Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
1981. ÁPRILIS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 7 ,HÁZTÜZNÉZÖBEN”, KEDDEN AVATJÁK Új székházat kapott a Debreceni Akadémiai Bizottság Kedden délelőtt avatja fel Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának székházát. Az új intézményt három megye; Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok tudományos kutatói vehetik birtokukba. A kívül-belül szolidan elegáns székház — Kertai László és Mohácsi Péter építészek munkáját dicséri — Debrecenben, az Agrártudományi Egyetem és a KLTE közötti zöldövezetben létesült. Gazdája, a csaknem öt éve alakult bizottság immár „felmondhatja albérletét” az Agrártudományi Egyetemen, saját „otthonában” folytathatja tevékenységét. Mi található a székházban? A megváltozott tárgyi feltételek mennyiben segítik a tudományos kutatók munkáját? Erről, s — megragadva az alkalmat — a bizottság eddigi eredményeiről, valamint a tervekről beszélgettünk Bognár Rezső akadémikussal, a DAB elnökével. A kétszintes épület legimpozánsabb helyisége a százötven személyes vetítővel, hangerősítőkkel, tolmácsfülkékkel kiegészülő előadóterem. Az- emeleten két ötven- személyes tanácskozó áll rendelkezésre a kisebb találkozókra, ülésekre. Bizonyára népszerű lesz majd a folyóiratolvasó, ahol valamennyi tudományág hazai és külföldi folyóiratai, lexikonok várják a kutatókat. A klub jelenleg készülő terveiben pedig többek között kötetlenebb előadások, irodalmi estek szerepelnek. S végül a székházban hat vendégszoba is helyet kapott a hosz- szabb időre érkező külföldi és hazai tudósok számára. — A háztűznéző után, úgy tűnik, a székház a fórum, a műhely szerepét tölti be a három megyében működő bizottság tagjainak. — Valóban azt szeretnénk, hogy a korszerűen berendezett székházunk tartalmas, sokszínű közéleti tevékenység színhelyévé váljon. Otthona legyen a felsőoktatási intézmények oktatóinak, a tudományos intézetek kutatóinak, s mindazoknak, akik az ipari üzemekben, termelőszövetkezetekben, vagy a politikai élet irányító posztjain dolgoznak, s munkájukhoz igénylik a tudományos segítséget. Az előadóteremben igen hasznos konferenciákat, tanácskozásokat tarthatunk, egyszerre, együtt hallgathatja meg az előadásokat több mint száz kutató, s a tudományos eredmények gyakorlati megvalósításán dolgozó szakember. Tapasztalatot cserélhetnek, segítséget kérhetnek egymástól, egyszerűbben fogalmazva gyorsabban termelőerővé válhatnak a tudományos eredmények. A tanácskozások mellett természetesen ugyanezt szolgálja a titkárság, amely közvetít a termelő üzemek s a tudományos kutatók között. — A DAB csupán néhány éves múltra tekinthet vissza. Az eltelt idő munkája, eredményei rövidesen megméretnek az Akadémia közgyűlésén ' is. Mennyiben sikerült eleget tenni az elvárásoknak? — A bizottság feladata a Tiszántúlon folyó tudományos tevékenység társadalmi eszközökkel való ösztönzése, támogatása és koordinálása. Az eddigi évek a szervezés, a felmérés időszaka volt. Kialakítottuk a szak- bizottságokat, munkabizottságokat. A szakbizottságokon — társadalomtudományi, kémiai, mezőgazdasági, matematikai, fizikai, környezet- védelmi. orvos-biológiai és műszaki — belül összesen harmincöt munkabizottságban a három megye 384 minősített kutatója, tizenöt akadémikus, ötvennégy tudományok doktora és háromszáztizenöt kandidátus dolgozik. Nem emelem ki egyik szak- bizottságot sem, sok még a Bognár Rezső akadémikus: „Tartalmas, sokszínű közéleti tevékenység színhelyévé váljon” megköszönni a megye vezetőinek, hogy megjelentették a DAB első Szolnok megyei kiadványát, Fazekas Mihály