Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-05 / 103. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 5. SZOLNOK-EGER Katonaf iata lo k és d iá kok feszti vá I ja Az április 29 és május 4 közti időszak jelentős állomás volt megyénk fiataljainak kultúrális életében. Középiskolásaink népes csoportja vett részt Egerben a Gárdonyi Géza országos diáknapok rendezvényein, és szép sikert aratott. Szolnokon pedig ezekben a napokban rendezték meg a katonai főiskolák IX. fesztiválját, melyen a tiszthelyettesképző bázisok fiataljai is képviseltették magukat. A házigazda — a Killián György Repülő Műszaki Főiskola csapata — a korábbi évekhez viszonyítva kiegyensúlyozott fejlődésről tett tanú- bizonyságot, szép produkciókkal lepte meg a fesztivál közönségét. Mind az országos diáknapok, mind a szolnoki fesztivál rendezvénysorozata arra vallott, hogy oktatási intézményeink életének szerves része az amatőr művészeti csoportok munkája, amelyik kiegyensúlyozottan, szépen fejlődik. Kedvező összkép Több mint kilencszázan a színpadon Tegnap este a Szigligeti Színházban tartott díszbemutatóval befejeződött a katonai főiskolák- Szolnokon rendezett fesztiválja, amelyen több mint kilencszáz fiatal lépett színpadra és — egészében véve — sikeres produkciót nyújtott. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert napjainkban a növekvő tanulmányi követelmények, a népgazdasági munka segítése és a csapatgyakorlatok miatt igen kevés a szabad idejük. A fesztivál ennek ellenére elérte célját; segítséget nyújtott az amatőr művészeti csoportoknak abban, hogy hozzájáruljanak a katonafiatalok körében a hazaszeretet, az internacionalizmus, az alakulatok közti barátság erősítéséhez. Az összkép kedvező volt Tudatosság érvényesült a műsorszámok kiválasztásában. A könnyedség, az ol- dottság, a fiatalos kifejezési mód került előtérbe. A közélet iránti aktív érdeklődés, a hazafiság témája ugyanakkor nem szorult háttérbe. Méltán nyugtázta elismeréssel mindezt a zsűri Is. A fesztiváli előkészületekbe fektetett rengeteg energia, a szakmai és erkölcsi értékek nyugtázása mellett a katonai amatőr művészeti mozgalom gondjai is napvilágra kerültek ez alkalommal. Kevés volt például a vers- és prózamondó. Ugyanez vonatkozik az ének-zenei szólószámokra — pedig ezek is nagy 'hatásúak, nem igényelnek különösebb szervezést, műsorra tűzésük ezért is lenne kézenfekvő, örvendetes viszont, hogy az énekes-gitáros kisegyüttesek száma nőtt az előző fesztivál óta. Ez annál inkább kedvező, mert az imént említett kiképzési és egyéb nehézségek miatt kevés az idő a nagy létszámú kórusok számára. A muzikalitás, a daloló kedv szerencsére tovább él a kiscsoportokban. A szellemes, ígéretes szerkesztési törekvések mellett esetenként érződött a kellő arány- és kritikai érzék hiánya. Némelyik produkció már szinte unalombaveszően terjengős volt. Sajnálatos, hogy a néptáncban — a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola kivételével — nem sikerült előbbre lépni. Friss koreográfiái módszerekből nem túlságosan jól vizsgáztak az együttesek. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola tánccsoportjának például majdnem minden számát az erőtlenség, a langyosság uralta. Pedig közel állnak az átütő erő megszerzéséhez, de ahhoz frissebb, keményebb fogalmazású táncokra kell átváltaniok. Ami a tiszthelyettesképző bázisok táncosainak bemutatkozását illeti: várakozáson felül szerepeltek. Erényük: élik a táncot. Imponáló, hogy csoportjuk igen népes, de jobb lett volna, ha pillanatnyi létszámcsökkentéssel jobban alkalmazkodnak a repülőtéri helyőrségi művelődési ház színpadának méreteihez. . A Kossuth Lajos Katonai Főiskola tánccsoportjának produkciójában a jó térbeállítás, a kompozíció szép felépítése mellett esetenként a vitalitás hiánya érződött. Jelenet a Zalka főiskola egyik produkciójából A