Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

Előre a VI. ötéves terv megvalósításáért! Hordók m»**» ősi mesterség mai művelője Jászberényben Kalla Miklós kádár. Immár két évtizede folytatja a családi örökségül kapott szakmát. Hordóinak nagy része Balaton-környéki borokat őriz. A zánkai Magyar Tenger Tsz egyik pincéje az ő munkáival van berendezve. Akad ott a néhány literestől a 1?0 hektoliteres óriáshordóig szinte minden méretű. Néha. eltérve a klasszikus formáktól, készít egyedi, tojás alakú hordókat is. Ezek az egyedi munkák Varga József faragásaival díszítve több kiállításon szerepeltek már sikerrel. Felvételeink a kádárműhely hétköznapjaiba engednek bepillantást. Tojás alakú díszhordó A hordót tűz és v(z segítségével szorítják abroncsba Fotó: T. Katona László Harminc új étkezőkocsi Két hét múlva kelnek az első csibék NagyUzem a fácánosban Tíz napja kezdődött meg a keltetés! „nagyüzem” az abádszalóki Lenin Vadász­társaság fácántelepén. A fel­készülési időszakban napi ezer tojást gyűjtöttek össze az ötezer tyúk alól, s az in­duláskor tizenötezret raktak be a teljesen automatizált olasz keltetőgépekbe. Jelen­leg már a duplája melegszik, egy hét múlva 40 ezer lesz bent, sőt május közepe tá­ján lesz olyan hét is, hogy egyszerre 108 ezret „nyelnek el” a fácán to jósokra speciali­zált berendezések. Húsz nap múltán károsodás nélkül rakják át a tojásokat a ro­tációba, akkor ehhez 50—60 fokos páratartalma és 24 Celsius fok hőmérséklete lesz a keltetőteremnek; négy nappal később pedig már a csipogó csibéket szedhetik ki a „tepsikből”. A mdgye törzsállományá­nak fele él az abódszialóki tenyészetben; a társaság eb­ben az idényben 275 ezer csibére számít tőlük, ami­ből a megyei igények kielé­gítése méllett jut — úgy 30— 40 ezer — a társmegyéknek is. Fűtött kocsikban szállít­ják a naposcsi békét a meg­rendelőkhöz. Az első kelte­tésből származó apró fácáno­kat a tiszagyendai és a jász- kiséri vadásztársaság neveli tovább, A MÁV a több mint húsz éve használt, kiszolgált ét­kezőkocsijainak fölváltására 30 korszerű, guruló étterem- konyhát vásárolt az NDK- ból. A harmincadik étkező­kocsit tegnap a Keleti-pá­lyaudvaron ünnepélyesen át­adták a bautzeni Vagongyár képviselői a MÁV és az Utasellátó vezetőinek. A 42 személyes, kényel­mes. korszerűen berendezett és fölszerelt — pébé-gáztűz- hslyekkel. villamos ételme­legítővel, hűtőszekrényekkel s70c"‘'> ’is fülkékkel elilá tott — kocsikat próbaüzem után a nyári menetrend életbe lépésétől a nemzetközi vo­nalakon álítja forgalomba a MÁV. / KATALÓGUS KELLENE Egy jó ötlet aranyat ér De csak ha széles körben elterjed A tavaszi-nyári mezőgaz­dasági munkák idején a szö­vetkezetek legnagyobb gond­ja a gépek folyamatos üze­melésének biztosítása. A jó idő beálltától a késő őszi esőzésekig a karbantartók, a gépen ülők sokszor kényte­lenek a hiányzó alkatrésze­ket mással, beszerezhetővel pótolni. Egy-egy jó ötlet ilyenkor aranyat ér. A me­zőtúri Magyar—Mongol Ba­rátság Tsz-ben ezekből a kényszerszülte megoldásokból sarjadt ki egv élő, mozgé­kony újítási mozgalom. — Két évvel ezelőtt még egyetlen bejegyzett újítás sem volt — meséli Gonda Sándor főmérnök, aki egy­ben az újítási bizottság el­nöke is. — Azóta 38 olyan ötletet vetettek papírra amely megfelelt az újítás követelményeinek. Ezek kö­zött nem egy olyan is van, amely országosan. is figyel­met érdemelne. Újítási elő­adó kollégámmal. Kádár Jó­zseffel figyeltünk fel arra. hogy a műhelyben szülétő sok megoldásból egy sem ke­rül el a bizottságig. Ügy lát­tuk, szükség van új feltéte­lek kialakítására. Először meg kellett ismernünk az el­járási részt, ezért elvégez­tük a TESZÖV által rende­zett alapfokú iparjogi tan­folyamot, majd „nagyobb sebességre kapcsoltunk”. Na­ponta születtek a jó műsza­ki ötletek, de az „ötletgaz­dák” bajban voltak az el­képzelések rögzítésével. Eleinte még mi kerestünk témákat a megvalósultak közül, segítettünk az újítá­si javaslat szövegezésében, a rajzkészítésben. A követ­kező lépés az volt, hogy meggyőztük az embereket ha van egy elképzelésük, ér- tames leírni, ez olyan szel­lemi érték, ami díjazást ér­demel. A kivitelezés már a hasznosító — esetünkben a téesz — dolga. — A bejegyzett javaslatok számát nézve úgy tűnik, kedvet kaptak az újításhoz. — Valóban. Az ’ első „kedvcsináló” szakasz lezá­rult Ekkor még minden olyan megoldást örömmel fogadtunk, aminek önálló '„ötletmagja” volt. Ma már ott tartunk, hogy válogatha­tunk is. Átléptünk a meny- nyiségi szakaszból a minő­ségibe. — A vállalati újítások milliós megtakarításokat hoznak. Önöknek mit je­lent forintban ez a fellen­dülés? ■ — Ha egy vállalatnál a sorozatban gyártott termé­ket néhány fillérrel olcsób­ban gyárthatják, az egész termelést nézve már nagy összeget hozhat. Mi nem tudjuk ilyen egyértelműen meghatározni a hasznot. Mondok egy példát. Egyik dolgozónk megoldotta az MTZ—50-es traktor kiegyen­lítőrugós tengelykapcsolójá­nak felújítását. Eddig, ha a rugók kihullottak, az egyéb­ként még jó tengelykapcso­lót eldobhattuk. Nekünk 35 ilyen gépünk van, tehát sze­zononként ugyanennyi a kapcsolócsere. Még ezzel együtt is csak néhány ezer forint a megtakarítás éven­te. Ha viszont azt nézzük, hogy a gépek így folyamato­san dolgozhatnak, az állás­idő minimális, már sokszo­rosa a megtakarított összeg. De hogy mérjem le, hogy mennyi? Vagy másikat mondok, Az E—516 típusú kombájn ferde felhordójá­nak cseréje gyakori és rend­kívül balesetveszélyes mű­velet. Kitaláltak egy olyan szerelőkocsit, amivel ez a szerkezet egyszerűen, gyor­san és főleg balesetmente­sen leemelhető. Forintban alig mérhető, de esetleg a jövő héten már halálos bal­esetet is okozhatott volna egy rosszul sikerült kézi le­emelés. — Szerte az országban sok van ezekből a gépekből. Nyilván hasonló bajokkal küzdenek a többi tsz-ek is. Tudnak-e segíteni egymás­nak? — Óriási lehetőségek rej­lenek az újítás átadás-átvé­telben. Gondolja meg, hogy az előbb említett MTZ trak­torból tízezer is van az or­szágban. A Szolnok megyei TESZÖV segít az információ­adásban, indított egy ötlet­börzét. reklámoz, rendszere­sen tájékoztatja az újítási előadókat, 'de azért ez nem elég. Iskolapélda volt az NDK-Rába motoros kombájn ikerszivattyújának konstruk­ciós hibáját javító ötlet sor­sa. A TESZÖV-ön keresztül sok szövetkezethez eljutott, a két újító idáig 63 ezer forin­tot kapott a megoldást átve­vőktől. — A MÉM Agroinform minden évben listába szedi az előző év újításait, de ez édeskevés. A vetés idején a vetőgépek, aratáskor az ara­tógépek hibája „terjed”, mondtatnám mint a száj és körömfájás. A megoldásra akkor frissiben van szükség, nem a következő évben. Sze­rintem MÉM tárcaszinten kellene megoldani az ötletek katalogizálását, hogy minél hamarabb hozzájuthassunk. — Említette, hogy két újí­tójuk jelentős összeget ka­pott a vevőktől. — Az újítási kedvet jelen­tősen emeli, hogy megpró­báljuk a maximumot bizto­sítani az ötletgazdáknak. Az előbbi újítás tsz szinten csak 500—1000 forintot jelentett volna. Az átadásokból be­folyt összeg fele viszont az újítóé. A másik feléből ala­pot képezünk, amiből jutal- imazzulk a kivitelezésiben részt vevőket is. így