen azt is nekik köszönhetik, hogy ma eltartók lehetnek. És gondoljanak arra, hogy akiket ma óik eltartanak, a mostani gyerekek fogják egyszer őket eltartani. Olyan példák, olyan szemlélet, olyan társadalmi gyakorlat alapján, amilyet tőlük látnak. szerűsítik az 1. számú óvoda központi fűtését, Jászfényszarun elvégzik a művelődési ház külső tatarozását. Újabb foglalkozta tó termet kap a jászfényszarui óvoda, felújítják az öregek napközi otthonát. Pusztamonostoron sor kerül az óvoda bővítésére, a két társközségben a belterületű utak felújításával, új kövesutak építésével javul a közlekedés biztonsága. Hazánkban jelenleg tizen- kilencezren töltik szabadság- vesztésüket a büntetésvégrehajtás különböző intézeteiben. Tökölön például azok, akik 14—18 éves korukban követtek el bűncselekményt. A fiatal bűnözők száma a hetvenes évek elején, a galerik elterjedésekor volt a legnagyobb. A büntetésüket jelenleg töltő fiatalkorúak átlagéletkora 17—18 év, bünlajstromukon azonban gyilkosság, emberölési kísérlet; hatóság elleni erőszak, rablás, garázdaság, erőszakos nemi közösülés egyaránt fellelhető. Tetteik 65—70 százaléka erőszakos (vagyon ellen elkövetett) cselekmény! Az intézet Több méter magas dróthálóval, betonkerítéssel, őrtornyokkal és rácsos kapukkal szegett terület Tököl határában. Komor külseje csak sejteti, a bejárat fölött feke- téllő felirat — Fiatalkorúak Börtöne és Fogháza — pedig el is árulja rendeltetését. Belső útjain időnként sötét egyenruhában, rendezett sorokban, egyszerre lépdelve vonulnak végig a rabok. A fogházra ítéltek átlagosan 12—14, a börtönre ítéltek 12—24 hónapot töltenek el itt. Szabadságvesztésük ideje egyhangúan ismétlődő, feszes napirend szerint telik. Kéthetenként vagy havonta beszélőre mehetnek; ilyenkor lesütött szemmel kerülik hozzátartozóik kérdő pillantását. Az intézet nem ad „priuszt”, sőt azok. akik idekerülésük előtt 25—30 munkahelyet vándoroltak végig egy-két év alatt. Tököd rácsai mögött munkakedvre, szaktudásra tehetnek szert. A munkára nevelés műhelyei közé számít a nyomdai részlegen és a betonüzemen kívül a Csepel Autógyár is, ahol a büntetésüket töltő tököli fiatalok havi keresetük mellé szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek. Hegesztőtanfolyam, kötelező általános iskola, kultúr- és sportfoglalkozások — a böntönélet humánus és hasznos velejá- járói egyúttal a társadalomba való visszatérés előkészítésének fontos eszközei is. Személyi igazolványának bejegyzése szerint az Igazságügyi Minisztérium dolgozója, ő azonban „smasszer- nek” vallja magát, mert a büntetés-végrehajtásiban eltöltött két évtized megtanította arra, hogy legjobb nevén nevezni a dolgokat. Kardos Gyula ezredes munkájának igazi sikere — furcsa paradoxon, — az lenne, ha munkanélkülivé válna. Ettől azonban, vélekedik, nem kell tartania, mert bár a közbiztonság általában jó, törvény- szegők. bűnözők mindig akadnak. A parancsnok — Fiatalkorúakkal azért szeretek foglalkozni, mert az ő esetükben több remény van arra, hogy szabadulásuk után jó útra térnek. Ám a legtöbb bajunk éppen az utógondozással van. Hiába adjuk mi vissza az elítélteket szakmával a kezükben, pallérozottabban és erősebb jellemmel a társadalomnak, ha megint ugyanabba a környezetbe kerülnek vissza. Tudni kell, hogy az itt ülő fiatalok kilencven százalékának a családja súlyosan alkoholista, negyvenhárom százalékuknál pedig nem a gyerek az első „sittes”... A három éve megjelent utó- gondozási törvény a bíróság kezébe tette a pártfogói felügyelet dolgát. A gyámhatóság a tanácsokhoz tartozik, az ifjúságvédelmisek a rend- , őrségen dolgoznak. Együttműködés? A kiszabadultak sorsáról alig tudunk meg valamit, hacsak visszaesőként be nem számolnak róla .. Becsléseink szerint az elítélt tizenévesek negyven százaléka a felnőttkor küszöbét átlépve is folytatja korábbi életmódját, hat százalékuk pedig még a 21. év betöltése előtt visszakerül a fiatalkorúak intézetébe. Az elítéltek Megbánást tanúsító vagy éppen dacos tekintetek, derékba tört életutak. Negyven százalékukat a nagyvárosi élet „termeli ki”, további jelentős hányaduk Szabolcs- Szatmárból és Zalából kerül rács mögé. Műveltségi szintjükre, elképesztő tájékozatlanságukra jellemző, hogy levélíráskor a nagybetű, tisztálkodáskor a fogkefe, evéskor a villa ismeretlen számukra ... Száznegyvenét centi magas, 14 éves gyereket kérdezett meg egyszer a nevelőtisztje: „Hát te miért kerültél ide?” A tökmiag-Legénvke rezzenéstelen arccal válaszolt: „Kinyírtam a nagyfatert...” Néhányan közülük azt sem tudják, milyen társadalmi rendben élnek. Rézműves József a sógorával verekedett össze — emberölési kísérletért négy év börtönt kapott. A 18 éves Nagy Gyula lopáson vesztett rajta Hajdúhadházon, léta- vértesi társára ugyanezért szabtak ki szabadságvesztést. Tettük felelevenítésekor nem működik élesen az emlékezetük, annál inkább tudják szabadulásuk időpontját. — Harmincnégy hónapot ültem le eddig — számolja Rézműves —, de két és fél hónap múlva szabadulok, mert aki jó magaviseletét tanúsít, annak elengedik a büntetés egy részét, minden évből három hónapot. A nevelőtiszt Szekér Károly fiatal hadnagy, a BM tistfthelyettes-ós- kolája után népművelés-pedagógia szakon szerzett diplomát. Pszichológusokkal, pedagógusokkal közösen végzik a legnehezebb makaren- kói feladatot. — Nyolcezer kötetes könyvtárunk van, • igyekszünk odaszoktatni az elítélteket. Értelmi szintjükkel magyarázható, hogy elsősorban mesekönyveket, ifjúsági regényeket kölcsönöznek, de néhányan ugyanazokat a munkákat viszik ki, mint a kinti fiatalok. Hogy elolvassák-e? Negyven százalékuk igen. Más meg csak nehezéknek használja a könyvet: az otthonról kapott levelekét simítja vele ... * * * A szobafelelős elítélt vi- gyázzt vezényel, indulni készülünk éppen a tíz fős zárkából. amikor valami visszarántja a tekintetem. Az emeleti ágy aljára illesztett ci- DŐtartóban lábbeli helyett könyvet tart az egyik tizenéves. Szemmagasságban épp a vaskos Dosztojevszkij-kö- tet címe: Bűn és bűnhődés. Juhani Nagy János művelődési ház külső részét. A tervidőszak végéig kor- • I. A. A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet szabadtartásos szürke gulyája és racka nyája egész évben a Bugac-pusztán a Nemzeti Park területén tartózkodik. Ősi, nemzeti értékeinket az idén is látogathatja a közönség. — A képen; járatják a rackanyájat Cs. I. Tízmilliót adnak az üzemek, vállalatok Végül