Kunmadaras juhászaidról szóló kötetét. De örülünk a készülő Szolnok megyei Néprajzi Atlasznak, amelynek első kötetéről és Bellon Tibor Nagykunság című könyvéről igen hasznos vitát tartottunk Karcagon. Lehetőségeinkhez mérten természetesen a bizottság anyagiakkal is támogatja a megyében folyó tudományos kutatásokat, hiszen értékes, előremutató eredményeket hoznak létre a szakemberek. — Milyen fontosabb célkitűzések állnak a DAB további tevékenységének középpontjában? — Célunk, hogy a jövőben mind a kutatóhelyek, mind a tudomány felhasználói a Az utolsó simítások az avatás előtt. A berendezésekkel együtt 29 millió forintba került 1500 négyzetméter alapterületű székházat az Akadémia „ajándékozza” a DAB-nak. korábbiaknál hatékonyabb kapcsolatot építsenek ki. Egy olyan rendszer létrehozására törekszünk, amelyben folyamatos és kölcsönös információ- és tevékenységcsere alakul ki. Ehhez szeretnénk megnyerni még több üzem, termelőszövetkezet szakembereit. Hiszen a velük való együttműködés minőségén múlik, hogy a bizottság tudományos munkája mennyiben szolgálja a Tiszántúl fejlődését. tést. Köszönjük a beszélgeTál Gizella Értelmiségi aktfvaülés Karcagon I tehetség nem magánügy Az értelmiség társadalmunkban betöltött szerepéről, helyéről tartottak fórumot tegnap Karcagon, a város értelmisége, valamint Kisújszállás, Tiszafüred és Kunmadaras képviselőinek részvételével. A városi tanács nagytermében Zagyi János, az MSZMP Karcag városi Bizottságának első titkára köszöntötte az aktíván megjelenteket, köztük dr. Majoros Károlyt, a megyei párt- bizottság titkárát, majd megnyitójában szólt a város utóbbi évtizedekben elért eredményeiről, az egyre növekvő számú értelmiség helyzetéről a sikerekben játszott aktív szerepéről. A megnyitót követően dr. Kónya István, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem rektora tartott vitaindító előadást, „Értelmiség, közéletiség” címmel. Beszédében elemezte az értelmiség és a diplomás szakemberek közötti különbségekéi szólt a közéletiség politikai jelentőségéről valamint a különböző értelmiségi csoportok közéleti lehetőségeiről. — Az értelmiség fogalma erősen tisztázásra szorul — állapította meg vitaindítója elején. — A közvélemény egy része a felsőfokú végzettségű szakembereket tekinti értelmiségnek. Ezek szerint Veres Péter vagy Szabó Pál nem volt értelmiség? Még a kérdésfelvetés is helytelen, a felsőfokú iskolai végzettségnek jelén- tős szerepe' van ugyan az értelmiségivé válásban, de nem az egyetlen kritérium. Mint ahogy nem lehet meghatározni az értelmiséget csak úgy, hogy szellemi munkás vagy vezető beosztású. Az értelmiség attól válik azzá, hogy a munka- megosztásban elfoglalt helyén magas szintű képzettséggel szellemi, alkotó munkát végez, s ezúttal közéleti tevékenységet folytat. Ha ez utóbbi hiányzik, akkor diplomás szakember csupán, aki a munkahelyén megfelelő színvonalon dolgozik, de ennél többet nem nyújt ,a közösség javára. — A közéletiség politikai tevékenykedés, politikai állásfoglalás. Aki igazán értelmiséginek tekinti magát, az nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy „én nem politizálok, elvégzem a munkámat, s ezért becsüljön meg a társadalom”. Az értelmiség önérdeke. hogy kitárulkozzék a köz javára, s belső igénnyé kell. hogy váljék a közéletiség, a lehetőségek keresése. hogy melyik az a terület. ahol magas szintű fel- készültségével használni tud a társadalomnak. Az értelmiség legfőbb feladata napjainkban, s ez egyben továbbhaladásunk záloga is. hogy ez a felsőfokon képzett réteg mennyiben szolgálja itt és most a társadalom célkitűzéseinek megvalósítását. A folyamat természetesen