Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Nemzetközi körkép <5 1981. MÁJUS 31. Szó vjót unió ÍTbéhe költségvetése Aki figyelmesen elemzi a Szovjetunió nyolcvanas évekre szóló, az SZKP XXVI. kongresszusán jóváhagyott gazdasági és társadalmi célkitűzéseit, az megállapíthat­ja, hogy ott ma a népjólét emelését szol­gáló feladatok megoldására fordítják a fő figyelmet. Mégis, egyes nyugati tömeg­kommunikációs szervek ezeket elemezve valami egészen más álláspontra jutnak. Arról beszélnek, hogy a szovjet népgazda­sági tervekben nem az életszínvonal eme­lése, hanem a katonai potenciál fokozása dominál, hogy a hadi kiadások nyelik el a Szovjetunió nemzeti jövedelmének je­lentős részét. Bizonyítékokat nem hoznak fel. A legjobb esetben is névtelen nyugati szakértőkre és az amerikai Központi Hír­szerző Ügynökség, a CIA következtetései­re hivatkoznak. Leonyiid Brezsnyev a Szovjetunió Kom­munista Pártjának kongresszusán zársza­vában egyértelműen leszögezte: „Minden erőnket két egymással szorosan összefüg­gő területre kívánjuk összpontosítani. Az egyik a kommunista építés, a másik a bé­ke megszilárdítása.” Ez a két mondat az egész szovjet nép óhaját tükrözi. A népiólét további emelésének széles körű programja a szovjet emberek életé­nek minden területét, a közfogyasztást, a lakáshelyzetet, a kultúrát, a pihenést, a munka- és életfeltételeket stb. érinti. E program megvalósítására fordít iák az or­szág erejének és eszközeinek jelentős ré­szét, ez a meghatározó a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa által jóváhagyott 1981. évi költségvetésiben is. Az állami költségvetés összesen 298 milliárd rubelt tesz ki. Ebből tetemes rész jut az élelmiszerprogramra. Az idén a népgazdasági beruházások több mint 27 százaléka szolgálja a mezőgazda­ságii termelés fellendítését. A pénzügyi forrásoknak (állami költségvetés, a válla­latok eszközei és a bankhitelek) több mint a felét az iparra fordítják, ezen belül je­lentős összegeket szánnak a lakosságot szolgáló könnyűipar, élelmiszeripar és egyéb iparágak anyagi-technikai bázisá­nak növelésére. Az ötéves terv során a közszükségleti cikkek termelése 27 száza­lékkal nő. A Szovjetunióban a világon egyedülálló lakásépítési programot valósí­tanak meg. Évente több mint 2 millió la­kást építenek, s ez az új ötéves terv évei­ben is így lesz. A Szovjetunió költségveté­séből évről évre több jut szociális, kultu­rális, egészségügyi és testnevelési, vala­mint társadalombiztosítási célokra. 1981- ben az ezekre fordított összeg mintegy 5 százalékkal nő, és ez az állami költség- vetés több mint egyharmadát teszi ki. Ami a Szovjetunió honvédelmi kiadá­sait illeti, azok továbbra is csökkennek ab­szolút és viszonylagos értelemben is. Míg 1976-ban a tizedik ötéves terv első évében a honvédelmi célokra fordított összeg az állami költségvetés 7,8 százalékát tette ki, addig az 1981-es évben a tizenegyedik öt­éves terv első esztendejében honvédelem­re 17,5 milliárd rubelt, azaz 5,7 százalékot irányoztak elő. Néhány szovjetológus igyekszik kétség­be vonni e védelmi kiadások realitását, va­lamiféle rejtett kiadásokra céloz. Csakhogy a szovjet költségvetést minden évben nyilvánosságra hozzák. És az sem elhanya­golható szempont, hogy képtelenség egy­idejűleg növelni a katonai kiadásokat és az életszínvonalat! A Szovjetunió a szo­ciális programok megvalósítását helyezi az első helyre. Nem így az Egyesült Államok kormánya. Reagan elnök a katonái kiadá­sokat 178 milliárd dollárról 1982-ben 