Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

1981. MÁJUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Képes vásári krónika Hét megyei vállalat és szövetkezet mutatkozik be Kőbányán Fényképezőgéppel jártuk sorra a pavilo­nokat, a szabadtéri kiállítási területeket, hogy képes krónikában számolhassunk be Szolnok megye „jelenlétéről” a fővárosban szerdán délelőtt megnyitott tavaszi Buda­pesti Nemzetközi Vásáron. A hazai kiállí­tók népes mezőnyében — 13 ezer négyzet- méternyi fedett és valamivel nagyoSb sza­bad területen az Ipari Minisztérium 180 iparvállalata és szövetkezete mutatja be termékeit — hét kiállító képviseli megyénk gépeket, berendezéseket, gyártóeszközöket készítő állami és szövetkezeti iparát. Közü­lük négynek a termékbemutatóját örökí­tettük meg, — a jászberényi Hűtőgépgyár és a Tiszamenti Vegyiművek ugyanis tab­lókon, fotókkal mutatja be tevékenységét, — és a vásárfiát, az 1981-es BNV-díjat, amelyet negyvenhat más, a fejlődő ma­gyar ipar legszínvonalasabb termékeit fel­vonultató kiállító között a jászberényi szö­vetkezetnek is odaítéltek. (Fotó: Temesközy F.) Kizárólag újdonságokkal jelentkezett a karcagi Álta­lános Technika Ipari Szövet­kezet. Nagy érdeklődésre tarthat számot az — „egy hegesztőhöz egy hegesztő­gép” gyakorlatot felszámol­va — egy központi egység­gel egyszerre kilenc hegesz­tőt kiszolgáló több munka­helyes kézi ívhegesztő áram­forrás. Bemutatják a karca­giak az új csaphegesztő ké­szüléküket is, valamint a vil­lanymotorok fordulatszámá­nak teljesítménycsökkenés nélküli változtatására alkal­mazható invertent. Szolnok megyében, a vál­lalat örményesi gépgyárában készült terméket is láthatnak a vásárlátogatók az Április 4. Gépipari Művek kiállítá­sán. Ezek közül újdonságnak számít — a képen balról — a kistermelők és mezőgazda- sági nagyüzemek fóliasátrai­nak kisméretű állattartó épületeinek fűtésére, építő­ipari munkahelyek téliesíté- sére alkalmas olajtüzelésű mobil thermogenerátor. A jobboldali, a környezet ala­csony hőmérsékletű, úgyne­vezett hulladékhőjét vízme­legítésre hasznosító, hőszl- vattyús rendszert egy NSZK- beli céggel kooperálva fog­ják gyártani Örményesen. Éppen svéd vendégeknek mutatja be Loránszkó Ká­roly főmérnök, a törökszent­miklósi Gépgyártó és Javító Ipari Szövetkezet újdonságát, az UNIFA névre „keresz­telt”, parkettaléctől az ajtó­szegélyig a legkülönbözőbb profil-lécek készítésére, gya- lulási, fűrészelési és forgá­csolási műveletekre alkal­mas, kombinált faipari bar- kácsgép prototípusát. Kitüntetett termelőszövetkezetek Ünnepség Jászdózsán és Jászberényben Két jászsági termelőszövet­kezetben adták át tegnap az 1980-ban elért kimagasló gazdálkodási eredményekért kapott országos elismerése­ket. Ünnepi küldöttgyűlést tartottak ez alkalomból a jászdózsai Tarnamenti Tsz- ben, ahol1 .a termelési érték tavaly ötmillió forinttal ha­ladta meg az előző évit. A tervezettnél félmillió forint­tal* az 1979. évinél 37 száza­lékkal több nyereséget értek el a növénytermesztési és ál­lattenyésztési hozamok je­lentős növelésével, az anyag-, energia- és takarmányköltsé­gek ésszerű csökkentésével Az 1980-as sikerek elérése­ben nagy részük volt a kong- lesszusi—felszabadulási mun- kaversienyben részt vevők­nek: a tsz kétszázhúsz tagját egyesítő tizennégy szocialista brigád a többletvállalások túlteljesítésével több mint másfél millió forint többlet­bevételhez juttatta a közös gazdaságot Jó eredményekről adtak számot a jászberényi Kossuth Termelőszövetkezet ünnepi küldöttgyűlésén is. A hét és fél ezer hektáron gazdálkodó szövetkezet növénytermesztői kétmillió forinttal, az állat- tenyésztésben dolgozók ugyanannyival több árbevé­telt értek el tavaly, mint 1979-ben. Ebben a gazdaság­ban az előző évinél csaknem kétszerié több volt, azaz meghaladta a 24 millió fo­rintot az 1980. évi nyereség. A jászdózsai Tarnamenti Tsz ünnepségén Ungor Tibor, az MSZMP Oktatási Igazgató­ságának vezetője adta át a MÉM és a TOT által adomá­nyozott. Kiváló Szövetkezet cím elnyelését tanúsító okle­velet. A jászberényi Kossuth Tsz kollektívájának pedig a me lő gazdasági és élelmezés­ügyi miniszter elismerő okle­velét Bálint Ferenc, a megyei pártbi zottság osztályvezetője nyújtotta át a tegnapi kül­döttgyűlésen. II megújulás útján A műszaki értelmiség szerepe, felelőssége a megye gazdasági feladatainak megoldásában értelmiség szerte az országban, így Szol­nok megyében is, általános helyesléssel fogadta a XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatait, melyek az eddiginél sok­kal szigorúbb követelménye­ket állítanak a gazdaságirá­nyítás és a tudományos ku­tatás elé.. A Központi Bi­zottság beszámolója — egye­bek között — megálllapította, hogy az értelmiség szerepe a tudományos-technikai ha­ladással párhuzamosan nö­vekszik, és szellemi erőfor­rásainkat a feladatok meg­oldása érdekében minden te­rületen jobban kell haszno­sítani. A MTESZ Szolnok megyei szervezete ebben az szellem­ben rendezte meg 1980-ban, majd ebben az évben is a műszaki heteket, amelyek során a gazdasági építőmun­ka javítását állította a kö­zéppontba. Az előadások, a hozzászólások, az őszinte vi­ták azt bizonyítják, hogy a műszaki értelmiség érti fel­adatát, érzi felelősségét a mdgye gazdaságpolitikai fel­adatainak megoldásában. Szolnok megyében az el­múlt évek során országos összehasonlításban is jelen­tős ipari fejlődés ment vég­be, és ebben fontos szerepet játszott a műszaki értelmi­ség. A további fejlesztést azonban sokkal nehezebb külső és belső feltételek meg­lett kell folytatni. Vállala­tainkat sok negatív hatás éri: az egyre élesedő világ­piaci verseny, a tőkés piac számunkra hátrányos vám­rendelkezései, vagy a csere- arányromlásból származó áremelkedések. Ez a helyzet a jövőben aligha javul: in­kább azzal kell számolnunk, hogy a fejlett ipari orszá­gokban a jelenlegi recesszi­ós periódus együtt jár egy széles körű innovációs fo­lyamattal, az ipari technoló­giai színvonal jelentős emel­kedésével: Ez a tendencia tovább ne­hezíti versenyképességünk javítását, nem szólva arról, hogy más országok is fokoz­zák aktivitásukat a világpi­acon. Mindezek azt jelentik, hogy a műszaki értelmiség­nek is az eddiginél jóval ne­hezebb körülmények köze­pette kell feladatát ellátnia. Fel kell tennünk a kérdést: képesnek érezzük-e magun­kat a helytállásra? A mű­szaki hetek tanúbizonysága szerint a felelet egyértelmű ilgen, A MTESZ Szolnok megyei szervezete a megye gazda­ságának főbb ágazatait kép­viselő egyesületi csoportok bevonásával a közelmúltban tárgyalta a műszaki értelmi­ség helyzetét. Az elemzés ta­núsága szerint vannak ne­hézségek, mélyek gátolják a hatékonyabb műszaki mun­kát. Ezek nagyobbrészt olya­nok, amelyeket az adott he­lyen, magában az üzemben lehet és kell orvosolni; van­nak azonban olyanok is, me­lyek megoldása felsőbb