Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
1981. ÁPRILIS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Katedra helyett az igazgatói székbe Mészáros'Mátyás — a Munka Érdemrend arany fokozata Kitüntetettjeink Immár hagyomány, hogy a felszabadulást, a tavaszt köszöntő szép nemzeti ünnepünkön a hétköznapok hőseit, a kiváló munkájukkal minden elismerést'megérdemlőket is köszöntjük. A kitüntetés mindig boldoggá teszi az embert, s környezetét is, amqly hozzásegítette, amely vele együtt dolgozott, dolgozik fáradhatatlanul az év munkás-dolgos napjain. És a kitüntetés — jól tudjuk — nemcsak egy elmúlt időszak törekvéseinek elismerése, hanem újabb, jobb munkára ösztönző állomás is. A kitüntetettek ünnepelnek egy keveset, fogadják a jókívánságokat, aztán hétfőn újra, az eddiginél is nagyobb lendülettel dolgoznak tovább. J/ Ilyen embereket mutatunk be most, akik hazánk felszabadulásának 36. évfordulóján kaptak kitüntetést. A z 1961-ben, humán gimnáziumban szerzett érettségi és a sikeres bölcsészkari felvételi után Mészáros Mátyásnak eszébe sem jutott, hogy egykor ag- ronómus lesz belőle. Az egyetemből azonban akkor semmi nem lett. A megélhetéshez pénz kellett, így aztán a történelem fakultás helyett — mert „semmihez nem értett” — kénytelen volt a fizikai munkát választani. Egy év múlva aztán ismét a tanulás mellett döntött, a szegedi bölcsészkarra jelentke- * zett, ám a vizsgák után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre vették fel. A diplomát 1957-ben szerezte meg, mint mondta: „Nem a legjobbkor, mert ag- ronómusból akkor túl sok volt”, örült, hogy otthon Békésen, a Vizesfási Állami Gazdaságban gyakornoki álláshoz jutott. Azóta dolgozott egy kisgazdaságban a román határ mentén, megfordult Palotáson, öt évet töltött a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán, 1966-ban pedig a Nagykunsági Állami Gazdaság vezetője lett. — Ez volt a legveszélyesebb vállalkozásom, — emlékezett vissza Mészáros Mátyás. — Ki veszi át aggodalom nélkül egy veszteséges vállalat irányítását? Egyik legnagyobb sikeremnek tartom, hogy 1974-ben az utódomnak megerősödött nagyüzemet adhattam ét. Nem is szívesen hagytam ott Kisújszállást. mert úgy éreztem, becsületem van a városban. öt évig — a szervezet megszűntéig — Mészáros Mátyás az Állami Gazdaságok Országos Központjának Szolnok megyei főosztályát vezette. Azután ismét gyakorlati, feladatot kapott, most a Héki Állami Gazdaság igazgatója. Űj munkaköréről így beszélt: — Nem ismeretlen dolog nekem a „közvetlen” termelésirányítás. és az új munkatársak sem igazán újak. Az is könnyebbség, hogy a héki jónevű, különösebb gondoktól mentes gazdaság volt mindig. Persze a kisújszállási éveket követő öt esztendő után sok mindent kellett újratanulnom. Az „igazgatásban” dolgozva megismertem, milyen követelményeket kell támasztani a gazdaságokkal' szemben, most viszont azt az utat is (többek között) nekem kell felkutatnom. amelyiken járva az igényeknek eleget tehetünk. Mindezt úgy kell megcsinálni. hogy maga az állami gazdaság is jól járjon. Ezt pedig nem könnyű elérni, hiszen a mezőgazdasági vállalatok speciális helyzetük miatt valamivel nehezebb körülmények között dolgoznak. mint a szövetkezetek. — Jól jellemzi a különbségeket — elemezte a gondokat és a teendőket MészáS enki sem érhet el eredményeket, sikereket ebben a munkáiban, ha nincs megfelelő „hátországa”, ha nem áll mellette jó kollektíva, alkotóközösség — mondja Révay György, a homoki Kisegítő Foglalkoztató és Nevelőotthon igazgatója. Szerencséjének tartja, — holott szerencséjének maga is „kovácsa” volt — hogy idestova három és fél évtizedes pedagógusi pályafutása során még mindig rátalált erre a „hátországra”. — Tárnáméra, ahol friss tanítói oklevéllel először allros Mátyás —, hogy az állami gazdaságok jövedelmezősége körülbelül fele akkora, mint a tsz-eké. Számos oka van ennek. Mi legalább tíz évvel idősebbek vagyunk, mint a szövetkezetek, s ez a korkülönbség meg is látszik épületeink. berendezéseink korszerűségén. Egy harminc éve épült sertéstelepet például nem lehet csak azért lerombolni, mert régi. A benne lévő értéket meg kell őrizni, ha a korszerű tartás- technológiák bevezetésére csak részben alkalmas is. Kompromisszumot kell kötni a múlt kínálta lehetőségek és a mai kor követelményei között. Az egyezségnek azonban ára van. A kényszerűen „felemás” megoldások például növelik a fajlagos költségeket, mert képtelenek vagyunk a legoptimálisabb rendszereket kiépíteni. Mészáros Mátyás számos hasonló gondot említett még, szavaihoz azonban azt is hozzátette, -hogy a nehézségék enyhíthetek. — „Stratégiánk” szerint például a tömegtakarmány- Itermesztés hozámainakí növelésével párhuzamosan a felszabaduló földeken „pénzes” ipari növényeket vetünk. Az idén először pedig a háztájiban jószágtart ássál foglalkozókkal kötöttünk szerződést. Felneveljük a nálunk született üszőborjakat, és Vemhesen bérbeadjuk) ia „gazdáknak”. Ez előnyösebb annál, mintha férőhely hiányában eladnánk az állatokat. A „hékiek” a nyereségesség javítása érdekében az úgynevezett kiegészítő ágazatok súlyát is növelni akarják. A következő évek feladata lesz az energiatakarékos eljárások bevezetése is. — A célok azonban csak fokozatosan érhetők el. Már csak azért is, mert a „pazarló” berendezések kicseréléséhez pénz kell. Talajművelő gépparkunk felújítása során például mindig arra kell gondolnunk, hogy melyik növény igényel feltétlenül szántást, és melyiknél hagyható el ez. az „olajfaló” művelet — összegzte a közeli jövő teendőit Mészáros Mátyás. r V. Sz. J. tam a katedrára, kitörölhetetlen emléket hagyott ben- bem. Mindössze egy évet töltöttem az ottani iskolában, de ez az egy év meghatározó élménnyé vált. Jó szándékú emberékkel, kiváló pedagógusokkal dolgoztam együtt, hivatásszeretetük, a gyermekekért végzett fáradhatatlan munkájuk ma is példaként áll előttem. Révay György nagyon fiatalon lett igazgató. Mindösz- sze huszonhárom éves volt, amikor megbízták a tiszaör- v)ényi Általános Iskola vezetésével; — 1949-et írtunk, a falu akkoriban indult el a szocialista átalakulás útján, forrongott, pezsgett az élet körülöttem. A fiatal iskolaigazgatónak akadt is feladata bőven. Vezette a kulturházait, filmet vetített a moziban, ő lett a falusi sportkör elnöke, az első termelőszövetkezet főkönyvelője, majd párttitkár- rá, járási szakszervezeti elnökké választották... 1— A itisKaorvényi tantestületben én voltam a legfiatalabb. Nem parancsolgattam, csak kérhettem idősebb kollégáimtól. Máig is úgy tartom, hogy szép szóval, kéréssel juthat legmesszebb az ember, csak egymás tiszteletben tartásával érhet el sikereket a közösség. A homoki gyógypedagógiai intézetben naponta érvényesül ez az elv. Nyilván része van ennek is abban, hogy az intézet egyre szebb eredményeket ér el a szellemileg sérült gyermekek nevelésében. Révay György nem készült tudatosan a gyógypedagógusi pályára, 1960-ban bízták meg a homoki intézet vezetésével, a szakterülettel, amely a pedagógia egyik speciális ága, ott találkozott először. *— Az elmúlt húsz év során harmincötén végeztük el a gyógypedagógiai főiskolát az intézetből. Rendkívül jó érzés; hogy sikerült olyan gyógypedagógusi-nevelői közösséget létrehozni, amely a szellemileg sérült gyermekek nevelését, oktatását, gondozását, az életbe való elhelyezését sok szeretettel végzi. Ehhez a munkához rendkívül nagy gyermekszeretet és türelem szükséges: Nem lehet siettetni az eredrftényeket. A nevelők, pedagógusok gondoskodását az intézetből kikerülve is érzik a gyerekek: az életbe való beilleszkedésüket hosszú évek óta figyelemmel kíséri, segíti a kollégium. A mikor megláttam, szinte hihetetlennek tartottam, hogy ez a magas, kisportolt testalkatú férfi néhány napja még a balatonfüredi szívkórház betege volt. Amikor mondtam, nevetett, és tiltakozott. „Nem érzem, magam betegnek”. Kontrollnak, karbantartásnak nevezte a kórházban eltöltött három hetet. Az életébe már öt esztendeje be kell programozni a 39 esztendős Lengyel Zoltánnak, a kunhegyesi Kunság Népe Tsz elnökének a háromhetes kórházi kényszerpihenőket. Barátaitól, ismerőseitől tudom, hogy a kényszerpihenők oka két szívinfarktus. Mindössze 33 éves volt, amikor az első infarktusba belerázkódott a szervezete. Beleborzongtam, mikor arra gondoltam, hogy az életerős férfi körül egy— Talán a legnagyobb örömöt az okozza, amikor levelet kapok volt tanítványaimtól, amikor arról .hallok, hogy boldogulnak, megtalálják a helyüket az életben, amikor arról értesítenek a munkahelyek, hogy szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgoznak az intézetből kikerült gyerekek. Ebben nagy része van a homoki intézetnek. A munkára nevelés pedagógiai módszereinek kidolgozása országos szakmai körökben is elismerést keltett. — Révay György a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének lapjában, különböző kiadványokban több alkalommal publikálta eredményeiket. Az országos egyesület titkáraként volt alkalma megismerni a hazai gyógypedagógiai oktatás-nevelés gondjait, eredményeit Széles látókörét, szakmai tudását több, mint húsz éve hasznosítja az intézetben; szellemileg sérült gyermeknek megmutatva a teljes emberi étet felé vezető utat. — Néhány év múlva nyugdíjba megyek. Tisziaörvény- ben, régi falumban szeretnék letelepedni. Három lányom folytatja majd a családi tradíciót; mindhárman gyógypedagógusok... T. E. szeriben megszűnt a világ létezni, s az eszmélés pillanataiban értelme világosan felfogta, lehet, hogy csak percei vannak. Nem akart róla beszélni. Nem a szorongató érzés emléke nyomasztotta. Inkább attól tartott, hamis kép alakul ki róla, egy agyonhajszolt tsz-elnök arcképvázlata, vagy ami még rosz- szabb, az a hamis általánosítás hogy a gazdaságvezetésével járó idegi és szellemi megterhelésbe belerokkanhat még a legegészségesebb ember is. Nem. Szerinte alakat kérdése. „Pattanásáig tud feszülni minden idegsejtem, gyötör a tudat, ha több száz ember tengernyi munkájának, erőfeszítésének nincs meg az eredménye. És az elmúlt évtized közepén ilyen komisz esztendők voltak. 1974-ben lett a három kunhegyesi tsz-ből egy nagy, 11 ezer hektáros gazdaság. Egyesülés, generációváltás a vezetésben. A közgyűlésen résztvevő kilencszázhatvan tsz-tagból kilencszázan a 31 éves Lengyel Zoltánra adták a voksukat. „Tiszaörsi parasztgyerek vagyok. Fiatal diplomásként itt kezdtem Bánhalmán, a Középtiszai Állami Gazdaságban. A pályakezdés első élményei, sikerei, kudarcai ehhez a faluhoz fűződtek. Szívesen jöttem vissza négyévi kitérő után, a törökszentmiklósi járási pártapparátusból, ami a vezetésnek kemény és igen jó iskolája volt. És ha mégoly fellengzősen is hangzik, kimondom: komisz évek ide vagy oda, örülök, hogy itt lehetek, hogy rám bízták egy nagy gazdaság és hétszáznyolcvan ember munkájának irányítását”. Bámulatra méltó szeretettel beszélt róluk. Azt mondta, aki nem él köztük, talán el sem hiszi, hogy nem akármilyen fából faragták őket. Számtalanszor bebizonyították, hogy számítani lehet rájuk, hogy helyt akarnak és tudnak állni a legnehezebb időkben is. Nem bólogatójá- nosok, csak tényekkel, okos érveléssel lehet meggyőzni őket. „Értük fájt a szívem, amikor az egyesülés utáni első években hiába dolgoztak látástól vakulásig. Hol a belvíz, hol az aszály tette tönkI smerősei előre figyelmeztettek: Andrási Mártonná kevés beszédű asszony. Ha közelebbről akarom megismerni, alaposan készüljek fel kérdéseikkel. „Ez igaz —mondta találkozásunkkor. — Nem szeretem a sok szót. de ha valamiért felmérgesítenek, akkor pótolom a szótlanságot.” Mit is mondhatna magáról? Él, dolgozik, mint annyi más munkásnő az országban. Reggel 6-tól délután 2-ig Karcagon a Híradótechnikai