Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

1981. ÁPRILIS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 — Személyvonat indul a tizenhatodik vágányról 14 óra 59 perckor Újszász, Nagykáta, Budapest Keleti-pályaudvarra. A vonat menet­rendszerint Rákoskert megállóhelyen nem áll meg . . . Kislány* a toronyban A tisztám csengő női hang­ra az utasak felkapják a fe­jüket. A szolnoki vasútállo­más hangosbemondója nem sípol, recseg, zavarkeltő han­goskodó, hanem érthető szö­vegmondásával időben és megfelelően tájékoztatja az indulásra készülőket, az ér­kezőket a várókat. Persze a réigd vasutasok máig is emlegetik azt az egy­kori bakit, amely általános derültséget keltett mind az utasok, mind az állomás dol­gozói körében ... Egy hajós utazott Pestről a Balt-Orient expresszel valahová a Feke­te-tenger -partján várakozó tengerjáróra, hogy szabadsá­ga leteltével szolgálatra je­lentkezzék. Szolnokra jött utána üzenet: forduljon visz- sza, nincsenek rendben a pa­pírjai .... Amikor a kérdéses vonat méltóságteljesen be­gördült a pályaudvarra, a hangosbemondó — a szoká­sos figyelemkeltő jelzés után — fejből mondta a mikro­fonba: — Figyelem! A MAHART tengerhajózási üzemigazgató­sága értesíti kedves utasun­kat, X. Y. budapesti tenge­részt, hogy szálljon le a Du­na tengerjáró hajóról, és sürgősen térjen vissza köz­pontjába ... Ezen derülünk, miközben a megbízható felvonó az irá­nyítóközpont tornyában a legfelső, a hatodik szintre repít („csak” 128 lépcsőfok vezet odáig). A kedves hang tulajdonosát keressük, aki az utazási lázban égőkre is csil­lapítóan hat még akkor is, ha azt mondja, amit útköz­ben hallunk: — A Békéscsabáról érkező, Budapest Keleti-pályaud­varra menetrend szerint 14 óra 54 perekor induló gyors­vonat előreláthatólag 45 per­cet késik... Barátságos, csupaablak munkaszobában a mikrofon­nál Csépány Erzsébet, a négy hangosbemondó közül a leg­ifjabb — karban és MAV- alkalmazotti minőségben egyaránt. Tavaly érettségi­zett a jászberényi Lehel ve­zér Gimnázium nyelvi tago­zatán. Nyolchónappal ezélőtt választotta munkahelyéül a vasutat a megyeszékhelyen. Rövid betanulási idő után az információban dolgozott önállóan két hónapot. — Jaj, azt nagyon szeret­tem, mert a suliban oroszt, angolt tanultam, élveztem a külföldiekkel beszélgetni! Itt csak magyarul kell a szö­veg ... Cseveg és közben nagyokat szippant a cigarettából, órá­jára, majd a szemben levő óriás panoráma táblára pil­lant, s mert látja, hogy van még ideje „pihenni”, bemu­tatja munkahelyét. — Ez itt, a bal oldalamon a TRAGOTRON, nagyon ér­dekes készülék, ezzel írjuk ki a peronokon és az utas- csarnokban levő villanytáb­lákra a vonatok indulá­sát ... Nagyon oda kell fi­gyelni mert ami már elment, az azonnal törlendő. — Köz­ben azt js elmeséli, hogy há­rom kolléganője Űjszászról jár be, meg hogy az éjsza­kai műszakban még pihenni is lehetne, mert 23.10-kor indul az első munkásjárat. Igen ám, de a nemzetközi vonatok késése, no meg a helyi járatok befutása és a szolgálati közlemények mi­att a csöndes éjféltájban se lehet szundikálni. — Bakizni szokott? — ér­deklődünk. — Még nem, szerencsére. Olyan már megtörtént, hogy a kollégák megnevettettek és belekacagtam a mikrofonba. Mindig jókedvű vagyok, sze­retem a társaságot, s a ma­gánéletemben is sokat pörög a nyelvem... Jó a munka- beosztásom is: ha letelik a 13 órás éjszakai szolgálat, két pihenőnap jön, s csak a harmadik reggel fér hétkor állok újra szolgálatba. — Üjabb pillantás az órára, s már nyúl a mikrofon kap­csológombjához. — Nem is régen csinálja, Megszokta már, hogy fejből mondja a szöveget? — Azt hittem, sose fogom megtanulni, de már gyerek­játék