Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 1. Az óriás tenyerén Avagy mitől függ a vállalat „Arffzérze/e"?--------------- egy macska, F rici amely semmit------—------ sem tud a v állailialtok világáról. Még apró kölyök volt, amikor a családhoz került. ott a konyha sarkában egy kosáriban nyíltak ki a szemei. Nem is hagyta el a lakástf játszó- és vadászterülete a nagyobbik szoba volt. ahol kedvére kergette a besurranó legyeket. Nagyobbacskára nőtt már, amikor a gazdái elhatározták, kiviszik a hobbira, a kétszáz négyszögöles telekre. Frici jól bírta az utazást a szatyorban, ám amikor a biztonságos plafon helyett a szabad kéklő eget találta maga felett. a földhöz lapult ijedtében. moccanni sem mert. 51 is vitték állatorvoshoz, aki megállapította, hogy egyszerűen térdszonya van. A tágasságtól. Frici történetét gazdája azért mesélte el', hegy kellően illusztrálja milyen bőrben érezték magukat a folyamszabályozó műszereket gyártó cégnél, amikor úgy van, és igen tekintélyes az általa kívánt mérőeszköz mennyisége. Csakhogy az ár. amit kínál, még a gyártási költségek • fedezéséhez sem elégendő. S ha a piacra kerülnének ds, vállalva a veszteségeket, a termékek, a szabályozók miatt ez a hazai áraik csökkentését eredményezheti. Szóval közérzetükre azokban, a hetekben, amikor erről volt szó, nem lehetett elmondani, hogy túlságosan fényes. Való igaz, az utóbbi esztendőkben mind több üzem veszi magának a bátorságot, — nem véliettenül, hiszen az ösztönzők ᧠erre buzdítanak, hogy termékednek egyre nagyobb részét a külhoni piacon értékesítse. Említhetnénk olyan példákat, mint a mezőtúri Bútoripari Szövetkezet, amely a legújabb „jelentkezők” között található, vagy a törökszentmiklósi Gépgyártó Szövetkezetét amely már nagyobb tételek szállítására is vállalkozik. És sorolhatnánk a nagy megyei cégeket akiknek dolga nemcsak az újabbak meghódítása, hanem a régi piacok megtartása. A nemzetközi kereskedelem megany- nyi új követelménye időnként váratlan — ami nem jeleníti azt, hogy megoldhatatlan — helyzet elé állítja az üzemeket Példa erre a mezőtúri Fémfeldolgozó szakembereinek feszített ütemű számítása egy új termék gyártásához, vagy a szolnoki MEZŐGÉP vezérkarának „sakkozása” egy- egy gyártmány készítési idejének csökkentéséért. A vállalati közérzetet ami, később számszerű adatokban is megnyilvánul, lásd nyereség, dollárki termelési mutató, jelentősen befolyásolja a próbálkozások. a külföldi piac bevételének sikere. A közösség ebből fakadó eredményei és kudarcai persze nem választhatók el az egyén, a vállalat az üzem egy-egy dolgozójának boldogulásától; adott esetben siralmas szereplésétől. A Tisza Cipőgyári Béke elnevezésű fiatalokból álló brigád legutóbbi elismerése mögött noha legtöbbet a kollektíva tagjai tettek a kitüntetésért ott áll a nagy gyári közösség. A növényolajgyári szállítmányok exportjának hátterében megtalálható, hogy csak két példáit 'két nevet említsünk, ugyanúgy Gonda István lakatos anyagi megbecsülése és pontos munkája, mint Szikszai Ádám üzemvezetőé. Vitatott kérdés vállalati berkeken belül is, hogy kinek kell tudnia arról, mi történik a világban ? Elegendő egy igazgatónak és a közvetlen beosztottjainak, vagy ismerni kell a dolgok állását a munkapadok, a gépek mellett dolgozóknak is ? Meggyőződésem, hogy egy bizonyos szintig, egy bizonyos mélységig szükség van erre. Fontos, hogy a vállalat vezetője tudja, milyen gazdasági. termelői háttérrel lovagolhatok meg a piac hullámai, a konkur- renciával szemben. de ugyanúgy elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyártmánytervezőtől a gyártási folyamat vezetőjéig s esetenként a gének mellett is ismerjék a feltéteteket, mikéit a termék eladhatóságához. Az Aprítógépgyár anyagbeszerződ. ha nem tudnák a nyugatnémet exportra kerülő emelőka r-üz- let tétjét az anyagellátási gondok közepette aligha tennének képesek igazodni a megrendelések ütemezéséhez. említhetnénk az MHD tiszafüredi gyárából a Szovjetunióba utazó daruk példáját Ha a gyártócsarnokban nem tudnák, hogy a pontosság, a berendezések helyszíni szerelésénél elengedhetetlen, — mit is csinálnának ott ezer 'kilométerekre innen a nem csereszabatos alkatrészekkel? — aligha bonyolódnának ezek a munkák zökkenők nélkül. Az elmondottak ellen szól az, hogy nem lehet minden gyártmányra, alkatrészre odapingólni: ez fonUgyanígy tos, mert exportra készül. Viszont addig amíg a technológiai utasítás nem tabu, amíg különbözik a hazai piacra és a külföldre kerülő termékek minősége egy- egy munkahelyen, arról sem lehet lemondaná, hogy a termelés, a gyártmány elkészítésének minden szakaszában tudják, milyen a tét, mennyivel dagadhat, vagy apadhat a vállalat pénz tárcája. II közérzetről ÜZ6I11Í beszéltünk.---------------- Arról, hogy e gy vállalat miként érzi magát a világpiac forgatagában és itthon. A dotációkkal, az árképzéssel, s megannyi új exportra ösztönzőszabályzó életbe lépésével ledőlitek a vállalatok hibáit, hiányosságait szemérmesen eltakaró spanyolfalak. Kiderülhet melyek a nagy- és kisüzemi mechanizmus erős és gyenge pontjai, s ugyanez vonatkozik a kisebb kollektívákra, az egyénekre is. Kiderülhet. .. Az újítói tanúsítványokból például a BMV kunszentmártoni gyárában, amelyekben jelzik, kell. fontos az üzemnek az ötlet az újító szakember. Vagy a Tisza Cipő kollektíváját ért elismeréshez hasonlókból, amelyekből kitűnik, milyen jelentős szerepet töltenek be a kiemelkedő teljesítményt nyújtó közösségek a vállalat életében, a népgazdaság alakulásában. Ellenkező példákat amikor azt éreztetik valakivel, vaigy valakikkel; hogy nem a gyári népgazdasági elképzelések szerint dolgozik, már nehezebb mondani. A vállalati munkahelyi közérzetre persze a sokat emlegetett anyagiakon kívül még más is hat. Szólhatnánk az al'kofókézség kibontakoztatásának tehetőségeiről, ugyanúgy mint a munka- és a szociális körülményekről, vagy a külföldi és a belföldi protekcionizmusról; és még sorolhatnánk a latba eső tényezőket Ezúttal külön is hangsúlyozná kell, hogy a munkahelyi demokratizmus fejlesztése egyik döntő feltétele gazdasági céljaink elérésének, jelenj tős ösztönzője a gazdaság, a vállalat megújulásának. Az egyik üzem műszaki tanácsadója tréfálkozva mondta: nem tudom, mi lenne, ha egy óriás tenyerébe ültetné a céget, s kitenné külföldre az országból a versenypályára? Mire megjegyezte a kollégája: nem vetted észre, hogy már az óriásod tenyerén ülünk ? Hajnal József Mintegy 50 motorkerékpár és segédmotorkerékpár garanciális és fizető javítását végzi el havonta a Jászsági Vas- és Zománcipari Szövetkezet szolgáltató részlege Évente 14 ezer tonna csirkét, tyúkot, libát dolgoznak fel a zagyvarékasi Béke Tsz baromfifeldolgozó üzemében. Képünkön: csirkék szalagon, majd csomagolják őket (T. Z.) ÉPÜL A „PAPÍRCSARNOK” Még csak acélerdő A szolnoki Vörös Hadsereg útja táján gyakran megfordulók is meglepődtek, hogy milyen gyorsasággal gyarapodik a kórházzal szemben egy magas acélerdő. A múlt év végén megjelent egy-két 22 méteres piros oszlop ma már hetvennél több társával vonja magára legalább egy pillanatra a járókelők figyelmét, egyre több látható a néhány méterrel alacsonyabb csemetékből, és „ágakat” is növesztett a rengeteg: beton- és acélgerendák kötik össze a pilléreket. Impozáns látvány — legalábbis a laikusnak. Próbáltam is csodálatomat ecsetelni a „telepítést” irányító mérnöknek, Farkas Gergelynek, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetőiének. Nem lepődött meg lelkesedésemen: Húszezer négyzetméter *— Hasonló feladattal1 az építkezésen dolgozók közül is kevés ember találkozott. A bennfentesek már hónapokkal ezelőtt ismerték a terveket, szakemberek lévén el tudták képzelni a mintegy 20 ezer négyzetméter alap- területű impozáns csarnokot. Ám egyáltalán nem a látvány lelkesítette, izgatta őket. Ezzel az úgynevezett Wierendel-szerkezettel a vállalatnak nem volt még dolga; és ha nem is féltünk, mindenesetré irtó kíváncsiak voltunk, mennyi gond árán építjük meg a szemet kétségtelenül gyönyörködtető csarnokot. Azt az épületet, ahol a Szolnoki Papírgyár rekonstrukcióiának keretében felállítják az új papírkészítő gépet, a nyomdai alapanyag felületét „kikészítő” berendezéseket és a kiszerelő gépeket. A megyei kórházzal’ rzemben ugyanis a gyár készülő technológiai csarnokának csontváza látható. Ma csupaszon állnak a pillérek, a jövendő, megnyerő külse- iű épület inkább terebélves- sedésével késztet figyelemre. Erről így beszélt az építés- vezető: — Tagadhatatlanul most tartunk a munka leglátványosabb szakaszánál, és annak ellenére, hogy először csinálunk hasonlót, jól is haladunk. De szükség is van a tempóra: 1982 októberében az úi papírgép technológiai szerelésének feltétlenül meg kell kezdődnie, addigra munkaterületet kell adnunk a beruházásban részt vevő többi vállalatnak. Ehhez pedig ez év végére a csarnoknak legalább azt a részét, abová a papírgép kerül, téli munkára alkalmassá kell tenni. Hogy sikerül-e? — Ez minden nagy hazai építkezés esetében önként adódó kérdés. Farkas Gergely bizakodó: eddig még egyszer sem volt fennakadás, a szerkezeti elemeket szállító Fémmunkás Vállalattal és a Bács- Kiskun megyei ÁÉV-vel — mint mondta — kitűnő a kapcsolat. A Szolnok megyei építők ugyanis időben kezdték készülni eddigi legnagyobb feladatuk megoldására. Nemcsak azért keresték meg már a dokumentumok készültének ideién a tervezőket, hogy pontosan megtudják, mi lesz a dolguk: minden szállítóval időben kívántak kapcsolatot teremteni. Az ÉGSZI segítségét kérték az építkezés kezdetétől az átadásig tartó hálóterv összeállításához: ezt felhasználva könnyebb, 'biztonságosabb volt kidolgozni a teendők részletes programját. Az alapozás és a szerkezet- készítés során sikerült is tartani az ütemtervet. Ez pedig nemcsak a megbízható szállítókon és az irodákban dolgozók előkészítő munkáján múlott. Az építési feladatok közvetlen megoldását végző munkások alkal- mazkodókészisége számított talán a legtöbbet Igaz, a papírgyári beruházással megbízott főépítésvezetőséget ió szakmunkások alkotják, és erősítést is a többet érő emberek közül kapott. A feladat újszerűségét azonban ők is megérezték (megszen vedték?) : — Minden izgalom nélkül kezdtünk a tíztonnás oszlopok felállításához. Hazudnék azonban, ha azt mondanám, hogy amikor először végeztünk. és eloldottuk a daru tartókötelét, nem fordult meg mindannyiunk fejében: „Talpon marad-e? Hogyan áll a lábán?” ... Pedig mindent az előírások szerint végeztünk, többszöri ellenőrzés után kezdtük az emelést — mesélte Bárdos Sándor, az egyik épületszerelő brigád vezetője. Túl vagyunk a nehezén A munkák egvik főszereplőiének. az 50 tonnás autódarunak az irányítója. Bajor István pedig így beszélt a „buktatókról”: — Szerencsésen túl vagyunk a munkák nehezén, a 22 méteres oszlopok már mipd állnak, a rövidébbekkel kevesebb bajunk lesz. Az acélpillér nem csupán nehéz. hosszú is, nem mindegy, hol kötjük rá a kötelet, meg kell keresni a súlypontot... Persze, vannak hasznos szabályok, de magunknak kellett felkutatnunk, hogy miként tehetünk eleget az előírásoknak Kezdetben minden oszlop kötözését többször is ellenőriztettük a technikusokkal. Nem is véletlen, hogy az első oszlopok beemelése két-három órát is eltartott — az utolsóknál normális esetben fél óra is elegendő volt. Nem kellett tűzoltóiéira Igaz. tette hozzá a darukezelő, a nagy pillérek esetében könnyű emelés egy sem volt, a darut mindig maximálisan ki kellett használni. Sőt egyszer-kétszer súlyhatáron felül kellett terhelni az emelőszerkezetet. („Persze, a lehetséges biztosítást megteremtve.”) T érmés zetesen nemcsak műszakilag úi feladatok adódnak a technológiai csarnok építésé során. A gondos előkészítés ellenére iócskán akad dolguk a munka közvetlen irányítóinak, a művezetőknek is. Az ipari beruházás mindig is több munkát ad a kivitelezőknek, mint például egy lakás: „A művezetőnek nagyon gyakran kell a tervrajzokhoz nyúlni — mondta Farkas Gergely —, mert alig'vannak ismétlődő munkák.” Az úi építési eltérés még a húszéves tapasztalattal rendelkező Polgár Gyulát is próbára tette. — Más „ipari” munkán már megszoktam, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldásánál a centiméter töredékénél kisebb eltérések is számítanak. Bár a nagy acéloil- lérekikel először találkoztam, közösen azt sem volt nehéz kigondolnunk, miként rakjuk le őket a trailierről, hogyan tároljuk őket, hogy fel is emelhessük. A „Széchenvin” végzett lakásépítések után azt azért mégis „visszasírom”. hogy ott könnyen szerezhetett rutint az ember: a lakások is, meg a házak is elég egyformák. Ott inkább az ellenőrzésre, szervezésre ment el minden idő. Itt ezen kívül azt is el kell magyarázni az embereknek — tudniillik rengeteg az úi művelet — hogy mit és hogyan kell csinálni. Ám a munkások is igyekeznek kiismerni feladataikat. Jellemző példa, hogy kezdetben a tűzoltóságtól kért létráról oldották él a felállított pillért a daruhoz kapcsolódó kötelet. A létrás kocsi azonban nem tartózkodhatott állandóan a munkálatok színhelyén, várni kellett rá, telt az idő. Végül az építők maguk ötöliték ki azt a megoldást, amellyel a földről is „eloldható” az oszlop. Egyszóval — az építésvezető szerint — az emberek mindent megtesznek a munka sikeréért. Igaz, érdemes is pontosan, ötletesen dolgozniuk: Bárdos Sándor szerint 20—30 százalékkal keresnek többet, mint más munkahelyen. V. Sz. J.