Vállalat 2. sz. gyáregységében mechanikai műszerész (a szakmunkás- vizsgát tavaly tette le), délután, este pedig otthon a család dolgait intézi, amikor társadalmi megbízatásainak eleget téve, végre hazatér. „Az agyagiparnál voltam csempeformázó, de a lábaim nem bírták az állást, és mivel akkor települt a városba a Híradótechnikai Vállalat. ide jöttem betanított munkásnak.” További szavaiból pedig az csendült ki, hogy nemcsak szakmunkás- bizonyítványt szerzett ebben a gyárban, ez nem csupán újabb munkahelyet jelentett a számára, itt érlelődött kommunista munkássá, olyan emberré, akinek életeleme, hogy a közösségért tevékenykedjen. Mi másért vállalná egyébként, hogy a két gyerek mellett dolgozik a városi népi ellenőrzési bizottságban. a városi tanács melltett létesített lakáselosztó bizottságban, és talán elsőként kellett volna említenem, hogy tagja a városi pártbizottságnak, az agitá- ciós és propaganda munka- bizottságnak, és az üzemi párKalapszervezet vezetőségének. Szó sincs róla, hogy megbízatásainak csak amolyan tessék-lássék módon tenne eleget. Például: „Minden lakásigénylőhöz személyesen megyünk el, hogy megismerjük életkörülményeiket. A többség sajnos még mindig nagyon rossz lakásviszonyok között éL” Említette, hogy legutóbb 54 lakás készült el a városiban, de 341 igénylő adta be a kérelmét rá: Nehéz volt a választás, mert a többség nagyon is rászorult a lakásra. Mondta: sokat segítene, ha Karcagon is épülne garzonház a fiatal házasoknak, a magányosoknak, mert akkor nem kellene a magas albérleti díjat fizetniük, és öt év alatt összespórolhatnak annyit, hogy legyen inre földjeinket”. Nehezen mondta ki, de végül is tény, az igazsághoz hozzátartozik, hogy éppen a legnehezebb időkben voltak nézeteltérések a választott „vezérkarban”. Ez a múlté. Az eredmények bizonyítják, hogy jó ideje figyelmüket, energiájukat a gazdaság boldogulására fordítják. 1980-ban a termelési értékük közel ötven százalékkal több volt, mint öt évvel azelőtt, a tagság jövedelme húsz százalékkal emelkedett, a munkaideje pedig 17 százalékkal csökkent. Az elnök pedig úgy érzi, hogy most már .minden rendben, öt csak a cigarettától és a kávétól tiltották el — nem a munkától, ami nélkül nem tudna élni. K. K. . I dúló tőkéjük egy lakásépítéshez. Pártalapszervezetének vezetőségében a nőfelelősi megbízatás az övé. „Szerencsére itt a gyárban nagyon sokat törődnek a nők szociális ellátásával, munkakörülményeivel. Most már lassan megoldódik az üzemi étkeztetés gondja is, mert a gyár területén melegítőkonyhás étterem épül. Ezzel a dolgozók, köztük a munkásnők régi vágya teljes ül” Megkérdeztem tőle: hány órát dolgozik naponta, és mikor van ideje a családjára? „Nagyon sokat dolgozom, ez igaz. Mindennap reggel 5-kor kelek, és jő, ha este 8—9 órakor leülhetek a tévé elé. Segítség nekem. hogy az anyósom velünk él és megfőz a családnak. A többi munka az enyém. Azaz, a férjem segít. ha megkérem rá. A gyerekek meg, ha szükséges bevásárolnak. Van egy kis kertünk, 180 négyszögök abban a zöldség, a gyümölcs megterem, amire szükségünk van. Természetesen mi műveljük... ” Nyaranta útrakel á család a szabadság idején: van egy öreg Moszkvicsuk, azzal mennek a Balaton mellé vagy másfelé. „Olyankor önellátóak vagyunk, mert sajnos a vállalát nagyon kevés családos beutalót kap.. De az nekem nem igazi pihenés, mert főznöm kell. A vendéglői kosztot nem bírja a pénztárcánk.” Csak nagysokára árulta el: a sok-sok munka ellenére elégedett embernek tartja magát. A családi élete rendezett, munkája alapján elismerik, megbecsülik. Ennél többet igazán nem kívánhat magának. Legfeljebb azt. ha a két fia megnősül, szeressék őt a menyei. A gyógypedagógia szolgálatában Révay György —a Munka Érdemrend ezüst fokozata Elmúltak a komisz évek Lengyel Zoltán —a Munka Érdemrend ezüst fokozata El, mint sok más munkásnő Andrási Mártonná — a Munka Érdemrend bronz fokozata