az: egész ... — rónai — Fotó: Hargitai ÚJ hatáskör, nagyobb felelősség Magnószalagon a kedves mama Féltette a fát, azért sértegetett 500 forintja bánja • Munkanap kezdődik a jászberényi Városi Tanács VB igazgatási osztályán. Er­dősiné dr, Fodor Erzsébet szabálysértési főelőadó irat- kötegeket rak sorba. Négyet, ezekre lesz szükség félóra múlva, amikor kezdődnek a tárgyalások, ahol szabálysér­tésekről döntenek. Felnyitja az első dossziét, lapoz, né­hány aktát újraolvas, nem mindennapos dolgokról van bennük szó. — A tanácsi szabálysértési hatóságok feladatai az új BTK hatályba lépésével bő­vültek. A becsületsértések és g magánlaksértések elbírálá­sára kaptunk megbízást, olyan esetekre, amikor azokat, mint enyhébb cselekménye­ket, szabálysértésként kell elbírálni. A becsületsértések és magánlaksértések ügyében indított eljárások száma a több mint száznyolcvan féle .szabálysértéshez viszonyítva kevés. Több időt vesz viszont igénybe, és nagyobb felké­szültséget, átgondoltabb dön­téseket követel. . * * * Á. M. „Igenis, kéremmel” felel a beszól ításra, és vejé- vel oldalán lép a tárgyal óte­rembe. A tanú is jelen van, ott várakozik — a főelőadó asztalán, egy magnetofonka­zetta. A tárgyalás során neki kell majd bizonyítani, milyen trágár, becsületsértő szavak­kal traktálja a „kedves ma­ma" nap mint nap édeslánya férjét, két unokája apját. A történet... mindenna­pos. A fiatal házaspár egy udvarban lakik a mamával, a „vej'kó” meg akarta javíta­ni azt a pár lépcsőt, ami a lakásukba vezet. Az anyós nem tudta elviselni, hogy az ő portáján, az ő akaratán kí­vül bármi is történjen. Be­csületsértő kifejezésekkel til­takozott, álláspontját napon­ta megismételte, szabad szombatokon megduplázta. Veje gondolt egyet, az egyik „beszélgetést” magnószalag­ra vetite, és magánindítványt • (feljelentést) tett a tanács szabálysértési hatóságánál. * * * — Eredményesek a becsü­letsértési ügyeknél alkalma­zott békéltetések, a szemé­lyes meghallgatások, a tö­rekvések. Meg kell győzni a haragosokat, mennyivel egy­szerűbb az élet. ha békésen, egymással szót értve igye­keznek rendezni a vitás kér­déseket. A békéltetés ezúttal ered­ményes volt. Az anyós és ve­je megígérte: ezentúl nem bántják egymást, a fonto­sabb dolgokat előre a megbe­szélik, és főleg a kisgyerme­kek érdekében, a jövőben tartózkodnak a gyerekek ne­velését korántsem segítő, a jó ízlést sértő vitáktól. ♦ * * A két asszony együtt lép a hivatalos helyiségbe, de lát­szik. hogy a hatvanöt esz­tendős J. O.-né legszíveseb­ben külön ajtót használna. Ö a becsületsértő, mégis úgy vi­selkedik, mintha a sértett lenne. Szemben laknak egy­másai, viszályuk úgy kezdő­dött, hogy A. L.-né szenet hozatott a Tüzéptől. Nem sokkal az.után, hogy a fuva­ros befordult az udvarba a ház előtt megjelent az idős asszony, és a szomszédok fü­le hallatára odakiáldtotta a fuvarosnak, hogy ennek a ... hoztátok a szenet? Amit ezután mondott ne­héz lenne úgy érzékeltetni, hogy azt a papír is eltűrje. Becsületsértő kifejezéseit az­zal indokolta, hogy a szűk ut­cában a szén hordás veszé­lyezteti a háza előtt álló geszten yafa épségét. Olyan eseteknél, amikor a békéltetés eredménytelen, a szabálysértési hatóság a ha­ragosok és a tanúk szemé­lyes meghallgatása után a becsületsértőre pénzbírságot szab ki. A két asszony ese­tében a tanú a fuvaros volt. Öt is felháborította a szom­szédasszony sértő magatartá­sa, ő javasolta, hogy A. L.-né tegyen feljelentést. A sza­bálysértési hatóság figye­lembe véve J. O.-né anyagi helyzetét és idős korát 500 forintra büntette, és figyel­meztette, hogy a jövőben tar­tózkodjon a hasonló, más emberek önérzetét sértő cse­lekményektől. * * » Munkanap a jászberényi Városi Tanács VB szabály­sértési hatóságánál. Ott. ahol az ügyfelek szabálysértők, és olyan ügyekkel kerülnek oda. amelyekét megértéssel, egy­mással szót értve el lehetne kerülni. — illés — Ahogy a szociológus látja A korszerű család Szokások, erkölcsök, sze- imélyiségalakító együttélési norma egyik nagyon fontos forrása a család. Nem lehet elégszer beszélni róla, és ten­ni érte, hogy a társadalom. stabil alappillére legyen, hogy jól szolgálja az egyén­nek a társadalomba való be­illeszkedését. A mai magyar családok helyzetéről, éle­téről kérdeztük meg Cseh- • Szombathy Lászlót, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intéze­tének igazgató-helyettesét. háztartási munkák elvégzé­sére. Mégis, az alapkérdés a gyermek. Aktuális felada­tunk pedig az, hogy a csa­ládok számára olyan körül­ményeket teremtsünk, ame­lyek jó alapot szolgáltatnak az életük megtervezéséhez. — ön a közelmúltban megjelent egyik cikké­ben azt írta: a társada­lom szempontjából a leg­égetőbb probléma, hogy a családok többsége im­már több mint húsz év óta nem vállal annyi gyermeket, amennyire a népesség reprodukciójá­hoz szükség lenne. Az ön véleménye szerint melyek lehetnének azok a társadalmi segítségek, amelyek változást hoz­nának e területen? — A nő és a férfi szö­vetkezésének a mai vi­szonyok között általáno­san elfogadott kerete a házasság. Mit tesz társa­dalmunk a harmonikus, korszerű családok élet- rehívásáért ? — A családi életre neve­lés újkeletű fogalom, ötven évvel ezelőtt senki sem be­szélt róla, hiszen a nevelés a szülők automatikus felada­ta volt. Az, hogy előkerült, azt jelzi: problémák vannak a család működésével, és ezekkel a családtagok egye­dül képtelenek megbirkóz­ni. Senki sem vitatja, hogy a gyerekek saját családjuk­ban tanulnak, de azt vall­juk, hogy ezek mellett a speciális ismeretek mellett általánosabbakra is szüksé­gük van. A mai korban, amikor a házasságkötés le­hetősége mobilabb, szükség- szerű, hogy a fiatalok meg­ismerkedjenek általánosabb, más családokra is jellemző életmódokkal. A hagyomá­nyos elképzelésekkel szem­ben arra kel metanítani a házasfeleket, hogy az élet bizony tele van konfliktu­sokkal. Éppen az a korsze­rű család, amelyik képes ezeket leküzdeni. Számtalan publikáció jelenik meg nap­jainkban a családok élet­módjáról, sőt kötelező fog­lalkozás az iskolákban is a családi életre nevelés. Sze­rintem az effajta ok­tatás nem lehet elég­gé eredményes. Olyan eszközökre és alkalmakra lenne szükség, amelyek fel­keltenék a gyermek érdeklő­dését a családi témák iránt. Hogy melyek lehetnének ezek az eszközök és alkal­mak? Ügy gondolom, hogy egy-egy délutáni foglalkozás az iskolában, egy témához illő film vetítése, vagy mondjuk egy novella felol­vasása, a gyerekek között. Ahol a tanár csupán egyik résztvevője a társaságnak. — A családi élet ter­vezése nagyon összetett dolog. Nem lehet pusz­tán a születésszabályo­zásra korlátozni. Mi most hazánkban az aktuális tennivaló? — A családi élet tervezése sokrétű feladat. Kiterjed a pályaválasztásra, a munka­helyre, a családi gazdálko­dásra. a szórakozásra, a ba­ráti kör megválasztására, a — Az imént szóltunk a körülményekről. Egyik leg­alapvetőbb gondunk a la­káshiány. Mindjárt hozzá­teszem azonban, hogy a la­kás még önmagában kevés a gyermekvállaláshoz. Az utóbbi időben csaknem tel­jessé vált a nők foglalkozta­tása, ami örvendetes tény. Ám egy sor szociálpolitikai kérdés megoldását is köve­teli, amelyek a családi ter­hek társadalmi átvállalását jelentenék. Vannak bölcső­déink, óvodáink. Jó. hogy van gyermekgondozási se­gély. Ám el kell mondanunk azt is, hogy sokan csak kényszerűségből