Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. ÁPRILIS 26. j Arcképvázlat I Hit a szülővárosban NÁLUNK NINCSENEK DELFINEK Tőmondatban válaszol, röviden, tömören beszél. Szűkszavú, akár egy katona: feleleteiben nincsen egyetlen hivalkodó jelző, feleslegesen cifrálkodó mondat, parttalan gesztus. Korábban már jónéhány helyen figyelmeztettek: dr. Szűcs Aladár vezető állatorvos nem afféle gazsulázó, csevegő típus, bőbeszédű riportalany. Mondatai kritikusak, őszinték: akár „lefelé”, akár „felfelé” címezi őket Talán hallgatag őseire ütött ez az egyetemet végzett férfi? Azokra a napszítta arcú, mokány kisújszállásiakra, akik embergenerációk óta hihetetlen energiával, verejtékesen néma munkával igyekeznek a földből nagyobb karéj kenyeret jobb ruhát szebb, emberibb életet kicsikarni? Akiknek még beszéd közben is jár a kezük* mert az ujjaik nem bírják a tétlenséget a pihenést? Meglehet. Annyit tudtam róla: március 15-én múlt hatvanéves. Kisújszálláson született elemi és középiskoláit is ott végezte, az állatorvosi oklevelét pedig Budapesten kapta kézhez. 1944- ben visszatért a szülővárosába, és azóta is a település ^szolgája”. Harmincegy éve vezető állatorvos. Csábították sokfelé, de hajthatatlannak bizonyult — Mélyek a gyökerek. Idekötnek az emberek, a nappalok, az éjszakák. A földutak, az istállók, a gondok, a jajok. Benne van az orvosi táskámban az életem. A címről emberarcok villannak fel. Akikhez közöm volt Akik hívtak, bíztak bennem. 1954 óta megszakítás nélkül tanácstag, sőt tízéves végrehajtó bizottsági tagság is mögötte áll. Körzetében az emberek nagy tisztelettel szóltak róla: közénk való, mert ami a szívét nyomja, a nyelvét se kerüli el; ha kivágtak néhány nagy fát, ha szemetes valamelyik utca, rendezetlen egy park, rögtön szól, szervez, érvel; lekötelezetdenül, de elkötelezetten a város, a tanácsi, a természet, a gazdaság mellett — mondták. — Könnyű az állatorvosnak — érvel. — Aki kihív, láthatja, ez nem úri foglalkozás. Együtt hempergek a jószággal. Vérben, trágyában, latyakban. Nehéz, piszkos, fizikai munka sokszor a mienk. De gyönyörű. Nemcsak az állat gyógyul, az emberek is kitárulkoznak. Érzik, hiába vagyok doktor úr, a körmömmel keresem a kenyerem. Dicséri az elődeit: gyönyörű örökséget kapott, hiszen a korábbi városi állatorvosok emberséget, becsületet, szakmaszeretetei testáltak rá. Ráadásul szerencséje volt: megtalálta azokat a társakat, akikkel érdemes együtt dolgozni. — Egy város állategészségügye kollektív munkát követel. Itt egy ember elveszne a tennivalókban. Naponta kicseréljük a tapasztalatainkat, a jó és a rossz észrevételeinket Olykor összevitatkozunk. De tüstént tisztázzuk a véleményeket. és kikerekedhet a közös álláspont. A munkája sikereiről, eredményeiről alig ejt szót. Pedig lenne mit elmesélni arról, hogyan „született” egy régi istállóból laboratórium, állatorvosi szoba, ahol most is napról napra negyedmagával dolgozik. Hogyan hordta a követ, siettette az építkezést Talán abban is akad némi érdeme, hogy a városi állategészségügy helyzete az átlagosnál jobb; a megelőző, a betegségeket felderítő műm ka hatékonyabb. Mire vitte tulajdonképpen ? Felnőtt férjhez ment a három lánya, és hat unokával ajándékozta meg. Így lett egy családból négy. Van egy kis háza, Trabantja, és amit a legfontosabbnak tart az életben: becsülete „lent” is, „fent” is. „Minden orvosnál nagy kísértés a pénz. Aki nem tud neki ellenállni, megszűnt önzetlenül, elkötelezetten gyógyítani. Ennek pedig híre „megy”. Akár a mesebeli hősöknek, ő is három szép kívánságot kért az élettől: jó szakorvosként akarta eltölteni aktív idejét egyetlen helyen, a szülővárosában, felnevelni a gyerekeit, és igaz emberként szolgálni a települést, a kisújszállásiakat. Tucatnyi szakmai, közéleti, miniszteri kitüntetés birtokosa. Arra kér, ne említsük, őket, mert talán egy másik jelölt nála is jobban megérdemelte volna a díjakat. Év végén várja a nyugdíj, de ha egészsége engedi, a Tisza II. Termelőszövetkezetben és tanácstagként még tovább tevékenykedik. („Nem lehet a hatvan évvel minden hidat fölégetni az ember háta mögött.”) Hobbija a virágok, a növények nemesítése, oltása. Több mint huszonötféle muskátli dicséri szakértelmét. Búcsúzóul a lelkemre köti: — Arra kérem, rostálja meg az anyagot! Nem szeretnék többnek látszani, mint ami vagyok. Megígéri? Bólintok. Azt azonban még feltétlenül el kell mondanom, hogy dr. Szűcs Aladárt ezen a településen elsőként tüntették ki a Pro Urbe-díj- jal. A „Kisújszállás városért” .díszoklevelet, és az ezzel járó pénzjutalmat a 37 éves, a településért végzett szakmai, politikai,, közéleti tevékenységéért, lekötelezetten elkötelezettségéért kapta. D. Szabó Miklós Szerda délelőtt. Általános ügyfélfogadás a helyi tanácsoknál. Asszony ócska tornacipőben, ugyancsak viseltes tréningruhában, barna munkaköpenyben. Csak • úgy dől belőle a panasz: „nem tud a gyerek iskolába menni, mert nincs cipőié, nincs egy ruha, amit ráadhatnék... Megbüntetnek, ha nem küldöm iskoláiba... Az uram három hónaoia egy fülértsem ad... Tessék segíteni!” Húsz éve ól együtt a férfival, mondia, aztán kiderül: amikor összeálltak, a férfi 14 éves volt, ő 34. „Igen, nagy volt a szerelem.” (!?) Nem esküdtek meg, és a férfi, az a cudar, elköltözött tőlük, pénzt sem ad. Pedig ő csak 1400 forintot keres havonta... Szóáradata megszűnik, amikor az igazgatási osztály vezetője azt mondja: „rendben van, holnap jöjjön be, adunk rendkívüli segélyt, vegyen a gyereknek cipőt, ruhát...” Az asszony kislányát úgy lehetne számon tartani, hogy anyagi okok miatt veszélyeztetett. Ez a hivatalos formula illik esetére. A gyámhatóság négyféle Veszélyeztetettségi. okot tárt nyilván: környezetit, magatartásit, anyagit, egészségügyit. Ám ezek legtöbbször egyéb veszélyforrásokkal is párosulnak: például alrossz lakáshelyzettel, az alkoholizmussal. Ördögi kör ez. Az alkoholista legtöbbször garázda, durva, és aki köny- nyen leereszti a tarkán a „forintokat”, az aligha tud lakást építeni, venni a család iának. — Sajnos, a veszélyeztetett családokban élő gyermekek száma évről évre emelkedik a megyében is: amíg 1978-ban számuk 2683 volt — ez 1012 családot jelentett —, addig tavaly már ez a szám 3542 lett, a családoké pedig' 1260, — mondia a megyei tanács illetékes csoport- vezetőié. Pontosabban eny- nyiről tudunk. Mennyi az úgynevezett felderítetlen eset? Tudjuk, hogy azokat a családokat, akik anyagi helyzetük miatt veszélyeztetettek (betegségük vagy egyéb objektív ok miatt a szülők nem tudnak annyit keresni, amennyi szükséges lenne a gyermekek eltartásához) államunk rendszeres nevelési segéllyel .támogatja. És hány gyerek után fizetik a gyámhatóságok az iskolai napközik térítési díjait, csak tanuljanak, hogy becsületes, értelmes, munkás felnőttekké váljanak. Őket ismerik, róluk tudnak, nekik segítenek. Őket is ismerik, róluk is tudnak. Róluk, akik éjszaka riadtan figyelnek a takaró alatt, róluk, akik reszketve hallgatóznak, nem kell-e a részeg apa keze elől hirtelen menekülniük padlásra, utcára, ólba? Róluk is tudnak, a lelkileg így sérült gyermekekről. Az alkoholista szülők szerencsétlen, —és sokszor nyomorult — utód- iáról. — Rajtuk már sakkal nehezebb segíteni. Két évvel ezelőtt még kilencszázan szerepeltek a, nyilvántartásban, ma ezerkétszázan vannak. Igen, ők azok, akikről tudunk, akiknek sorsát figyelemmel kísérik a gyámhatóságok. És akikért többet is tehetnénk, mi is, ők is, mások is, — jegyzi meg a csoportvezető. 1979-ben két- százhetvenKáram, tavaly kétszázötven felnőttet javasol" tak a gyámhatóságok alko- hotelvonó kezelésre. Munkaterápiás intézeti gyógykezelésre 1979-ben tizenötöt, tavaly tizenkét felnőttet. Nem. ez nem jelenti azt, hogy ezek. részesültek is elvonókúrában vagv munkaterápiás gyógykezelésben. Sokáig tart a huzavona — bizonyítások, beleegyezések, tagadások — amíg valakit beutalnak, és hányszor iön vissza a papír: várni kell, nincs elég hely az intézetben. Egyik oldalon egyre nő az- alkoholisták száma, a másik oldalon egyre kevesebben kerülnek alkoholéi- vonó kezelésre, gondozásra. (Tavaly összesen százhat- vamnégyen, mintegy 1200 ismert veszélyeztetett családból!) És akik sanyarú sorsáról nem is tudnak? — Ismerünk egy családot, — meséli egyik városunk vezetőié — A házaspár az idős anyával él együtt, a mama beteg, és szinte rabhiátussá vált már. ö fiának mondta a magáét, a feleség a férjének. És a férfi őrlődött a két nő között. A gyerek sokáig nem tudott semmiről: a felnőtték suttogva is meg tudják ölni egymást. A férfi először csak egy pohárral ivott, és könnyebbnek érezte magát tőle. Később kevés tett a két pohár, a tíz Dohár. .. először a feleségére emelt kezet, aztán kezet emelt az anyjára is, és a gyerek előtt már semmit sem lehetett tovább titkolni. A gyerek mindent lát, mindent hall, és szenved. És róla senki nem mondia: veszélyeztetett. Sokan vannak, akikről, nem tudjuk, hogy otthon, családon belül emelgetik a poharat, mert ott nem látja senki. Senki? Csak a gyerek. De hát ki kérdezi meg a gyereket? A gyerek mindig kiszolgáltatott. És valóban nem látia senki?! Nem hall, nem lát a szomszéd, a rokon?! Nem hall, nem lát a tanácstag, a népfront, a Vöröskereszt helyi aktívája?! Semmit nem vesz észre a munkátárs?! Egyszerűbb, önmagát is megkíméli sok tortúrától, ha nem hall, nem lát, nem beszél! Szívem szerint a veszélyeztető okokhoz sorolnám, amikor egy gyermeket érzelmileg tesznek tönkre a felnőttek. Mint a 12 éves Sándort. Apia akkor disszidált amikor ő még pólvás volt Anyja öngyilkos lett, nem bírta elviselni a történteket A kisfiút az anyai nagymama neveli, és retteg, miikor viszik el tőle a fiút, mert az apa pert, per után indít a gyermek kivándorlásának engedélyezéséért. És ugye ilyenkor mindig a gyermeket is meg kell hallgatni. Szó se róla, megnősült. Családja van 'Kaliforniában, de úgy érzi, Sanyikéra is szükség van. És a kisfiú itt mindenkinek azt meséli: ha kimegy az apjához Kaliforniába, ő ott delfinekkel látszik maid... Az apai nagymama csak szítja a tüzet, ióbb lesz apádnál, ott van a Kánaán... És a gyerek ma már agresszív, nem tanul, lekicsinyel mindent, ami Szolnokon körülveszi. Senki nem tudja neki megmagyarázni — meg sem értené —, hogy aki egyszer oly módon hagyta el a hazáját (méghozzá örökre), mint az apja, aki otthagyott családot szívtelenül, az ugyanazt, másodszor is megteheti. Hogy ő ma anyai nagymamáiénál sokkal nagyobb biztonságban él, mint élhet Kaliforniában. Igaz, nálunk nincsenek delfinek. Én lélekmérgezésnek hívom azt, amit ez az apa tesz. És ide sorolom a megfélemlítést is, meg a veszélyeztetés legsúlyosabb eseteihez. Amikor már a négy esztendős kisfiú előre tudja: nemsoká ismét a gyámhatóságra mennek a mamával, mert nem adta oda őt apunak láthatásra, és apu most felejteni a mamát. „Gabi négy esztendős, és láthatási ügye 1978 óta „ügy”! a gyámhatóságnál. Három éve az anya minden határozatot megfellebbez. Most éppen azt vitatja, hogy az a bizonyos harmadik vasárnap, amikor a férje el akarta vinni magával a kisfiút, mert akkor övé a gyerek, az nem is ’ a harmadik vasárnap volt. A gyámhatóságoknál is- rperetlen fogalom a lezárt ügy. Ha a szülő fél év múlva úira káiri a láthatás megszüntetését, mindent úira elölről kell kezdeni. Beadvány, eljárási kötelezettség, határozattal való döntés — persze ehhez bizonyítási el