Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Nemzetközi körkép 1981. MÁRCIUS 1. Románia Országutak helyett: repülőtér Temesvár repülőtere belép a nemzetközi légiforgalomba. Elkészült a 3500 méteres kifutópálya, amelyen a nagy, sugárhajtású gépek simán le- és felszállhatnak. A re­pülőteret főleg az Észak- és Nyugat-Euró- pából érkező charter-gépek fogadására építették ki, a közeli Herkulesfürdő ven­déged számára. Romániában most már négy nemzetközi repülőtér van: a korszerűsített temesvári mellett a megújult Bukarest-Otopeni, a Konstanca-Kogalniceau és az aradi. Az összes repülőterek száma 16 és ezzel az ország kiterjedt belső légihálózattal ren­delkezik. Bukarestnek a már említett Oto- penin kívül külön repülőtere van a bel­ső légiforgalom számára. Ily módon a TAROM-gépekkel gyakorlatilag Románia valamennyi területi székhelye gyorsan el­érhető. Romániának azért van szüksége ennyi repülőtérre, mert az ország nehéz felszíni viszonyai, a Kárpátok két és félezer mé­ter magas hegyláncai nehézzé teszik az útépítést. A belső forgalomban IL—18-as és AN24-es gépek repülnek. A több mint 25 éves TAROM légitársa­ság 39 nemzetközi légiúton bonyolít le forgalmat. Oslo és Stockholm kivételével valamennyi európai fővárossal közvetlen összeköttetése van. Légiút köti össze Bu­karestet Észak-Afrika és a Közel-Kelet nagyvárosai vaL A leghosszabb vonalak: Bukarest—New York, —Singapur és —Peking. A nemzetközi légiforgalmat jelenleg öt IL—62-vel, kilenc TU—154-el, tizenkét BAC 1—11, illetve 1—11 Superrel és három Boeing 707-tel bonyolítják le. A legtöbb járat nyaranta a fekete-ten­geri Konstanca légikikötőjébe érkezik. A főszezonban naponta 80 ' gép landol és startol Kogaliniceanu repülőterén. Képün­kön Bukarest modern repülőtere.­Ahol bomba robbant München, Englischer Garten I. Az épületet, amelynek fa­lánál február 21-én este rö­viddel 10 óra előtt plasztik­bomba robbant, eredetileg szülőotthonnak szánták. És aztán a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió köz­pontja lett belőle, ahol im­máron harminc esztendeje dolgoznak washingtoni utasí­tások alapján a szerkesztők Az eredeti elképzelés sze­rint azonban a számukra épí­tett ház rövid idő múlva feleslegessé vált volna és ak­kor München városa kapta volna meg, a már említett nemes célra... A történet így egy kissé zavaros, mint e két kalóz­adó története általában. És abban a zűrzavarban gyöke­redzik, amely 1949-ben ural­kodott; amikor a CIA bá­báskodása mellett megala­kult Szabaö Európa Bizott­ság elhatározta a „Kelet- Európa” felé irányuló rádió­adások létrehozását. Szét­néztek a nagyvilágban és megállapodtak Münchennél, ami akkor a maitól eltérő képet mutatott. A város nagyrésze még romokban he­vert, de volt egy nagy elő­nye: Németország amerikai övezetében feküdt. Az amerikai kémszolgálat által létrehozandó és irá­nyítandó rádióadóról lévén szó, a biztonsági szolgálat emberei kezdettől fogva ra­gaszkodtak hozzá, hogy jól elszigetelhető, ellenőrizhető helyen legyen. így akadt meg a szemük az Englischer Gartenen, a müncheniek vá­rosligetén. A régi békeidők­ben — és aztán később a „gazdasági csoda” időszaká­tól ismét — a város gaz­dagjai itt végezték reggeli lovaglásaikat. Délelőttön­ként fehér fityulás nevelő­nők sétáltatják az úrigyere­keket, délutánonként aztán futballozó srácok és szerel­mespárok vették és veszik birtokukba a nagy zöldterü­letet. Érthető, hogy — mivel a kétmilliós München egyéb­ként nem bővelkedik zöldte­rületekben — a városi ható­ságok nem fogadták valami lelkesen, hogy az amerikaiak éppen itt akarnak építkezni. Kétségtelen, hogy az ameri­kaiak, a megszállók jogán egyszerű parancsszóval is úrrá lehettek volna a ne­hézségeken. Ök azonban — ez már a Nyugat-Németország fokozatos „baráttá” változta­tásának időszaka volt — in­kább gáláns ajánlatot tet­tek. Ha megkapják a szük­séges