Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. MÁRCIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A tudomány „képei” a képek „tudománya” Beszélgetés László Gyula régészprofesszorral A finn-ugor őstörténet, a népvándorlás és a honfog­lalás korának a nemzetkö­zi tudományos életben is el­ismert hazai kutatója. Lász­ló Gyula régészprofesszor ezúttal grafikusművészként mutatkozott be a szolnoki tárlaflátogatóknak. A hely­őrségi művelődési otthonban megnyílt kiállításán a mű­vészet eszközeivel mutatja be a honfoglaló magyarok életét, szokásait, viseletét, - visszavezetve a látogatót a régmúlt mindennapjaihoz. A kiállítás megnyitója után rövid beszélgetésre kértük László Gyula professzort. —A rajzokat nézve vetődött fel a kérdés: mi kész­tette önt arra, hogy tudományos munkájának ered­ményeit képekbe „fogalmazza”? hető sorozat, amelynek húsz lapját láthatják majd a színház látogatói. — Tudomásunk szerint hamaro­san megjelenik a Medgyessy Ferenc szobrászművész­ről írt kötete is. — A rajz nem a teljesség igényével készül, ily módon a rajzoknál szerepet kap a „gondolom”, és a „sejtem” is. Persze ezek nem felelőt­len dolgok, hanem a megle­vő ismeretek alapján vetőd­nek fel a rajzolóban. Pél­dául nem tudjuk, csak sejt­jük, hogy milyen volt leá­nyaink pártája a honfogla­lás korában, de tudjuk, hogy njilyen a magyar leányok pártája Kalotaszegen. így tehát pontos adatok híján belevetítjük a honfoglalás korába a kalotaszegiek vi­seletét. Például az Emese ál­ma című rajzban. A honfog­laló magyarok életéről ké­szült teljes sorozat — ötven rajz — magyarázatokkal el­látva, egyébként hamarosan napvilágot lát a Móra Ki­adónál. — Képzőművé­szeti munkássága egyfelől tehát szo­rosan kapcsolódik tudományos mun­kásságához, más­részt azonban at­tól különálló te­vékenységét is jelzi. Most csu­pán a Szigligeti Színházban a kö­zeljövőben látha­tó „Kortársaim’’ című grafikai so­rozatára gondolok. — A képzőművészet egy másik szintje az életemnek. A „Kortársaim” című port­résorozatban a XX. századi magyar panteon halott vagy élő klasszikusait örökítettem meg. Én — szerénytelenség nélkül mondhatom — hoz­zájuk tartozom, beszélgeté­seink, vitáink közben rajzol­tam meg őket. Ebből adó­dott egy több száz lapra te­A vérszerződés A hét gyászmagyar — Erről a kötetről most volt valami „újat” kitalálni. csupán annyit mondanék, hogy Medgyessy Ferencről, mint kortársamról, atyai jó­barátomról s nem mint mű­vészettörténeti „jelenségről” írok benne. Az ünnepi könyvhéten egyébként má­sik kötetemet, a magyar ős­történetről íródott munká­mat is* kézbe veheti az ol­vasó. — Ismét a ré­gészethez kanya­rodtunk vissza. Megkérhetnénk a professzor urat arra, hogy mond­ja el, a közel­múltban széles körű tudományos vitát is kiváltó elméletének, a „kettős honfogla­lásnak” lényegét? — A „kettős honfoglalás” egyik feltevésem, amely az adatok kényszerítő erejéből adódott. Eszem ágában sem de kénytelen voltam felten­ni, hogy Árpád magyarjai itt már magyarokat találtak. Ezt támasztja alá az 1543- as székesfehérvári magyar krónika török nyelvű for­dítása is, amelyben, az ol­vasható, hogy a honfoglaló magyarok itt már saját nyel­vükön beszélő népet talál­tak. Ez a magyar népesség 670 táján, mint Onogur (Un­gar, Hongrois, Hungarus stb.) népesség foglalta el ha­zánk területét. Ez az alapja az úgynevezett kettős hon­foglalás elméletének. Tehát az a régészeti leletekkel is igazolt tény, hogy a magyar nép zöme 670-ben már meg­szállta a későbbi magyar nyelvterületet. — Köszönjük a beszélgetést. T. E. Fotó: T. K. L. Közművelődés Tiszakürtön Kifelé a kátyúból A tudomány és a művészet múzsái minden nyáron a tiszakürti arborétumban randevúzmak. Néprajzkutatók faggatják a Tiszazug egykori lakóinak szokásait, hagyo­mányait, népművészek szőnek, hímeznek, amatőr képző­lés iparművészek festenek, faragnak az árnyas fák alatt. S mikor bezár az alkotótábor, a múzsák is szétszélednek más tájakra. Tiszakürbre csak ritkán jönnek vissza a kö­vetkező nyári találkozóig, nem igen „hívják meg” őket a művelődési