Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-05 / 103. szám

1981. MÁJUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Sport-Sport-Sport! w Es elporzott a Fradi-busz... Ügy istenigazában állt a bál. A zenészek vonójába papírpénzt húztak a mula- tozók. A hangulat az alaty- tyáni művelődési ház tete­jét emelgette. Ebedliék körtáncba fonódva ünne­peltek. Hogy mit? Hát a zöld-fehérek azt, hogy a nagy rivális, a Vasas dön­tetlent játszott a Csepellel, így a szombati, Honvéd el­leni győzelmük alighanem a bajnoki címet is jelen­tette. A házigazdák pedig a nem mindennapi vendé­geket. Szóval rúgták a port a fiúk. Háromszor is elindul­tak — ennyiszer zendített rá a zenekar a Rákóczi in­dulóra — háromszor is visszatapsolták a fradistá- kat a lelkes házigazdák. Végül a zöld-fehér autó­busz elporzott, a vendég­látók pedig egy találkozás élményével lettek gazda­gabbak. Alighanem mér­földkő lesz ez a nap a község sporttörténetében. Még az unokáiknak is me­sélni fogják azok az alaty- tyáni labdarúgók, akik pá­lyára léptek a Ferencváros ellen, a számukra 10:2-es vereséggel végződött hír­verő meccsen. Az aprósá­gok pedig posszú időre kölcsön veszik Jancsika, Rab és a többiek nevét, mert a híres labdarúgók személyes varázsa felgyújt­ja a gyermekek fantáziá­ját. E futballmajális kapcsán igazán nem ünneprontás, nem is okvetetlenkedés az a szerény óhaj, hogy jó lenne, ha május 3-a való­ban jeles dátum lenne Alattyán sporttörténetében. Tegyük fel, ettől az idő­ponttól lehetne datálni a faluban a sportélet mocca­nását. A jászsági területi csoportban szereplő álaty- tyáni labdarúgók a „mi­nitelepüléstől”, Jászágótól szenvedtek legutóbb 3:1 arányú vereséget. A ko­rábbi években három mér­kőzésük is félbeszakadt, mert a virtuskodó futbal­listák rendre „felülbírál­ták” a játékvezetőket. Jelenleg a csoport máso­dik felében tanyáznak, ám a vasárnap^ „földindulás" ennél sokkal több sportra szánt energiát sejtet. A mérkőzésen és a baráti összejövetelen például ott volt mindenki a község­ből — sőt a járásból is — aki úgy istenigazából moz­gásba hozhatná Alattyán- ban a sport gépezetét. Ha ehhez egy apropó kellett, hát erre nagyszerű alka­lom volt a Fradi társasá­gában eltöltött néhány óra. A hírverő meccs — amint a neve is igazolja — jó reklám a sportág számára. Egy olyan tőke, amely kamatozik is. ha okosan gazdálkodnak vele, a sport javára. — Pb — Labdarúgó NB II A Mezőtúri Honvéd a harmadik megyei rangadót nyerte Mezőtúri Honvéd—Lehel SC 2:0 (0:0) A felső képen támad, az alsón, létszámfölényben, védekezik a sötét mezes mezőtúri csapat Jászberény, 1000 n„ v.:Kó- ródi. M. Honvéd: Ulbert — Silye, Dávid, Talapa, Szilá­gyi — Csorba, Oláh, Cziko- ra — Fritz (Homonnai a 77. percben), Martinkovics, Be- nyó. Edző: Bencsik Gyula. Lehel SC: László — Pozsgai, Fényes, Lakatos, Török — Postás (Rostás a 69. perc­ben), Lukácsi, Fejes — Pá­rái (Sebestyén az 58. perc­ben), Orsós, Bacher. Negyedórányi kiegyenlített játék után a hazaiak kerül­tek enyhe mezőnyfölénybe, a vendégek ellentámadásai azonban ekkor is veszélyesek voltak. Török tört előre két­szer is, de beadásait Ulbert biztosan húzta le. Később Martinkovics ügyes cselek­kel beverekedte magát a ha­zai kapu előterébe, de a lö­vésébe belelőttek. Az első gólhelyzetet a mezőtúriak hagyták ki-» Oláh és Fritz lövését hárította László. A másik kapunál Postás beívelt szabadrúgását fejelte fölé Fé­nyes, majd Bacher beadását Fejes lőtte rá, de Ulbert a helyén volt. Ezután Fritz ug­rott ki, középre tálalt, Már- tinkovics elvétette a labdát, ám jött Silye, akinek 1"5 méterről küldött nagy bom­bája hajszállal elkerülte a kaput. A Lehel támadásai körülményesek, lassúak és erőtlenek voltak, így igazi gólhelyzetet nem is' tudtak kialakítani a jászberényiek. Szünet után alig öt perc telt el, amikor megszületett a vendégek vezető gólja Be- nyó ívelt középre egy labdát, Fényes oldalra kifejelte, és Pozsgai zavarában teljesen váratlanul tíz méterről a saját kapujába talált — ugyancsak fejjel, 1:0. A gól után a vendégek mind ma­gabiztosabbak lettek, gyors kiugrásokra épített játékkal uralták a pályát. A mezőtú­riak egymás után alakítot­ták ki jobbnál jobb helyze­teiket, előbb Benyó, majd Martinkovics, később Silye találhatott volna a hálóba. A hazai védelem jobb oldala gyengélkedett. Tíz perccel a mérkőzés vége előtt Szilágyi lefutotta Pozsgait, Benyóhoz játszott, akit Lakatos a ka­pu előterében fellökött. A büntetőt a sértett hatalmas erővel vágta a léc alá, 2:0. A hátralévő időben macska­egér harc folyt a pályán, a mezőtúriak valósággal leisko­lázták a jászberényieket A Mezőtúri Honvéd fölé­nyes biztonsággal nyerte a A lattyánban vasárnap nagy érdeklődés kísérte az FTC NB I-es labdarúgócsapat vendégszereplését. A két csapat a következő összeállításban ját­szott, FTC: Kakas — Jancsika, Judik, Rab, Tepszics — Mészöly, Major, Ebedli — Mörtel, Szepe­si1, Szokolay. Csere: Takács. Alattyán: Vízi — Juhász, Laki, Háfra, Kovács — Tóth I., Papp, Halászi — Oláh, Gecse, Koc­kás. Csere: Budai, Tóth II. A végeredmény: 10:2 (6:0). Gól­lövő: Szokolay (3), Szepesi (2). Ebedli, Mörtel, Takács, Laki (2 öngól), ill. Kovács, Papp. A mérkőzést Babusa vezette. A felvétel két FTC-gólt örökített meg. Fotó: Hargitai Asztalitenisz Veszprém ellen igen, Szeged ellen nem NB I Férfi: Honvéd Killián FSE—Veszprémi Volán 15:10. Az asztalitenisz világbajnok­ság miatt az elmúlt héten csonka fordulót bonyolítot­tak le az asztalitenisz NB I- ben, melyen a HKFSE nem szerepelt, és így két hét ju­tott arra, hogy a hétvégi ket­tős forduló első mérkőzésére a Veszprémi Volán ellen jól felkészüljön. Az eredmény nem is maradt el. A szép számú szurkolóigárda előtt 7:7-ig fej fej mellett halad­tak a csapatok, de ettől kezdve a Killián gárdája szinte állva hagyta ellenfe­lét. A győzelem az igazi csa­patmunka eredménye. Győz: Csaba, Szabó (4—4), Kaiser, Kárpáti (3—3), Pusztai (1), illetve Kollár (4), Szeri (3), Fischer (2), Melay (1). Szegedi DÉLÉP—HKFSE 19:6. A vasárnap lebonyo­lított találkozón az előző es­ti mérkőzés fáradalmaival a lábukban kiálló hazaiak egy pillanatra sem tudták kétsé­gessé tenni az igen jó erők­ből álló szegedi csapat — egy kissé túlzott arányú — győzelmét. Gy.: Bénák, Mo­hai, Tímár (5—5), Berta (4), illetve Szabó (2), Csaba, Kai­ser, Pusztai, Tóth H. (1—1).. NB II Női: HKFSE—Buda­pesti Hídépítők 9:7 Három győzelem, egy vereség — mindkét csapatnak ez volt a mérbáge, amikor a Killián fősikola tornacsarnokában megkezdődött a mérkőzés. A killiános lányok kitűnően rajtoltak, 4:0, majd 6:2 volt az eredmény javukra, és úgy tűnt, hogy eldőlt a mérkőzés. Ekkor azonban egy kis meg­torpanás következett és egy pontra csökkent az előny. (6:5). A 12. összecsapás hoz­ta a fordulópontot' Horto- bágyiné Steiszkál Éva l:0-ra vesztésre állt Alföldi ellené­ben, de nagy küzdelemben sikerült nyernie. Ezzel a győzelmével úgy „feldobta” társait, hogy a soron követ­kező Juhász Erika és Vágó Ildikó simán légyőzte Lévayt, illetve Farkast, és ezzel el is döntötték a két bajnoki pont sorsát. Gy.: Hortobágyiné (3), Jávor (2), Juhász (2), Vágó (2), illetve Viix (3), Alföldi (2), Farkas, Lévay (1—1). Férfi: Kiskunlacháza—Le­hel SC 16:9, A volt NB I-es játékosokkal megerősített, a bajnokság megnyerésére is esélyes hazai csapat bizto­san szerezte meg a győzel­met. Gy.: Marossffy, Gutt- mayer (5—5), Skultéti (4), Samu, Papp (1—1). illetve Reisz (3), Gáli, Bene, Szarvas (2—2). Szolnoki Spartacus—De­cember 4. Drótművek 14:11. Rendkívül heves, fordulatok­ban gazdag, színvonalas küz­delemben a hazai csapat igen értékes győzelmet ara­Hortobágyiné volt a HKFSE női csapatának erőssége tott a jó képességű miskolci csapat .ellen. Gy.: Bodrogi, Lukács (4—4), Bagi (3), Less- kó (2), Farkas (1), illetve dr. Vancsura, Egervári (4—4), Engi (2), Nagy (1). . NB III: A Mezőtúri FSE asztali teniszezői a Békéscsa­bai Előre csapatát fogadták, és 13:3 arányú győzelmet arattak. Gy.: Ágoston, Mol­nár (4—4) Szabó (3), Fest harmadik megyei rangadóját is. A karcagiak után a Szol-» noki MÁV MTE-t is két váll­ra fektették Bencsik Gyula fiai, most pedig Jászberény­ben arattak vitathatatlan győzelmet. Sárga lap: Laka­tos (Lehel). Jó: Ulbert, Si­lye, Fritz, Benyó, ill. László. — koffer — Salgótarjáni TC—Szolnoki MÁV MTE 1:1 (1:0) Salgótarján, 1000 n., v.: Szentkuti. STC: Rédei — B. Kovács, Szabó, Varga, Ko­vács — Földi ,Balga, Tóth, Lipták (Németh a szünet­ben) — Kajdi, Marosok. Ed­ző: Szalui Miklós. SZMÁV MTE: Bartos — Szántai, Se­bők, Szabó, Tóth — Porhan- da, Baran, Földesi, Batári — László, Nász (Barna a 77. percben). Edző: Géléi József. Egy-égy eredményt mindig a csapatok helyzete minősít. Mennyire nagy lett volna az öröm ősszel, ha sikerül a Tiszaligetben akár egy pon­tot is szerezni az akkor még bajnokaspiránsnak számító Salgótarjántól. És mennyire érdektelenül nézte végig az egykor szebb napokat meg­ért két együttes gyenge pro­dukcióját a karancsaljai ezer sportbarát az ország egyik legszebb fekvésű stadionjá­ban. Amolyan igazi közön­ségbosszantó negyvenöt perc­cel telt el az első játékrész. A gólon kívül említésre mél­tó eseményt alig lehetett fel­jegyezni. A Salgótarján ját­szott meddő mezőnyfölény­ben, de a csatárain látszott, csak akkor találnak a hálá­ba, ha ehhez valamilyen fa­tális védelmi hiba segíti őket. Nos, erre a 38. percig kellett várni. Ekkor a védők között pattogó labdát (többen is fel­szabadíthattak volna) Földi közelről gyenge lövéssel a jobb alsó sarokba juttatta. 1:0. A második félidőre valamit élénkült a játék, a közönség derűs bekiabálására a szol­nokiak reagáltak hamarabb. A 46. percben Porhanda Nászt indította, ő középre játszott, és a befutó László közelről a hálóba perdített, 1:1. A második negyvenöt percben valamivel gyorsab­bak voltak a felfutások, sza­porábban szőtték az akciókat mindkét oldalon, ám a 16- osnál itt is, ott is elfogyott a tudomány. A 70. percben Batári holtbiztos gólhelyze­tet hagyott ki: az 5-ös sarká­ról teljesen tisztán állva ke­resztbe ellőtte a kapu előtt a labdát. A 90.. percben Föl­di egyenlítette ki a kihagyott helyzetek arányát: 1(!) mé­terről az üres kapu mellé fejelt Ismét a szolnoki védelem érdeme volt a pontszerzés. Hiszen mintegy nyolcvan per­cen át a piros-kékek térfe­lén folyt a játék, de a sok hibával szőtt tarjáni támadá­sokat rendre meggátolták a hátsó