Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-06 / 55. szám
1981. MÁRCIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szakkönyvek és szakemberek Az a jó, ha kéznél van Tevékenysége a mindennapi pedagógiai gyakorlatban kamatozik Közgyűlést tartott a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata A Magyar Pedagógiai Társaság Szolnok megyei tagozata tegnap délelőtt tartotta meg vezetőség- és küldöttválasztó közgyűlését a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Mind gyakrabban emlegetjük, mert egyre találóbbnak, egyre érvényesebbnek érezzük azt a megállapítást, hogy a tudós: termelőerő. De vajon hogyan válik azzá? Miként segíti például a szakkönyv a szakmai dolgokban való tájékozódást? — e kérdéseket már ritkábban tesz- szük fel, e folyamatokat már kevesebb alkalommal vizsgáljuk. A hamarosan véget érő mezőgazdasági könyvhónap jó alkalmat kínál arra, hogy figyelmet szenteljünk e folyamatnak is. Ideális terepnek bizonyult ilyen szempontból az AGROBER Szolnok megyei irodája, ahol szinte minden harmadik dolgozó egyetemet végzett, s ahol az intézet 175 alkalmazottját egy csaknem 2 ezer kötetes házikönyvtár segíti a szakmai fejlődésben ... Foglalkozás is, szenvedély is... Az elmúlt évben a vállalatnál például több mint 200 ezer forintot költöttek mező- gazdasági szakkönyvekre, folyóiratokra és különböző segédletekre (lexikonokra, táblázatokra, közlönyökre). — Vajon mit forgat ezek közül lesgyakrabban Petrányi Tibor főmérnök, aki több tucatnyi tervező szakmérnököt irányít? így kezdi válaszát: — Szinte mindent. Beosztásomból adódóan ugyan nem foglalkozom tervezéssel, ám a legkülönbözőbb jellegű elképzeléseket kell felülPetrányi Tibor bírálnom, jóváhagynom. És nem csupán a szakmai szempontokra tekintettel, hanem az érvényben lévő rendeletekre, szabványokra is figyelve Ennélfogva leggyakrabban a Magyar Közlöny, a MÉM-értesítő évfolyamait kérem kölcsön a könyvtárunktól. — Természetesen a saját pénzén is vásárol szakkönyveket ... — Nagyon gyakran! Mostanában például a borászattal foglalkozó munkákat keresem a könyvesboltok polcain. Mert nem csupán a foglalkozásom — a szenvedélyem is a mezőgazdasághoz köt. Van ugyanis egy 200 négyszögöles kis telkem ? a Tisza-parton. E parányi területen szinte minden gyümölcsfajtának igyekszem helyet szorítani, ami hazánkban egyáltalán termeszthető: van itt a datolyától a manduláig, a birsalmáig szinte minden. Természetesen szőlős is, mégpedig tucatnyi fajta. Ezeket magam metszem, permetezem, s természetesen a bor kezelését sem bízom másra. Drahos Gáborné Több könyv— kevesebb energia? Drahos Gáborné dr. több mint tíz éve dolgozik a jelenlegi munkahelyén, s azóta egyfolytában az öntözési rendszerek tervezésével foglalkozik. — Ennyi gyakorlat birtokában, tud még újat mondani önnek egy-egy szakkönyv ? — kérdezem. — De még mennyire! Mostanában például nagyon fontos követelmény az energiával való takarékosság. Ám minél jobban csökkentik az általunk tervezett rendszerek energiafelhasználását, annál munkaigényesebb lesz a berendezések üzemeltété- se. Viszont ez is gondot okoz, hiszen köztudomású, hogy a termelőszövetkezetekben sincs elegendő szakember, munkáskéz. Mit tehet ilyen helyzetben a tervező? Tanulmányozza a szakirodalmait és keresi, hogy más intézetekben, más országokban