226 milliárd dollárra kívánja emelni, ezért kénytelen szinte minden szociális kiadást csökkenteni. G. Szpiridonov Audiovizuális nyelvoktatás Ulánbátorban Mongólia Minden negyedik ember tanul Napjainkban minden ne­gyedik mongóliai lakos részt vesz valamilyen szervezett oktatásban, a foglalkoztatot­tak majdnem 30 százaléká­nak közép- vagy felsőfokú végzettsége van. Hogy ez mit jelent, érdemes visszatekin­teni a múltra 1924-ig, a Mongol Népköztársaság meg­alakulásáig az - országban mindössze 13 általános és két szakiskola működött. A szel­lemi tevékenység kizárólag a buddhista papok, a lámák kiváltsága volt A kibontakozó kulturális forradalom első feladata­ként az analfabétizmust szá­molta föl. A most befejező­dött ötéves terv során beve­zették a kötelező általános iskolai oktatást. Az állam nagy összegeket fordít a tan­könyvek dotációjára, az is­koláktól távol lakó diákokat bentlakásos otthonokban he­lyezik el. Ez pedig nagy szó, hiszen a hazánknál 17-szer nagyobb területű ország la­kosainak a fele még ma is a városoktól távol, a pusztá­kon él. A gyermekekről való gon­doskodást központi . feladat­nak tekintik ami jelentős erőfeszítéseket követel. Az életszínvonal emelkedése, a táplálkozási és lakáskörül­mények javulása, a rendsze­res orvosi ellátás eredmé­nyeként ugyanis a természe­tes szaporodás magas: mint­egy 30 ezrelék. A csecsemők és kisgyermekek ellátását több mint ezer bölcsőde és óvoda szolgálja A művelődés iránti igé­nyeket is igyekeznék kielé­gíteni. A legújabb statiszti­kák szerint minden második család rendelkezik rádióval és minden ötödik televízió­val. Az ország 500 filmszín­házában mongóliai filmeket is játszanak: a művész- és dokumentum fi Írnek a nem­zeti filmstúdióban készülnek, tizenöt színház, számos ének­és táncegyüttes őrzi a népi hagyományokat. g—i Vietnam Három korszak — három alkotmány A Vietnami Szocialista Köztársaság legfelsőbb ál­lamhatalmi szerve, a nem­zetgyűlés nemrég fogadta el az ország ú j alkotmányát. Az 1945 augusztusi forradalom győzelme óta ez a harmadik alkotmánya Vietnamnak. Az elsőt 1946 novemberé­ben fogadták el. Az az ok­mány rögzítette a népi de­mokratikus forradalom vív­mányait, s feladata volt a forradalmi változások kiter­jesztése. Az az alkotmány először adott valódi szabad­ságjogokat a dolgozó népnek és — ami Vietnamban nem kis dolog — egyenjogúságot valamennyi nemzetiségnek. A volt gyarmatosítók azonban már az alkotmány elfogadásának másnapján újabb hódító háborút indí­tottak az indokínai ország ellen. Bombáikkal már nem­csak az ország függetlensé­gét, hanem a demokratikus vívmányokat is szét akarták zúzni. Vietnamot azonban már nem lehetett letéríteni a magaválasztotta útról. Az öldöklő háború éveiben is si­került megvalósítani egy sor reformot. Különösen emlé­kezetes az agrárreform, amellyel a kormány vég­képp maga mellé állította a lakosság millióit. Most már a saját földjüket védelmez­ték. A győzelem nem maradt el. 1954 májusában a hódítók kénytelenek voltak aláírni a fegyverszünetet. A kettésza­kított Vietnam északi részén pedig elkezdődött egy gyöke­res társadalmi-gazdasági át­alakulás, amely újra napi­rendre tűzte a változások törvénybe iktatását. A de­mokratikus Vietnam máso­dik alkotmányát 1959. de­cember 31-én fogadták el. Néhány békés esztendő után az amerikai imperia­lizmus sodorta újabb hábo­rúba az országot. A békés termelést egy évtizeden át hadigazdálkodás váltotta fel, de Vietnamot a nehézségek nem tudták térdre kénysze­ríteni. Kivívta