ők is szívvel-lélekkel segítik, saját ügyüknek tekintik az új megoldásokat. Másik „élén­kítő”' hogy a kollektív szer­ződésünk szerint mindazok, akik „vevőt” hoznak bárme­lyik újításra a bevételből tíz százalékot kapnak. — Az újítási kedv irányát hogyan szabályozzák? — Minden évben készí­tünk újítási feladattervet. Az idén nyomatékosan kértük‘az áeazatvezetőket, hogy keres­sék meg saját területükön a megoldásra váró problémá­kat, mert bőven van, az ál­lattenyésztésben és a nö­vénytermesztésben is. Nem komplex a gépsor, a techno­lógiai soron is akad módosí­tani való. Eddigi tapasztala­taink szerint a kitűzött kér­dések felére volt megoldása újítóinknak. A két említett terület viszont kicsit lema­radt. tehát ezek bevonása most a feladatunk. A mezőtúri szövetkezet műszaki fejlesztő gárda nél­kül megoldotta a műszaki fejlesztést, okosan gazdál­kodva a szellemi energiák­kal. Az újítómozigalom segí­tése a vezetői munka szer­ves része lett. Nem egyedi esetről van szó, a főmérnök tréfálkozva említette „ve- télytársát”. a jászkiséri Le­nin Tsz főmérnökét. A most méa elszigetelten működő ú i ítőcsoportok között kiala­kuló versengés magában rej­ti egy új mozgalom kialaku­lásának lehetőségét Ha ez megvalósul, az eredmény már számokkal is mérhető lesz. Fejszés Edit A ##■ z I ■ ## #/ A mezoheki mezőőr Tóth Sándort, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet mezőőrét ilyen kényelmesen üldögélni, mint ahogyan a fotón teszi, nemigen látják. — Több mint tíz eszten­deje kerültem ebbe a be­osztásba, azóta folyton úton vagyok a hűséges Jávám­mal — mondja, és igazít egyet a kemény zöld posztó­egyenruhán, amit a huszon- egynéhány fokos tavaszi napsütés se tud lekényszerí- teni róla. — Két társammal látjuk e] a gazdaság vagyonvédel­mét, az én területem 3 ezer 700 hektár. A motoron bi­zony még nyáridőben is eil- kél a vastag ruha. — ön a szövetkezet ^rend­őre”. Pontosan mire vigyáz? — Három géptelepre, egy szarvasmarha-, egy sertés- és egy libatelepre, azon kí­vül a terményekre is. A ‘ munkaidőm természetesen kötetlen, de még sose fordult elő, hogyha kerestek, ne a területet jártam volna. Ha kell!, éjszaka is felülök a Jávára, hiszen az éjjeliőrök éberségét is én vigyázom. — Senki se örül, ha ellen­őrzik, nem lehet túlságosan népszerű , ., — Tudja, hányán mondták már ezt? Mindenkinek azt feléltem, hogy amit rábíznak az emberre, végezze becsü­lettel, és akkor nincs félni­valója az ellenőrzéstől. Sze­rintem a fellépésen múlik, utálják-e a mezőőrt, vagy segítik. Senkiről se szabad eleve rosszat feltételezni, ezért úgy vélem, nincsenek haragosaim. Legalábbis szemtől szembe. Tóth Sándor ötvennégy éves, de bizonyára a téilen- nyáron levegőn töltött esza téndők miatt idősebbnek lát­szik a koránál. — Persze, a szabad levegő is meggyűri az arcot, ám engem az élet is jócskán el­látott barázdákkal — ma­gyarázza. amikor bevallom, öregebbnek néztem. — Gye­rekfejjel cseléd lettem, csak­nem tíz esztendeig szolgál­tam két gazdát is. A felsza­badulás utáni évek egy ré­szét Pesten a Mélyépítő Vál­lalatnál töltöttem. Amikor visszajöttem az Alföldre, a mezőhéki termelőszövetke­zetnél lettem fdgatos. Aztán pártiskolára küldtek, voltam bri gád vezető és párttitkár. Nehéz idők jártak akkor, nem is bántam, hogy egy nálam sokkal felkészültebb elvtárs vette át a stafétabo­tot. Lehet, hogy hihetetlen, de engem megnyugtat a je­lenlegi beosztásom, és ha el­érem a nyugdíjkorhatárt, és azt mondják, maradjak, el­végzem ezt a munkát, amíg bírom.,,- bi ­Százéves szerszámok Formálódik a donga

Next

/
Thumbnails
Contents