Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-06 / 104. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP . 1981. MÁJUS 6. Van munkánk VALLJUK be őszintén: általában tökéletes közönnyel nézzük a tévé képernyőjén a munkanélküliek tiltakozó akcióit, s unottan lapozzuk tovább az újságot hasonló témájú tudósítások, cikkék láttán. Munkanélküliség ? Vannak fogalmak, amik számunkra — legalábbis a negyvenes és a fiatalabb korosztályok számára — egyszerűen fölfog- hatat liánok. Munkanélküliség Francia- országban, Angliában, megannyi fejlett ipari államban ? E tv-híradások és újságelemzések elérhetetlen messzeségbe távolítják ezeket a nagyon is közeli országokat; valahogy rogy vagyunk vele, mintha nem is evilági gondokról hallanánk. S valóban: hogy felfogjuk, miről van szó, alhhoz a „munkanélküliséget” látni kell. Ha úgy tetszik, testközelből. Egyhamar nem felejtem el a párizsi metró alagútjaiban látott sajátos testtartásban kuporgó, arcukat összefont karjaik közé rejtő alakokat. Nem voltak koldusok, mégis koldultak, pontosabban: kértek. Krétával rajzolták az aszfaltpad- lóra: „aiidez-moi” „Segítsetek rajtam! Nincs munkám, segélyt nem kapok, két gyereket nevelek, a feleségem is munkanélküli”. Látható volt: szégyenük, hogy kérniük kell. Hiszen nemrégiben nem is rosszul fizetett munkások, alkalmazottak voltak Szégyenük, hogy a metró alag- útjaiba kerültek. Szánakozva néztem őket, de voltak közöttük olyanom is, akiktől féltem, ók, a két állomás között robogó metrókocsiban kérték, hogy „aidez-moi!”. Először csendesen, szintén csak szégyenkezve. Majd látva a közönyös arcokat, egyre hangosabban, és fenyegetőzve. Sgyikük a mellettem ülő arcába ordította: „Segíts! Holnap te is ide juthatsz !” A munkanélküliséget látni kell. S akkor talán érthetőbbék, felfoghatóbbak és el- gondolkoztatóbbak a munkanélküliség rohamos növekedését jelző statisztikai adatok, s n számok mögé pillantó újságelemzések. Akkor talán el kezdünk gondolkodni azon is, hogy miként állunk itt Magyarországon 1981-ben a mégélhetésünket biztosító munkával, a munkaviszonnyal? Akkor talán eltűnődünk az egyre szürkébb közíhely — a „teljes foglalkoztatás” — valóságos jelentéstartalmáról, meghatározó szerepéről. S felismerjük, hogy ez politikai kategória, mi több társad a- lompoütikai vívmány, eredmény, a létbiztonság alapköve. A munkanélküliséget Látni kell, s akkor talán — félve írom le, de azért megkockáztatom —, kissé szégyenkeznénk is. Mart esetleg belátnánk, hogy az ami a párizsi metróban 'gubbasztó embernek a legtöbb, a legfontosabb, mert az élet, annak rangja és becsülete mifelénk ugyancsak kérdéses. Olyannyira az, hogy már jó ideje hallani azt is, hogy „egy kis munkanélküliség kellene, s rögvest megszilárdulna a munkafegyelem, s jóval kevesebb gondunk lenne a munkamorállal, a teljesítményekkel, a munka és a munkahely megbecsülésé- ' vei”. Am gyanítom, akik ezt mondják, nem látták, vagy nem akarták látni a munkanélküliséget. És azt is gyanítom: nem akarják vagy nem képesek végiggondolni véleményük abszurditását. Feltehetően azért sem, mert egyoldalúan — következésképpen eltorzítva — értelmezik a teljes foglalkoztatás követelményét, hiszen ez a legegyszerűbb. Mindenkit alkalmazni, mindenkinek munkát adni (s ez igazán nem nehéz, még némileg lefékezett gazdasági növekedés időszakában sem); és mindegy, hogy kinek milyen munkát adni. Valamit, valahol, még akkor is, ha az értelmetlen, céltalan, gazdaságtalan; s még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a teljes foglalkoztatás ikerjelszava a hatékony, a racionális foglalkoztatás. Csakhogy éz már sokkal nehezebb. Ennék megvalósítása már valóban sok gondolkodást, egészen másfajta munkaerő-gazdálkodást, ipar- fejlesztést, végsősoron pedig a mainál messzebb látó gazdaságpolitikát feltételezne. Nem mellőzhető és sokáig nem halogatható tennivalók. Mert a munka, és a munkahely becsülete, illetve megbecsülése mindenekelőtt a végzett munka értelmének és hasznának felismerésétől függ. A „haszon”, ez esetbén nem közgazdasági kategória. TÖRVÉNYES munkaviszonyban is érezheti az ember, hogy felesleges, tevékenységének nincs értelme, haszna. És alighanem ez sem kisebb gond, mint ami a „legfejlettebbekre” jellemző, az egyre nyomasztóbb munkanélküliség. Viszont: egészen másfajta gond. Enyhíthető, sőt