telket, felépítik az Englischer Garten egykori büszkeségét, a háborúban po­rig égett Chinesischer Tur- mot, ezt az ormótlan faal­kotmányt, amelynek talpaza­tánál azonban a müncheniek nagyon szerettek sörözni. És azt is megígérik a münche­nieknek, hogy a rádió épü­letkomplexumát néhány év múlva, mert hiszen akkor már bizonyára nem lesz szükség rá, hiszen a kom­munista kormányok addigra megdőlnek, és akkor minek dolgozna tovább á SZER, a városnak ajándékozzák, szü­lőotthon céljaira. Az Eng­lischer Garten 1. szám alatt azonban, mint tudjuk, azóta sem született egyetlen gyer­mek sem. Viszont annál több hazugság... Az építkezést már 1950- ben elkezdték, s a szerkesz­tőségek 1952-ben be is köl­tözhettek, bár az ’ utolsó simí­tások még egy esztendeig tar­tottak. Meg kell hagyni, hogy a tervezők rendkívül egyszerűen és egyszersmind célszerűen oldották meg fel­adatukat. Hét téglalap ala­kú, fehérre meszelt és egy­ben a főfrontra merőleges szárnyat építettek, amelye­ket üveges központi folyosó köt össze. A hét szárnyépü­letben, egymástól elkülönít­ve helyezték el a különböző szerkesztőségeket, közöttük pedig műszaki helyiségeket. Pl magyar szerkesztőség he­lyiségeiből így például nem lehet közvetlenül átmenni a engyel szekció épületébe. Az Épületszárnyak hátul futnak issze, a központi irányítás smeletes rezidenciájába. Itt rendezték be az amerikaiak rodáit, innen irányították és rányítják valamennyi szer­kesztőség munkáját. A kü- önböző szerkesztőségek mun­katársainak találkozására az ilagsorban berendezett' tágas kantin adott kezdettől fog­va módot. A pultokon és az Étlapon emigránsálmok: ma­gyar szalámi, lengyel vodka, uhsajtos bolgár saláta, űyan knédli, hogy Bunóban sem készítenek különbet. A 'asztronómiai élvezetet és a kollégák között ilyenkor ;gyébként más rádióknál, szerkesztőségekben szokásos beszélgetéseket azonban két­ségtelen zavarják azok a rejtett mikrofonok, amelye­ket a SZER biztonsági szol­gálata, a Security épített be — persze, nem „a szabadság eszméjét sugárzó” rádiótudó­sítások továbbítására, hanem saját értesülések gyűjtésére. A SZER épületébe 1975- ben költözött be a Szabad­ság Rádió, amelyet nála nem sokkal később alapítottak, s amelynek a Szovjetunió a „célországa”. Oroszul és a szovjet köztársaságok még 15 nyelvén adja programját. Eredetileg külön épülete volt, de miután a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején sajtóleleplezések nyo­mán fény derült rá, hogy mindkét rádióállomást az amerikai kémszolgálat pén­zeli és az amerikaiak kény­telenek voltak nyílt forrá­sokból biztosítani a költség- vetéseket, szűk esztendők kö­szöntöttek a müncheni zsol­dosokra. Az ottaniak örömére és a világ aggodalmára azonban hamarosan újabb fordulat következett be. Az enyhülés megtorpanásával ismét fon­tossá vált a SZER és az SZR. A létszámnövelés helyett azonban a „minőségi” fej­lesztést választották. Az al­kalmazottak egy részét ki­cserélték jobban képzett, ügyesebb munkatársakra, a megfelelően nagyobb fizetést is vállalva. Ezzel egyidőben Carter elnök elfogadta az adóállomások bővítésének programját, s a legutóbbi esztendőkben SZER-ék már körülbelül kétszer akkora hangerővel harsoghatják a magukét, mint annak előtte. Reagan elnök egyelőre még nem foglalkozott — legalább­is nyilvánosság előtt — a müncheniekkel, de politiká­jából nyilvánvaló, hogy az ott összegyűjtött uraknak sincs okuk aggodalomra. A szombat esti robbanás tettesei után — a legfrissebb jelentések szerint — még mindig eredménytelenül nyo­moz a bajor rendőrség. A nyomravezetőnek kitűzött harmincezer márkás jutalom sem segített. Á sebesültek közül mindössze ketten van­nak még kórházban és az anyagi kár — kétmillió dol­lár — is lehetett volna na­gyobb. Az adások is csak néhány percre szakadtak meg. Aztán folytattak min­dent, mintha mi sem történt volna. A robbanás, ha fény de­rül körülményeire, ha nem, rsupán egy jelentéktelen epi­zód az Englischer Garten 1. történetében. És nagyon is Érdekes, hogy a Security, a "ádiók saját amerikai biz- :onsági szolgálata nem vette Észre az épület körül a rob- nantókat. Pedig — a SZER nerkeiben így tartják — a Securitynél mindenről tud­nak. Persze, csak ha akar­nak. P. I. Összeállította: Majnár József A SZER műszaki munkatársai mentik ami menthető a szombat esti robbantás után Eszak-Korea ipara Jugoszláv mozaik Az Ivan Milutinovics mun­kaszervezet Irakban 108 mil­lió dollár értékű szivattyú- telepet épít egy öntözőrend­szerhez, amelynek berende­zéseit egy zágrábi és egy ljubljanai gyár szállítja. • * * Elmaradást jelentenek a cementgyárak. A terv szerint évi 10,5 millió tonna cemen­tet kellene termelniök, de ezt a célt csak megközelíteni tudták. Az elmaradás egy­két millió tonna. Importra nem számítanak, s így a csa- ládiház-építőket előre fi­gyelmeztetik a várható hi­ányra. * * * A Szerb Szocialista Köz­társaság közzétette jelentését a tavalyi kukoricatermésről. E szerint a Vajdaságban négymillió tonna kukoricát törtek, Szerbiában 2,36 mil­lió tonnát, Kosovóban 184 ezer tonnát. A 6,5 millió ton­nás termés 3,7 százalékos csökkentést jelent az 1979- eshez képest. Az átlaghozam 4646 kilogramm hektáron­ként, ezen belül a Vajdaság­ban 6007 kilogramm, össze­sen egymillió 409 ezer hek­tárról szedték le a kukori­cát. • * » A vajdasági tartományi kormány foglalkozott a me­zőgazdaságot évről évre érő 'jégkárral. Megállapította, hogy csupán 1963-tól 1974-ig a jég 215 ezer tonna ter­ményt pusztított el. A leg­nagyobb kár a magántulaj­donban levő földeken kelet­kezett, mert a földművesek a bevetett területnek csak mintegy kilenc százalékát biztosították. A vajdasági kormány úgy döntött, hogy mielőbb hozzanak törvényt a kötelező jégvédelemről. A jégfelhőket jelző radarháló­zat és jégrakétakilövők fel­állítását tervezik. (TANJUG — KS) Korea mesterséges ketté­osztásával megsemmisítették az ország gazdasági egységét. Észak ásványkincs-gazdag­sága és fejlettebb nehézipa­ra - ellenére súlyos feladat megoldására kényszerült; a Délen levő mezőgazdasági és könnyűipari központok pót­lására. Észak-Korea bővelkedik szénben, színes- és nemes­fémekben, egyéb értékes ás­ványkincsekben. A legfonto­sabbakból 1978 és 1984 kö­zötti hétéves tervben kétsze­resére, vagy ezt meghaladó mértékben kívánják • növelni az évi hozamokat. A cél az, hogy a kitermelőipar kiemelt fejlesztésével, a hazai nyers­anyagok leható legteljesebb felhasználásával szélesítsék a nyersanyagalapot. Korsze­rűbb, nagyobb teljesítményű felszereléseket várnak a bá­nyák, az erőművek, hason­lóképpen a szintén gyorsan fejlődő vegyipar, a könnyű­ipar, a mezőgazdaság és a szállítás. Napjainkban te­remtődnek meg a feltételek a századunk ipari államaira jellemző ágazatok, az elekt­ronika, az elektrotechnika, és a második generációs gép­gyártás alapjainak a lera­kása. A nyersanyag-kitermelő ipar mellett megkülönbözte­tett figyelmet szentelnek az energiatermelésnek. A foko­zódó energiaszükségletet hő- és vízierőművek láncolatával igyekeznek mindjobban ki­elégíteni. Az olajat egyhar­mad-egyharmad megosztás­ban szovjet, kínai és egyéb forrásból merítik. A koreai háború romjai­ból a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság nemcsak újjáépült, hanem ázsiai vi­szonylatban figyelemre mél­tóan magas fejlettségi szin­tet ért el. A népi Korea, amely megalakulásától fog­va tervgazdálkodást folytat, eredményesen hajtotta végre gazdaságfejlesztési program­ját. A szocialista országok­kal kialakított együttműkö­dés hosszú ideig szinte kizá­rólagos volt — napjainkban is meghatározó —, gazdasági előrehaladása azonban utat nyitott az áruforgalomnak a fejlődő, sőt a tőkés országok viszonylatában is. Megkezdte a termelést az Ifjúsági Vegyikombinát

Next

/
Thumbnails
Contents