Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
6 Nemzetközi körkép * 1981. ÁPRILIS 12. Nyugat-Európa A párbeszéd mellett t Genschert Moszkvában fogadta Leonyid Brezsnyev Kasmír: A Boldog völgy, boldogtalansága A brit fennhatóság ideje alatt fényűző úszó palotákban laktak az angolok a Dal-tavon. — Ma többnyire kereskedők élnek itt A Ládák térség fővárosa, Leb, hegyoldalban épült. A képen: a főutca, a háttérben régi épületek föl akarja mérni az NSZK szerepét és súlyát a nyugati szövetségi rendszerben, e hetek során jó alkalma lehetett rá. Csaknem minden szövetséges kormány képviselője vizitelt ugyan' az új amerikai vezetésnél, de csupán Bonnból három miniszter is járt Washingtonban. Majd Sense her alkancellár, külügyminiszter Moszkvába utazott. A bizonytalan és feszült európai helyzetnek ma két fő jellegzetessége van: az Egyesült Államok felől áradó hűvösebb légkör, valamint az a javaslatsor, amelyet az eseményeket higgadtan fogadó szovjet kormány állít ezzel szemben Nem az NSZK dönti el a dolgok menetét, de a diplomáciai mozgás, amelynek részéről tanúi vagyunk, két jelenségre mutat. Egyrészt: mindkét világhatalom fontos partnernek tekinti — más-más okból, mértékben és módon — Bonnt. Másrészt: a nyugatnémet—amerikai viszony egyben az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatait is tükrözi. Az egyetértést és a nézetkülönbségeket egyaránt. Ilyen körülmények között járt Hans-Dietrich Genscher a szovjet fővárosban, anélkül, hogy közvetítőnek nevezte volna magát Nem is volt az. Említsünk meg egy, a túloldalon sókat használt és a helyzet fölméréséhez igen használható kifejezést: „Kettős határozat”. A NATO 1979-es döntéséről van szó, ennek értelmében megkezdik a közép-hatótávolságú amerikai rakéták gyártását, és 1983-ban fölállítják őket Nyugat-Európában (indoklásuk szerint) szemben a hasonló kaliberű szovjet fegyverekkel. Ezzel párhuzamosan és ugyanekkor ajánlatot tettek a Szovjetuniónak tárgyalásokra az esetleges korlátozásról. E dupladöntés — dióhéjban — jól mutatja: miben egyeznek és miben nem az amerikai és a nyugatnémet kormányférfiak. (Hangsúlyozzuk itt a kormány fogalmat, mert magukban a bonni koalíciós pártokban is vannak, akik élesen bírálják az amerikaiakat) Közösen vallja Washington és Bonn, hogy a rakétákat fel kell állítani, de amíg az amerikaiak nem sietnek a tárgyalásokkal, az NSZK — és velük a többi nyugat-európai állam — sürgeti a párbeszéd megkezdését Nem szeretnék túlságosan lehűteni a kelet—nyugati viszonyt. A NATO „mindenképpen fegyverkezzünk, de azért tárgyaljunk is” kissé fából vaskarika elgondolásával szembe állította javaslatát Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott beszédében: fagyasszák be a közép-hatótávolságú rakéták jelen szintjét Európa mindkét felén; és tüstént üljenek asztalhoz. E megoldás előnye, hogy nem folytatódna a verseny, nyugodtan kereshetnék a kölcsönösen elfogadható fegyverkorlátozási rendszert e területen. Nyugat-Európában e befagyasztást — szakszóval moratóriumot — eleve elutasították, de azért nyugtalanul és reménykedve várták, mit végez Genscher Washingtonban, mit mond és hall Moszkvában. Az NSZK alkancellárja és külügyminisztere elmondta a szovjet fővárosban, hogy véleménye szerint a Szovjetunió „fölényben van” az említett rakéták tekintetében, ezt a „hátrányát” a Nyugat be akarja hozni, a szovjet befa- gyasztási javaslat viszont „állandósítaná az egyenlőtlenséget”. Nagyon fontosnak tartaná az NSZK, hogy a két világhatalom minél előbb megkezdje a párbeszédet. Válaszul a szovjet vezetők kifejtették: a NATO kettős határozata a fegyverkezési verseny folytatását jelenti, hiszen a Szovjetunió nem engedi, hogy azt a hozzávetőleges erőegyensúlyt, amely ma Európában fennáll, felborítsák. ^ Genscher. megkérdezte, hogy Brezsnyev javaslata a befagyasztásról a tárgyalások előfeltételét jelenti-e Vietnam Híd a Vörös- folyón Hanoiban a Vörös-folyó fölött mind a mai napig csak