fesztivál zenei számaira az igényes választás volt a jellemző. Emellett azonban a hatásvadászat, a túlhaladott ízlés jelei is tapasztalhatók voltak. Az énekkari számokban igen szép produkciók hangzottak el, olyanok, amelyek méltók arra, hogy ne csak a hadseregen belül gazdagítsák a magyar kórusmozgalmat. A Killián főiskola madrigálkórusáról is csak a legnagyobb A helytállás örömével elismeréssel lehet szólni. Nagyon szép az intonációja. A Kossuth főiskola kórusa is tisztán intonál, szépen ejti a szöveget. Kár, hogy a Killián főiskola zenekara az Űrhajós induló eljátszása után többször nem lépett színre. Színjátszó csoportja viszont Bertold Brecht: Bádeni tandráma a beleegyezésről című művével nagy fába vágta a fejszét, és jól vizsgázott Egy évtized óta ez volt a legjobb produkciója. A rendező Csák György honvéd, aki civilben a Szigligeti Színház művésze, jól ellensúlyozta a terem rossz akusztikáját, egységes színvonalú színjátszó munkát teremtett. Ez a produkció a hadsereg színjátszó mozgalmának is jelentős állomása. A tiszthelyettesképző bázisok színjátszóit részben a „mutáló”, de jobbat is sejtető előadás jellemezte. A Kossuth főiskola színjátszóinak árnyjátékában a felépítés nem érte el a kitűnő ötletet. A felvételi irodáról szóló paródiájuk viszont őszinte közönségsikert kiváltó. fantáziával kitöltött játék volt. A Zalka főiskola színjátszóinak produkciójában főleg azt kifogásolhattuk, hogy túlságosan verbális, kevés a szerep által egyébként adott groteszk látnivaló. A szereplők nagyon különböző szinten oldották meg feladataikat. A- fesztivál jó néhány mfi- sorszámának hatását csökkentette, hogy a rendezők előzőleg sem a termet, sem a hangot nem tudták bemérni a repülőtéri helyőrségi művelődési ház színháztermében. A Szigligeti Színházban viszont igen. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a dísz- bemutatón bizonyos fokig jobb produkciókat láthatott a közönség, mint a fesztiválon, és hűbb képet kaphatott a katonai főiskolák és a tiszthelyettesképző bázisok színvonalas kulturális életéről. « Simon Béla Sikeresen szerepeltek megyénk diákjai Április 29 és május 2 között Pest, Nógrád és Szolnok megye fiataljai vették birtokukba Eger városát; mintegy ezer középiskolás érkezett a „történelmi falak” közé hogy részt vegyen a Gárdonyi Géza országos diáknapok rendezvényein. Néptáncosok, vers- és prózamondók, pol-beat énekesek, kórusok, népzenei együttesek, diákújságírók színes serege népesítette be az utcákat, tereket Közöttük ott voltók megyénk gimnáziumainak, szakközépiskoláinak és szakmunkásképző intézeteinek légjobbjai is. A háromszáz Szolnok megyei diák, tizenegy középiskola tizennégy művészeti csoportja, illetve szólistája, ezúttal is öregbítette oktatási intézményeink jó hírnevét, sikeresen szerepeltek mind a művészeti bemutatókon, mind pedig a diáknapok egyéb rendezvényein. A diáknapok egyik népszerű együttese a jászberényi 606-os számú Ipari Szakmunkásképző Intézet néptánccsoportja volt. Fergeteges sikert arattak, méltán nyerték el az egyik népszerűségi díjat, az iskolát pedig különdíjjal jutalmazta a diáktanács. Gombkötő József az intézet kulturális nevelőtanára joggal elégedett. — Már a megyei bemutatókon is sikeresen szerepeltek a gyerekek — mondja. — Diákszínpadunk, énekkarunk, vers- és prózamondóink, hangszerszólistáink megálltak a helyüket. Nekik is részük van a különdíjban, no és azoknak a tanároknak akik áldozatos munkával felkészítették őket. Jászberény egyébként is sorra vitte el a „pálmát” ,az egri diáknapokon. A Lehel vjezér Gimnázium idén már harmadszorra nyerte el az országos diáknapok fesztiváldíját. Kórusa, néptánc- csoportja, a különböző pályázatokon részt vevő diákA jászberényi gimnázium néptánccsoportja a színpadon jai, a megyei bemutatókon sikeresen, szereplő művészeti együttesei egyaránt azt bizonyítják, hogy az iskola és a város közművelődési intézményei fontos feladatnak tekintik a diákok művészeti nevelését. A Gárdonyi Géza országos -diáknapok legfőbb „hatalmi szerve”; a diáktanács népszerűségi díjjal jutalmazta a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium diákszínpadát is. A diáktanácsban két Szolnok megyei középiskolás is helyet kapott; Kucsa Alice a törökszentmiklósi Bercsénjn Gimnázium, és Gazsó István, az ugyancsak törökszentmiklósi 604-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákja. — Azaz már csak volt diákja — helyesbít Gazsó István. — A Szakma kiváló tanulója versenyen nyújtott teljesítményemért társaimnál hamarabb kaptam meg a s zakmunkás-bizony ítványt. Ettől függetlenül még diáknak érzem magam, és rendkívül megtisztelő, hogy az országos diáknapokon, mint a három megye diáktanácsénak tagja vehettem részt. Tíz társammal együtt ott voltam a művészeti bemutatókon, az esti kulturális rendezvényeken, naponta kétszer tanácskoztunk, sokszor éjszakába nyúló vitáink voltak. Az országos diáknapok programjában tanácskozások is szerepeltek. A diákhagyományok ápolása a középfokú oktatási intézményekben címűiéi megrendezett eszmecserén Nagy Gizella a kisújszállási Móricz Zsi gmond Gimnázium tanulója tartott vitaindítót. — Ügy vélem hasznos volt ez a tanácskozás, — mondja. — Megerősítette, hogy iskoláink sajátos arculatát csak akkor őrizhetjük meg ha nem vetjük el régi hagyományait és újabbakkal, a mai diákság életét kifejező hagyományokkal bővítjük őket A diáknapokon nagy népszerűségnek örvendtek az esti kulturális programok — táncház, disco, koncertek és még sorolhatnánk — és a sDortrendezvények is, ahol szintén! szép sikerrel szerepeltek a Szolnok megyei diákok. A különböző versenyekről két első. két második és ezy harmadik helyezést hozták el. T. E. A rádió hullámhosszán Szép tavaszi ünnepeink között, időrendben a legutolsó május elseje, amely, noha a munka, a munkásosztály nemzetközi ünnepe, egyúttal a kisebb közösségek, a családok ünnepe is. A rádió ünnepi műsorának szerzői szerkesztői, riporterei finoman ráóreztek május elseje „családias vonásaira”. Következésképpen : kevés nagy, önmagáért való szó hangzott el; jólesett viszont hallgatni az egyszerű, őszinte vallomásokat munkáról, emberségről, emberi és társadalmi felelősségről. Ünnepnapon A „Munkásünnep” című kétórás adás —■ föntebb jelzett erényei mellett — színes volt, érdekesen tükrözte a felvonulások, , majálisok forgatagát. A „Prizmán át — a munkáról” című összeállításban vallomások, beszélgetések hangzottak el a rádió körzeti stúdióinak munkatársai jóvoltából. Kitűnő műsor volt, a befejezésként adott beszélgetés, amelyben egy bányász vallott munká járóli, időnként több volt egyszerű rádiós portrénál, érzelemgazdag költészete volt annak, amit és ahogy a bányász mondott a munkás hétköznapokról. Meditativ, okos műsort hallottunk a két világháború közötti munkásművelődésről — Varsányi Gyula szerkesztésében, később a Petőfi adón tavaszról, szerelemről, munkáról szólt a „Májusfa” című összeállítás, a „Sokféle” című irodalmi magazin pedig versekkel, prózai részletekkel teremtett kellemes atmoszférát a hangszóró mellett ülőknek A „Színházi magazin” Legutóbbi adása meglehetősen pontos lenyomatát adta színházi életünk mindennapjainak. A pezsgést érzékelhettük a közelmúltban a pécsi színtársulathoz csatlakozott „Bóbita” bábegyüttes- rőli szóló riportíból, s azt, hogy a színházak talán minden eddiginél jobban keresik az élő kapcsolatot a közönséggel. A stúdiószínpadok közefflgő miskolci találkozója előtt, Csiszár Imre, a miskolci színház művészeti vezetője, azoknak a kísérleteknek, törekvéseknek a lényegét igyekezett körvonalazni, amelynek „végtermékeként” létrejönnek — szőkébb játéktereken — mindössze néhány előadást megérő, ám elmélyült stúdiómunkával készült produkciók. Ugyanakkor