nem mentes ellentmondásoktól. Miközben az értelmiség egy része aktívan tevékenykedik. a munkahelyén túl is a közösség javára, egy másik része befeléfordul, „nincs rá időm”, vagy „úgysem tudom megváltani a világot” — hangoztatja. Valószínűleg a tér hiánva vagy nyomasztó egzisztenciális gondok — különösen a pályakezdők esetében — ennek az okai. de fakadhat abból is, hogy nem ismeri fel érdekeit, nem érzi át a társadalomban elfoglalt helyét, szerepkörét. Az is igaz, hogy nem egyforma közéleti szereplési lehetőség áll rendelkezésre minden értelmiségi csoportnak. s az adott közösség sokszor nem is olyan jellegű társadalmi munkát vár el tőle. amihez ért, ami a szakterülete. Márpedig igazán nagyot, hasznosat csak abban tud alkotni, amiben képzett felkészült. S ez az egyén és a társadalom érdeke. A vitaindítót követően korreferátumok hangzottak el. Szalai Istvánná, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese az értelmiségnek a szocialista tudat fejlesztésében betöltött szerepéről, felelősségéről, Pecze Miklóo. a Szerszámgépipari Művek karcagi gyárának mérnöke az értelmiség és a várospolitika kapcsalatáról. dr: Borsos János, a DATE karcagi Kutató Intézetének igazgatója az értelmiség feladatairól. a^ tudományos kutatások gyakorlati alkalmazásiában, valamint Centeri László, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára az értelmiség társadalmi megbecsülésének ellentmondásairól és feloldásának lehetőségeiről szólt. A korreferátumok utáni vitában hatan kaptak szót. Mind az előadások, mind a hozzászólások jól egészítették ki a vitaindítót. Szinte nem maradt olyan területe az értelmiség szerepének, helv~7°tének, amely ne került volna szóba. A pedagógus az iskolai oktató-nevelő munka igen fontos területéről, a közéletre nevelésről beszélt, sajátságos — némileg elszigetelt — értelmiségi csoport helyzetéről adott számot a fiatal ügyvéd, az orvos, az értelmiség összefogását. a közéleti „közteherviselés” megvalósítását szorgalmazta a múzeológus. Az alkotóművészek pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a tehetség nem magánügy, a tehetséggel el kell számolni a társadalom előtt. Akármilyen értelmiségi csoport képviselője is jelentkezett szólásra — de még az aktívaülés szónoka, a karcagi származású dr. Kónya István — szavaiból is a város, az adott közösség szeretete csendült ki. Felelősséggel szóltak városukról, s gondjaik említése mellett tettrekészségről tettek tanúbizonyságot. A hozzászólások után a résztvevők kérdéseire válaszoltak a város vezetői. Zagyi János, a városi pártbizottság első titkára, Kundra József tanácselnök. Veréb József megbízott tanácselnök-helyettes és Fábián Márton, országgyűlési képviselő. a Május 1. Termelőszövetkezet elnöke. Az aktívaülés vitáját dr. Kónya István foglalta össze. Megállapította, hogy az alkotó. őszinte légkörű tanácskozás hasznos eszmecsere volt, a gondok, eredmények számbavétele mellett a jövő feladatai körvonalazódtak ki minden hozzászólásból1. S amelynek valóra váltása nemes cél lehet a karcagi értelmiség előtt. A korszerű előadóterem egyelőre még üres Fotó: Tarpai Zoltán tennivaló ahhoz, hogy megfelelő tartalmi munkáról adhassunk számot. Én mindenesetre a megyék jellegéből adódóan a mezőgazdasági szakbizottság tevékenységét tartom igen fontos területnek. Az Akadémiának készült írásos beszámoló — amibe bepillanthattunk — kézzelfogható eredményeket tartalmaz, s talán nem is igen indokolt a szerénység. Csak néhány kiragadott tétel; kialakultak a munkakapcsolatok a különböző szervezetekkel — MTESZ, TIT — az illetékes megyék párt- és állami szerveivel, szinte vég nélkül