Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-07 / 105. szám

1981. MÁJUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hogyan lehet Csáki szalmája a közös? Gondolatok a felelőtlen felelősökről FURCSÁK VAGYUNK mi férfiak, ha szerelmi csalódás ér bennünket, például el­hagy a feleségünk. Akad, aki így búcsúzik hitvesétől: hamarabb is megtehetted volna szívem, mások körsza- kálit növesztenék, ha netalán- tán visszatérne az asszony, ne ismerjen rájuk. Van, aki elkeseredésében kalapácsot, szöget, kötelet és egy teher­bíró ákácfát kere6> elő­fordul, hogy lopni kezd az illető. Az utóbbi közé tartozik a karcagi Papp Lajos, aki ál­lítása szerint azért indult el a lejtőn, mert a felesége ott hagyta. Papp nem volt válo­gatós, minden mozgathatót „meglovas ított” a munkahe­lyéről, a SZIM karcagi gyár­egységéből. Egy év alatt két­száznál! több tárgyat hozott ki az üzemből. A kollekció szerfölött változatos, akad to­lómérce, kőműveskalapács, zsebszámológép, egészségügyi ABC-könyv szőlészeti, borá­szati könyv, kötöződrót, si­mítókanál, ácsszekerce, üres szódásüveg, hegesztőszem­üveg, drótkefe, dísztőr, kem- pdngszék, levesszedő kanál, vasból készült szeneslapát, partvis, cirokseprű stb. stb. Ugyanakkor az efféle, amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra érzés hősünket máshol is hatalmába kerítet­te. Egy ízben például a vá­rosi tanácsnál — ügyintézés közben várakozva — a férfi WC-ből a tükröt is elemelte. (Nem mondom, eredeti bosz- szú a lassúságért!) Persze . a 'gondolatmenetet komolyabbra fordítva az em­berben önkéntelenül is mo­toszkál néhány kétkedés. Az egyik: hogyan lehet ennyi mindent — látszólag észre­vétlenül — kivinni alig több, mint egy év alatt egy gyár­ból? A másik: miért nem tűnt fel mindez a portán? A harmadik: vajon a közvet­len munkatársak sem tudtak e szarkaszenvedélyről? Vagy ha tudtak, miért hallgattak? Az ügy következményeihez tartozik, hogv az eltulajdoní­tott tárgyak értéke mégha­ladta a 14 ezer forintot, ami­ért Papp megkapta a bünte­tését De vajon mit kapnak azok, akiknek a portai ellenőrzés lett volna a feladatúk? Ho­gyan vélekednek az üzem. a gyár, a társadalmi tulajdon védelméről? Mert úgy tűnik, esetenként ez még ma is Csáki szalmája. Néhány konkrét adattal szolgálva: mindenképpen jó dolog, hogy pl. Karcag és Kisújszállás üzemeiben a társadalmi tulajdon ellen el­követett bűnesetek száma ötven százalékkal csökkent. De az értékeket, a forintos z. szeget - vizsgálva az okozott kár jelentősen emelkedett! Például: tavaly az első ne­gyedévben 7 ezer forint volt, az idén, ugyanebben az időszakban a két városban elérte az 56 ezer forintot. (Szerencse a hanyagságban, hogy a kór 80,4 százalékát a nyomozó szervek felderítet­ték.) Még jobb lenne viszont, ha ezen a téren nem a rend­őrség, hanem a gazdálkodó egységek, a munkahelyek játszanék a főszerepet. Mond­juk jobb, hatékonyabb va­gyonvédelemmel, szervezet­tebb, rendszeresebb belső el­lenőrzéssel, a portai ki- és belépések szigorításával. FÉLREÉRTÉS ne essék, a közös védelemben eddig is történtek intézkedések, nem is elgy. De a bírósági aktá­kat forgatva úgy tűnik, még akadnak felelőtlen felelősök, laza ellenőrzések, olyanok, akik a társadalmi tulajdont szabad prédának vélik. És az is igaz, hogy az alkalom sokszor tolvajt szül. Termé­szetesen én az alkalmak, il­letve az okoik közé véletle­nül sem sorolom egy férj, vagy feleség hült helyét. Sokkal inkább azokét, akik­nek az ellenőrzések során kellett volna jobban, ébe­rebben őrködni! D. Szabó Miklós Szédülősöknek nem ajánlott! Nem artisták, bár időnként a kötéltáncosokat is megszé­gyenítő ügyességgel egyen­súlyoznak több emeletnyi magasságban. Tetőfedők, mégpedig a szolnoki Ingatlankezelő Vál­lalat dolgozói, éppen huszon­öt éve. „Mellesleg” testvé­rek: Túróczi Mihály. István és Ferenc. Háromtagú bri­gád, melynek tagjai jobbára felülről látják a várost, de sok idő nem jut rá, hogy a kilátásban gyönyörködjenek, hiszen a rájuk bízott mun­kát el kell végezni, és néz- gelödni nem lehet, mert ha egy kis eső esik, kénytelenek leállni, így tehát minden percet kihasználnak a szé­dítő magasságban. Most az I. számú iroda­ház tetején javítják, pótol­ják a tél és a hó által meg­kínzott palanégyzeteket. Ha végeznek, a Táncsics Mihály út 1. számú ház tetején vár rájuk hasonló feladat. El­mondták — egy tízperces eső közben —, hogy jelenleg új szigetelő anyaggal, a bitu- laxszal bajlódnak, amely az eddigieknél lényegesen biz­tonságosabb szigetelő, de rendkívül precíz munkát igé­nyel. Felvételeinken a rangidős tetőfedő, Túróczi Mihály bi­zonyítja be, hogy nem ije­dős ... Fotó: Hargitai Lajos Új mederben folyik a Tisza A terelőgátak elbontásával új medrébe engedték a Ti­szát Taktabáj határában. A folyó kanyarulatának átvá­gását 1979-ben kezdték el, és a munkálatok során több mint hatszázezer köbméter földet mozgattak meg. Az átvágás mintegy két kilomé­terrel rövidítette meg a med­ret. A több mint négyszáz méter hosszú, százötven mé­ter széles és átlagosan négy méter mély új meder ki­alakítására azért volt szük­ség, mert a folyókanyarban az áradásoknál a sodrás ki­mosta a partszakaszt, télen pedig a jégtáblák összetor­lódtak, dugót képeztek, ami akadályozta a jég levonu­lását. A mederszaksz elkészülté­vel megkezdték a gátak kő­vel történő burkolását. Erre a célra a tokaji bányából uszályokon mintegy negy­venezer köbméter követ szál­lítanak a helyszínre. A mun­kálatokat a jövő évben fe­jezik be. Javítják a közúti átjárót a Szele vény és Csépa közötti vasúti szakaszon MSZBT tagcsoportok köszöntik a győzelem napját A hitleri fasizmus fölött aratott győzelem 36. évfor­dulója tiszteletére május 12- én a Pataky István Művelő­dési Házban az MSZBT tagcsoportok nagy számú képviselőjének jelenlétében rendezik meg az egy évvel ezelőtt kezdődött Hősök vá­rosai, városok hősei szellemi vetélkedő döntőjét A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a SZOT és az Or­szág-Világ szerkesztőségének felhívására a baráti társaság vállalati, üzemi tagcsoport­jainak 5119 szocialista bri­gádja indult a munkahelyi versenyeken. A győztes há­romfős csapatok az elmúlt hónapokban megmérkőztek egymással a megyei és a fő­városi kerületi, majd hat te­rületi döntő, és az ezt köve­tően Egerben és Tatabányán tartott elődöntők fordulói­ban. „AZ ÚT VÉGÉN NEM ÉR VÉGET A VILÁG,. — Vendégmarasztaló ez a mi sarunk, mer’ bizony ez a kemény, szikes talaj eső­ben olyan ragacsos, hogy ha bemegy az autó az utcába, bajosan jut ki onnét, míg fel nem szárad az út... ­A tószegi Szabadság út egyik kiskapujában ácsorgó idős, kendős asszony aggód­va leste tavaly — úgy tél­utó tájékán —, hogyan tol­ják, taszigálják előre-hátra a sárba ragadt Skodát, ami­vel a hét végét itthon töl­tött fiatalok indultak volna haza, ha ... De a kerék csak pörgött, csak pörgött, míg­nem összeszaladt segíteni a fél utca, s a markosabbjai kiemelték a kátyúból a ko­csit — Mariska néni így is búcsút inthetett övéinek. Akkor jegyezte meg: — Nem várhatunk ölbe tett kézzel valami csodára, ami eltünteti a sártengert, üzenjünk neki hadat! Nem érhet véget a világ az út végén ... Segítünk, ha kell, mondtuk a tanácstagnak is, csak szóljanak ... — Csodára semmiképp nem vártunk — mutatott kö­rül pár hónappal később Gulyás István, a tanács vb- titkára, a zúzott kővel bur­kolt Szabadság út torkola­tánál. — Persze, az egészhez hozzátartozik, hogy akár egy új házaspár, ez a település úgyszólván a nulláról indult a felszabadulás után. A har tár egykori gazdái, a volt nagybirtokosok egyike se te­lepedett le a sziken, nem áldozott se erre, se arra — volt mit pótolnunk. Villany, víz, járda kellett meg köz­épületek, lakóházak .. . A pislákoló petróleumlám­pát 47-ben száműzték, és ta­lán az elsők között az or­szágban tízéves kölcsönnel minden udvarba bevezették a vizet. Hanem a sár elleni hadüzenet volt a legnehe­zebb. Valami kevés minden esztendőben jutott rá, ám az igazi „háború” ’79-ben kez­dődött, és tavaly tetőzött. Az ötödik ötéves tervben a tanács, rendelkezésére álló ötmillió forintos út-híd ke­retet 1980-ban használták fel a két társközségben. Abból korszerűsítették a tiszavár- konyi bekötőutat és az autó­buszfordulót, Tószegen a legforgalmasabb utcát lát­ták él szilárd burkolattal, és egy korszerű autóparkolót is építettek a nagyközség szívében. — A megyeszékhely közel­sége hozott a portára hasz­nosat, s mert mindkét társ­községünkben jó ügyek buz­dítják az ott élőket, az ered­mény se maradt el. A BVM szolnoki gyárával kötött együttműködési szerződés alapján annyi betontörme­lék vándorolt Tószegre és Várkonyba, hogy mintegy 15—20 ezer négyzetméter — télen is járható — szilárd útburkolat épülhetett... — A Vörösmarty és a Sza­badság utcában lakók, volt úgy, hogy száznál többen segítettek az útépítésnél — Mariska néni és a többiek — a szolnoki útfenntartó üzem dolgozóinak, s a Jcézi munkán felül a tanácsta­gok kezdeményezésére négy­ötszáz forinttal is hozzájá­rultak a költségekhez. Nem fogadja már sár az itt élő szülők hazalátogató gyere­keit, és nem igen ragad le a nagyközség lakóinak csak­nem háromszáz autója se... A temetővel szemben levő hajdani kubikgödrök feltöl­tésére ugyancsak jutott a betontörmelékből, a gépko­csik még rendületlenül hoz­ták, borogatták az útmenti mélyedésbe nehéz terhüket. Zajukat túlharsogva jegyez­te meg kísérőnk: — Erre még termőréteg kerül, a távlati elképzelé­sek szerint ugyanis zöldte­rületté alakítjuk... — A Szolnoki Papírgyár rekonstrukciója során kiter­melt földből több mint ezer köbmétert szállítottak he­lyünkbe, abból meg a vas­útállomás mellett előkészí­tettük egy nagyméretű dísz­park telepítésének feltétele­it. rendeztük a sportpálya és a közintézmények környékét. Nyolc hónap alatt két új játszóparkot alakítottunk ki, hármat pedig felújítottunk... A népfront nagyközségi bi­zottságának elnöke. Hegedűs József, a tanácstagok és a népfrontaktívák órákig tud­nák csak felsorolni, mi min­denre jutott a jó szándékból és tenniakarásból, amiben a 48 szocialista brigád, a Me­zőgép, a Petőfi Tsz jó pél­dával járt elöl. Bakos Györgyné, Csörgő József és a többiek azóta se tétlen­kedtek. Amikor most újból arra járunk, már gyökeret eresz­tett az idén elültetett 800 facsemete, s a több mint fél­ezer cserje a vadászház kör­nyékén, ahol szintén pihenő­park születik. Befejezték a belterületi utakroei karban­tartását, felújították a Kos­suth téri játszóteret is. Az idei 'településfejlesztési fel­adatok társadalmi munkájá­nak programja is ’összeállt időben a munkahelyek, a szocialista brigádok, a ta­nácstagok és a két község lakói osztoztak a feladato­kon. Akkor még nem is sejtették, hogy a tavalyi 22 millió forint értékű társa­dalmi munkájuk hozzásegí­tette a két társközséget ah­hoz a 33 ezer 400 ponthoz, amellyel második helyezést és félmillió forintos díjat ér­tek el a fejlesztési verseny­ben. Hadat üzentek a sárnak, kiűzik a faluból. Az már bizonyos, hogy újabb ezer négyzetméternyi járda épül. Jut belőle Tósze­gen az Ady Endre, a Gőgös Ignác és az Attila útra, Vár- konyban a Határ és a Mag­nezit útra; hogy új buszfor­duló, két játszótér, egy új park is születik. Hogy a közösen nyert fél­milliót mire fordítják? Ar­ról még nem döntött a ta­nács testületé. Talán a be­tontörmelékkel borított utak kapnak belőle aszfaltszőnye­get? Talán Várkony kap új kutat? Vagy az öregek nap­közijét bővítik? Mészáros József, a tanács elnöke széttárja karjait: — Csak hatszáz ponttal maradtunk el a csoportelső Jászkisér mögött. Feladatunk bőven lesz az idén is, és azt már többszörösen bizonyí­tották a mieink, hogy jön­nek, csak hívni kell őket. — rónai — Hadat üzentek a sárnak

Next

/
Thumbnails
Contents