megoldható. Átgondolt, felelősségteljes, szakszerű és legfőképpen következetes gazdaságirányítással és gazdaságpolitikával. V. Cs. Az Autóközlekedési Tanintézet szolnoki iskolájában évente háromezerötszáz tanuló tesz sikeres vizsgát, és szerez gép- járművezetői engedélyt. Az alapvető, ismereteken túl nagy gondot fordítanak a helyes közlekedési morál és a takarékos vezetéstechnika oktatására Igaz, ORWO-kisfilm után eléggé gyakran érdeklődnek, de végül js megveszik helyette a hazai gyártmányút, amiből viszont bőséges a készlet. Ugyanez vonatkozik a nagy- és a színesfilmekre is, valamint a fotópapírokra, amelyekből minden méret kapható, beleértve még' az ötvenszer-hatvanast; sőt a tekercspapírt is, amelyet — megrendelésre — két héten belül meghozatnak bármikor. Nem hagy kívánnivalót maga után a vegyszerellátás sem. Leszámítva néhány speciális kívánságot, minden igényt kielégítő a fényképezőgépek választéka is. A kirándulásra induló diák már 330 forintért vehet egy jó kis Szmenát. De van még ennél is olcsóbb gép: a nyolctízéves gyerekek által is remekül kezelhető Etűd például, amit 99 forint helyett Mindez egyértelműén bizonyítja, hogy a fotózás újra népszerű hobbi. Űjra, hiszen a tavalyi áremelések sokakat elriasztottak ettől a tömérdek ismeretet és rengeteg élményt nyújtó kedvteléstől, s őket most az árak mérséklésével, valamint a különböző szolgáltatásokkal igyekeznek „visszacsalogatni” az OFOTÉRT dolgozói. Huszonnégy órán belül vállalják például a fekete-fehér filmek előhívását is nagyítását. És nem csupán gyorsak — olcsók is: a 36 kockás kisfilmet 6 forintért, a 1? kockás nagyfilmet pedig 4,70- ért hívják elő. Egy sötétkamrás filmbetöltés díja 2 forint. S ami főként megnyugtató: e szolgáltatások díjszabását nem kívánja emelni mostanában az OFOTÉRT. — káposztás — Hárommillió forint értékű bútor A gondos piackutatás, a bútorgyárakkal kialakult jó kapcsolat eredménye, hogy az Egyesült Jászsági Áfész jászárokszállási bútorüzlete árukészletével az idén eddig, a korábbiaknál jobban tudott igazodni a vásárlók igényeihez. A bolt árbevétele az év első négy hónapjában meghaladta a hárommillió forintot Gazdag választékot kínált a keresett szekrénysorokból^ a kárpitozott ülőgarnitúrákból, a komplett szoba- és szóló- bútorokból. Jó volt, és a következő hónapokban is jónak ígérkezik az ellátás az új lakások méreteihez igazodó olcsó konyhabútorokból. Újdonság, hogy a vevők a legtöbb bútort a helyszínen megkapják, vagyis már nem kell elő jegyeztetni ük. Minden szombat szabad Turizmus, hosszú hétvégeken Fokozatosan általánossá válik az ötnapos munkahét, minden szombat szabad lesz. A statisztika nyelvén ez annyit jelent, hogy a jelenlegi 105 helyett évente 130 szabadnapja lesz mindenkinek. Itt is igaz azonban, hogy a mennyiség minőségbe csap át — vagyis a legtöbb dolgozó ember szeretne jobban élni a rendszeres kétnapos hétvége lehetőségeivel. Mi több: egyszerre egyéni és népgazdasági érdek, hogy a lehető legjobban, leggazdaságosabban és legpihente- tőbben töltse el ki-ki a hosz- szú hétvégeket. A heti programba jobban be lehet iktatni egy-egy utazást. Természetesen két nap alatt csak rövid távra —- vagyis fel kell lendülnie a belföldi turizmusnak. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal már hónapokkal ezelőtt készített ezzel kapcsolatban előterjesztést. Ebben többek között megállapította, hogy „a lakosság magánszervezésű turizmusa... nem marad el az európai átlagtól, és ez a tendencia az ötnapos munkahét bevezetésével erősödni fog”. Más szavakkal: szeretünk utazni, kirándulni, egy-egy hétvégét lakóhelyünkön kívül tölteni (különösen, ha ez a lakóhely valamelyik nehéz levegőjű, szűk város) — de hogyan tegyük? Az Utazás ’81 című kiállításra megjelent „Utazás az utazás körül” című programfüzet tanúsága szerint a kisebb utazási irodák már gondoltak a hosszú- hétvégekre, s számos szombat-vasárnapi túrát ajánlanak. A Pécsi Nyári Színház műsoraihoz éppúgy indítanak túrát, mint a hortobágyi lovasnapokhoz vagy az egri várjátékokhoz — szombat-vasárnap. . Országjáró utak lesznek ugyancsak a hétvégeken különböző tájakra az utazási irodák szervezésében. Szépek ezek a kezdeményezések, csak kevésnek látszanak. Az OIH említett tanulmánya szerint „az idegen- forgalmi hivatalok tesznek legtöbbet a belföldi turizmus