a győzelmet, a forradalmi erők egyesítet­ték az országot. A mostani, a harmadik al­kotmány az utóbbi 35 év eredményeinek összefoglaló­ja. Rögzíti például, hogy a mai szocialista Vietnamban a kollektív gazdaság és tár­sadalmi össztermék 58 szá­zalékát adja. Hogy gyakor­latilag felszámolták az anal­fabétizmust, hogy milyen egészségügyi, oktatási és kul­turális intézményekkel gaz­dagodott az ország. A gaz­daságban végbement válto­zások a társadalom osztály­struktúráját is megváltoztat­Francois Mitterrand Az Elysée-palota új lakója A 64 éves Francois Mitter­rand életrajzírói zavarban vannak: hősük pályája nem nagyon illik bele a szokásos francia politikai képletbe. Mitterrand maga sem titkol­ja, hogy rendhagyónak látja életútját. Minthogy a tolinak is mestere, tucatnyi könyvé­nek egyikében így ír erről: „Nem a baloldalon szület­tem, még kevésbé szocialis­tának, dehát annál nagyobb megtiszteltetés számomra, hogy eljutottam oda, ahol vagyok” ... Való igaz, hogy Franciaország inkább az el­lenpéldákban bővelkedik: jó- néhány politikus indult el balról, hogy azután a pénz és a hatalom csábításának engedve valahol a jobbolda­lon kössön ki. isták foglalják el: mit ke­resne az 5. Köztársaságban, a 4. Köztársaság kedvence”, aki de Gaulle beiktatására nemet mondott, s a kibőví­tett elnöki jogkört egyfajta „folyamatos puccsként” bé­lyegezte meg. A történelem iróniája, hogy most ő él ez­zel a de Gaulle-i örökséggel, amely ellen annakidején any- nyit hadakozott. Ennek a harcnak egyik feltűnő állomása volt, hogy 1965-ben a széthúzó baloldal elnökjélöltjeként kihívja de Gaulle tábornokot. Veszít. Ellenfelei leterítettnek vélik, ám Mitterrand a kudarcból azt a tanulságot szűri le, hogy a francia baloldalon lelhető fel az az erő, amely eséllyel veheti fel a harcot a konzervatív jobboldali bás­tyákkal szemben. És ez az erő őt is a magasba lendít­heti. Hogyan? Ügy, hogy Mitterrand polgári politikus­ból átváltott szocialista párti vezetővé. A harmadik nekifutás A makacs Morland Aligha mondható rá, hogy a „nép fia”. Tehetős polgár­családban született, Jarnac- ban. A kis diák Mitterrand-t jezsuita atyák nevelték az angouleme-i Szent Antal kol­légiumban. Jarnac, Angou- leme — a „mély Franciaor­szág”, a megrendíthetetlen- nek tűnő konzervativizmus hazája. Mint Balzac ifjú re­gényhősei, vidékről ő is fel­megy Párizsba. Jogot hall­gat, de az irodalom érdekli, sőt, megérinti a politika is: a kommunista Thorez, a szo­ciáldemokrata Léon Blum és a fasiszta La Roque ezredes gyűléseire jár. Még ide-oda csapong, de azért — mint ké­sőbb visszaemlékezik — „Francótól és bandájától” ösztönszerűen borzadt. Az, hogy a vérző Hispánia Fran­ciaország náci földretiprásá- nak előképe lehet — nem fordul meg a fejében. A háború után ingazodik, hogy újságíró vagy politikus legyen. Végül is a politika ragadja el; harmincévesen, 1946-ban honatya lesz. Vá­lasztókerületét a kommunis­táktól és a szocialistáktól hó­dította el. Kérészéletű és kis­polgári szellemű politikai klubok és pártocskák soka­ságát hívta életre. Viharos Az erről való elmélkedés­re már csak a hadifogolytá­bor nyújt alkalmat. A se­besült Mitterrand őrmester Verdunnél esik fogságba azon a napon, amikor a né­met csizmák betrappolnak Párizsba. A jómódú fiatal polgár érintkezésbe kerül a valósággal,- pontosabban, a szenvedéssel. Lefoszlanak ró­la a jezsuita páterek dogmái és kezd megnyilatkozni ve­zetői képessége. Két elbukott kísérlet után harmadszorra sikerül megszöknie a fog­ságból. Ellenfelei