egy híd, a Long Bien ível át. Ezt a két kilométer hosSzú, keskeny hidat a század elején építették a francia gyarmatosítók, az amerikai bombák a hatvanas években többször is megrongálták, a hanoiak azonban mindig helyreállították. A Long Bien közepén vasúti sín van, tőle jobbra balra pedig mindig csúcsforgalom: gyalogosok tülekednek, biciklisek kerekeznek, kétkerekű kocsikat vonszolnak. A tarthatatlan állapot megszüntetésére a kormány már 1970-ben tervbe vette egy új, korszerű híd felépítését. Kivitelezéséről még ugyanebben az évben szerződést kötöttek a kínai kormánnyal. Az . egyezmény alapján a kínai szakértők 1971-ben elvégezték a- helyszíni méréseket és vizsgálatokat, s a jóváhagyott műszaki tervek alapján 1974 novemberében megkezdődött a nagyszabású építkezés. vagy sem? A válasz úgy hangzott: a Szovjetunió nem támaszt semmilyen feltételt, a kongresszuson elhangzottak csak egy nagyon előnyös változatot képviselnek. Készek azonban minden előzetes kikötés nélkül is asztalhoz ülni. A pillanatkép tehát Európáról 1981. áprilisában így írható le: az Egyesült Államok megindította nagy fegyverkezési programját s a tárgyalásokat egyelőre másodrangúnak tekinti; a Szovjetunió megállást ajánl, és az eszmecsere azonnali megindítását. mérleget vonunk a múlt hetek diplomáciai mozgásából, főleg a nyugatnémet politikusok washingtoni érdeklődéséről, és Genscher külügyminiszter moszkvai tárgyalásairól szólva, megállapíthatjuk: egymás véleményének jobb megismerésénél sokkal tovább nem jutottak. Az NSZK és az Egyesült Államok hivatalosan biztosították egymást „a teljes egyetértésről”, valójában azonban mind Bonn, mind a többi nyugat-európai főváros arra szeretné rászorítani az amerikaiakat, hogy minél előbb hajlandók legyenek tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. A felépítendő híd Hanoi korábbi, legendával övezett nevéről- a Than Long — a Repülő Sárkány — nevet kapta, Ám azóta csak az idő repül, s a több mint másfél kilométeres építménynek csupán vasbeton lábazata éktelenkedik a Vörös-folyó- ban. A kínaiak ugyanis a kezdeti lendület után mind nyíltabban szabotálták az építést, majd 1978. májusában végleg leállították. A A sikara, a gondolához hasonlítható kecses, karcsú csórtak nesztelenül siklik a Daltaván, az- evezősök a szív alakú lapáttal épp hogy megérintik a vizet. Különös jószág ez a sikara. Még annak Is úrnak, száhibnak kell lennie, benne, aki nem akar. A guggoló evezősök összehúzódnak, hogy több hely maradjon a karókra tűzött, színes vászonnal leárnyékolt párnáknak. Itt valóban feküdni kell, ülni lelié- tetlen, hiszen akkor időn- . ként hátraesik az utas, s • megkapja a kísérő csodálkozó szemrehányással vegyíWtf kérdését: miért nem dől hát- "ra. száhib? Fura érzés, de hát el kell fogadni az évszázados (vagy évezredes) rendszert. A már megkérgesedett tenyerű evezős, s aki' űzet. az csak száhib lehet, neki tehát az a dolga, hogy hát- rafeküdjék és nézelődjék. Földi paradicsom? Nézegetni pedig van mit. A kasmiri táj olyan, akár a megelevenedett mesekönyv. A kék tavat havasok övezik. A tó partján mindenütt houseboat-ok, gyönyörűen faragott lakóhajók horganyoznak — amolyan vízre telepített, a nagy hőségben is hűvösséget árasztó szállodák. A vizet itt-ott zöldségeskertek tarkítják. Sikarákból nádszőnyeget eresztenek . a vízbe ebbe föld, iszap, vízinövény kerül. AA első évben még könnyen elúszik az egész alkotmány, s akkor oda a zöldségsziget. ‘ De azután megkötnek a gyökerek, elültethetnek már facsemetéket is, majd megjelenik egy viskó, s később, ki tudja hány nemzedék múlva, az első házak. Fantasztikus a látvány, hihetetlen nyugalom. Errefelé lakna a boldogság? A kasmiri főváros, Srinagar repülőterén található tábla tanúsága szerint igen. „Üdvözöljük a Boldog völgyben” — köszönt a felirat és e transzparensek még többször feltűnnek a városban, ahol a piszoktól szinte fekete vizű Dzselum folyó partján, a kanyargós, szűk, zajos utcácskákon egymást érik a kacifántos névű üzletek. Az olyanok, mint az Öreg, Chicago, a Bolond Jóska és az Olcsó János (ahol azért sem Jánost, sem pedig olcsóságot nem lel az utas)... Ami a boldog jelzőt illeti, el kell mondani, hogy ez nem mai találmány. „Ha van földi paradicsom, akkor bizony csak itt vagyon” —a legendás uralkodó, a Tadzs Mahalt építő Dzsehan sah fiának, Aürangzebnek tulaj- ■ donítják e szavakat Persze, ja — radikális, polgári de- neki nyilván paradicsom volt Kasmír, amikor Delhi rek- kenő nyarából elefántok hátán kéthetes utazás után megérkezett a hűvös ■ hegyhídépítő vállalat igazgatója, Le Thanh Giang a „Vietnam” című képes hetilapnak így nyilatkozott: — Nem lepődtünk meg túlságosan, amikor a kínai hatóságok váratlanul minden segítséget és műszaki támogatást megvontak tőlünk. Szándékuk már 1976- ban látszott, 1978-tól kezdve pedig már egyetlen tonna építőanyagot sem kaptunk. A kínaiak távozása után a koszorúba, a nagyszerű kertekhez, amelyekben már akkor parancsszóra (ma a látö- gató gombnyomására) megindultak a hatalmas szökőkutak, a mesterséges zuha- tagok. A kasmiriak azonban akkoriban éppoly kevéssé lehettek boldogok, mint ma. A boldogtalanság titkától nem járunk messze, ha pillantást vetünk a térképre. A Magyarországnál másfé.l- szerte nagyobb területű völgy India északi része; nyugaton Pakisztánnal határos, továbbá északon Kínával, egy szakaszon meg Afganisztán 20—50 kilométer széles csíkja húzódik. A terület stratégiai jelentőségével természetesen • tisztában voltak a britek is. Mindmáig Kasmírt említik, amikor klasszikus példát keresnek az imperialistáknak KGST-tagországok vállalták, hogy segítséget nyújtanak Vietnamnak, a félbehagyott híd befejezéséhez. A legnagyobb terhet a Szovjetunió vállalta magára, s még 1979- ben nozzálátott a vasbeton talpazat befejezéséhez. A legfrisebb hírek szerint a Than Long szerelése jól halad, s Hanoi lakosai hamarosan birtokba vehetik, új hiújukat. (seres) a régi rómaiaktól átvett „oszd meg és uralkodj” politikája illusztrálására. Az indiai szubkontinens 1947-es felosztása Kasmír ügyét függőben hagyta. India magáénak remélte a területet, annak ellenére, hogy a megosztás vallási alapon történt és itt a lakosságnak mindössze 10 százaléka hindu. Delhiben azonban jól tudták, hogy a kasmiri politika vezéralakja, Abdullah sejk — Nehru közeli barát- mokratikus átalakulást sürgető politikus, aki mohame- • dán létére sem ért egyet a pakisztáni államalapító, Dzsinnah vallási fanatizmusával. Pakisztán ezért akcióba kezdett. 1947 októberében, — így állították — „a határ menti törzsek tagjai és szabadságolt katonák” megrohanták Kasmírt. A hindu maharadzsa ekkor Indiához fordult segítségért. A küzdelmet mindkét oldalon brit tisztek irányították! Csakhamar megmerevedtek a frontok; a terület egyhafmada Pakisztánnak, kétharma'da Indiának jutott, fcésőbb még két ízben folyt háború Kas- mirbap, 1965-ben és 1971-ben, a helyzet azonban nem sokat változott. Katonai készültség Így hát változatlanul a feszülten várakozó, katonáké a fő szerep. A katonai készültség mindenütt látható, érezhető errefelé. A Himalája hegyei között laktanya laktanyát ér. Srinagarban egyébként nem nagyon szeretik a katonákat. Ez azért különös, mert Indiában a hadsereg általában nagy népszerűségnek örvend. Kasmírban azonban úgy vélik, hogy a turistaforgalom és a katonai táborok nincsenek valami nagy barátságban egymással. Nem lelhető pontos adat arról, hogy a kasmiriak hány százaléka él a turizmusból. Húsztól hatvan százalékig terjedő számokat hallani. Mindkettő tekintélyes arány. De ahhoz, hogy az élet igazán pezsegjen és minden lakóhajónak . legyen vendége, béke kell. Kasmír egyelőre időzített bombának számít és a jelek szerint sok víz folyik még le a Dzselu- mon, amíg a völgy azzá lehet, aminek nevezik: boldog. Halász György Összeállította: Majnár József Ha valaki Tatár Imre A lerombolt Long Bien híd mindig újjászületik Ha gyors
