Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-06 / 104. szám
1981. MÁJUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fakitermelés világszínvonalon Embéri kéz érintése nélkül Gallyakból silótakarmány Svéd gépbemutató a jászberényi Kossuth Tsz-ben Csak a reális lehetőségekkel számolhatunk Beszélgetés a külgazdaság és a gazdasági növekedés kapcsolatáról Bácskai Tamással, az MNB ügyvezető igazgatójával Befejezés előtt a kukorica vetése Finisébe érkezett a kukoricavetés — jelentik az ország különböző vidékeiről. A fontos takarmánynövény vetését Győr-Sopron megye legtöbb gazdaságában már befejezték, tegnap az utolsó hektárokon fordultak már a traktorok Kisalrföhiön. Befejezéséhez közeledik a munka a Fejér megyei 'gazdaságokban : mindössze tízezer hektárnyi termőterület vár még a magra, 85 ezer hektáron már földbe került a kukorica. Ami még hátra van, azzal két-három nap alatt végeznek ' a gazdaságok. A déli országrészben a 80 ezer hektárnyi kukoricatermő terület 85 százalékán elvetették már' a kukoricát. dönt... majd gallyaz és darabol... végül szegy űjt Munkában az ÖSA. Előbb Hol vannak már a sudár fákat szaporáin baltázó favágók? Bizony többnyire csak a mesében, a valóság egészen más: óriási feépmonstru- mok váltották fel az emberi munkát. Erről győződhettek meg három megye — Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabó lcs-Szatmár — mezőgazdasági szakemberei azon a gépbemutatón, amelyet tegnap tartottak a jászberényi Kossuth Tsz pórtelki erdejében. Az érdeklődők működés közben szemlélhették a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság minden dicsérő jelzőt kiérdemlő ÖSA fakitermelő gépsorát. A svéd gyártmányú, három tagból álló géplánc jelenleg a hazai fakitermelés legkorszerűbb, legnagyobb teljesítményű eszköze — nyugodtan mondható — világszínvonalú produkcióra képes. Működtetéséhez hat kezelő szükséges, a fa kidöntése, gallyazása, méretre darabolása és kihordása emberi kéz érintése nélküli történik, akár a legszélsőségesebb időjárási és terepviszonyok között. Sőt, apróságokra is figyel! Amit eddig figyelmen kívül hagytak, az ezúttal nem vész kárba. A gallyazás során visszamaradó vékony fatömeget (az össztömeg 12—15 százalékát!) összeaprítja, ami különböző adalékokkal keverve mint silótakarmány értékesíthető. A géprendszer teljesítőképessége olyan nagy* hogy több társgazdaság mezőgazdasági nagyüzem kitermeléséhez tud segítséget nyújtani. Más oldalról megközelítve: csak mindennapos elfoglaltsággal képes gazdaságosan termelni. Ezért a NE- FAG munkát keres gépsora számára, ha ugyan keresnie kell. Mert számos termelőszövetkezet, állami gazdaság kihord és őszismert gondja, a kétkezi munkás hiánya a nem éppen csábító munkafeltételeik miatt. Közös cél tehát, az érdekek figyelembe vételével olyan együttműködési megállapodások kidolgozása, amely garanciául szolgál: miközben a gépeket maximálisan kihasználják a nagyüzemek is eleget tudnak tenni vállalt kötelezettségeiknek. L. J. kék vásárlása esetén az áfész a városon belül díjtalanul, vidékre pedig kedvezményes áron házhoz szállítja az árut, I. A. tartozna az élenjáró hatalmak közé. — Az ipar műszaki színvonalának emelkedése hozzájárulhat külkereskedelmi eredményeink javulásához? — De még mennyire! Nem csak azért, mert a jobb, korszerűbb áruk könnyebben, gazdaságosabban értékesíthetők. Az importigényességet is jelentősen mérsékelni lehetne, kellene. Egy nemzetközi felmérés szerint az egyik világkereskedelemben előkelő helyet elfoglaló gépcsoport egy-egy egyede átlagosan 600 kilós, ha Japánban készült, 800 kilós ha az USA-ból származik és. 1200 kilót nyom, ha magyar gyártmányú ... Ne feledjük, importunk igen jelentős részét a különböző anyagok teszik ki. A mai anyagfelhasználással sokkal nagyobb hozzáadott értéket produkálhatna a magyar gazdaság. — A KGST-országok piaca ma már egyre keményebb követelményeket támaszt a magyar vállalatokkal szemben. Az utóbbi években sajátos problémák is nehezítik ezeknek