Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 12. Francois Mitterrand a Francia Köztársaság új elnöke (Folytatás az 1. oldalról) Mitterrand-hoz intézett első üzenetében jelezte: a kommunisták, akiknek szavazatai hozzájárultak megválasztásához, készek vállalni az őket megillető felelősséget annak a változásnak megvalósításában, amelyet az ország vár. A kommunista párt központi bizottsága a héten ösz- szeül az új helyzet megvitatására.' A vereséget szenvedett jobboldali Giscard d’Estaing rövid írásos nyilatkozatban ismerte el kudarcát, de nem jelent meg a tévé nyilvánossága előtt. Moszkvai visszhang Komoly politikai változás Komoly politikai változásnak minősítette a szovjet rádió kommentárja azt a tényt, hogy Franciaországban a szocialista jelölt, Francois Mitterrand szerezte meg a vasárnapi választáson az elnöki tisztet. Az ötödik köztársaság történetében 23 év alatt először fordul elő, hogy elnöknek választották meg egy ellenzéki, baloldali párt képviselőjét — hangoztatta a kommentár. Giscard d’Estaing vereségét elsősorban a komoly belpolitikai,' gazdasági kudarcok okozták — az áremelkedés, az infláció, a nagyarányú munkanélküliség. Giscard a kampány során nem tudott konkrét, világos programot előterjeszteni a gazdasági bajok orvoslására. * 1 * 1 „Mitterrand sikerét nemcsak az indokolja, hogy a választók . széles tömegei mélységesen csalódtak a korábbi kormányban, hanem az is, hogy a többi baloldali demokratikus párt és szervezet, mindenekelőtt a Francia Kommunista Párt energikusan támogatta Mitterrand megválasztását — hangoztatta a szovjet rádiókommentár. A Francia KP felhívta azokat a választókat, akik a kampány első menetében a kommunista jelöltre szavaztak — négy és fél millió választóról volt szó, — hogy Francois Mitterrand mellett tegyék le szavazatukat. Ez a döntés abban a reményben született, hogy az új elnök figyelembe veszi a többi baloldali pártnak a Két választás Nyugat-Európában Ami egy hónapja nem látszott lehetetlennek, ami néhány napja már valószínűnek tűnt, bekövetkezett: Franciaország lakossága az elkövetkező hét esztendőre a szocialista-párti Francois Mittenrandot választotta a köztársaság elnökévé. Az új államfő váratlan arányiban, a voksok ötvenkét százalékával diadalmaskodott. Bevált azok jövendölése, akik azt mondták: 1981-ben Franciaországiban a változás vágya erősebb lesz a Mitterrand személyével és várható politikájával kapcsolatos bizonytalanságnál. Pillanatnyilag az egyetlen bizonyosság az, hogy az — 1958-tól számított — úgynevezett ötödik köztársaság viharos történetében tanúi lehetünk három va- donatúi jelenségnek: 1. Elsőízben szenvedett vereséget hivatalban lévő államfő: 2. elsőízben győzött nem-iobboldali jelölt és 3. először állt elő az a feszültségekkel terhes helyzet, hogy az elnök mögött álló többség nem azonos, sőt, szembekerülhet a nemzetgyűlés többségével. Mivel az elnöki többség tel lesen friss, a nemzetgyűlést viszont három esztendeje választották, majdnem 'biztosra vehető, hogy ez utóbbi ma már nem érvényes. Ebből logikusan következik, hogy az úi elnök — alighanem iúnius 21-re és 28-ra — kiíratja az úi parlamenti választást. Ez létérdeke, hiszen a francia államfő kezében Charles de Gaulle tábornok orszég- lása óta ugyan óriási hatalom van — de ezt kizárólag akkor érvényesítheti, ha nem áll szemben vele egy ellenséges nemzetgyűlési többség. Mitterrand győzelmének egyik legfontosabb faktora a mintegy négy és félmillió kommunista szavazat. - Üjra bebizonyosodott, hogy a baloldali összefogás az az erő Franciaországban, amely valóban meg tudia változtatni az események menetét — még akkor is, ha ez az összefogás nem éppen felhőtlen. Nem túlzás a megállapítás, hogy Franciaország jövője mindenekelőtt attól függ. milyen lesz ez az ösz- szefogás és együttműködés ezután, az úi helyzetben. Marchais annak hangoztatásával köszöntötte Mitterrand győzelmét, hogy a párt kész vállalni az új erőviszonyokból következő szerepet A győzelmet követően azonban és természetesen nemcsak a francia 'bel-, hanem a külpolitikában is sok a bizonytalansági tényező. Jól érzékeltetik ezt már az első mértékadó külföldi visszhangok. A szovjet sajtó arra emlékeztet, hogy a francia szocialisták ugyan hitet tettek a szembenállás szintiének • csökkentése mellett, de álláspont juk egyelőre homályos például az Európába telepítendő amerikai középhatósugarú rakéták ügyében. A Pravda ugyanakkor félreérthetetlenül kijelenti: „ha nem is értünk egyet minden lépéssel, amelyet Franciaország nemzetközi téren tesz, kapcsolataink az enyhülés lényeges tényezői maradnak, s mi e kapcsolatok dinamikus fejlesztése mellett foglalunk állást.” Washingtont — jelentik a hírügynökségek— „ugyan nem váratlanul, de enyhe áramütésként” érte Mitterrand győzelmének híre. Ehhez Percy szenátor — aligha csak a saiát nevében — hozzátette: „nem elsősorban miatta, hanem a kommunisták miatt aggódunk ...” Homlokegyenest ellenkező élőiéllel ugyan, de a változás óhaia nyomta rá bélyegét a másik nyugat- euróoai választásra, a nyugat-berlinire is. Itt a jobboldali CDU tört előre, méghozzá olyan mértékben (47.8 százalékot szerzett), hogy nélküle nem alakítható meg a sajátos közjogi helyzetű város úi szenátusa. Az SPD veresébe őlyan fejlemény, amely — annak ellenére, hogy Nyugat- Berlin nem tartozik az NSZK-hoz — hosszabb távon kihathat a bonni belpolitikára, különös tekintettel a kormánykoalíción belüli viszonyra. Mind az összehasonlíthatatlanul jelentősebb francia elnökválasztás, mind a nyugat-berlini szenátusra leadott vaksok arányának alakulása figyelemreméltó úi élem egy amúgy is képlékeny, veszélyekkel és bizonyos reményekkel teli nemzetközi helyzetben. Harmat Endre választási kampány során előterjesztett javaslatait is.” Az elnökválasztás azt is bizonyította, hogy a franciák döntő többsége elkötelezte magát az enyhülés, a békepolitika mellett. Mind a távozó, mind pedig az új elnök, a Kelet—Nyugat közötti párbeszéd folytatása mellett szállt síkra, támogatta a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok fejlesztésé?’ — állapította meg a szovjet rádió kommentárja. Emlékeztetett arra, hogy Mitterrand választási beszédeiben kiállt a jó kapcsolatok, az európai béke megszilárdítása mellett. L’ Humanité: „fl remény győzelme” „A remény győzelme” — ezzel az egészoldalas szalagcímmel jelent meg hétfőn, a L’Humanité, a Francia Kommunista Párt napilapja. „Mitterrand-t köztársasági elnökké választották —nagy népi mozgalom a változásért” — ez az ugyancsak .egészoldalas alcím. A lap kiemeli: a kommunista választók tömegesen válaszoltak az'FRP Központi Bizottságának felhívására és súlyuk döntő volt. A tegnap született nagy reménységnek csak egy baloldali egységkormány — amely kommunista minisztereket is magában foglal — felelhet meg. A Francia Kommunista Párt — mondotta Marchais — kész elfoglalni az őt megillető helyet a változások megvalósításában. „Készek vagyunk a kormányban és a nemzet életének minden szintjén vállalni minden felelősséget azért, hogy megvalósuljon a teljes foglalkoztatottság, a társadalmi igazság és haladás, a nemzeti fejlődés politikája, a szabadságjogok új lendületet nyerjenek és a béke, a leszerelés, a függetlenség javára új kezdeményezések szülessenek. Ügy gondoljuk — folytatja Georges Marchais —, hogy a valamennyi, népi erő egységének kialakulása útjában levő akadályokon azonnal túl lehet lépni, mihelyt érvényesül az az eltökéltség, hogy együtt cselekedjünk ennek az új politikának és a velejáró demokratikus reformoknak a megvalósításáért. Bennünk megvan ez az eltökéltség — hangsúlyozta Marchais. Vegyes visszhangot keltett a nyugatnémet polgári pártok körében Francois Mitterrand győzelme a francia- országi elnökválasztáson. A szocialista párti politkus győzelmét Willy Brandt, a nyugatnémet szociáldemokraták vezetője „történelmi jelentőségű eseménynek” minősítette. Schmidt kancellár üdvözlő táviratban jelezte: folytatni kívánja a Nyugat- Európa szempontjából „döntő fontosságú” francia—nyugatnémet együttműködést és a közeljövőben találkozni kíván Mitterrand-nal. A hétfői belga lapok nagy szenzációnak, meglepőnek tartják Mitterrand győzelmét. A jobboldali lapok nem titkolják aggodalmukat. Margaret Thetcher brit miniszterelnök „a legmelegebb gratulációját” küldte Mitterrand-nak és közölte, reméli, hogy „a két ország közötti együttműködés legjobb hagyományainak megfelelően” rövidesen találkozhat az új elnökkel. A brüsszeli NATO-központ tisztségviselői szerint Franciaország „a nyugati szövetség hűséges tagja marad”, de ugyanakkor „aggodalmuknak” adtak hangot amiatt, hogy esetleg a kommunisták is részt vesznek majd az új francia kormányban. Mário Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára „az egész világ számára történelmi pillanatának nevezte Mitterrand megválasztását, Olof Palme a leszerelésről, a biztonságról Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság új elnöke 64 éves, 1916. október 26-án született, irodalmi és jogi tanulmányokat végzett. A második világháború idején a németek fogságába került, megszökött, majd részt vett az / ellenállási mozgalomban. 1946-ban képviselővé választották, 1947-től 11 alkalommal töltött be különböző miniszteri tárcákat a 4. köztársaság kormányaiban. 1958-tól a De Gaulle tábornok kormányával szembeni ellenzék egyik vezetője. Francois Mitterrand számos baloldali politikai szervezet, klub alapítója és vezetője volt egészen 1971-ig, amikor a Köz- társasági Intézmények Konvenciója nevű szervezet vezetőjeként részt vett a különböző szocialista mozgalmak, pártok egyesítő, epinay-i kongresszusán, amely az akkor létrehozott szocialista párt első titkárává választotta. Mitterrand ekkor a kommunistákkal kötendő baloldali szövetség hívéként lépett fel. a két párt 1972-ben írta alá a baloldal közös kormányprogramját. Előzőleg, 1969-ben az elnökválasztásokon a szocialista jelölt, Gaston Defferre csak a szavazatok 5 százalékát szerezte meg. Mitterrand azt a célt tűzte ki, hogy — mint azt a Szocialista Internacionálé kongresszusán nem sokkal később ki7 fejtette — újjáépítsen egy nagy szocialista pártot azon a területen, amelyet a kommunista párt foglal el és bebizonyítsa, hogy az ötmillió kommunista választó közül hárommillió a szocialistákra szavazhat. Francois Mitterrand az 1965-ös elnökválasztáson. a baloldal közös elnökjelöltje volt De Gaulle tábornokkal szemben, a szavazatok 31,7 százalékát szerezte meg az első fordulóban és 44,8 százalékát a másodikban. 1974-ben ugyancsak közös jelöltként az első fordulóban 43,2 százalékot ért el, a másodikban 49,2 százalékos Giscard d’Estaing-nel szemben. A baloldal egységének felbomlása. 1977 után Francois Mitterrand továbbra is úgy lépett fel. mint aki az egész baloldalt kívánja képviselni és az FKP-t igyekezett felelőssé tenni az Unió megszűnéséért. Az 1978-as nemzetgyűlési választás után — amelyen a baloldal alulmaradt — Mitterrand kemény politikai küzdelmet vívott párton belüli vetélytársával, Michel Rocardral szemben, aki maga kívánt szocialista elnökjelöltként fellépni, és egyrészt elérte, hogy pártja őt jelölje, Mitterrand-t, másrészt biztosítani tudta azt is. hogy Michel Rocard támogassa az elnökválasztási kampányban. Francois Mitterrand-t a politika művészeként ismerik Franciaországban, kitűnő taktikusnak és stratégának tekintik. Az 1 elnökválasztási kampány során általános vélemény szerint végig tartani tudta magát előre kidolgozott stratégiájához és az utolsó napokban, váratlanul felemelve a hangot, támadásba ment át — erre már nem volt ideje hasonló hatékonysággal válaszolnia Giscard d’Estaing táborának. „A Nyugat hibát követett el, amikor elutasította Leo- nyid Brezsnyev javaslatát a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek európai telepítésének elhalasztására, a jelenlegi helyzet befagyasztására” — mondta Olof Palme, a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt elnöke a Deustschliandfunk nyugatnémet rádiónak adott nyilatkozatában. Palme jelenleg azt a nemzetközi leszerelési és biztonsági ügyekkel foglalkozó bizottságot vezeti, amelyet tavaly szeptemberben alakítottak neves svéd, szovjet, nyugatnémet és brit politikai személyiségek. Igaz, Nyugaton nehézségekbe ütközik e javaslat elfogadása — tette hozzá. Brezsnyev ajánlata mégis, mindenképpen a tárgyalási Begin izraeli miniszterelnök vasárnap este újabb ultimátumot intézett Szíriához: „Ha a stíriaiak az Egyesült Államok által kifejtett erőfeszítések után sem vonják ki rakétáikat Libanonból, az izraeli légierő parancsot kap a beavatkozásra.” A fenyegető nyilatkozat azután hangzott el, hogy Hafez Asszad stíriai elnök fogadta Philip Habibot, Reagan amerikai elnök különmegbízottját. Miután Habib átadta Reafolyamat kiindulópontjául szolgálhatott volna, vagy a Nyugatnak legalábbis hasonló ellenjavaslatot kellett volna tennie — mondotta. Palme elítélte az Egyesült Államok jelenlegi törekvését a katonai erőfölény megszerzésére, mert az — mint mondta — háborús veszélyt idéz elő. Kifejezte reményét, hogy az amerikai kormány „józaniabbul fogja megítélni a helyzetet, és pozitív álláspontot foglal majd el a Szovjetunióval folytatandó leszerelési tárgyalásokra irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatban”. Mindenekelőtt fontos lenne, hogy az Egyesült Államok ne tegye a tárgyalásokat függővé a Szovjetunió valamiféle „jó magaviseletétől” — mondta Olof Palme, a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt elnöke. eszmecserét folytatott vele a libanoni be Kigyekbe való izraeli beavatkozásról, az arab békefenntartó erők elleni izraeli támadásokról, valamint arról, hogy milyen következményekkel jár az izraeli beavatkozás a térség békéje és biztonsága szempontjából. Mint emlékezetes, Szíria azután telepített légvédelmi rakétákat Libanonba, hogy Izrael ismételten támadást intézett az ott állomásozó arab békefenntartó erők ellen. Tovább folyik a diplomáciai tevékenység a libanoni válság körül. Képünkön: Philip Habib, Reagan elnök különmegbí- zottja (balra) a hét végén Khaddam szíriai külügyminiszterrel (jobbra), valamint Asszad elnökkel is tárgyalt, mielőtt Izraelbe utazott (Telefótó — KS) Izraeli ultimátum Szíriához gan üzenetét. Asszad elnök BUKAREST Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára küldöttség élén Bukarestbe érkezett. A pártküldöttséget, amely az RKP KB meghívására baráti látogatást tesz Romániában, Dumitru Popes cu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta. Cunhal megkezdte tárgyalásait. FRANKFURT Kilencven perccel kórházba szállítása után belehalt sérüléseibe Heinz-Herbert Karry, a nyugat-németországi Hessen tartomány gazdasági és technikai ügyek miniszterei aki ellen tegnap hajnalban ismeretlen tettes merényletet követett el. A rendőrség jelentése szerint a merénylő egy kiskaliberű puskából tüzelt az alvó Karryra hálószobájának nyitott ablakán keresztül. A szabaddemokrata párti politikust hat lövés érte gyomortájon. Már eszméletlen állapotban szállították kórházba, és élete megmentésén sikertelenül fáradoztak. SZÖUL Dél-Koreában Buddha születésének évfordulóján 630 elítélt részesült amnesztiában — jelentették be a szöuli hatóságok. Visszanyerte szabadságát a dél-koreái ellenzék bebörtönzött vezetőjének, Kim De Dzsungnak a fia, valamint fivére is. TOKIÓ A vasárnap óta Japánban tartózkodó Lech Walesa, a „Szolidaritás” lengyel szak- szervezeti szövetség elnöke tegnap találkozott a Sohvo japán szakszervezeti szövetség vezetőivel. SAN SALVADOR Teofilo Simant, a salvadori Vöröskereszt elnökhelyettesét fegyveresek elrabolták és ismeretlen helyre szállították — közölte egy biztonsági okokból magát megnevezni nem kívánó személy. SZÓFIA Döntő' szakaszához érkezett a június 7-én megtartandó parlamenti tanácsi választások előkészítése Bulgáriában : tegnap közzétették a képviselőjelöltek listáját. Az elmúlt hetekben országszerte megalakultak a választási bizottságok, mindenütt megtartották a képviselői és tanácstagi jelölőgyűléseket. ÜJ-DELHI Radzsiv Gandhi, Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szony fia tegnap hivatalosan is -belépett a kormányzó pártba és ezzel formálisan is résztvevője lett India politikai életének. Mint hivatalosan bejelentették, Radzsiv Gandhi, aki már tavaly óta Gandhi asszony közeli munkatársa, a választáson indulni fog azért a parlamenti helyért, amelyet tavaly júniusban repülőszerencsétlenség következtében életét vesztett öccse töltött be. BERLIN NDK—görög külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Berlinben. Konsztantin Mi- cotakisz görög külügyminiszter Oscar Fischer NDK- külügyminiszter meghívására tesz hivatalos látogatást a Német Demokratikus Köztársaságban, ahol az ország több vezető politikusával folytat megbeszélést a kapcsolatok fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről, mindenekelőtt európai problémákról,