fejlesztéséért, és jelentős feladatokat oldanak meg a lebonyolítással is”. így például igyekeznek egyes helyeken munkászállásokkal, kollégiumokkal növelni a szálláshelyek befogadóképesség'ét. Természetesen minderre csak bizonyos időszakokban és meghatározott mértékben van lehetőség. Van ugyan hely sok szállodában is (a becslések szerint a szállodai kapacitásnak a legtöbb helyen — Budapest és a Balaton kivételével — kétharmadát hivatalos kiküldöttek töltik ki) —, ám a szállodai szobaárak nagyon magasak. Céloz az OIH arra is, hogy gondolkozni kellene — éppen a belföldi turizmus, a kétnapos hétvégek kihasználása érdekében — a szállodák kettős árrendszerének kidolgozásán. Mindjárt tegyük hozzá: nem kell ezt megelőzően többéves kutatómunkát folytatni, még csak külföldi tanulmányutakra sincs szükség. Hazánkon kívül szinte minden szocialista országban —■ és egyes tőkés országokban > is — régi gyakorlat, hogy a saját államában utazgató turista olcsóbban kap szállást, mint a külföldi. Egy ilyen intézkedéssel — ami csak elhatározáson múlik — nagyot lehetne lendíteni a belföldi turizmuson. Legalább ennyire fontos, hogy az egyes városoknak, idegenforgalomba bevont helyeknek megfelelő propagandájuk legyen. Természetesen olyan, amely a valóságos, meglevő nevezetességeket ismerteti, ■ s hozzá a szállási, étkezési lehetőségeket is. Óriási lehetőségek rejlenek még a közlekedési — nem is olyan rejtett — tartalékok kihasználásában. A már többször idézett élőterjesztés arról is szól, hogy a hétvégeken kihasználatlan mintegy 3000 közületi autóbusz, továbbá éves átlagban csak 47 százalékosan használjuk ki a vasúthálózatot. Hétvégi kedvezmények adásával — és azok széles körű ismertetésével — sok utast lehetne mindezekre toborozni. Nem utolsósorban azok közül, akik eddig saját autójukkal járták az országot, de a drága benzin visszatartja őket ettől. Voltaképpen kellemes gond a kétnapos hétvégek tartalmassá tételének gondja. Addig eljutottunk, hogy a belföldi turizmus nemcsak a résztvevők számára jó, hanem az ország, a népgazdaság számára is hasznos. Meg kellene tenni a következő lépést is: nagyobb távlatokban gondolkozni, a mereven alkalmazott. nagy haszonra törekvés helyett áttérni a sok kicsi sokra megy elvre. Mert a megnövekedett szabad időben a hazai turista szívesen megy országjárásra. Csak előbb tudnia kell, hogy hová, miért és mennyiért érdemes ellátogatnia. V. E. RITKÁN MONDANAK NEMET A tavasz jelenlétét s a nyár közeledését ki-ki máson méri : némelyek a lombosodó fákon, mások a köztéri padok benépesülésén, s akadnak olyanok is, akik az üzleti forgalom alakulásán. — S hogy ez utóbbi milyen pontos mérce lehet, arra jó példa a szolnoki fotószakbolt, amelynek forgalma — a nyár felé haladva — egyenletesen növekszik: januárban 600 ezer, februárban 800 -ezer, márciusban pedig 900 ezer forintot hagytak pénztáránál a vevők. A bevételek grafikonja áprilisban még mere- dekebb ívelésű: az elmúlt hét első napján 26 ezer, a másodikon 41 ezer, a harmadikon pedig 70 ezer forint folyt be a kasszába. Mindez, természetesen, nem csupán az érdeklődés erősödésére — az áruellátás ’minőségére is vet némi fényt. Igazolni látszik tehát az üzlet vezetőjének, Gyöngyösi Csabánénak a kijelentését: mostanában viszonylag ritkán kell nemet mondaniuk a pult mögött állóknak. „Viszonylag ritkán...” — ez azt jelenti, hogy ORWO- kisfilmet, szett-táskát vágy porecsetet például hiába kérne bárki. S ugyanakkor azt is jelenti ,hogy a felsorolt cikkeket viszonylag ritkán keresik. most — a húsvétot megelőző, 40 százalékos árleszállítás keretében — 59 forintért árusítanak. A felnőttek körében kedvelt Zenit ugyan néhány hónap óta hiánycikk, ám több hasonló árú és hasonló „tudású” gép sorakozik a polcokon: 3200 forintért Ma- miya vagy 1500 forintért Chinon — mindkettő beépített vakuval, s nagyfokú automatizáltsággal: a megfelelő blendenyílást és zársebességet maguk választják ki. Jónéhány típus között válogathatnak az igényesebb amatőrök és a hivatásos fényképészek is: á Practica, a Yasika, a Pentacon Six különböző változatai mellett hamarosan megtalálják a Minoltákat is, amelyek legügyesebb típusai több mint 12 ezer forintba kerülnek — ennek ellenére nem porosodnak meg a polcokon! Parkoló Fotó: H. L. Négy hónap m érlege Gyorsfénykép a szolnoki fotószaküzletről