alakzat tagjai. A szol­nokiak már hetek óta felad­ják a középpályát, a támadó játéknak pedig nyomát is alig-alig lehet látni. A kínkeservesen elért dön­tetlenek ugyan biztosíthatják az együttes középházbeli po­zícióját, de a közönség vég­re már a csapatépítésnek is szeretne tanúja lenni. Se­lyem ezúttal a kispadon ült (illetve végig melegítette a második félidőt, de nem ju­tott szóhoz), Török ott sem kapott helyet. Pedig hogy mennyire tud örülni a néző­sereg egy-egy fiatal ügyes produkciójának, bizonyítja a tarjániak tetszésnyilvánítása, amikor a csereként beállt nagyon tehetséges Németh- nek kellett tapsolni. A MÁV MTE-ben Bartos kisebb meg­ingásoktól eltekintve jól vé­dett. Szántai hétről hétre magabiztosabb, de vajon he­lyet kapott volna az együt­tesben, ha Csontos nem sé­rül meg? Jól játszott Sebők és Baran is. Tóth lelkesedé­sére ezúttal is szükség volt, és jó benyomást keltett a fiatal Szabó is. Porhanda is­mét sokat volt játékban — Földesi kevesebbet. Batári­nak amíg rombolnia kellett, nem volt baj, a támadások segítésére azonban felkészült­ségéből nem futja. A Nász, László kettős a gólon kívül nem sok riadalmat okozott a hazai védők soraiban. A mélyponton levő házigazdák közül nehéz bárkit is kiemel­ni. Legjobban a csereként beállt Németh játéka tet­szett. — palágyi — Karcag-Honvéd Papp József SE 1:1 (1:0) Karcag, 1200 n., v.: Nyá­ri. Karcag: Kocsis — Debre- czeni, Sándor II., Tüdős, Var­ga — Hernádi (Kemenes a P8. percben), Erdei, Szabó II. — Tassi, Antal, Petró (Sándor I. a 83. percben). Edző: Kézi András. Papp J. SE; Gulyás — Dálnoki, Föld­házi, Bukovics, Makszim — Kapus (Fábri a 70. perc­ben), Palkovics, Pörögi (Mun­kácsi a szünetben), Kvaszta, Birkás, Andrikó. Edző: Vá­gó György. Az első félóra változatos mezőnyjátékkal telt el, mi­közben a karcagi csapat mindinkább játékba lendült A 31. percben Szabó II. ve­zette fel a labdát, Petróhoz továbbított, ő Tassit hozta helyzetbe, aki jól eltalált lö­véssel megszerezte a veze­tést, 1:0. Fergeteges hazai támadá­sok vezették be a második félidőt. A 46. percben Varga Petrót szöktette, aki 14 mé­terről nagy lövést eresztett meg, de Gulyás kitenyerelte a labdát. Egy perc múlva is­mét Petró előtt nyílt lehető­ség, közeli lövését a kapus vetődve kiütötte, a csatár is­mételhetett, de nagy hely­zetben ellőtte a kapu előtt a labdát. Az 50. percben Sza­bó II. a nagy kedvvel játszó Petrót szöktette, aki két vé­dőt is kicselezett, majd a kiinduló Gulyás mellett az üres kapura gurított, már mindenki gólt kiáltott, ami­kor a befutó Dálnoki a gól­vonalról felszabadított. Szám­talan helyzetet puskáztak el a karcagi támadók ,majd a hajrára kiegyenlítődött a já­ték. A 88. percben szöglet­hez jutott a Honvéd, és a beívelt labdát Birkás a nagy tömörülésben a hálóba ko­torta, 1:1. A karcagiak a helyzetek alapján akár három-négy góllal is nyerhettek volna. Különösen a második félidő­ben játszott időnként ellen­állhatatlanul a gárda — kár, hogy ilyen későn durálták neki magukat a játékosok. Tetszett Szabó II. erőteljes, lendületes játéka, a magára talált Hernádi ismét jó kar­mesternek bizonyult, de Er­dei is hasznosan játszott An­tal főképp az első félidőben jeleskedett, és feltűnt Tassi nagy igyekezete is. Petró a mezőny legjobbja volt, azon­ban a helyzetek kihasználá­sával adós maradt. A ven­dégek közül Gulyás, Dálnoki és Makszim emelhető ■ ki. — szöllösi —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents