Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-07 / 105. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 7. IA tudomány világa 3 A tudomány termelőerővé válik n színes alumínium titkairól Ha valahol, akkor az alumíniumiparban igaz, hogy a tudomány közvetlenül is termelőerővé képes válni. Példa erre az ALUTERV—FK, a Magyar Alumíniumipari Tröszthöz tartozó Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet (a korábbi Fémipari Kutató Intézet és a tröszt tervezőintézete összevonásaként jött létre) munkája. Bauxitbányászattól, a kész­árugyártásig terjedő verti­kum »területén végzett mun­káik a mának és a holnap­nak egyaránt „szólnak”, eredményeik a lehető leg­gyorsabban mennek át a gya­korlatba. Mivel mindezt részletesen bemutatni egy rövid cikk keretében nem le­het, ezúttal egy olyan terü­letet választottunk, amely­nek eredményeivel egy-két évtizede napról napra talál­kozhatunk az utcától a kony­háig: a felületvédelem szí­nezéssel egybekötött megol­dását. Segítőnk ennek is­mertetésében dr. Szontágh Endre, az intézet tudomá­nyos osztályvezetője. Mielőtt a kérdéseket fel­tennénk, nem árt tisztázni: a cím nem elírás. A köztu­dottan „fehérfémnek”, a gyakorlatban inkább szür­kés színű alumíniumnak ma mind többféle „színes”, azaz felületén színezett változata létezik. A színes autoszifon- tól a modern épületeken lát­ható színes alumínium szer­kezeti elemekig naponta győ­ződhetünk meg erről. — De hogyan lehet szí­nezni az alumíniumot? Dr. Szontágh Endre „mesz- szebről” kezdi a választ: — A köztudatban az alumíni­um, mint korrózióálló fém létezik. Ami igaz is, ha mondjuk az egyszerű szén­acéllal hasonlítjuk össze. De hogy a valóságban, főleg a városi környezetben mennyi­re nincs ez így abszolút ér­telemben, arra példa lehet a régi BNV területén an­nak idején felépített szép, ívelt nagy alumínium pavi­lon. Amikor a vásár Kőbá­nyára költözött, kézenfekvő volt az ötlet: a pavilont szét­szedik és átviszik oda. Igen- ám, de kiderült: a hiányzó felületvédelem miatt az alu­mínium elemek olyan mér­tékig korrodáltak, hogy újra felhasználni azokat már nem lehetett... És a modem kö­vetelményeket is figyelembe kell venni; az építőiparban, ahol ma már a magyar alu­míniumfelhasználás több, mint 13 százalékát fogyaszt­ják, 30—50 évig kell „élnie” egy-egy alumínium nyílászá­rónak, burkolólemeznek, mindezt a kéndioxiddal, por­ral szennyezett városi leve­gőben vagy a kemizált me­zőgazdaság korróziós veszé­lyei között. Tehát szükséges az alumínium felületvédel­me! De miért ne kössük ezt rögtön esztétikai szempon­tokkal egybe? Hiszen egy vá­rosrész, ahol fémszínű alu­míniummal van sokminden borítva, igencsak riasztó be­nyomást kelthet, szomorú' és sivár példa rá a frankfurti áruházutca, amely mintha egy rossz, fekete-fehér sci-fi film díszlete lenne .. . Ezért kell színezni az alumíniu­mot. Ezért dolgoztuk ki még 1965-ben az első, úgynevezett „direkt-színező” eljárást. En­nél a színválaszték korláto­zottabb. de a szín tartósabb. Itt teljesen más a színezés mechanizmusa. „festéket”, színező anyagot nem is hasz­nálunk. — Hanem? ... — Az arany ló vágy bronz­barna szín elérésnek módja: a felületi réteg finomszerke­zetét változtatjuk meg úgy, hogy ez sárgás színű legyen önmagában. És — mint már említettem — ez a réteg át­tetsző, tehát a fém-alumíni­um színét is látni engedi, a két szín együtt ad aranyló- bronzbarna árnyalatokat. A Martinelli téri OMFB-szék- ház, parkolóház, a Hilton és a Termál Szálló nyílászárói, burkolatai,' a vilniusi opera­ház elemei készültek ezzel az AUTOKOLOR-nak nevezett eljárással. Persze, rossz pél­da itt is van. Egy másik módszerrel szürkésbronz szín is kialakítható és ilyen ele­mekből készítették a Roose­velt téri új irodaházat. Saj­nos ehhez rosszul választot­ták a hagyományos burkolat színét, az eredmény: csúnya „terepszín”. — Mi indokoltat, a tovább­lépést? — A színválaszték bővíté­se és az energiatakarékosság. Tulajdonképpen az első elv­hez tértünk vissza, mármint a színezéshez, de minőségi­leg új szinten. Mint emlí­tettem: a szeryes színezék fő hibája, hogy napfény- és kor­róziós hatásra elbomlanak, színüket vesztik. Az oxidré- teg pórusai viszont adottak, csak másféle színezéket kel­lene „beleültetni”. De mi­lyet? A kolloidkémiából is­mert, hogy ha a fémeket olyan apró részecskékre si­kerül bontani, amelyek csak néhányszáz atomból állanak, akkor e fémek egészen más színt adnak, mint amit „megszoktunk” tőlük. Példá­ul: az arany bíborlila, az ezüst aranysárga, a réz réz­vörös és bordó között játszik, sőt, egészen a feketéig ad árnyalatokat, a nikkel és az ón pedig fekete vagy sötét­szürke színt képez, csökken­— És hogy kerülnek ezek a felszíni védőrétegbe? — Elektrolitikus színezés­sel, ami azt jelenti: fémsók oldataiból árammal redukál­juk a fémet az oxidréteg pó­rusaiba. Az eljárás további előnye, hogy a fématomok, amelyek a színt adják, ily módon a védőréteg ..mélyé­re” kerülnek, az oxidréteg és a fém hatására, így az oxid­réteg a színezőfémet is védi a korróziótól, időjárási ha­tásoktól. — De az arany, az ezüst mind drágább? — Aranyat csak kísérlete­inknél alkalmazunk, a hasz­nált ezüstoldat töménysége pedig csak egy gramm lite­renként — így már megéri. Ráadásul nemcsak egy-egy színt tudunk így „kihozni”, hanem az alkalmazott tech­nológiai feltételektől függő­en egész színskálákat, a hal­ványsárgától a zöldes-sötét- aranyig és a szürkétől a mélyfeketéig. A felszínen pe­dig egy vízfelvételi eljárás­sal tömítő-védő réteget ala­kítunk ki, amely mind a szí­nezék stabilitását, mind a korrózióállóságot javítja. — Ezzel az eljárással hol találkozhatunk a gyakorlat­ban? — A KISZ Központi Bi­zottság Pozsonyi úti új épü­leténél, az Árpád-híd mel­lett, a Szikra Nyomda új épületénél, az új győri szín­háznál, de ilyen burkolóele­mekkel készült két moszkvai minisztérium, a kőolaj- és gázipari és a honvédelmi, va­lamint Szófiában a külügy­minisztérium székháza is. — Köszönjük önnek a tá­jékoztatást, kollektívájuknak pedig a szemnek kellemes új építőelemeket. Mangán- előfordulás az óceánban A vas-mangán konkréciók keletkezése a tengerfenéken továbbra is vitatott kérdés, bár a kutatás mindenütt nagy intenzitással folyik. Bebizonyították, hogy az üle­dék felhalmozódásában lé­nyeges szerepet játszanak a ■ folyók által bevitt száraz­földi eredetű anyago1 A kutatók koncepciójában a vulkanikus eredetű anyagok mellékes szerepet kapnak. Sok kutató azonban úgy véli. -hogy a konkréciókat tápláló legfőbb források a vulkánkitörésből származó anyagok. Az utóbbi időben olyan újabb adatokra derült fény amelyek ezt a kon­cepciót támasztják alá. Ide tartoznak az ún. fémüiedék- zónák. Az egyik ilyen érde­kes zóna a Galaipagos-szige- tektődi keletre húzódó terü­let. Tiszta plazma A korszerű technikában olyannyira nélkülözhetetlen anyagokat plazmakémiával állítják elő. Ez az eljárás komoly követelményeket tá­maszt magával a plazmával és annak tisztaságával szem­ben. Hiszen az elektródák részecskéi a plazmasugárba jutva a reakció végső ter­mékét is elszennyezik. A Tomszki Műszaki Egyetemen készített plazmotronban a végtermék elszennyeződésé­nek lehetősége gyakorlatilag kizárt. Hőforrásul magas­frekvenciájú fáklyatöltést alkalmaztak. Ez nemcsak a szükséges erősségű plazmát gerjeszti, hanem megvédi a plazmotront és a terméket az elektródáktól való el­szennyeződéstől. A magas­frekvenciájú fáklya-plazmot- ron bármilyen gáz és keve­rék, valamint aerosol anya­gok hevítésére alkalmas. Szatmári Jenő István Nagy exportlehetőséget ígér az NDK-beli Zemag gyár új UB 14—12 típusú exkavátora, amely többféle feladat elvégzésére is alkalmas. Az építőiparban is használható gépet a Szovjetunióban külszíni bányákban állítják üzembe úgy értelmezik: most minden egyes beru­házási döntésnek abból kell kiindulnia, hol térülnek meg leggyorsabban és a leg­nagyobb hatékonysággal a befektetett ösz- szegek. A most induló tervidőszak előkészítésé­nek szerves része, hogy mind határozot­tabban kibontakoznak a program külgaz­dasági körvonalai is. Az NDK sorra egyez­teti terveit a Szovjetunióval, és a KGST többi tagországával, mivel a nemzetközi szocialista integráció további erősítésének elsődleges szerepet szánnak az új körül­mény ak szabta új feladatok optimális meg­oldásában. De az NDK a céltudatos kap- csolatfcjlesztés útját követi a Nyugat és a harmadik világ irányába is. Az NDK külkereskedelmének a szerke­zetét jelzi, hogy az export 82 százaléka gép, berendezés, ipari fogyasztási cikk, nagyipari és építőanyagipari termék, az import mintegy felét pedig az elmúlt évek­ben viharos sebességgel megdrágult kü­lönböző energiatermelő és nyersanyagok teszik ki. Új technológiák és termékek A Német Demokratikus Köztársaságban az új, 1981—85-ös tervidőszak előkészítése során a terv lényegének tekintik az inten­zív gazdálkodás további erősítését, a foko­zottabb racionalizálást, a tudományos és műszaki vívmányok lehető leggazdaságo­sabb hasznosítását, a csúcsteljesítményű gépek és berendezések lehető leggyorsabb bevezetését a gyakorlati termelésbe. A tcrvfeladatok végrehajtásában minden ko­rábbinál nagyobb szerepet szánnak az új technológiák, jó tapasztalatok és módsze­rek eddiginél szélesebb körű, szervezett el­terjesztésének, a munkaidő és a munkahe­lyek célszerűbb felhasználásának. Már most érvényesek azok a munkaerő-gazdál­kodási rendelkezések, amelyek csak ott engedik új munkahelyek létesítését, ahol tételesen bizonyítható ennek gazdaságos­sága. A beruházások további koncentrálását Másodvirágzás A régi csille helyett szállítóhevederen jön a szén a bányából A gőzgép feltalálása után meredeken emelkedett a föld mélyének kincse, a fekete gyémánt értéke, majd az elektromosság elterjedése, az erős iparosodás egyenesen nélkülözhetetlenné tette. A múlt század végén divatos újságcikktéma volt, hogy vajon meddig lesz elég a vi­lág szén vagyona, és pesszi­mista jóslatok láttak napvi­lágot a szén utáni korszak­ról. A robbanómotorok fel­találása után viszont a kő­olaj lett a sztár, és néhány évtized után az emberiség hozzászokott, hogy az autók, a hajók és a repülőgépek, mozdonyok után az erőmű­veket is könnyebben kezel­hető, kevésbé szennyező olaj­jal táplálják. A 60-as években Nyugat- Európában és az USA-ban bányászsztrájkok dúltak: si­sakos emberek állták el azoknak az útját, akik a bá­nyák örök időkre való lezá­rására indultak. Kevesen hitték, hogy egyszer majd le keld verni a lakatot á tár­nák ajtajáról és a szénbá­nyászat visszanyerd régi rangját. Az olaj és szén ár­viszonyában bekövetkezett átalakulás odavezetett, hölgy ma már a régen szinte ér- tékétlennek vélt tőzeg- és bamaszéntelepeket is érde­mes feltárni és kiaknázni. ­A fejlődés következtében napjainkban a szén nemcsak energiahordozóként jön szá­mításba. Az iparilag fejlett országokban hatalmas össze­gekét költnek azokra a ku­tatásokra, amelyek a kőszén gazdaságos átalakítására, to- vábbfeldolgozására irányul­nak. Az egyik ilyen téma a szén — magas hőmérséklet és nyomás segítségével tör­ténő — gázzá alakítása E módszer előnye, hogy lehe­tővé válik a szén energiájá­nak hatékonyabb hasznosí­tása, ugyanakkor a széngáz elégetésekor nem marad vissza annyi szennyező égés­termék, mint széntüzeléskor. De a szénből nyert gáz to- vábbfeldolgozása hasznos termékek előállítására is mó­dot nyújt. Elsősorban vegy­ipari anyagokról van szó: a szénből ammóniát, vailaminf ként lehet gyártani, kerámi- . ai anyagokat és műtrágyát. Nftgyon felgyorsultak ezek a kutatások, hiszen a szénót- alakítássai esetleg földgázt lehet majd helyettesíteni. Az sem lehetetlen, hogy a szénfelhasználás nagy mértékű korszerűsítése, az új* széntechnolögiák a mai­nál jóval lejjebb nyomják az olaj iránti igényeket és előbb- utóbb visszahatnak az Olaj iránti keresletre, tehát . az olajárra is. Dolgoznak a gép-pékek A „lisztesáru” címszóba sorolt édesipari termékek — kekszek, teas ütemények, os­tyafélék — világszerte nagy keresletnek örvendenek. Né­hány évtizeddeü ezelőtt még a kézi munka volt a jellem­ző e termékek előállítására, ily módon azonban ma már nem lehetne kielégíteni a megnövekedett igényeket. A mai legkorszerűbb. keksz­gyárak teljesen automatizált, „ember nélküli” üzemek. Sok országban egyre-másra épül­nek a 10—15 ezer négyzet- méter alapterületű csarnok kok, amelyeket az egymás­sal szinkronizált berendezé­sek — a keverő-dagaszító gé­pektől, a sütés-hűtés beren­dezésein át egészen az áru végleges kikészítését végző gépsorokig — népesítenek be. s a halkan zakatoló gé­pek között nem hallatszik emberi szó, a monoton rit­must nem zavarja meg em­beri léptek zaja. Irányítókra, felügyelőkre nincs szükség, a gépek mű­ködését műszerek szabályoz­zák, melyek egy központi irányítóteremmel állnak ösz- szeköttetésben. A gép-pékek üzemének ínycsiklandó ter­mékeit akkor érinti először emberi kéz, amikor a vevő kibontja a csomagolásukat. Minőségük mégis kifogásta­lan, a gépek Ugyanis nem­csak megbízhatóbb sza­kácsok, hanem szigorúbb mi­nőségi ellenőrök is. Jó példa erre az a meg­oldás, amelyet angol szak­emberek dolgoztok ki a kekszgyárak számára. Ko­rábban sok problémát oko­zott, hogy az alagútkemen- céből végtelen szalagon sűrű sorokban kiáramló kekszla­pocskák magassága nem volt egyöntetű, s ezért az auto­matikus csomagolásban za­varok mutatkoztak, mivel a kekszekből egymásra rakott osz’opok magassága külön­bözött egymástól. Ennek ki­küszöbölésére született meg az a tv-kamerához hasonló sorellenőrző készülék, amely 10 másodpercenként végre­hajtott méréseinek eredmé­nyét egy központi számító­egységbe továbbítja, amely összehasonlítja, átilágolja az adatokat és ennek alapján szabályozza a kemence pne­umatikus vezérlő egységét, ekként gondoskodván a vas­tagság szabályozásáról. A fotódiódás műszert, amely egyébként a képünkön lát­ható újabban a kemence felé haladó tésztaszalag vas­tagságának szabályozására is használják.

Next

/
Thumbnails
Contents