Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
Nemzetközi körkép 1981. ÁPRILIS 4. Együtt könnyebb, előnyösebb Az Uráli Nehézipari Gépgyárban szerelik a KKD-1500/180 típusú, KGST-program szerint készülő aprító-zúzóberendezést A barátság szálat Az európai szocialista országok tavalyi és idei nép- gazdasági tervei világosan tükrözik, hogy mind az ipar, mind a nemzeti jövedelem termelésének növekedési üteme lelassult, s ezzel számolnak a Kővetkező ötéves tervben is. E mögött szinte minden országban a gazdasági szerkezet átalakításának igénye és problémája húzódik meg még akkor is, ha az extenzív fejlődési szakaszról az intenzívre való áttérés fogalmát használják a helyzet magyarázására. Az is megfigyelhető, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, a KGST-nek keretében a növekedési ütem csökkenése mellett sok más azonos probléma húzódik meg. így például, hogy a beruházásokat visszafogták, a tőkés adósságállomány csökkentése miatt mérséklik az importot és erőteljesen fejleszteni kívánják az exportot. Ebből következően — figyelemmel a külgazdasági egyensúlyra — az életszínvo- <nal sem emelkedik a korábbi években megszokott mértékben. Ebben a helyzetben joggal vetődik fel a kérdés: a gazdasági problémák megoldásában vajon milyen szerepe van a KGST-nek, illetve ilyen- körülmények között erősödik-e az együttműködés? A kérdés márcsak azért is jogos, mert a KGST fennállása óta a jelenleginél jóval súlyosabb gondok is ■dlőfordultak, az együttműködésben résztvevő államok gazdaságában (gondoljunk csak az ötvenes évekre) és éppen az adta a KGST jelentősegét, hogy akkor is megfelelő eszközöket nyújtott a megoldásokhoz, és átsegítette az országokat a nehézségeken. A felvetődött kérdés sokkal összetettebb, mintsem, hogy röviden meg lehetne válaszolni, a lényegre azonban néhány jellemző példával rá lehet világítani. A KGST-ben tömörült országokban bizonyos szempontból hasonló a helyzet, mint a fejlett tőkés államokban. Nevezetesen: mind a világpiacon általában, mind a KGST-ben hosszú évekig volt olcsó a nyersanyag és az energia. Ezért mindkét oldalon olyan ipar, illetve olyan felépítésű ipar alakult ki amely k i fogyhasd annak vélte a nyersanyagot és nem takarékoskodott az energiával gém. Tehették ezt az alacsony ár miatt, s mert volt mindenből elegendő. Igaz, hogy a nyersanyagok és az energiahordózok forrásai a KGST-ben egyenlőtlenül oszlanak meg, de egészében a termelés bőségesen fedezte a fogyasztást. Még 1978-ban is a KGST-onszá- gok (millió egyezményes tonnában számolva) termelése 2258 volt, s a fogyasztása 2108, azaz a KGST-n kívüli exportra is maradt. A különféle forrásokból származó becslések viszont már azt jelzik; hogy — ha az ener- giafelhasználás a korábbi ütemben növekszik — az 1990-es években, ha új, nagy készleteket tartalmazó hozzáférhető helyen levő lelőhelyeket nem sikerül felfedezni, akkor a KGST-n kívüli forrásokat is légyre intenzívebben igénybfBlt kell venni. >lazor A KGST-országok energiahordozókkal való ellátása jelentős mértékben a Szovjetuniótól függ. Viszont azt is tudnunk kell, hogy pl. az olaj ára nemcsak a világpiacon drágult, hanem ténylegesen a Szovjetunióban is. A meglevő kutak kitermelése, de különösen az új lelőhelyek feltárása — mivel ez utóbbiak rendkívül kedvezőtlen éghajlati és talajviszonyok között találhatók — egyre költségesebb. Számítások szerint a Szovjetunióban a kőolajtermelés egy tonnával való növeléséhez 1973-ban 90 rubel beruházásra volt szükség, míg 1976-ban már 192 rubel. Hasonló a helyzet a földgázzal is: a kitermelés évi ezer köbméterrel való növelésében 1973-ban 40 rubel beruházásra volt szükség 1976-ra már 62 rubelra. Ilyen helyzetben nagyon is érthető, hogy a KGST keretében intenzíven dolgoznak az energiafelhasználás ész- szerűsítésén. Természetesen azzal a kettős céllal, hogy egyrészt csökkenteni lehessen a fajlagos felhasználást, másrészt a legkorszerűbb energiatermelést, az atomenergiát egyre szélesebb körben használják föl villamos áram termelésére. Nem véletlen, hogy az együttműködésnek egyik leggyorsabban fejlődő területe éppen az atomerőművek létesítése; az ehhez szükséges berendezések gyártásában Magyarország is részt vállal. S az sem véletlen, hogy éppen az energiahordozók kitermelésében erősödött látványosan az együttműködés: közös erővel megépült több kőolajvezeték, amely összeköti a KGST-államokat és a gázvezeték is, amely meg- hoszabbítva — legújabb hírek szerint — még a nyugat-európai országokba is eljuttatja majd a szovjet földgázt. A nyersanyagok kitermelésében már nem annyira látványos, ám rendkívül intenzív együttműködés folyik a KGST-országok között: így például a Szovjetunió kursz- ki területén levő rendkívül gazdag vasércielőhelyek feltárásában és bányászatában, s .majdan az érc elsődleges feldolgozásában. Ennek jelentőségét növeli, hogy több KGST-tagország vasércből is importra szorul. Példaként említhető a celluloze-együtt- működés is. Ez az anyag rendkívül drága, s egyre drágább a tőkés világpiacon. A Szovjetunió gazdag készleteit kihasználandó több KGST-ország közös beruházással hatalmas celluloze- gyárat épített szovjet területen, így az együttműködésben részt vevő országok viszonylag. kedvező áron jutnak e fontos nyersanyaghoz. Ilyen jellegű együttműködést. többéit is lehetne említeni (azbeszt-, vagy Kubában a nikkelkitermelés stb.), de ami a lényeg; az érdekelt KGST-országok közös beruházásokkal, ott, ahol a nyersanyag van, igyekeznek biztosítani jövőbeni nyersanyag- szükségletüket. Amennyiben ez a törekvés fajlagos anyagfelhasználás csökkentéssel jár együtt, úgy a „nyersanyagkrízis” megoldható. Vannak tehát területek, ahol a KGST-ben folyó együttműködés nem gyengül, s éppen ezek azok a területek, amelyek alapvetően befolyásolják a jelenlegi gazdasági helyzetet, illetve lehetőséget nyújtanak a fő problémák megoldására. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy emellett szinte mindén ország törekszik a .tőkés adósságállomány csökkentésére. Ez pedig csakis a tőkés országokból származó import mérséklésével és az ■ oda irányuló export növelésével valósítható meg. Ami pedig ebből következik: az- alacsony növekedési ütem mellett — még a belső fogyasztás visz- szafogásávai együtt is — az exportképes árualap nem nő dinamikusan. Viszont, ha a tőkés exportot kívánja több szocialista ország erőteljesen növelni, — az feltétlenül hat a KGST-országok egymás közötti kereskedelmére, esetleg mérsékli annak növekedését. S ha ez így van, akkor valóban úgy tűnik, mintha a KGST keretében folyó együttműködés súlyos problémákkal küzde- ne. A KGST_n belüli külkereskedelmi forgalom dinamikájának mérséklődése természetesen gondokat okozhat az p~"es KGST-államokban. Ám nem lenne helyes ebből általános következtéteseket levonni, hiszen az együttműködés nem csupán a külkereskedelemre terjed ki, ennél sokkal szélesebb körű. S ami még ennél is fontosabb: a KGST egész története azt példázza, hogy a jelenleginél lényegesen rosszabb gazdasági helyzetben és sokkal nehezebb nemzetközi légkörben megállta helyét, s éppen a keretében kialakult együttműködés volt az. ami a nehézségek leküzdésében az országokat segítette. S ez nem lehet másként jelenleg sem. Gyulai István Nehéz lenne hirtelen megmondani, hány csikóbőrös kulacs, kunsági hímzés, fafaragás, mázas cserépedény került Szolnök megyéből ■Észtországba . ajándékként, emlékként, mint ahogyan azt sem lehet kiszámítani, hány megyénkbéli család lakását díszíti észt fababa, grafika, ötvösremek, — a népeink közötti testvéri kapcsolat, barátság megannyi néma tanúja. Én is őrzök egy grafikát, Jüri Arrak munkáját, az öreg Tallinn egyik vén házáról. Az a művész készítette, aki a Nemzeti Tallinn étterem falára freskót .varázsolt, amikor Szolnokon járt. A képét észt újságíró kollegáktól kaptam, hogy soha ne feledjem azt a várost, azt az országot, amelynek népe tudja közös a eredetünk, csak a közös őshazából — a Vol- ga-könyök és a Közép-Urai vidékéről — más-más irányba vitt bennünket a történelem vihara. Ám a sorsunk mégis hasonló, éljenek ők északon, a Balti-tenger partján, vagy mi itt Közép- Európában; a XIII. században a Duna-Tisza mellékét tatárok dúlták, Esztónia akkor a német lovagrend birtoka lett; a magyarországi török hódítással egyidőben Észtországon Lengyelország és Svédország osztozott; Észtországban 1917-ben győzött a szovjet hatalom, nálunk 1919-ben a Magyar Tanács- köztársaság, és mindkét országban véres terror követte a nép első szab tói szárnypróbálgatásait; a II. világháború során pedig mindkét nép számára a szovjet katonák hozták meg az évszázadokon át áhított szabadságot „A finnugor származás révén rokonok vagyunk, ez a múltra utalj, arra, honnan jöttünk. Nagyszerű az, hogy ősi kapcsolataink napjainkban új, erős kötelékké bővültek. Az észt és a magyar nép ma valóságban és igazán testvér, mert egy úton jár, vállt vállnak vetve együtt harcol, mert közös a népeinket vezérlő eszme, közös a cél; a szocializmus, a kommunizmus és a béke,” — mondta, a tallinni sportcsarnokban rendezett nagygyűlésen, Kádár János elvtárs, amikor a magyar párt- és kormányküldöttség északi rokonainknál járt. Igen, ez ma baráti, elvtársi kapcsolataink alapja. És büszkék vagyunk arra, hogy e kapcsolatok történetének legszebb lapjait az elmúlt csaknem két évtizedben mi Szolnok megye és Észtország közötti barátság — amelyet elsősorban a két rtep közös eszményei táplálnak — példája a legnemesebben értelmezett proletár nemzetköziségnek, a népek barátságának, és része az örök, eltép- hetetlen magyar—szovjet barátságnak. Mikor kezdtük írni ezeket a lapokat? Még 1964-ben, amikor észt—magyar barátsági napokat rendezett az MSZBT Szolnok megyében. Aztán egymást követték képző-. ipar- és népművészeti kiállítások, kórusok hangversenyei, baráti találkozók, küldöttségek látogatásai. Különvonatok indultak a megyéből Taliinnba, és turisták érkeztek Észtországból hozzánk. A kapcsolat, a'mely kezdetben főként vezetők, művészek, muzeológusok, újságírók együttműködését jelentette, kiszélesedett. Részeseivé váltak a megye legkisebb falvaiban lakók is. Mégis az együttműködésben a legjelentősebb dátum 1974, amikor a kapcsolat immár kiszélesedett Szolnok megye és az Észt SzSzK területére. „Minden lehetőség adott ahhoz, hogy még gyümölcsözőbbé váljék együttműködésünk, hogy átadhassuk egymásnak tapasztalatainkat, — hangsúlyozta az Észt SzSzK miniszterelnöke, amikor a Járműjavítóban rendezett nagygyűlésen felszólalt, 1977- ben. — Vannak az iparnak, a mezőgazdaságnak, a tudományos életnek olyan területei ahol önök lehetnének a mi mestereink. És vannak olyan- területek, ahol a mi szakembereink tudnak segíteni a Szolnok megyeiknek,” És együttműködésünk lényege, eredményessége ma éppen ebben van. Mért az igaz, hogy a kölcsönös hivatalos és baráti látogatások tovább folytatódtak, és tartanak ma is: hogy ma már rendszeres kapcsolat van az észt szakszervezetek és az SZMT között; hogy ma már közös programot bonyolít a DOSZAAF észtországi szervezete és az MHSZ Szolnok megyei vezetősége; hogy észt karnagy magyar kórusokat vezényelt forró sikerű hangversenyeken ; hogy Tallinn- ban kiállítások nyílnak megyénk népművészeti, ipar- művészeti értékeit bemutatva, — de a két nép barátságának gyökerei ma már sokkal mélyebbre hatoltak 'az együttműködés ' talajában. 1974 óta kapcsolatunk munkajellege erősödött elsősorban. A tervszerűen előkészített és a párt-testületek által jóváhagyott tervek az együt- működés. a szocialista internacionalizmus elveinek tudatos gyakorlati érvényesítését. társadalmi, politikai feladatainak eredményesebb megoldását szolgálják, azokat az elvtársi-baráti szellem. a kölcsönösség és a kellő körültekintés jellemzi. Azóta a hivatalos delegációk előre meghatározott céllal utaznak. Így az elmúlt években a gazdaság pártirányításának, a mezőgazdasági kooperáció és koncentráció tudományos alapjainak, a pártépítés és a párttaggá nevelő munka módszereinek, az állami és a társadalmi szervezetek pártirányításának, a párt közoktatás- és közművelődés-politikájának kérdéseit tanulmányozták. Meghatározott céljuk van az üzemek, a szövetkezetek tapasztalatcseréinek is. íme néhány példa a Szolnok megyébe érkezett észt delegációk, illetve a tőlünk Észtországba utazó küldöttségek munkájából: a Tiszaimenti Vegyiművekben a tank-munka szervezését vizsgálták a Maardui Vegyikombinát szákemberei, míg a tőlünk kiutazó küldöttség a granulált műtrágyagyártás technológiájával ismerkedett. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál járt észt szakemberek a szivattyúálloépítését tanulmányozták, a KÖTIVÍZIG mérnökei, technikusai viszont a vízellátási, a csatornázási, a szennyvíz- tisztítási létesítményeket, a komplex meliorációs munkákat vizsgálták a tallinni Állami Talajjavítási és Vízgazdálkodási Bizottságnál. Szalui Szilárd, a Tiszai Cipőgyár dolgozója sem győzte mesélni, amikor kétheti észtországi munka után beszámolt társainak itthon, hogyan változtatott egy boka- cipőmodellen, amelyet azután az ő elképzelése alapján, az ő technikai előkészítésével állítanak elő a Kommunát Cipőgyárban. És több mezőgazdasági üzeme dolgozik mérhető, számontartható munka verseny ben észt testve rgazdaságofckal. Tavaly harminc, megyénkben, építőszákmunkás segített Tallinn városrekonstrukciós munkálatainál, — két hónapon át — hogy az ősi település megfiatalodva, megszépülve fogadhassa az olimpiai játékok vitorlás- versienyeire érkezőket. És a példák egész sorát említhetném, hiszen a megyében mintegy húsz munkahelynek van konkrét együttműködése észtországbeli üzemmel, szövetkezettel, állami gazdasággal. A kapcsolat, amely párt- ' jainik útmutatásával, vezetésével egyre szélesebb körű, egyre erősebb, hasznára szolgál mindkét népnek szocialista hazája építésében. És ez a kapcsolat úgy fejlődik tovább ahogyan pártjaink legnagyobb fórumain — az MSZMP XII.. az . Észt KP XVIII., az SZKP XXVI. kongresszusán — megfogalmazódott : a magyar és a szovjet nép barátságának szilárd alapja elveink, szocialista céljaink, alapvető érdekeink közössége. Sokoldalú kapcsolataink, együttműködésünk további fejlesztése nemzeti érdekünk. E szellemben munkálkodnak a magyar—szovjet barátság további erősítésén a megye MSZBT-tagcsoportjai — több mint kilencven már a számuk —, a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett dolgozó észt—magyar kapcsolatok munkacsoportja. Milyen a mi kapcsolatunk az észtekkel a szovjet emberekkel? A barátság szálai átszövik mindennapjainkat, szebbé, tartalmasabbá teszik életünket. Náluk is, nálunk is. Varga Viktória A szolnoki turisták tavaly felkeresték Tallinnban a Műszaki Főiskola modern könyvtárát is mások és öntözőberendezések Észtországban régi hagyománya van a dal ünnepének. Minden negyedik évben Tallinnban a Dal mezején gyűlnek össze a különböző városok, járások képviselői, énekesek, táncosok, zenészek