szer­vekre tartozhat. Az általános helyzet jó jellemzője lehet a tovább­tanulási vágy. A műszaki pályák az ifjúság kö­rében elvesztették ko­rábbi vonzerejüket a fia­talok egyre rosszabb pont­számokkal nyerhetnek fel­vételt a műszaki egyetemek­re. Ma már ott tartunk, hogy az idén Miskolcra és Vesz­prémbe kevesebben kérték felvételüket, mint ah^hyan ott az első évfolyamokon ta­nulhatnak. Mi lehet ennek az oka ? A műszaki értelmiség dön­tő többségét a szakma szere- tete és a. tenniakarás jellem­zi — ezt példázza a MTESZ keretében kifejtett széles kö­rű társadalmi tevékenység is. Ennek ellenére az a ta­pasztalat, hogy csökken a kezdeményező készség, a vál­lalkozókedv, helyenként elbizonytalanodás és ked­vetlenség is felüti a fejét. A Magyar Nemzeti Bank értékelése szerint az elmúlt időszak 45 milliárdos orszá­gos hitelakciója kedvező eredményeket mutat ennek ellenére az a tapasztalat,, hogy — jóllehet a hatodik ötéves tervben jelentősen emelkedik az exportfejlesz­tő hitelkeret — csökken az érdeklődés. Ez a tendencia is jelzi a műszakiak bizo­nyos visszahúzódását a koc­kázatvállalástól, pedig en­nek éppen az ellenkezőjére lenne szükség. Tápot ad a visszahúzódás­nak az a helytelen szemlélet, hogy az utóbbi időszakban bizonyos mértékben „deval­válódott” a műszaki értelmi­ség. Vannak olyan vélemé­nyek, hogy a műszaki értel­miség presztízsét vissza kel­lene állítani. Nekem az a meggyőződésem, hogy meg­változott a helyzet, és az a helyes, ha megfogalmazzuk a műszaki értelmiség új he­lyét. Ez nem egy eset­ben teljesen más, mint amiben eddig a műsza­ki értelmiség gondolkodott. Természetesen ezzel nem akarom azt mondani, hogy ebben a vonatkozásban nin­csenek problémák. Vannak, mint az élet bármely terüle­tén. Ilyen probléma például a fiatal műszakiak helyzete vagy a bérezés és a differen­ciálás. I szerint a műszakiak jövedelme ' egyes vál­lalatoknál az utóbbi években a vállalati átlaghoz képest jelentős mértékben romlott, a beosztott mérnökök kere­sete alig haladja meg a szakmunkásokét, nem ritkán alatta marad. A mérnökök összeadott úgynevezett „élet­keresete” csak valamikor a negyvenes életévekben éri utói a munkásokét Ezen túl­menően más hátrányos meg­különböztetést is éreznek, mert mint „nem közvetlen termelők” egyes szociálpoli­tikai kedvezményekben nem részesülhetnek. Egyes vállalatoknál baj van a differenciálással, pe­dig e nélkül, nem lehet el­várni, hölgy az emberek ké­pességük maximumát adják. Ugyancsak helytelen szem­lélet az, amely a magasabb jövedelmet á beosztáshoz köti, és ezáltal egy kiváló alkotóból esetleg rossz veze­tőt csinál. Alapvetően hely­telennek' kell minősíteni azt a gyakorlatot is. amely még megengedi hogy a szak­mai tudás felsőbb szin­ten is apróbb jövedel­mek forrása legyen és nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a szellemi tartalékok való­ban jelentős változásokat indukáljanak. Sokat és joggal vitatott téma a fiatal műszakiak helyzete. Erre vannak a me­gyében jó példák, de vannak kevésbé jók is. A fiatalokat az irányítás minden szintjén bátrabban kell bevonni a vezetésbe. Képzettségüknek megfelelő helyen kell őket foglalkoztatni, permanensen igényesebb feladatokat kpll rájuk bízni és aki bizo­nyít, annak differenciáltan lehet és kell is nagyobb jö­vedelmet biztosítani. Meg­győződésem, hogy jelenleg nem használjuk ki eléggé a fiatal műszakiakban levő szellemi erőt, energiát. Ezzel Kapcsolatban hadd idézzek a „Technocrat” című japán ból, mely szerint a „japán csoda” eayik titka az hogy náluk alapvetően más a ku­tatás-fejlesztés rendszere. Ez például abban nyilvánul meg. hogy a kutatást a fia­talok végzik, de mindig kon­zultálnak az idősebbekkel, akiktől kellő irányítást, út­mutatást kapnak. Ez a példa mindenesetre ösztökélhet bennünket arra, hogy változ­tassunk a fiatal műszakiak­kal való bánásmódon, ment ez is fontos feltétele a mű­szaki fejlődés meggyorsítá­sának. A gazdaság megújulásának egyébként alapvető feltétele az innováció fokozása, ebben igen fontos feladata van a műszaki értelmiségnek. Napjainkban a kényszerítő okok eléggé nyomósíik, de a vállalkozókedv még eseten­ként hiányos. Az innováció ugyanis a siker szempontjá­ból bizonytalan, kockázattal jár. amit vállalni kell. Ez a tevékenység feszültségekkel is jár, mert a jelen és jövő­beni érdekek, a kialakult, ismert, megszokott és á ke­vésbé kialakult, részben is­mert, szokatlan összeütközé­se rejlik mögötte. A szervezet, vállalat kere­tében megvalósuló műszaki innováció zárt körében a ku­tatás-, fejlesztés-, bevezetés-, terméselosztás fázisok szoro­san kapcsolódnak egymás­hoz, Az innovációs folyamát eredményessége nagy mér­tékben fi\g'g attól, hogy mennyire sikerül az előbbi zárt kör működéséhez szük­séges szubjektív és objektív feltételeket biztosítani. Eb­ben a vonatkozásban foko­zott felelősség hárul nem­csak a műszaki értelmiségre, hanem az egész társadalom­ra. hiszen a népgazdasági egyensúly megteremtésének, majd ezt követően a na­gyobb ütemű fejlődésnek és ezzel együtt az életszínvonal állandó emelésének egyik alapvető feltétele a gyorsabb műszaki fejlődés. Az innovációs folyamat- ital kapcsolatban szeretnék még dgy problémával fog­lalkozni. A megyei pártérte­kezlet határozata hangsú­lyozza a meglevő bázisok célszerű kihasználását és a tervszerű műszaki fejlesztést. Amikor ez a téma a műsza­kiak körében előkerül, előbb- ütóbb mindig a forráshiány­ra terelődik a beszéd, holott alapjában véve másról van szó. Egyrészt arról, hogy van­nak vállalatok "ahol min­den különösebb pénzügyi be­fektetés nélkül, a meglevő adottságokkal el lehet érni egyes termékek és technoló­giák olyan minőségi fejlesz­tését, mely jelentős gazdasá­gi haszonnal jár; másrészt arról, hogy a műszaki fej­lesztés az eddiginél terv­szerűbb, átgondoltabb le­gyen és jobban összehangol­ják az alapvető gazdaságpo­litikai célkitűzésekkel. Merőben helytelen tehát az a szemlélet, mely szerint ha­zánkban a beruházások álta­lában vissza vannak fogva. Csak azok a beruházá­sok vannak visszafog­va, amelyek nem jár­nak kellő eredménnyel. Úgy gondolom tehát hogy ebben a vonatkozásban meg kell újhodnia a gondolkodás- módnak. Az innováció itt, Szolnok megyében is csak akkor lehet a haladás köz­ponti tényezője, ha ennek megfelelően alakul, változik a műszaki értelmiség tudat­szintje is. azt jelen­tik, hogy a megye gazdaságpo- tikai feladatainak megóv­ásában minden eddiginél igyobb felelősség nyugszik műszakiak vállán. Tapasz­talaink alapján biztos va­rok abban, hogy a műszaki •telimiség itt, Szolnok me­sében is képes megfelelni a :á háruló felelősségnek, és ípes a célkitűzések megva­részt venni, annak tudatá­ban, hogy ezzel a legneme­sebb célt szolgálja. Hangyái Károly kandidátus a MTESZ Szolnok megyei szervezetének elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents