Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

1981. MÁJUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kongresszusra készülve Jászapáti belterületén új burkolatot kap néhány forgalmasabb utca. A munkát Aszfaltútépítő Vállalat végzi Illést tartott a KISZ Központi Bizottsága Tegnap ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága, amelyen megjelent és felszó­lalt Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője. Fejti Györgynek, az MSZMP KB tagjának, & KISZ KB el­ső titkárának előterjesztésé­ben a KISZ X. konresszusá- val összefüggő kérdéseket tárgyalta meg a testület. Meghallgatta és elfogadta a Központi Bizottság kong­resszusi beszámolójának té­ziseit, és megvitatta a kong­resszus elé kerülő határozat tervezetét, amelyet a megyei küldöttgyűléseken javasolt módosítások figyelembevéte­lével hagyott jóvá. Javasla­tot alakított ki a kongresz- szus napirendjére, előadóira, munkarendjére és munkabi­zottságaira is. Ezt követően a KISZ Köz­ponti Bizottsága megtárgyal­ta a középfokú iskolákban, valamint az egyetemeken, főiskolákon működő KISZ- szervezeteknek az 1981—82- es mozgalmi évre javasolt akcióprogramot. Nyereményesü Mezőtúron Ügy mondják Mezőtúron, hoigy az idén, a-17. hétig bezárólag, minden totóra és lottóra költött forint 80 szá­zalékos hasznot hozott. Igaz ez? — érdeklődtünk az OTP pénztáránál. — Ma különösen szeren­csés napunk van, az előbb fizettünk ki egy csaknem 800 ezer forintos, 13+1-es totónyereményt, s az itt vá­rakozó fiatal házaspár meg négytalálatos lottószelvényé­vel vár a szerencsepénzre, nem kevesebbre, mint 186 ezer forintra... ' Sipos László, a fiók veze­tője gyors számadást ké-. szít: — Eddig öt nagy nyere­ményt fizettünk az idén, eb­ből a totózóknak — a mai­val együtt — már egymil­liót, lottóra körülbelül a fe­lét és úgy százezer körül le­het a tárgynyeremények ér­téke is, ami a városba ke­rült. A harminchárom év körü­li fiatalember, aki a két 17. heti telitalálatos totószel­vény egyikét magáénak mondhatja, még nem távo­zott. Előbb látni akarta a pénzt, azután egy részével úgy rendelkezett, hogy őriz­zék takarókban. A pult mel­lett nézi pénztári hívószá­mát, amikor beszélgetésre buzdítjuk: — Régóta játszik? Meny­nyit fektetett be? Mire for­dítja? — Barátaimmal és az öcsémmel1 játszottam együtt, de ők jobban szeretik a hi­bapontos totókulcsot, én meg inkább biztosra akartam menni, úgyszólván „éreztem a fixet” — elváltunk egy­mástól, magam tippelek. Azon a héten 135 forintos befektetéssel a 3—1—9-es index-számot tettem meg kollektív szelvényen.. Volt játszótársaimmal együtt va­sárnap este a rádióból hall­gattuk a totóeredményeket s már akkor sejtettem, hogy „bejött”, de nem volt ná­lam a szelvény, nems hitték el... Otthon aztán édes­anyám látta először, s talán még nálam is jobban örült... Közben a „fészekrakó” lottónyertesek is számolgat­ják már az ötszázasokat. — Nem hiába a hetes, meg a tizenhetes a szeren- cseszém — mondja az öröm­től ragyogó szemű tanító néni, a fiatalasszony. Még az is kiderül a be­szélgetésből, hogy pénteken az óraközi szünetben tanít­ványaival együtt hallgatták a rádiót, s a négyese azóta is „osztálytitok” maradt... Egy szép Dácia lesz belő­le. .. Szóvá tették — megvizsgáltuk Tíz lapát föld elég lett volna... Egy levélíró, aki óvatos­ságból elhallgatta nevét, a jászberényi minta-lakótelep, a Pelyhespart hiányosságaira hívta fel figyelmünket. Sor­ra vette a bajokat, a Gorkij utcánál és még néhány he­lyen fellelhető, évek óta érintetlen földkupacokat, az óvoda előtt az elhanyagolt, magasra nőtt füvet, a nyil­vános telefonfülke betört üvegét. Irt a játszóteret el­árasztó sártengerről, a sze­méttartók körüli szeméthal­mazról és a Tanács körút— Alkotmány út felőli részről, ahonnan hiányzik kétszáz méter járda. Megnéztük a Pelyhespar- tott — nyitott szemmel, ahogy levélírónk javasolta, — vé­gigmentünk a Tanács kör­úton. Megtaláltuk a gyommal benőtt földkupacokat, láttuk, hogy az óvoda környékét magasra nőtt gaz, a játszó­teret pedig sár csúfítja. A telefonfülke üvege valóban törött, a szemetet nem viszik el idejében, az említett sza­kaszon igenis hiányzik: a járda. Egy szóval minden úgy van, ahogyan a panaszos le­velében megírta. Látszik, ő is nyitottl szemmel járta vé­gig, ki tudja, hányszor a körutat. Levelét mégsem fe­jezte be, vagyis sok mindent kihagyott belőle. Nem szólt arról, hogy a földkupacok­kal —, ha a pelyhespartiak nem hagyják azokat érintet­lenül — a gödrös, kátyus utakat egyengethették volna simára, a játszótér sarát is rég elűzhették volna. Nem említette, miért tűr­ték a minta-lakótelepi íszü- lők, hogy gyermekeik óvodájá­nak környékét ellepje a gaz. Az a gaz, amit néhány órás munkával maguk is kiirthat­tak volna. Arról se szólt, hogy a telefonfülkének nem­csak az üvegét törték be, de egyszer már a készüléket is ellopta valaki. A postától kapott tájékoztatás szerint a régi fülkét rövidesen újjal", praktikusabbal cserélik fel, azt viszont a posta se tudja megmondani, hogy az új fül­ke üvege meddig marad ép­ségben, mert az elsősorban a pelyhespartiakon múlik. A „szemetes” panaszokkal kapcsolatban a városi tanács v. b. műszaki osztályán a következő tájékoztatást kap­tuk : kevés a munkaerő, gé­pesítésre pedig nincs péhz, pedig sok kellene. Egy kuka szemétszállító gépjármű ugyanis másfél millió forint­ba kerül. Javulást ígér, hogy a várost folyamatosan ellát­ják: konténeres szeméttároló edényekkel. Ott tudtuk meg azt is, hogy a választókörzet új tanács­tagja elkezdte a szervezést arra á társadalmi munkára, amelynek segítségével — és a tanácstól kapott építő­anyaggal — rövidesen elké­szülhet a hiányzó kétszáz méter járda. Ami ugyancsak „kimaradt” a levélből, és amivel szíve­sen kiegészítjük, hogy Jász­berény központjában hat olyan játszótér van, amit a szülők építettek. Ök gon­dozzák, évente felújítják, ki­javítják, újjáfestik a játék­szereket. Az elmúlt öt év­ben pedig a városban ösz- szesen harminc kilométer járdát építettek önerőből «z utcák lakói. Olyan utca Is volt, ahol a fél kilométer járdát harminc—negyven család, építette. , Hozzávetőleges számítások szerint a Pelyhespart 450 családjától a hiányzó két­száz méter járda építéséhez elég lett . volna, ha egy-egy lakó — a névtelen levélírót is beleértve — kiás tíz lapát földet és megkever egy vagy két kiló betont Kár volt te­hát eddig várni a járdaépí­téssel ! Illés Antal Aknamélyítők a város alatt. A Mecseki Ércbányászati Vállalat 5. sz. üzemében elkészült a több mint ezer méter hosszú szállítóakna. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói most a légakna mélyítésén és a vágatok biztosításán dolgoznak, de közreműködésükkel épí­tik át a város alatti — sok gondot okozó — pincerendszert is. A képen: ebből a pincéből ifjúsági klub, illetve bányászmúzeum lesz IKeddi jegyzetünk*! Hiba van a sorrenddel Az egyetemista lány jö­vőre, ha minden jól megy, tanári diplomát szerez. Szülei úgy döntöttek, hogy mivel egyetlen kincsük, szemefényük az idén tölti utolsó „igazán” szabad nya­rát, hadd lásson világot. Befizették egy nyugat-eu­rópai körutazásra, mindegy, mennyiért. Az irigylésre méltó anyagi körülmények között élő szülők ugyan­csak irigylésre méltó leány­kája bejárta már Kelet- Európát, nyaralt a bolgár és a jugoszláv tengerpar­ton, heteket lubickolt a Fekete-tengerben, az Ad­rián, magától érthetődik, hogy ebben az évben Nyu- gat-Európával ismerkedik meg. Ki tudja, íesz-e vala­mikor is alkalma meglát­ni Párizst, Londont, Mün­chent a pedagógusi fizeté­séből? Ha valaki az eddig leír­takban iróniát fedez fel, nem a véletlen műve. Ha mindezen okból agyonírt téma újbóli felmelegítésé­vel „vádol”, azt is válla­lom. Le lehet-e elégszer le­írni, dörmögni miatta, hogy a nyári- utazási lázban „szenvedők” némelyike jobban ismeri a Sohót, a párizsi Louvre termeit, a müncheni pornómozikat, a Piccadilly hangjait, színeit, mint hazai tájainkat? Jo­gos-e amiatt morgolódni, hogy az említett leendő pe­dagógus, aki mellesleg földrajz-szakos lesz, többet tud majd mesélni tanítvá­nyainak az egyébként le­nyűgöző külhoni látványos­ságokról, mint például a Mátra erdeiről? Persze, vitatható amiatt ágálni, hogy ha valakinek megadatott két hétig Nyu- gat-Európában utazgatni, miért nem költi az útra összegyűjtött pénzét hazai barangolásra. Sőt, mielőtt a jegyzetíró fejét követelnék a drága utakra nem cse­kély összeget áldozó turis­tajelöltek, sürgősen leszö­gezem: csupán a sorrend miatt van némi fenntartá­som. Vagyis, hogy először — mondjuk — a Csendes­óceán és csak utána a Ve­lencei tó... Legendák szólnak arról, hogy honfitársaink külföl­dön megdöbbentő tájéko­zatlanságot árulnak el saját országuk ismeretéből. Bi­zonyítható történetek ke­ringenek , arról, hogy a magyar turisták tanácsta­lanul a vállukat vonogat- ták, amikor egy külföldi aziránt érdeklődött, mit érdemes megnézni, hol ér­demes üdülni Magyaror­szágon. (Hogy egyetlen ma­gyar népdalt se tudtak el­énekelni, már nem tartozik szorosan ifié, de előfordult.) Eszembe sincs ellenpro­pagandát kifejteni az uta­zási irodák húsz—ötven— nyolcvanezer forintos túra­ajánlataival szemben! örül­jünk, hogy vannak, és nem is kevesen, akik megenged­hetik maguknak az ilyen utakon való részvételt. Az se baj, ha egy diák a szü­lei pénzén kényelmes szál­lodákban üdül valamelyik tengerparton valamelyik vakációja idején. De, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy hiba van a sorrend­del! B. J. Ablak a világra... „Felfüzös” áramkörön és zsúfoltan Átépítés előtt a csépai posta Bizony jócskán elhaszná­lódott a kunszentmártoni já­rás két és fél ezernyi lako­sú nagyközségének postahá­za. Az ütött-kopott csépai épület hivatali és váróhelyi­sége se valami bizalomger­jesztő, ám a piszkos falak festésére már azért nem akar költeni a posta, mert rövidesen' átépítik a házat — korszerű munkahely és kulturált váró születik a Debreceni Postaigazgatóság jó voltából. Éppen ideje. Nagyságrendjét tekintve ez a II. osztályú hivatal egyet­len év alatt csaknem 103 ezer lehelet, nyolcezernél több ajánlott és expressz küldeményt, 1752 csomagot, 2882 táviratot, több mint 15 ezer utalványt kézbesített. Ehhez jön a továbbításra átvett küldemények mennyi­sége: 79 ezernél több volt tavaly az ilyen-olyan leve­lek, 2200 a csomagok szá­ma. .. Tegyük még hozzá hogy 92 féle hírlapot fogad és terjeszt a kis hivatal, amiből az elmúlt évben 203 ezer 789 példányt juttatott el az olvasókhoz. (Néplapra 229, Népszabadságra 132 elő­fizetőt tartanak számon.) Minden reggel 7 óra 24 perckor menetrend szerint érkező postai gépkocsijárat hozza, délután 3 óra 44 perckor viszi a küldeménye­iket. Nem véletlenül emlegetik Csépón a világra riyfló ab­laknak a postát, amely köz­vetíti az ott élők üzeneteit a nagyvilágba és a messzi távolt is közel hozza szá­mukra. Nemcsak az írott és nyomtatott betű formájá­ban, hanem az élő hang va­lóságában is. Hagyományos kézi kapcsolással bonyolít­ják a telefonbeszélgetéseket. Igaz, két igen túlterhelt vi­déki áramkörrel rendelkezik a hivatal, s az úgynevezett felfűzős áramkörön — ame­lyen négy község jut szóhoz, — sokszor át kell adni a vonalat Tiszasasnak, Tisza- ugnak, sőt még Lakitelek­nek is. Főként az egyesített nagyközségi tanácsnak, a termelőszövetkezetnek, a tésztaüzemnek és a tégla­gyárnak okoz ez bosszúságot olykor, munkájuk sok tá­volsági beszélgetéssel jár és gyakran várni kell. Pénztár-forgalma se lebe­csülendő: négy híján 700 előfizetőtől szedik be a havi televíziódíjat, mintegy 26 ezer totó- és lottószelvényt adnak el évente. A belső forgalmat hárman bonyolítják a hivatalban; a kézbesítést belterületen két dolgozó hat-, egy pedig nyolcórás műszakban látja el, s egy ugyancsak teljes műszakban dolgozó kézbesí­tő járja félnap a külterüle­tet, a másik félnapban pe­dig a táviratokat, expressz küldeményeket Viszi a há­zakhoz. A meglehetősen mostoha munkakörülmények között is lelkiismeretes mun­kájukról ismertek faluszer- te — szinte minden hátziban családtagként fogadják őket, s nyomban beavatják abba is, hogy mit rejtett a bo­ríték. jó vagy rossz hírrel kopogtattak a címzetthez. A hivatali munkakörül­mények mellett a külterüle­ti kézbesítésen kellene még javítani, az kissé nehézkes; és bizony nagy segítség len­ne a külterületen élők ré­szére egy segélykérő telefon felszerelése — bár Csépa nincs a külvilágtól elzárva estétől reggelig se. Ha már bezárt a posta, az épület előtti segélykérő telefon bármikor igénybe vehető, ezen kívül négy előfizetői ál­lomás biztosítja az összeköt­tetést az éjszakai szolgálatot ellátó kunszentmártoni köz­ponttal. — rónai —

Next

/
Thumbnails
Contents