járás kell — úiabb fellebbezés. .. Gyűlnek az aktahalmok. A gyerekben pe- ddk nő a félelemórzet a holnaptól', a tanúskodásoktól!.” — magyarázza elkeseredetten a csoportvezető. Van a veszélyeztetésnek más formája is. Levél érkezik: a gyámhatósághoz, az egyik országos hetilapból András és Erzsébet ügyéiben. Mindketten tizenévesek, és anyjuk ott hagyatta velük a munkahelylüket. Most az asszony élettársánál laknak együtt. A férfi alkalmi munkás, abból élnek. A gyerekek? Hát maid elhelyezkednek, majd mennek dolgozni,, már tervezik!.. jelentkezik a kislány a FÉKON-iban... A gyárban azonban nem ismerik a nevét. Az élettárs nevét annál inkább a Tejipari Vállalatnál: dolgozott már nálunk, de heteken keresztül igazolatlanul hiányzott, nekik már nem 'keil az ilyen ember. Egyébként is, csak feltételesen van szabadlábon. .. Mi lesz így ezekből a tizenévesekből? Nem sorolom tovább az eseteidet. Szinte kimeríthetetlen a példák tárháza. Tény, hogy a gyámhatóságok, a veszélyeztetett családok körülményeit évente legalább két alkalommal a helyszínen ellenőrzik.. Először nevelő iellegű az intézkedésük: szóbeli, jegyzőkönyvi figyelmeztetés, bírságot helyeznek kilátásba... és még akkor is ezeket alkalmazzák, amikor mér sokkal szigorúbb eszközökhöz kellett volna nyúlniuk, éppen a gyerekek érdekében. Miért? Nem merik megtenni? ök is félnek? Hiszen előfordult már. hogy büntető eljárást kezdeményezték és a megfélemlített családtagok a bíróság előtt már nem merték elmondani az igazait. Nem irigylésre méltó a gyámügyesék élete. Vannak családok, akikhez nem tanácsos egyedül bekopogtatniuk, csak rendőri segédlettel, mert könnyen előkerülhet a kés... Érdekes statisztika: a városokban egy gyámügyi ügyintéző évente csaknem ezer ügyiratot intéz, több mint 200 határozatot hoz, 240 helyszínelést végez, és hetente 52 ügyfelet fogad. Nem sokkal kevesebb ez a járásoknál sem. Mindehhez jogi végzettség kell, , és ehhez nem iár magas ' fizetés. Általában két-, két és fél ezer forinttal kapnak havonta kevesebb fizetést, mint a fiatal vállalati jogtanácsosok. Nem csoda, ha a fiatalokat nem vonzza a gyámügyi pálya. Határozottabb intézkedésekre lenne szükség, és nem lenne szabad engedni, hogy a humanizmus jegyében álhumánum érvényesüljön, hogy a törvényesség leple alatt gyermekeket tehessenek tönkre felelőtlen felnőttek. Tudom, súlyos szavak ezek, de igazak. Csák példának: ifiúság elleni bűntett miatt akkor indulhat eljárás például égy garázda, ellen, ha azt bebizonyítiák, azaz ha tanúskodik ellene a- házastárs. a szomszéd —. de mer-e tanúskodni? Hiszen ki van téve a tegbrutáliisabb támadásoknak. Ugyanez igaz a be- je’entűsekre is. - Ahhoz, hogy valaki a gyámügyhöz forduljon segítségért, intézkedésért, mert, nem tűrhető dolgokat tapasztal, bátorság is kell. Nagyfokú bátorság! És ez is példa: egy. ember, ha egy hónapban egy napot igazol. , hogy dolgozott, már nem lehet eljárást indítani ellene. Hogyan él, mit csinál, miből él a többi 29 napon át? Jogszabály ad tehetőséget a munkák erülésre, :és. annak minden következményére? Miért ad arra lehetőséget a jog és meddig engedi még. hogy gyermekelhelyezés, lát-, hatás ürügyén éveken át tartson a, gyermekietek mérgezése? Varga Viktória Acéltorony Pákozdon Pákozdon Kiss János, a VIDEOTON elektroműszerésze egy harminc méter magas acéloszlopot épített. Szakmájával rokon hobbija a televízió amatőrködés. Az antennákat a lakásból tehet adóirányba fordítani Az oszlop tetején elhelyezett antennákkal a környező országok mintegy tíz televízióadóját tudja rendszeresen, élvezhető minőségben „fogni”. Nem ritka a nagy távolságú vétel sem. Nemrégiben spanyol, angol, svéd és afrikai tv-adóállomá- sok azonosítása is sikerrel járt. Kiss János a tv- antennákat ellenőrzi az acéltorony tetején