immár létezik egy olyan típusú stúdiószínját- szás is. amely populáris. Lehetséges, hogy hamarosan stúdiószínházi mozgalomról fogunk beszélni? Gábor Miklós nyers őszinteséggel beszélt arról az unalomról, amely — szerinte — ez idő tájt a színháziakat jellemzi. És szólt — így teljes a kép — arról az ugrásra kész állapotról, amellyel vár új, más légkörre, szerepre, feladatra. A magvas anyagokat tartalmazó Színházi magazinba ezúttal tévedés volt bágyatag színészanekdotákat iktatni. — eszjé — A könyvtáros hajdan és most eliziumi hely volt a bibliotéka: csöndes szobáiban lábujjhegyen járt a ritka olvasó, a könyvtáros pedig — bár a kérdésekre készséggel1 válaszolt —•. ráért saját tudományos munkájával foglalkozni. Kiérdemelte a tudomány magas trónusát, mert korábban hosszú éveken át „díjtalan gyakornokként” végezte munkáját, mire „könyvtárnok” lett, már túl volt első ifjúságán, és olyan tájékozottságot halmozott fel. fejében, hogy a hozzá kérdéssel fordulónak nyomban meg tudta adni a szükséges eligazítást. Kérdés sem volt sok, meg olvasó sem, hiszen még a legsikeresebb folyóirat, a Nyugat is csak kétezer példányban jelent meg, fénykora idején. Megváltozott a könyvtár, s ha a csönd nem is szökött el, tömeges hallgatássá változott Egy teli olvasóterem némasága minőségében más, mint egy félig telté, kérdező hallgatás, örökös készenlétre késztető. A mai könyvtáros csak szabadidejében lehet „tudós”, mert a könyvtárban minden pillanatét kitölti a munka, dolgozzék bármely részlegben, A falak közé betört a technika: a gyors információáramlási, adatszolgáltatást, nyilvántartást szolgálja a könyvtárgépesítés, a tudományos nagykönyvtárak osztályai hovatovább óramű pontossággal működő üzemegységekhez hasonlítanak; a tájékoztató szolgálatok könyvtárosai pedig már nem csupán kézikönyvek, bibliográfiák, katalógusok, hanem olykor gépek segítségével adnak választ a kérdezőknek. A kisebb könyvtárakban tevékenykedő közművelődési könyvtáros napi munkája talán jobban hasonlít az egykori kollégákhoz, ám lényeges különbségekkel ő talán csak hírből ismeri a gépeket, de a forgalom nála ás meg- növekdett, olyannyira, hogy elfásulással fenyegetheti, s űay érezheti magát mint a Közért-eladó, miközben gépiesen méri a felvágottat. Csakhogy a közértben a vevő megmondja, mit is óhajt, míg a könyvtároshoz gyakorta intézik úgy a kérést: „adjon valami jó izgalmasat, szerelmesét” stb. — s ez a helyzet megnöveli felelősségét, hiszen ahhoz, hogy tudja, kinek mi'jó, ismernie kell a könyveket is, de az embert is. Embereket ismerni: ez szüntelen figyelmet, minden apróságra kiterjedő megfigyelőképességet, nyíltságot, empátiát jelent, és persze azt is, hogy a könyvek és az emberek közé lépve épp úgy el kell feladni a magánélet minden gondját, ahogy a színész felejti el a színpadon. A jó könyvtáros tudja, hogy Rozi néninek rossz a szeme, s ezért nagy betűvel nyomott könyv kell neki; hogy Julika kismama lesz, ideje ismerkednie a gyermekápolás irodalmával; hogy Jancsi autót vett, s most a motorok érdeklik. A mai könyvtáros nemcsak a közművelődés munkása. hanem nevelő is, jövendő felnőtt olvasóit maga formálja a gyermekkönyvtárban, rrycly ötletes-játékos foglalkozásaival, csinos berendezésével!, ‘ bőséges olvasnivalójával sok gyermek számára inkább „otthon”, mint az, iskolai napközi, s nemegyszer otthont ad az iskolai óráknak is. A gyermek- könyvtári munka külön gyönyörűsége, hogy a vetés gyorsan beérik, s az eredmény hamarosan láthatóvá válik. A mai könyvtáros összekötő nemcsak író ; olvasó között, de kis és így könyvtár között is, >gy ma. az információrob- más korában mindenki ráséges ismeretekre. Munkáló- ia azonban a szükséglet, az igény ébresztésének ist, hogy a kérdés egyáltalán megszólaljon. és minden kérdésből sok úi. másik fakadjon. Nehezebb lett a hivatás? Változott, mint maga a világ. B. E.