makacsnak mondják, barátai kitartónak nevezik. A szökevényből el­lenálló lett. Illegális mozgal­mi neve: Morland. Szövi az ellenállás szálait Algír, Fran­ciaország és London között. A brit fővárosban de Gaulle is fogadja, de nem tud gaulleistát faragni belőle. miniszteri karrierje 1947-ben indul. Tíz év alatt 11 kor­mányban vesz részt. Az al­gériai gyarmati háborút tá­mogató Mitterrand belügy­miniszternek már nem sok köze van az ellenállás Mor- land-jához. A 4. Köztársaság bukásá­val ő is mélypontra jut. A politikai porondot a gaulle­Parányi pártjáyal csatla­kozott a nagymúltú, de a jobboldallal kötött kompro­misszumban és szövetkezé­sekben tönkrement szocialis­ta párthoz és azután ő, a jövevény, kitűnő taktikájával magát a haldokló pártra, vezérként kényszerítette rá amely választásokon jó, ha tíz százalékot összehozott. Az eredmény nem maradt el: Mitterrand új életet lehelt a szocialista pártba. Azután a reformista szociáldemokrata jellegű párt élén szocialista internacionálébeli kollégáit megdöbbentő lépést tett: szö­vetkezett a kommunistákkal, hogy a francia baloldal hata­lomra juthasson. Kiderült azonban, hogy pártját nem annyira a jobboldal, mint inkább a kommunisták ro­vására akarta erősíteni. A báloldal egysége ezen a zá­tonyon szétzúzódott, a jobb­oldal játszva nyerte meg az 1978-as parlamenti választá­sokat. Giscard-ék jóelőre el­könyvelték, hogy a három év múlva sorra kerülő el­nökválasztás ugyancsak gye­rekjáték lesz. Az ujjongó jobboldal úgy vélte; Mitter- rand-t be lehet állítani a fran­cia baloldal panoptikumának viaszszobrai közé, valahová a baloldal nyugdíjas nagy öreg embere: Mendes-France mel­lé. Sőt, mi több: Mitterrand- ra saját alvezérei is kezdtek úgy tekinteni, mint „archai­kus figurára”, a múlt em­berére. Pedig ismerhették volna: fő tulajdonsága a talp- raugrás, a konok kitartás. Vesztett de Gaulle-lal szemben 1965-ben, alulma­radt Giscard-ral szemben 1974-ben, harmadszorra azonban elhódította az Ely- sée-palotát. Igaz, nem az egységes baloldal jelöltjeként győzött, de a kommunisták is, mint a változást akaró többi erő, rá adták voksu- kat. Mitterrand a dolgozók szociális követeléseit felfogva ott hirdetett vonzó progra­mot, ahol Giscard megbu­kott: a munkanélküliség és az infláció kérdésében. Az, hogy milyen lesz Mitterrand kül- és belpolitikája-, ma még többismeretlenes egyen­let. Sok függ attól, hogyan alakulnak a parlamenti vá­lasztások, milyenek lesznek az erőviszonyok a nemzet­gyűlésben, meddig megy el a partnerkeresésben az ál­lamfő. Egy bizonyos, ő is magáé­nak vallhatja a régi francia politikusi mondást: Győz­tünk, kezdődnek a problé­mák ... Hável József Több mint ötven Steyr-traktor és mezőgazdasági gép érke­zett a vietnami My Lám mezőgazdasági üzembe, ahol éppen üzemanyaggal töltik fel a korszerű berendezéseket ták. A munkásosztály ma a dolgozók egytizedét adja. Északon lezajlott a mezőgaz­daság kollektivizálása, s ezen az úton halad most a déli országrész. Míg 1975-ben 462 ezer diplomás élt Vietnam­ban, ma 760 ezer a felső vég­zettségűek száma. Sorolhatnánk még a válto­zásokat sokáig, ehelyett azonban vessünk egy pillan­tást a jövőbe. Az alkotmány cikkelyeinek megvitatásával, tanulmányozásával egyidő- ben újalbb jelentős politikai esemény vette kezdetét az országban. Megkezdődött a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusának előké­szítése,, amely a jövő újabb szakaszának nyitánya lesz. Sere« Attila De Gaulle ellenfele

Next

/
Thumbnails
Contents