hogyan próbálják összeegyeztetni ezt a két követelményt. Legutóbb a bolgárok és a csehszlovákok néhány megoldása adott ötleteket a számomra. — A szakkönyvek mellett jut-e ideje mást olvasni? — Kell rá szorítani időt. Nőnek a lányaim, egyre többet olvasnak, s én szeretnék lépést tartani velük. Tízegynéhány éves korban lévén, most a kalandregényeket falják elsősorban. Egyikbe-má- sikba belelapozok én is. Aztán, ha már nekifogtam, egyszerűen nem tudom letenni. Jókai Mór és a meliorizáció — Milyen könyvet vásárolt legutóbb? — Kérdeztem Baranyi József agrármérnöktől, aki a talajjavítás különböző módszereinek szakértője. — Benedek István Mandragora című művét. — Tehát nem szakkönyvet ... — De bizony azt! Igaz ugyan, hogy félig szépirodalmi alkotás ez,'félig orvostörténeti munka, de ugyanakkor gyógynövény-szakirodalom is, amennyiben részletesen foglalkozik az ázsiai gyógynövényekkel, s ezek felhasználásával. Egyébként az én szakmámban szakkönyvnek tekinthető sok szépirodalmi alkotás is. Nagy László kötetei például, mert verseiben rendkívül érzékletesen jeleníti meg a növényvilágot. Csakúgy, mint a Jókai- regények! Márpedig az ilyen leírások hasznos információval szolgálhatnak a szakértőknek, aki a növények külleméből, egymás melletti elhelyezkedéséből sok következtetést tud levonni, a talaj minőségét illetően is. — Jókait olvasni e szerint az ön számára: munkaköri kötelesség? — Tréfásan hangzik; pedig van benne igazság. Rávilágít ugyanis a mi szakmánk komplex jellegére, azaz arra, hogy a legkülönfélébb információkat is hasznosítani tudja. Sőt, hasznosítani is kell, mert a mezőgazdaság nagyon igényes munBaranyi József katerületté vált az utóbbi években. A szakemberek mind gyakrabban utaznak külföldre, tapasztalataikat egyre többen publikálják, s nekünk mindezt ismerni kell, sőt, ha lehet, ennél többet kell tudnunk, hiszen csak ennek birtokában számíthatunk megrendelőink bizalmára. Káposztás János Az ülésen Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára művelődésügyünk időszerű kérdéseiről tartott előadást. Beszédében elemezte a gazdaság és az oktatás, köz- művelődés kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatását, a megye művelődésügye fejlődésének ellentmondásait, feszültségeit, a szocialista életmód kérdéseit. Hangsúlyozottan szólt az ifjúság nevelésének főbb feladatairól, s ezek közül is kiemelten a munkára nevelés kérdéseit boncolta. A munkáról vallott nézettől függ társadalmi előrehaladásunk — mondatta. — A tevékenység mérésében azonban alapvető szemléletváltozásra van szükség, mindenekelőtt azt a hibás módszert kell felszámolni, amely csak a végeredményt nézi. Az elvégzett munka minőségéért felelősséggel tartozik mindenki, akár felnőtt, akár diák. Természetesen ez nem — Bizony, ma töltöm be a nyolcvanadikat. Ebben a korban már nincs sok öröm az életben. Tudja, miben lelem örömöm? Az írásban. Leírom mindazt, amit átéltem, amit tapasztaltam. Papírra vetem a gondolataimat, aztán beköttetem és adok belőle egy példányt a városi pártbizottságnak, a városi tanácsnak meg a körzeti párt- szervezetnek. Hogy ne menjen el nyomtalanul Kötél Imre. Tanultam-, egész életemben tanultam, még a helyesírás szabályait is, hét így mertem hozzáfogni a memoár íráshoz, pedig mirdössze hét elemit jártam, meg két ipariskolát. Leveleztem én Tamás Aladárral is, ő szerkesztette a 100% című folyóiratot, ami 1927-től! ’30-ig jelent meg. Gazdag az életút, amit az idős mezőtúri kommunista, Kötél Imre papírra vet. Hat éhes száj 'kért kenyeret mindennap a Kötél családban, amikor az apa meghalt. Közben kitört az első világháború, s az anya sem segélyt, sem segítséget nem kapott. A három legkisebbet — ajánlották az ismerősök — adja be lelencbe, jobb lesz nekik ott, mintha otthon éheznek. Effajta tanácsadásnál többet nem igen tett senki sem értük. Sírt a szerencsétlen, amikor bevitte az intézetbe a gyerekeik A kis Gyula megfázott, meghalt, így maradtak öten, köztük Imre, az ugrifüles gyerkőc. Tátott szájjal hallgatta, amikor a polgármester arról szónokolt a téren, hogy a háború után milyen jó lesz a népnek. — Jó? Hát jó az, hogy nyolcszázezer ember elpusztult a semmiért? Persze, akkor még nem értettem én ezeket a beszédeket. Később, amikor már megszereztem a szabó mesterséget és Orosházára kerültem — ott kapcsolatba a kommunistákkal — kezdett kinyílni a szemem a világra. Részlet egy már megjelent kötetből: „Mezőtúron, mint a megye -többi városaiban a KMP megalapítói a Budapestet megjárt kubikosok, iparosok voltak: Kötél Imre, Csuka Lajos, Juhász 'Imre, mások. Szolnok városon kívül Mezőtúron volt a legerősebb, legnagyobb befolyással bíró kommunista mozgaazt jelenti, hogy mindenkiből „tábornokot” kell nevelni az iskolában. Hanem bárminek is készüljenek a tanulók, a lényeg az, hogy becsületes ember legyen belőlük, „inkább jó közkatonává, mint selejtes tábornokká váljanak”. Elkölcsd kérdés legyen számukra a munka az élet -bármelyik területén is dolgoznak. Ezt követően a példamutatás, az eszményképek szerepéről, szocialista vívmányaink tiszteletéről, megbecsüléséről szólt a megyei pártbizottság titkára, majd a Pedagógiai Társaság tagozatának figyelmébe ajánlotta; inspiráljon sajátos eszközeivel arra, hogy társadalomépítő munkánkban pedagógusaink még jobb segítőtársak legyenek. Az előadás után Kopácsy Béla, a tagozat elnöke kiegészítette az utóbbi öt évben végzett munkáról szóló írásos beszámolót, s ismerEmlékirat az utókornak lóm ... gondot fordítottak a kommunista sajtó terjesztésére . — A Társadalmi Szemlét, meg a 100%-ot postán is meg lehetett rendelni, de terjesztettük az illegálisan megjelenő Új Márciust, az Ifjúmunkást. Hanasztosi Miklós elvtársunk hozta ezeket Bécs- -ből. Egyszer megyek a postára, hát ott vár egy detektív. Bevitt a rendőrségre. Megfigyelmeztettek: minek magának öt példányban ez az újság? Ide ne hozassa többet. Jó, akkor előfizetjük Túrkevéről, aztán máshon- nét... Címszavakban az életút: röpcédula szórás, Vörös Segély megalakítás, szemináriumi előadások, amelyeket ő tart a Schönstein Sándor fordításában megjelenő marxista füzetekből. A párt területi bizottságának megalakítása elvtársaival, sztrájkszervezés, munkanélküliség, lebukás, börtön, és a második világháború utolsó éveiben bújkálás az internálás elől. És 1945. jahuár 10-én ismét visszakerült Mezőtúrra, ahol feleség és két gyerek várta. — Azonnal jelentkeztem a pártnál, munkát kértem, mert temérdek volt a tennivaló. Persze, égett bennünk az érzés is, visszafizetni a sok szenvedést. Egyik elvtér- sammal bementünk a szovjet parancsnokságra, mondtuk: ezeket az osztályellenségeket megúsztatjuk egy kicsit a Berettyóban. A parancsnok szigorúan ránk nézett és azt mondta: ha nem volt elég erőtök ahhoz, hogy a háború alatt leszámoljatok velük, akkor most a munkátokat végezzétek. Földet osztani, építeni. Megszégyelltük matette az 1981-re vonatkozó feladatokat. Megállapította többek között, hogy a tagozat jól segítette a pedagógusok felkészítését az új iskolai dokumentumok bevezetésére. Területi csoportok alakultak, ezáltal a megye távolabbi településein is éreztethette hatását a társaság a mindennapi pedagógiai gyakorlatot segítő munkája. A szóbeli kiegészítés után dr. Miskolczi Tamásné, a szolnoki munkacsoport vezetője számolt be munkájáról, majd Simon Gyula kandidátus, a társaság főtitkára szólt igen elismerően a Szolnok megyei tagozat nagyobb országos visszhangot érdemlő tevékenységéről. A közgyűlés záró akkordjaként a résztvevők megválasztották az országos tanácskozás küldötteit, s a tagozat vezetőségiét, melynek elnöke ismét Kopácsy Béla, a jászberényi Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese lett. Alelnöknek Tari Kálmánt, a Megyei Pedagógustovábbképző Intézet igazgatóját, titkárnak pedig újra Fábiánná dr. Kocsis Lenkét, a tanítóképző docensét választották. tanultam gunkat, mert igaza volt. Bizony, nagyon szegények voltunk mi akkor, és élni kellett. Hogyan élt Kötél Imre? Hamar eltemette feleségét és ott maradt két kisgyerekkel egyedül. Nem nősült meg többé. Dani bácsival; az agglegény nagybácsival ketten nevelték a gyerekeket. Kötél Imre 1957-ben eljutott a nyugdíjas korig — a havi négyezer forint körüli nyugdíjig, a beteg szívig, az idegek kimerültségéig. Hallgatom, amit mond, mint egy mesét és említem: ma megbecsült ember Mezőtúron. A város díszpolgára, számos kitüntetés birtokosa. — Igen, de hadd feleljem erre azt, amit Madách: Az ember tragédiájában Évával mondat a fáraónak: „Ki kínjainknak nem volt részese, Nem ért, nem ért! — Halk a jajnak szava.. — Úgy érzi, nem tisztelik eléggé a mai fiatalok? — A mai fiatalok között is van tiszteletre méltó és az öregek között is van olyan, aki nem az. Hány fiatal és öreg mondja: ami volt, azt el kell felejteni, és elintézik a múltat egy kézlegyintéssel. Én meg azt mondom: ez így nincs rendjén. Ami volt, az ma is kötelez. Hogyan él ma Kötél Imre? Ma is tagja a városi párt- bizottságnak, a népfrontban elnökségi tag. Sokat olvas. „Szeretem a verseket, Ady szákimondását, Petőfi lelkesedését, József Attila szomorúságát!, hitét: Azitán többször elolvastam Remarque könyvét, a Nyugaton a helyzet változatlan-t. Látja, ezekben örömöm telik. Meg a gyerekeimben. A lányom tanár, a vejem is az Szegeden. A fiammal élek kettesben. Bár nem bánnám, ha már megnősülne. A szövetkezetből hordunk ebédet, vagy magunk főzünk. Nézem a tévét, hallgatom a rádiót. Sajnos, a látásom meg a hallásom egy kicsit meggyöngült. Pedig jó lenne hallani eleitől végig amit egy párt- bizottsági ülésen mondanak ... Aztán soha nem voltam dvós ember, most meg az orvosok azt mondják, egy deci vörös bor ebéd után nem árt. Látja, most akarnak öregségemre rászoktatni az ivásra..Varga Viktória Szépülő Jászberény. A városi tanács költségvetési üzemének mélyépítő brigádja a Hatvani és a Serház utca kereszteződésénél kis parkolót és zöldterületet épít A NYOLCVANADIK SZÜLETÉSNAPON Tanultam, egész életemben