az államoknak a gazdasági kapcsolatát, ön szerint a jövőben milyen szerepet játszik a KGST a magyar gazdaság fejlődésében? — Szerintem továbbra is igen fontos szerepet. Mert valóban vannak áruk, amelyekhez ma már ebből a relációból is csak „kemény cikkek” árán juthatunk. A korábbi helyzethez viszonyítva ez hátrány. A KGST-re azonban egyáltalán nem csupán a ma is kedvezőbb árak miatt vagyunk rászorulva. A magyar ipar a közösségen belül versenyképesebb, mint általában, számíthat nagy tételű eladásokra, nem kell rengeteg pénzt reklámra költeni... Hát még ha figyelembe vesszük, hogy - mennyi kihasználatlan lehetőség van a KGST-n belül. Csak néhány példát említenék. A tagállamok forgalma nagy a Szovjetunióval és kicsi egymással. Nem ismerik eléggé: hol. minek fejében, mit lehet kapni. Az országok vállalatai nem sokat tudnak egymásról, közvetlen kapcsolatok nehezen alakulnak ki közöttük ... Hogy mennnyire nehezen aknázza ki a kereskedelem a kínálkozó lehetőségeket, azt mindenki érzékelheti. Külföldre utazva tudjuk. mit érdemes venni Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, vagy Bulgáriában — és a hazai boltokban ezekkel az árukkal nem találkozunk. — A bankigazgatótól végül érdemes megkérdezni: külgazdasági egyensúlyunk javulásához az utóbbi években miként járult hozzá a „hitelszféra”? — Azt hiszem egyetlen tény is jól érzékelteti ezt: 1976-tól 1980-ig 3 milliárd dollárt költöttünk a minden piacon értékesíthető árualap bővítésére. Mára ez a befektetés — pedig még nem is minden beruházás „futott fel” — 3.2 milliárd dollár exporttöbbletet eredményezett. V. Sz. J. — Előadása során arról igyekezett hallgatóit meggyőzni, hogy — bár neves közgazdasági szakemberek is hisznek ebben — nem reménykedhetünk gazdaságunk növekedési ütemének közeli megélénkülésében. ön talán pesszimistább kollégáinál? — Nem vagyok borúlátó, csak hát nem keverem ösz- sze a vágyakat a reális lehetőségekkel. De lássuk az összefüggéseket! A magyar népgazdaság importérzékenysége igen erős, a behozatal növeléséhez viszont fokozni kellene a külföldi eladásokat. Ez a feladat azonban csak korlátozott sikerrel oldható meg. KGST-beli partnereink a miénkhez hasonló nehézségekkel küszködnek, a nekünk létfontosságú nyersanyagok és energiahordozók eladását is csak a korábbinál lassabban képesek fokozni. Arra sincs módunk, hogy a közösségen belül betervezett cserearányromlásokat — mint korábban — hitellel kompenzáljuk. Egyszóval, ha vásárolni akarunk, akkor több árut kell eladnunk. — És mi a helyzet a fejlett tőkés országok piacán? •>— Néhány államban jól megvetette lábát a magyar ipar és mezőgazdaság. Az előjelzések szerint viszonylag í kedvező lehetőségünk lesz a gazdaságos export fokozására, arról azonban nem feledkezhetünk meg, hogy a dollárbevételek jelentős részét köti le adósságaink törlesztése, ezen a pénzen nem vásárolhatunk ... Végeredményben a nemzeti jövedelem tervezett növekedésének felét kell (a mindkét relációban várható) áremelkedések kompenzálására és a külföldi adósságok törlesztésére költénünk. — A korlátok felvázolása után előadása során ön kihasználatlan lehetőségekről is beszélt... — Igen, de azt is hozzátettem, hogy az elméleti lehetőségekre nem lehet egy gazdaságfejlesztési tervet felépíteni. Valóban igaz például, hogy a Szovjetunióba irányuló magyar exportban viszonylag kicsi az úgynevezett „kemény áru” aránya. Ha több húst, több, a világszínvonalat képviselő Kétféle méretben gyártanak üvegzáró fémlapkát a Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telephelyén. Műszakonként egy présgép 23 ezret sajtol technikai eszközt kínálhatnánk legnagyobb kereskedelmi partnerünknek, akkor képesek lennénk nyersanyagimportunkat fokozni. Az így okoskodók helyesen ismerték fel az összefüggést, csak arról feldkeztek meg, hogy az elvek gyakorlattá tétele nem megy egyik évről a másikra. Egy újabb példát is mondok. Magyarország a nemzetközi pénzpiacon jó adósnak számít, tizennegyedik a rangsorban. Hiteleket azonban még ilyen pozícióban sem vehetünk fel korlátlanul. Főként azért nem, mert saját érdekünkben csak olyan fejlesztésre érdemes pénzt kérni, amelyik megvalósulása Után a kamatnál nagyobb hasznot hoz. (Megjegyzem, éppen ez az „önkorlátozó” képességünk jelenti hitelezőinknek a visz- szafizetés legfőbb garanciáját.) — Magyarországon van arra jogi lehetőség, hogy külföldi tőkét közvetlenül fektessenek be nálunk és ez is. részt vegyen gazdaságunk teljesítményének növelésében. Mégis mintha kevés lenne az idegen cégek részvételével működő hazai vállalkozás, illetve kevés határokon túli vállalkozásban vennének részt pénzükkel magyar vállalatok. — Ez a megállapítás csak részben igaz. Gondoljunk például a BIOGÁL gyógyszergyár és a svájci partnerek együttműködésére, az Ikarusz és az Egyesült Izzó Ogyesüít államokbeli vállalkozásra, vagy a Rába amerikai kapcsolataira ... Persze a beruházásokban való pénzügyi együttműködésnek vannak korlátái. Az egyik legfontosabb az, hogy a gazdaságunkat legjobban ismerő tőkés országokban — ott ahol a potenciális partnerek találhatók — stagnál a gazdasági növekedés. Határt szab az is, hogy a hazai vállalatoknak nincs „fölösleges” tőkéjük. Magyarország csábítóbb közvetlen befektetési terület lenne a külföldieknek akkor is, ha gazdaságunk több területen Vágóhíd, tésztalizem, szeszfőzde Eredményesen termel és iól kereskedik a Jászsági áfész Kéit évvel ezelőtt a millii- árdos szövetkezete^ soraiba lépett az Egyesült Jászsági Áfész. Tavalyi árbevétele pedig már jócskán meghaladta az egymilliárd forintot. A jó eredmények magyarázata, hogy az áfész székhelyén és az ellátási területéhez tartozó községekben a kereskedelmi feladatok ellátása mellett sokféle ipari- szolgáltató tevékenységével is hozzájárul az eredményes gazdálkodáshoz. Az ipari szolgáltató részlegekben keresett, új termékek előállításával, bérmunkával és kölcsönzéssel teremtenek jó feltételeket a kereskedélmi munkához. Eredményesen, mert ezek a részlegek évente 90 millió forint többletjövedelmet hoznak a szövetkezetnék. Egyik legeredményesebb ipari részleg a jászalsó- szantgyörgyi fedélllemez üzem. Évente 600 ezer tekercs kátránypapírt állít elő, árbevétele meghaladja az 55 millió forintot. Az üzemben gyártott terméket az ország különböző részein 55 TÜ- ZÉP-telep értékesíti. A másik, jól- gazdálkodó termelőrészleg a jászalsó- szentgyörgyi tésztaüzem. Éves árbevétele eléri a négy és fél millió forintot, több minit ezer mázsa nyolc és öttojásos száraz házitésztával látja el az élelmiszer- boltokat. Eredményes a Jászárok- szá’jlásan és Jászalsászent- györgyön működő áfész vágóhíd munkája. A sertésvágásból á két település tőkehúsellátása mellett jut az áfész többi boltjába és éttermébe, Az alaipanygot a két községben működő ser- téshizlaló szakcsoport biztosítja a vágóhídnak. Jászalsószentgyörgyön üzemel az áfész iskolabútor részlege. Az elmúlt évi árbevételük 5 .millió 700 ezer forint volt, 12 ezer csővázas fektető és 300 táblatartó állvány készült el a TANÉRT Vállalat megrendelésére. A bútorgyártáshoz szükséges szövetet az üzem a szegedi Kenderfonó Vállalattól kapja. A keresett termék több afrikai országba is eljutott. Szikvízüzeme nyolc településen, szeszfőzője ugyancsak nyolc helyen van az áfésznek. Az ellátási területéhez tartozó községekben kölcsönzőboltok biztosítják a • lakodalmak alkalmával szükséges edényeket, evőeszközöket. Jogos igényeket elégít ki äz áfész a Jászsági Áruházban szemfelszedő és gombkötő szolgáltatásaival, az esküvői ruhák kölcsönzésével. Keresetit lakossági szolgáltatás a házhoz szállítás. Tartós fogyasztási cikA Szolnok megyei gazdasági szakemberek a műszaki, közgazdasági hetek keretében többek között Bácskai Tamással, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójával is találkozhattak, aki külgazdaságunk és a világ- gazdaság kapcsolatáról beszélt a hallgatóságnak. A nagy érdeklődéssel kísért rendezvény után az ügyvezető igazgató interjút adott a Néplap munkatársának.