intézmények. Önkritikus értékelés A községi közös tanács a közművelődési terv végre­hajtását elemző ülésén a kö­vetkezőképpen értékelte a három település — Tisza­kürt, Tiszainoka és Nagy­rév — intézményeinek mun­káját: „A művelődési ottho­ni tevékenység tartalmában és szervezettségében nem éri el a kívánt szintet, nem biz­tosítja az igények kielégíté­sét Nagyobb rendezvények tartására korlátozottak ugyan a lehetőségek — elsősorban Tiszakürtön a téli időszak­ban — de nem lehetünk elé­gedettek a szakkörök, klu­bok, művészeti körök működ­tetésével tanfolyamok, is­meretterjesztő programok szervezésével, amelyekhez — önállóan vagy más szervvel, gazdasági egységgel közösen — megvannak a feltételek. A szabadtéri rendezvények tekintetében is visszaesés volt.” A szókimondó értékelés szerint tulajdonképpen sem­mivel sem elégedettek a köz­ség vezetői, de így véleked­nek mások is. „A művelődési házban hi­deg van, a moziban recseg­nek a székek. Otthon a jó meleg szobában bekapcso­lom a televíziót, s az a mo­zi, a szórakozás” — így egy kisgyerekével sétálgató fia­talasszony. Kora délelőtt az étterembe siető idős bácsika: »Nem nekem való már az ilyesmi. Régein, amikor még fiatalabb voltam, a velem egyívásúakkal színházaztunk, énekeltünk. Még versenyre is eljártunk, de nem ám „söprögetőnek”. Akkora tap­sot kaptunk mint senki más. A mostani fiatalokat meg csak a tánc érdekli. Hétvégén csakúgy zeng a környék a lármájuktól.” A tiszakürti pártbizottsá­gon az önkritikus „bizonyít­ványról”, s a tervekről be­szélgetünk Takács Sándorral, a pártbizottság -titkárával, Papp Károly tanácselnökkel, Kovács Istvánnéval, a klub­könyvtár vezetőjével, Fülöp Zoltánnévai, az általános is­kola igazgató-helyettesével és Tóth Andrással, a Tiszazug Termelőszövetkezet elnökhe­lyettesével. Elégedettségre valóban nincs okúik, a tiszakürti klubkönyvtárban jelenleg egy ifjúsági klub és a szép sikereket elérő pávakör mű­ködik. Ügy ahogy, hiszen a klub vezetője bevonult kato­nának, a „pávásoknak” meg nincs karnagya, de a lelkese­désük annál nagyobb: kabát­ban, kesztyűben próbálnak, vagy inkább csak a maguk gyönyörűségére énekelgetnek a hideg klubkönyvtárban. — A kör vezetője elköltö­zött a faluból, újat pedig nem találtunk — magyaráz­za a klubkönyvtár vezetője. — Volt, aki eljött meghall­gatni őket, s sótő megjegy­zéssel távozott Értelmiségiek jobb munkamegosztása — A pedagógusok között sincs senki, -aki vállalná? — Az énekszakosunknak annyi az elfoglaltsága, hogy ez már semmiképpen sem fér bele az idejébe — vála­szol az iskola igazgató-he­lyettese, s egy statisztikát mutat, — A huszonkilenc ne­velőből csak nyolcnak nincs iskolán kívüli megbízatása Igaz, hogy nem egyenletes a leterhelés, sokan több szerve­zetben, mozgalomban is tevé­kenykednek, míg mások cáak egyben. Ezen változtatni fo­gunk, de a mi elsődleges munkánk mégis csak az- is­kolai oktatás-nevelés, s ez a mostoha körülmények miatt igen sok energiát elvesz. Eljutottunk hát Tiszakürt régi gondjához. Jórészt a mostoha iskolai körülmé­nyeknek köszönhető a neve­lők elvándorlása is, volt olyan tanév, hogy a pedagó­gusok húsz százaléka kicse­rélődött. Az utóbbi években általában négyen-öten men­tek el az iskolából, igazt akad köztük olyan, is, akiit vezetőnek másfajta munka­körbe „csábítottak el”. Az idén két pedagógusál­lást hirdet meg Tiszakürt. — Mivel „csalogatják” a pályakezdőket ? — Sohasem a bértétel alsó határát jelöltük meg, így az idén is kétszáz forinttal töb­bet kínálunk, ötszáz forint a területi pótlék, 1600—2000 fo­rint a letelepedési segély, s építési kölcsönt is igényel­hetnek. — Ha le akarnak teleped­ni ... — Jelenleg is vagy nyolcán igényelnének, ha telket kap­nának. .. — Ehhez előbb el kell ké­szíteni a község rendezési tervét — válaszol a neki szánt megjegyzésre a tanács­elnök, — hogy ki tudjunk je­lűim telkeket. A rendelke­zésre álló terület kell az is­kolának. — Ez nem lehet akadály a gyors kijelölésre — sürget a pártbizottság titkára — hi­szen a község egyik legna­gyobb gondja a szakember- hiány, ez nyomja rá legjob­ban a bélyegét a közművelő­. désre is. Tiszakürtön negyvenegy értelmiségi dolgozik, pedagó­gusok, orvosok, agrármérnö­kök. — A negyvenegy diplomás csak ennyit tud tenni a tele­pülésért? — Bezárkóznak, hétvége­ken meg kirándulni járnak. Ha felkérek valakit, hogy tartson ismeretterjesztő elő­adást, elvállalja ugyan, de nem túl lelkesen — így a klubkönyvtárvezető. „Állandó” lakhely a múzsáknak — Négy-öt embernek tart­sanak előadást? — kérdez vissza a termelőszövetkezet elnökhelyettese — Más rendezvényre sem igen járnak el. — Nem előtte két nappal kell kitenni a plakátokat — veti közibe a tanácselnök. — Én nem hiszem, hogy a tiszakürtieket nem érdekli a művelődés, hiszen, amikor színházba visszük a dolgozó­inkat, szinte „verekedés” van belőle, hogy ki marad­jon itthon — szól ismét a té- esz elnökhelyettese. — Ezért állapította meg a 'tanácsülés, hogy az adott le­hetőség sincs megfelelően ki­használva, — zárja le a vitát a tanácselnök. — Jobb szer­vezéssel, a csüggedés helyett nagyobb; lelkesedéssel, az eredmények is most mást mutatnának. Az 1981-re ki­dolgozott közművelődési terv feladatul jelölte meg a tele­pülések művelődési intézmé­nyeinek együttműködését. — A közművelődési terv­ben — többek között — szá­A Könnyektől Az emberevő medvéig ÚJ SZOVJET FILMBEMUTATÓK Amikor tavaly a hagyo­mányos szovjet filmbemuta­tó-sorozat alkalmából ná­lunk járt a moszkvai filmes delegáció, szinte minden tagja egy filmet, a közönség körében is rendkívül nép­szerű Vlagyimir Menysov alkotását, a Moszkva nem hisz a könnyeknek című fil­met dicsérte. Nos, ezt a mai szovjet emberek hétköznap­jait rendkívül őszintén, min­den hamis pátosztól, mente­sen, a problémáknak bátran tükröt tartó alkotást a ma­gyar nézők is nemsokára megismerhetik, igaz más, , ^magyarított” címmel, Menysov műve ugyanis ez­úttal Könnyekre lett átke­resztelve. Egyre több divatos film­irányzat követésére vállal­koznak a szovjet alkotók is, hiszen ott sem könnyű a közönség érdeklődésének ébren tartása. így például a Katasztrófa földön-égen Című Alekszandr Mitta-pro­dukoió már magyar címé­ben is utal jellegére ... Egy hatalmas TU—154-es repü­lőgép kerül nem mindennapi nehéz helyzetbe, hiszen az utasok életét nemcsak tech­nikai meghibásodás, hanem ráadásul lávazuhatag, rob­banás, sőt szökőár is fenye­geti ... A Rally című film három országon át követi a versenyzők útját, amelyet számos, előre nem tervezett fordulat keresztez. A XX. század kalózai ugyancsak a mozgalmas históriák számát gyarapítja, amikor egy ká­bítószer-szállítmány kalan­dos sorsát dolgozza fel. Az emberevő medve című film egy geodéziai kutatócsoport vérszomjas ellenfeléről szól, s hogy egy másik, ugyan­csak négylábú sztárokat fel­vonultató filmet se hagy­junk ki a sorból, feltétlenül meg kell említenünk a Tig­riscsapáson című produk­ciót. N. Gy. KOMJÁTHY " JENŐ 1858-1895 ; A nyáron a balassagyarmati palóc ligetben állítják fel a szobrászművész Komjáthy Jenőről készült portrészob­rát A lovakat mindig örömmel mintázza Győrfi Sándor. Ké­szülő szobrát szülővárosának Karcagnak szánja mos szakkör, hangszeres ze­neoktatás, balettoktatás in­dítása szerepek Meg lehet ezeket valósítani? Lesznek hozzá szakemberek? — Meg fogjuk valósítani, — bizakodik a párttitkár. — Megfelelően elhelyezzük a diákok s tanáruk munkájá­nak gyümölcsét, a helytörté­neti gyűjteményt, ez minden bizonnyal új lendületet ad munkájukhoz. A többi szak­körnek ha nem találunk helybeli vezetőt, hívunk más­honnan. A szakképzett klubkönyvtárvezetőnket ja­nuártól függetlenítettük, ne­ki most már csak a ,közmű­velés” lesz a munkája S ta­lán aktívabbak lesznek majd a „segítőtársak” is, ha ered­ményeket látnak. Ezek szerint talán elláto­gatnak majd a múzsák Ti- szakürtre máskor is. Az ön­kritikus, bizakodó vezetők, szakemberek felelős vitája minden esetre azt sugallja, hogy egy év múlva már nem onnan indul a beszélgetésünk mint most. A közművelődés „szekere” ha nem is beton­úton szalad majd, a kátyú­ból mindenképpen kint lesz. Tál Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents