Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
1981. MÁJUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kongresszusra készülve Jászapáti belterületén új burkolatot kap néhány forgalmasabb utca. A munkát Aszfaltútépítő Vállalat végzi Illést tartott a KISZ Központi Bizottsága Tegnap ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága, amelyen megjelent és felszólalt Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője. Fejti Györgynek, az MSZMP KB tagjának, & KISZ KB első titkárának előterjesztésében a KISZ X. konresszusá- val összefüggő kérdéseket tárgyalta meg a testület. Meghallgatta és elfogadta a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójának téziseit, és megvitatta a kongresszus elé kerülő határozat tervezetét, amelyet a megyei küldöttgyűléseken javasolt módosítások figyelembevételével hagyott jóvá. Javaslatot alakított ki a kongresz- szus napirendjére, előadóira, munkarendjére és munkabizottságaira is. Ezt követően a KISZ Központi Bizottsága megtárgyalta a középfokú iskolákban, valamint az egyetemeken, főiskolákon működő KISZ- szervezeteknek az 1981—82- es mozgalmi évre javasolt akcióprogramot. Nyereményesü Mezőtúron Ügy mondják Mezőtúron, hoigy az idén, a-17. hétig bezárólag, minden totóra és lottóra költött forint 80 százalékos hasznot hozott. Igaz ez? — érdeklődtünk az OTP pénztáránál. — Ma különösen szerencsés napunk van, az előbb fizettünk ki egy csaknem 800 ezer forintos, 13+1-es totónyereményt, s az itt várakozó fiatal házaspár meg négytalálatos lottószelvényével vár a szerencsepénzre, nem kevesebbre, mint 186 ezer forintra... ' Sipos László, a fiók vezetője gyors számadást ké-. szít: — Eddig öt nagy nyereményt fizettünk az idén, ebből a totózóknak — a maival együtt — már egymilliót, lottóra körülbelül a felét és úgy százezer körül lehet a tárgynyeremények értéke is, ami a városba került. A harminchárom év körüli fiatalember, aki a két 17. heti telitalálatos totószelvény egyikét magáénak mondhatja, még nem távozott. Előbb látni akarta a pénzt, azután egy részével úgy rendelkezett, hogy őrizzék takarókban. A pult mellett nézi pénztári hívószámát, amikor beszélgetésre buzdítjuk: — Régóta játszik? Menynyit fektetett be? Mire fordítja? — Barátaimmal és az öcsémmel1 játszottam együtt, de ők jobban szeretik a hibapontos totókulcsot, én meg inkább biztosra akartam menni, úgyszólván „éreztem a fixet” — elváltunk egymástól, magam tippelek. Azon a héten 135 forintos befektetéssel a 3—1—9-es index-számot tettem meg kollektív szelvényen.. Volt játszótársaimmal együtt vasárnap este a rádióból hallgattuk a totóeredményeket s már akkor sejtettem, hogy „bejött”, de nem volt nálam a szelvény, nems hitték el... Otthon aztán édesanyám látta először, s talán még nálam is jobban örült... Közben a „fészekrakó” lottónyertesek is számolgatják már az ötszázasokat. — Nem hiába a hetes, meg a tizenhetes a szeren- cseszém — mondja az örömtől ragyogó szemű tanító néni, a fiatalasszony. Még az is kiderül a beszélgetésből, hogy pénteken az óraközi szünetben tanítványaival együtt hallgatták a rádiót, s a négyese azóta is „osztálytitok” maradt... Egy szép Dácia lesz belőle. .. Szóvá tették — megvizsgáltuk Tíz lapát föld elég lett volna... Egy levélíró, aki óvatosságból elhallgatta nevét, a jászberényi minta-lakótelep, a Pelyhespart hiányosságaira hívta fel figyelmünket. Sorra vette a bajokat, a Gorkij utcánál és még néhány helyen fellelhető, évek óta érintetlen földkupacokat, az óvoda előtt az elhanyagolt, magasra nőtt füvet, a nyilvános telefonfülke betört üvegét. Irt a játszóteret elárasztó sártengerről, a szeméttartók körüli szeméthalmazról és a Tanács körút— Alkotmány út felőli részről, ahonnan hiányzik kétszáz méter járda. Megnéztük a Pelyhespar- tott — nyitott szemmel, ahogy levélírónk javasolta, — végigmentünk a Tanács körúton. Megtaláltuk a gyommal benőtt földkupacokat, láttuk, hogy az óvoda környékét magasra nőtt gaz, a játszóteret pedig sár csúfítja. A telefonfülke üvege valóban törött, a szemetet nem viszik el idejében, az említett szakaszon igenis hiányzik: a járda. Egy szóval minden úgy van, ahogyan a panaszos levelében megírta. Látszik, ő is nyitottl szemmel járta végig, ki tudja, hányszor a körutat. Levelét mégsem fejezte be, vagyis sok mindent kihagyott belőle. Nem szólt arról, hogy a földkupacokkal —, ha a pelyhespartiak nem hagyják azokat érintetlenül — a gödrös, kátyus utakat egyengethették volna simára, a játszótér sarát is rég elűzhették volna. Nem említette, miért tűrték a minta-lakótelepi íszü- lők, hogy gyermekeik óvodájának környékét ellepje a gaz. Az a gaz, amit néhány órás munkával maguk is kiirthattak volna. Arról se szólt, hogy a telefonfülkének nemcsak az üvegét törték be, de egyszer már a készüléket is ellopta valaki. A postától kapott tájékoztatás szerint a régi fülkét rövidesen újjal", praktikusabbal cserélik fel, azt viszont a posta se tudja megmondani, hogy az új fülke üvege meddig marad épségben, mert az elsősorban a pelyhespartiakon múlik. A „szemetes” panaszokkal kapcsolatban a városi tanács v. b. műszaki osztályán a következő tájékoztatást kaptuk : kevés a munkaerő, gépesítésre pedig nincs péhz, pedig sok kellene. Egy kuka szemétszállító gépjármű ugyanis másfél millió forintba kerül. Javulást ígér, hogy a várost folyamatosan ellátják: konténeres szeméttároló edényekkel. Ott tudtuk meg azt is, hogy a választókörzet új tanácstagja elkezdte a szervezést arra á társadalmi munkára, amelynek segítségével — és a tanácstól kapott építőanyaggal — rövidesen elkészülhet a hiányzó kétszáz méter járda. Ami ugyancsak „kimaradt” a levélből, és amivel szívesen kiegészítjük, hogy Jászberény központjában hat olyan játszótér van, amit a szülők építettek. Ök gondozzák, évente felújítják, kijavítják, újjáfestik a játékszereket. Az elmúlt öt évben pedig a városban ösz- szesen harminc kilométer járdát építettek önerőből «z utcák lakói. Olyan utca Is volt, ahol a fél kilométer járdát harminc—negyven család, építette. , Hozzávetőleges számítások szerint a Pelyhespart 450 családjától a hiányzó kétszáz méter járda építéséhez elég lett . volna, ha egy-egy lakó — a névtelen levélírót is beleértve — kiás tíz lapát földet és megkever egy vagy két kiló betont Kár volt tehát eddig várni a járdaépítéssel ! Illés Antal Aknamélyítők a város alatt. A Mecseki Ércbányászati Vállalat 5. sz. üzemében elkészült a több mint ezer méter hosszú szállítóakna. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói most a légakna mélyítésén és a vágatok biztosításán dolgoznak, de közreműködésükkel építik át a város alatti — sok gondot okozó — pincerendszert is. A képen: ebből a pincéből ifjúsági klub, illetve bányászmúzeum lesz IKeddi jegyzetünk*! Hiba van a sorrenddel Az egyetemista lány jövőre, ha minden jól megy, tanári diplomát szerez. Szülei úgy döntöttek, hogy mivel egyetlen kincsük, szemefényük az idén tölti utolsó „igazán” szabad nyarát, hadd lásson világot. Befizették egy nyugat-európai körutazásra, mindegy, mennyiért. Az irigylésre méltó anyagi körülmények között élő szülők ugyancsak irigylésre méltó leánykája bejárta már Kelet- Európát, nyaralt a bolgár és a jugoszláv tengerparton, heteket lubickolt a Fekete-tengerben, az Adrián, magától érthetődik, hogy ebben az évben Nyu- gat-Európával ismerkedik meg. Ki tudja, íesz-e valamikor is alkalma meglátni Párizst, Londont, Münchent a pedagógusi fizetéséből? Ha valaki az eddig leírtakban iróniát fedez fel, nem a véletlen műve. Ha mindezen okból agyonírt téma újbóli felmelegítésével „vádol”, azt is vállalom. Le lehet-e elégszer leírni, dörmögni miatta, hogy a nyári- utazási lázban „szenvedők” némelyike jobban ismeri a Sohót, a párizsi Louvre termeit, a müncheni pornómozikat, a Piccadilly hangjait, színeit, mint hazai tájainkat? Jogos-e amiatt morgolódni, hogy az említett leendő pedagógus, aki mellesleg földrajz-szakos lesz, többet tud majd mesélni tanítványainak az egyébként lenyűgöző külhoni látványosságokról, mint például a Mátra erdeiről? Persze, vitatható amiatt ágálni, hogy ha valakinek megadatott két hétig Nyu- gat-Európában utazgatni, miért nem költi az útra összegyűjtött pénzét hazai barangolásra. Sőt, mielőtt a jegyzetíró fejét követelnék a drága utakra nem csekély összeget áldozó turistajelöltek, sürgősen leszögezem: csupán a sorrend miatt van némi fenntartásom. Vagyis, hogy először — mondjuk — a Csendesóceán és csak utána a Velencei tó... Legendák szólnak arról, hogy honfitársaink külföldön megdöbbentő tájékozatlanságot árulnak el saját országuk ismeretéből. Bizonyítható történetek keringenek , arról, hogy a magyar turisták tanácstalanul a vállukat vonogat- ták, amikor egy külföldi aziránt érdeklődött, mit érdemes megnézni, hol érdemes üdülni Magyarországon. (Hogy egyetlen magyar népdalt se tudtak elénekelni, már nem tartozik szorosan ifié, de előfordult.) Eszembe sincs ellenpropagandát kifejteni az utazási irodák húsz—ötven— nyolcvanezer forintos túraajánlataival szemben! örüljünk, hogy vannak, és nem is kevesen, akik megengedhetik maguknak az ilyen utakon való részvételt. Az se baj, ha egy diák a szülei pénzén kényelmes szállodákban üdül valamelyik tengerparton valamelyik vakációja idején. De, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy hiba van a sorrenddel! B. J. Ablak a világra... „Felfüzös” áramkörön és zsúfoltan Átépítés előtt a csépai posta Bizony jócskán elhasználódott a kunszentmártoni járás két és fél ezernyi lakosú nagyközségének postaháza. Az ütött-kopott csépai épület hivatali és váróhelyisége se valami bizalomgerjesztő, ám a piszkos falak festésére már azért nem akar költeni a posta, mert rövidesen' átépítik a házat — korszerű munkahely és kulturált váró születik a Debreceni Postaigazgatóság jó voltából. Éppen ideje. Nagyságrendjét tekintve ez a II. osztályú hivatal egyetlen év alatt csaknem 103 ezer lehelet, nyolcezernél több ajánlott és expressz küldeményt, 1752 csomagot, 2882 táviratot, több mint 15 ezer utalványt kézbesített. Ehhez jön a továbbításra átvett küldemények mennyisége: 79 ezernél több volt tavaly az ilyen-olyan levelek, 2200 a csomagok száma. .. Tegyük még hozzá hogy 92 féle hírlapot fogad és terjeszt a kis hivatal, amiből az elmúlt évben 203 ezer 789 példányt juttatott el az olvasókhoz. (Néplapra 229, Népszabadságra 132 előfizetőt tartanak számon.) Minden reggel 7 óra 24 perckor menetrend szerint érkező postai gépkocsijárat hozza, délután 3 óra 44 perckor viszi a küldeményeiket. Nem véletlenül emlegetik Csépón a világra riyfló ablaknak a postát, amely közvetíti az ott élők üzeneteit a nagyvilágba és a messzi távolt is közel hozza számukra. Nemcsak az írott és nyomtatott betű formájában, hanem az élő hang valóságában is. Hagyományos kézi kapcsolással bonyolítják a telefonbeszélgetéseket. Igaz, két igen túlterhelt vidéki áramkörrel rendelkezik a hivatal, s az úgynevezett felfűzős áramkörön — amelyen négy község jut szóhoz, — sokszor át kell adni a vonalat Tiszasasnak, Tisza- ugnak, sőt még Lakiteleknek is. Főként az egyesített nagyközségi tanácsnak, a termelőszövetkezetnek, a tésztaüzemnek és a téglagyárnak okoz ez bosszúságot olykor, munkájuk sok távolsági beszélgetéssel jár és gyakran várni kell. Pénztár-forgalma se lebecsülendő: négy híján 700 előfizetőtől szedik be a havi televíziódíjat, mintegy 26 ezer totó- és lottószelvényt adnak el évente. A belső forgalmat hárman bonyolítják a hivatalban; a kézbesítést belterületen két dolgozó hat-, egy pedig nyolcórás műszakban látja el, s egy ugyancsak teljes műszakban dolgozó kézbesítő járja félnap a külterületet, a másik félnapban pedig a táviratokat, expressz küldeményeket Viszi a házakhoz. A meglehetősen mostoha munkakörülmények között is lelkiismeretes munkájukról ismertek faluszer- te — szinte minden hátziban családtagként fogadják őket, s nyomban beavatják abba is, hogy mit rejtett a boríték. jó vagy rossz hírrel kopogtattak a címzetthez. A hivatali munkakörülmények mellett a külterületi kézbesítésen kellene még javítani, az kissé nehézkes; és bizony nagy segítség lenne a külterületen élők részére egy segélykérő telefon felszerelése — bár Csépa nincs a külvilágtól elzárva estétől reggelig se. Ha már bezárt a posta, az épület előtti segélykérő telefon bármikor igénybe vehető, ezen kívül négy előfizetői állomás biztosítja az összeköttetést az éjszakai szolgálatot ellátó kunszentmártoni központtal. — rónai —