idézhetnénk a közvetlenül gyakorlati megvalósításra készült tudományos kutatásokat, az évenként meghirdetett pályázatok eredményeit' a kiadványokat, vagy azokat az országos irányelveket, határozatokat, amelynek előkészítésében részt vett a DAB is. — Hogyan értékeli profész- szor úr Szolnok megye kutatóinak a bizottságban végzett munkáját? — Aktívan tevékenykednek a vezetőségben és a munkabizottságainkban. Számos tudományos tanácskozás rendezésének adtak otthont Szolnok mg- gye városai. Hogy csak néhányat említsek; házigazdái voltak az orvos-gyógyszerész napoknak, a középiskolai történelemoktatás tantervi vitájának. S ezúton is szeretnénk HONFOGLALÁSKORI LELETEK Sírokat faggatnak Szolnok határában Egyszerre félelmetes és fenséges látvány tartja rabul a szemet, ahogy belepillantunk a kibontott sírgödörbe. A bronzvöröses emberi csontváz fejénél gyönyörűszép fekete cserépedény, lábánál a gazdához még ennyi idő után is hűséges ló maradványai. Ezer évet „fiatalodunk” az időben Madaras Lászlóval, a Damjanich János Múzeum régészével, az ásatás vezetőjével. Amit az avatatlan szem nem is vesz észre, neki értékes lelet, bizonyíték arra, hogy a sírt a honfoglalás korában ásták. — Az előkerült tárgyak, a jól kiolvasható temetkezési szokások egyértelműen bizonyítják, hogy a tizedik század eleiéről származik a sír, s az egész temető — mondja. — Hiszen a feltételezésünk szerint egy egész magyar temetőre. legalább száz sírra bukkantunk. — Hogy találtak rá Szolnok határában, a Lenin Tsz központjához közel a „kincsekre”? — Még tavaly találtak ezen a területen egv trepanált ko- ponvát az itt dolgozó munkások. A ..meglékelt” koponya azt sugallta, hogy nem min- ópnnaoi titkokat rejteget a föld mélye. S az idén néhány nappal ezelőtt elkezdtük az ásatásokat. Hat sírt járunk körül „idegenvezetőnkkel”. Valameny- nyihez lehajol, féltőén piszmog rajtuk, odébb görget egy- egy eltévedt foldrögöt, s puha ecsetével „simogatja” a csontokat. — Pogány szokások szerint temetkeztek — magyarázza. — A halottal együtt temették el jellegzetes „holmijait.” Találtunk egy igen érdekes — eddig még sehol nem látott — formájú fülbevalót, övdíszeket nyílhegyeket, lószerszámokat. A magyaroknál nem volt „divat” az egész lovat eltemetni. Amelyik sírból csak lószerszámok kerültek elő, az „jelképes lovastemetésre” vall, amelyikben pedig a ló fejét és a négy alsó lábszárát is megtaláltuk, az részleges lovastemetést idéz. A fiatal régész alkalmi előadását már többen is hallgatjuk. Ásónyélre támaszkodva tíz kamasz áll körül bennünket. A szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet vas- és fémszerkezetlakatos tanulói a tavaszi szünetben elszegődtek az ásatáshoz. — A kíváncsiság hozott el bennünket — mondja a szószólójuk —. s persze az órabér sem mellékes, nevetik el magukat mindannyian. — Láttunk már múzeumokban régi csontvázakat, de üvegen keresztül az mégsem az igazi. Elmondhatatlan élmény, amikor feltárul előttünk egy- egy sír. — A gyakorlat helyett is inkább szívesebben jönnénk ásni — jegyzi meg egyikük. — Bizony szükség is lenne a munkájukra — kapna az alkalmon Madaras László —, hiszen igen szorgalmasak, s ráadásul munkaerőgondjaink vannak. — Jó néhány lapát földet kell pedig még megforgatni, amíg feltárul a temető. „Sírkereső” diákok Ebben a korongolt, díszes cserépedényben élelmet „csomagoltak” az eltávozottnak. — Egyelőre a szélén vagyunk. Ami ezután következik az még érdekesebb lesz, hiszen a honfoglaló magyaroknál az volt a szokás, hogy a tehetősebbek, módosabbak sírjait a temető közepén ásták. így az igazi kincseket még rejti előlünk a föld. T. G. Fotó: T. Katona László