maradnak otthon gyermekük 3 éves ko­ráig, mert nem tudják elhe­lyezni gyermeküket a böl­csődében. Ügy gondolom, hogy a gyermekintézmények fejlesztésével, bővítésével a társadalom többet vállalhat a gyermeknevelésből. És még valami. Nagyon fontos­nak tartom, hogy a férjek többet vállaljanak a családi terhekből, hiszen a gyer­meknevelés még kis korban sem pusztán anyai, hanem szülői felelősség. Ennek az általánossá válásában van nagyon nagy szerepe a tár­sadalomnak. Hiszen jól tud­juk: ma még ferde szemmel nézik a munkahelyén azt az apát, aki beteg gyermeke ápolása miatt marad otthon. Szükség volna rá, hogy a családokban és a társada­lomban is egyenlő jognak és kötelességnek tekintsük a szülői hivatást. Ha ezt elér­nénk, bizonyéra másként alakulnának a gyermekszü­letések, mint ma. — Mi a véleménye azokról az elgondolások­ról, amelyek megkérdő­jelezik a jelenlegi csa­ládszerkezetet és valami mással is helyettesíthe- tőnek tartják? — A 70-es évek elején te­tőzött a vita a házasság je­len formája körül. Sokain, kü­lönösen néhány nyugati or­szágban úgy véltek, hogy a korszerű életvitelnek a kommuna, a csoportházas­ság felel meg. Csakhamar kiderült azonban, hogy az új családi forma sem képes ki­küszöbölni a monogám há­zasság problémáit. Termé­szetesen ez a felismerés nem jelenti azt, hogy a több há­zaspárt összekapcsoló közös­ségek teljesen elvetendők! Nem, hiszen ez bizonyos életszakaszban, átmenetileg megfelelő lehet az azonos érdeklődési körű, elsősorban fiatalkorú embercsoportok­nak. Az együttélésnek több­féle formája lehet. A házas­társi kapcsolatok mellett ma már nálunk is gyakori az úgynevezett élettársi együtt­élési forma. Az a vélemé­nyem, hogy a jövőben ezek száma tovább gyarapodik majd, különösen akkor, ha a „csak” élettársi viszony­ban- együtt élők ma még hát­rányos megkülönböztetései megszűnnének. — Világjelenség, hogy egyre több házasság vég­ződik válással. Sokan, különösen az idősebb ge­nerációhoz tartozók úgy gondolják, hogy az ok elsősorban abban keres­hető. hogy jogrendsze­rünkben túl egyszerű a házasság felbontása. Mi erről az ön véleménye? — Egy példával .kezdem a válaszomat. Spanyolország­ban hivatalosan nem enge­délyezett a válás, mégis van különélés. Tehát nem lehet megoldás a válás megszigo­rítása. Értelmetlen lenne az egymáshoz nem illő embe­rekre rákényszeríteni az együttélést, hiszen úgy a há­zasfelek, mint a gyermekek súlyosan károsodnának. Jog­rendszerünk helyesen veszi tudomásul, hogy a sikertelen házasságok összetartásának sem az egyén, sem a társa­dalom szempontjából nincs helye. Tehát a megoldás nem a válás szigorítása, ha­nem a megfelelő párválasz­tás, a családi együttélés se­gítése, helyes befolyásolása. — A család szerkezete, minősége módosult, és ma is változik. Hogyan látja ön a jövő családi­ban a nő és a férfi sze­repét? Milyennek kép­zelhetjük el az ezredfor­duló magyar családját? — A jövő családja csakis az egyenlőségen alapuló kö­zösség lehet. Olyan együtt­élési forma, amelyben a családtagok számára adot­tak a családon kívüli érvé­nyesülés és képességkifejtés lehetőségei. Ez azonban nem a teljes kifelé élést jelenti, hanem az egyén személyisé­gének a kibontakozását se­gíti. A külső hatások gazda­gítják a családi közösséget is. Ilyen értelemben híve va­gyok a nyitott családnak. Ügy gondolom, hogy az ál­landó megújhodás, egymás vágyainak, terveinek tiszte­letben tartása, teljesebbé, gazdagabbá teszi a közös családi életet. Nógrádi Tóth Erzsébet Orvosi rendelő és szolgálati lakás épül Tiszaszentimre központjában. A 3,5 millió forintos építkezés az év végére fejeződik be

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents