Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-25 / 71. szám

1981. MÁRCIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 2. Autóbuszon, vonaton Nők, több műszakban A nagy műhelyteremben asszonyok hajolnak a varró­gépek fölé. A beszélgetések zaja összeolvad a gépek ber­regésével. Csöndesnek éppen nem mondható a műhely. De ki tud szótlanul dolgozni nyolc órán át? Ebben a mű­szakban többnyire fiatalok vannak, köztük Lengyel Pál- né. Anyagszállítás Budapestről — Ha van munka, teljesí­tem a 160 százalékot is, de sajnos van, amikor nincs, és csak ülök és várok. Így volt ez decemberben, januárban. Az se jó, ha olyan inget var­runk, amelyiken kevés a munkaművelet, mert akkor kevesebb a kereset is. — Igaz, hogy a szabvány­nyal is van baj nem egyszer? — Sajnos előfordul. — És akkor? — Akkor kisollóval vágjuk megfelelőre az anyagot, meg körömmel kaparjuk le a ra- gasztórészt a nyakról, hogy megtudjuk varrni az előírt minőségben az inget. Ebben a kisújszállási gyár­ban ugyanis ellentétben a szolnokival, nincs önálló szabászat. A kiszabott anya­got Budapestről kapják, itt csak varrják az ingeket. És ha a szabászok tévedtek? Akor előkerül a kisolló ... Vági János szerint nem is lenne érdemes létrehozni az önálló szabászatot, mert nem lenne elég gazdaságos. Az anyagyár azonban megfelelő figyelmet fordít Kisújszál­lásra: megtörtént a teljes géppark cseréje, ma üzemük­ben korszerű munkaszerve­zetben, modern gépeken dol­goznak az asszonyok, ame­lyeken a munka is könnyebb. Antal Zsigmondné vasaló. — Eddig szálaztam, és jól kerestem, de áttettek ide a vasalókhoz.» Egy műszak alatt 400 pár zsebet kellene beva- saln,i, de csak kétszázat tu­dok. Amíg a másik munka- műveletet csináltam, 160 százalék is volt a teljesítmé­nyem, most 94 körül van. Száz pár zseb vasalásáért, hajtogatásáért 32 forintot, 100 pár ingeleje vasalásáért 27 forintot kapok. így aztán a korábbi 4 ezer helyett jó, ha 2-ezer 700 forintot haza­viszek fizetéskor. Ennyiért nem érdemes hajnalban fel­kelni. Már azon gondolkod­tam. hogy felmondok, de az üzemvezető megígérte, hogy majd visszatesznek a régi helyemre. — Miért kellett idejönnie? — Mert itt nem volt elég ember. Czepán Sándorné a nyu­gatnémet exportra kerülő habfehér ingeket gombozza. — ötszáz ing fölgambozá- sa után száz forint járna, de ennyi sose jön le a szalag­ról. Mi pedig ki vagyunk szolgáltatva a többieknek. De nem tudunk mit csinálni. A FÉKON-bari kétszáz be­járó nő dolgozik: jönnek Kenderesről. Ecsegfalváról. sőt még Püspökladányból is. Van bejáró, több műszakban dolgozó nő a Május 1. Ru­hagyárban is. Oda Rákóczi- falváról. Rákócziújfaluból, Besenyszögről, Zagyvarékas­ról, Tószegről járnak be az asszonyok. Kosa Erzsébet szociológus egyik tanulmányában — a szocialista életmóddal kap­csolatban — azit írta: „ ... a szocialista életmód korunk követelménye. Annak a kor­nak a követelménye, amely­ben az ember számára mind nagyobb lehetőségek, egyéni akaratának és szándékának mind nagyobb mozgástere jön létre. Emberi módon élni e bővülő lehetőségekkel — vagy visszaélni ezekkel: ez a szocialista életmód kulcskér­dése. Alakítani e viszonyokat magunk körül a szocialista ér­tékek nevében, vagy egysze­rűen tehetetlen szemlélői és elviselői vagyunk a változó világnak — ezt a kérdést ma egyetlen ember sem kerülhe­ti el. Hogy élünk: ez akara­tunktól független; hogy mi­ként élünk, ez már tőlünk, magunktól is függ, s nem mindegy, hogyan válaszolunk erre a gyakorlatban,” Nos, a két üzem asszonyainak ez a válasza különböző. ft válasz különböző Bejáró nők Kisújszálláson: Lengyel Pálné: — Vonat­tal járok hét éve Püspökla­dányból. Ha délutános va­gyok, 11-kor indulok otthon­ról, 1-től 9-ig dolgozom és a vonat éjjel fél 11-kor, 11-kor van otthon. Különváltan élek a férjemtől, van egy harma­dik osztályos kislányom. Ö már elég önálló és jól tanul. Háztáji gazdaságom nincs, hiszen bérházban lakunk. Antal Zsigmondné: — Ecsegfalván lakunk. Én min­den reggel négykor kelek, mert ha délelőttös vagyok, a buszom 4.50-kor indul Kis­újszállásra. Negyed hatra már itt is vagyunk. Műszak­kezdésig az öltözőben tölt­jük az időt Ha délutános va­gyok, a buszérkezéstől a munkakezdésig bevásárolok. Hol tartom, amit veszek? Itt mellettem a szatyorban. Olyankor éjfél körül érek haza, ha nem késik a busz. De a múltkor is háromne­gyed egyre értem haza. Ház­táji? Van bizony: 12 süldő, egy anyakoca. A férjem te­henész az állami gazdaság- hant így azután a háztáji ál­latok ellátása legtöbbször rám vár. Muszáj ezt vállalni. Három éve építettünk. bú­tort is vettünk, csak az OTP- részletünk kétezer forint ha­vonta. Szórakozás? Kinek van kedve ennyi munka után ahhoz ? Czepán Sándorné: — Hat gverekünk van. a legidősebb húszéves, a legkisebb hat. Én is négykor kelek minden nap. Mire elindítom iskolába a ki­csiket. ellátom a nyolc hízót, bizony időbe telik. Aztán ott van a kert is. Ha délelőt­tös vagyok, akkor a férjem­nek. meg a nagyobb gyere­keknek kell segíteni. De a férjem gépkocsivezető, sokat jár vidékre. Este rendszerint éifé! körül kerülök ágyba. Miért dolgozunk ennyit? Mert rendesen akarjuk szár­nyukra bocsátani a gyereke­ket. A húszéves fiamnak már hozzáfogtunk volna a házépí­téshez, de mivel még nem volt katona, azt mondják nem kaphat építési enge­délyt. Antal Zsigmondné: — Mi­re leülök a gép mellé olyan fáradt vagyok, hogy hiába iszom meg egy műszak alatt három négy kávét, nem hasz­nál. Napi 16 órán át Bejáró nők Szolnokon. Márkus Istvánná: — Be­senyszögről járok be. Ami­kor délután hazamegyek; a busz mindig nagyon zsúfolt- Félórám jut arra, hogy a te­jet, a kenyeret megvegyem, mert azt minden nap Szol­nokról viszem haza, minden mást Besenyszögön vásáro­lunk meg. Nem mondom az sem jó, hogy reggel a busz 4.35-kor indul tőlünk, aztán 5 órától húsz percig a vasút­állomáson ácsorgunk, amíg a gyár felé közlekedő busz el­indul. Polónyi Béláné: — Tőlünk Rékasról 5 órakor indul a busz, negyedóra alatt itt va­gyunk, aztán malmozhatunk, amíg a munka kezdődik. Cser Károlyné: — Én Tó­szegről 5.40-kor vagyok az állomáson, de ha kimarad a gyári járat, akkor elkésem a munkából, olyankor nagyon ideges vagyok, pedig a babá­nak nem tesz jót, — néz gömbölyödő pocakjára. Tény, hogy az utazás sok időt elrabol a bejáró nőktől Szolnokon is. Kisújszálláson is. És főként elég sok a med­dő idő, amikor csak várako­zással telnek a percek, a fél­órák. Mert pedig akárhogyan is nézzük, egy dolgozó nőnek minden drága, amit tétlenül kell eltöltenie. Galambos Józsefné a Má­jus 1. Ruhagyár személyzeti előadója mondja: — Minden félévben egyez­tetünk a Volánnal, kérjük, próbáljanak segíteni, hogy ne kelljen annyit várakoz­niuk a nőknek, de sajnos azt mondják nincs elég autóbu­szuk. És ne gondolja, hogy a helyben lakóknak nincs ilyen gondjuk. Ha valaki a gyár­ban dolgozik és a szomszé­dos Széchenyi lakótelepen la­kik, annak is először autó­busszal be kell menni a vá­rosba. ott átszállni egy má­sik buszra, ami kijön a gyár­ba. mert a Széchenyi lakóte­lepről a városba tartó, vagy kifelé jövő busz itt a gyár­nál nem áll meg. Azt mond­ják: ez nem fér bele a me­netidőbe. (A Volán ígéri: megnézik mit tehetnek ez ügyben. (!?) Délén te viszont csak kisméretű autóbuszt küldenek az üzemhez, olyan­kor aztán egy szardíniásdo- boz is kényelmesebb olyan sokan szoronganak az autó­buszban.) Nos úgv tűnik, hogy a vi­dékről bejárók kényelmeseb­ben utaznak, mint a helyben lakók, ám az életük sokkal nehezebb. Akárhogyan szá­molom egv bejáró nő — kü­lönösen Kisújszálláson — 16—18 órát is dolgozik na­ponta. Lehetne könnyíteni rajtuk? Varga Viktória KÖVETKEZIK: Hét vcgcn találkoznak flz iparági, ágazati szakszervezetekkel együttműködve Napirenden a szakmaközi szervezetek újjáalakítása A szakszervezeti szakmaközi bizottságok — 1973 óta szakmaközi szervezetek — tevékenységének gazdag ha­gyományai vannak. A SZOT elnöksége legutóbb 1975- ben határozta meg fő feladataikat. Akkor elsősorban az ipar­ági, ágazati alapszervezetek­hez nem tartozó úgyneve­zett „szórványtagság” — nyugdíjasok, szövetkezeti dolgozók, kisiparosok — képviseletét, érdekvédelmét látták el a szakmaközi szer­vezetek, emellett részt vet­tek a terület- és település- fejlesztési munkában is. Szolnok megye 19 szak­maközi szervezete az elmúlt időszakban jól látta el fel­adatát Különösen eredmé­nyes munkát végeztek — a többi között — a jászberé­nyi, a túrkevei, a törökszent­miklósi, a kisújszállási, a kunhegyes i szakmaközi szer­vezetek. A szakszervezeti munka fejlődése, az állami, társa­dalmi és szakszervezeti szer­vek közötti munkamegosz­tás megváltozása azonban szükségessé teszi a szakma­közi szervezetek munkájá­nak továbbfejlesztését. A termelőszövetkezeti alapszer­vezetek létrejötte, a nyugdí­jasok szakszervezeti hova­tartozásának rendezése után lényegében megszűnt a szak­szervezetek „szórványtagsá­ga”, így érdekképviseletük­kel a szakmaközi szerveze­teknek tulajdonképpen nem kell foglalkozniuk. Ugyan­akkor egyre növekszik sze­repük a területpolitikai fel­adatok megoldásában, ezzel kiterjesztve a szakszervezeti munkát a munkahelyen kí­vüli területekre. A településeken megnőtt a helyi tanácsok önkormány­zati szerepe, egyre önállóbb város- és községfejlesztési politikát folytatnak, amihez igénylik a szakszervezetek segítségét. A helyi pártszer­vezetek, a szervezett dolgo­zók közös igénye, hogy a szakszervezeti mozgalom az országos, a megyei, a fővá­rosi részvétel mellett szer­vezetten — a városokban, a főváros kerületeiben, a nagyközségekben és a köz­ségekben megalakuló szak­maközi szervezeteken ke­resztül is — biztosítsa a dolgozók érdekképviseletét, így a szakmaközi szerveze­tek főleg a területpolitikai kérdésekkel foglalkoznak majd, hiszen a dolgozók élet- és munkakörülményeit meghatározó feltételek közé olyan munkahelyen kívüli tényezők is szorosan hozzá­tartoznak, mint a lakóhe­lyen a kereskedelem, a szol­gáltatás, az egészségügy, a környezetvédelem, stb. hely­zete, színvonala. Emellett továbbra is je­lentős szerepe van a szak- szervezeti mozgalomnak a nyugdíjasok, a gyermekgon­dozási segélyen levő kisma­mák, a bejáró dolgozók szervezeti életének biztosítá­sában, helyi érdekképvisele­tük erősítésében. Ezeket a tennivalókat csakis a szakmaközi szerve­zetek képesek ellátni a szak- szervezeti munka társadal­masításával, szakmaközi ösz- szefogással, mintegy az ipar­ági, ágazati szakszervezetek lakóhelyi — városi, községi — „szövetségeként”. Termé­szetesen továbbra sem lesz feladatuk az üzemi, a mun­kahelyi szakszervezeti mun­ka, az ottani alapszerveze­tek irányítása. A szakmaközi szervezetek újjáalakításával kapcsolatos feladatokról májusi ülésén dönt a Szakszervezetek me­gyei Tanácsa elnöksége, az újjáalakított szervezetek lét­rehozására, megerősítésére 1981. III. negyedévében ke­rül sor. — E — Mától harmadfokú készültség Szolnok—Csongrád között A védekezésben több mint ezerötszázan vesznek részt Áramlik a víz a vezsenyi nyárigáton A Berettyón és a Fehér- Körösön az eddig mért leg­magasabb vízszint alatti, a Sebes- és Fekete-Körösön a- fölötti árhullámok vonultak le. A Hármas-Körösön levo­nuló árhullám miatt március 13-án lezárták, 22-én újra kinyitották a Hortobágy-Be- rettyó Mezőtúr közelében lé­vő árvízkapuját, és ott jelen­leg figyelőszolgálatot tarta­nak — hallottuk az ár- és belvízvédelmi területi bi­zottság tegnapi ülésén. A Tiszán Tiszafüred és Szolnok között március 22 óta harmadfokú védelmi ké­szültség van érvényben, má­tól pedig Szolnok és Csong­rád között is harmadfokúra emelik a készültségi fokot. A tegnap mért adatok sze­rint a Tisza vízszintje Kiskö­rénél 832, Szolnoknál 823 centiméter volt. A megye- székhelynél péntekre várják a tetőzést 870 centiméterrel. A védekezésben ezeröt- százhúszan vesznek részt, munkájukat nyolcvanhat gépjármű, tizenhat vízi jár­mű és harmincnyolc erő- és munkagép segíti. Fa'kadóvizet 106 ezer 622, szivárgóvizet pedig 4 ezer 200 méter hosszon észleltek. A fakadóvízzel borított terület 574 hektár. A védvonalak megerősítéséhez eddig ötezer köbméter földet és kétezer­négyszáz homokzsákot hasz­náltak fel. A megye területén 9 ezer 600 hektár nyárigát véd, me­lyek közül a szanda-mirhóin, a nagyrévin. a tiszasüly-kő- telkin. a tószegin. a vezse- nyin és a tiszajenőin megkez­dődött a víz beáramlása, és a védett területek feltöltődé- se hamarosan befejeződik. Különös figyelmet fordíta­nak a milléri zsilip medencé­jének vízszinten tartására, amelynek úgynevezett tilitó- ját lefóliázták. Ugyancsak fóliaborítást kapott a Tisza- süly belterületén tavaly épült új töltés is.' A belvízzel leginkább ve­szélyeztetett területeken, a jászkiséri, tiszaroffi, kunhe- gyesi, karcagi és kisújszállá­si védelmi szakaszokon már­cius 20-án első fokú készült­séget rendeltek el. A megyé­ben víz alá került 9 ezer 600 hektár, amelyből 2 ezer 500 hektár vetési terület Az ár- és belvízvédelmi területi bizottság tegnapi ülésén hozott állásfoglalás szerint továbbra is szükség van a védekezésben részt vevő szervek összehangolt munkájára, a tanácsi ügye­letekre. a KÖJÁL által vég­zett ivóvízminőség-ellenőrzé­sekre. a védekezés befejezése után pedig a belvíz okozta épületkárok napokon belüli felmérésére. B. J. Fotó: TKL Nőfórum Martfűn Tanácskozás a KISZ gazdasági munkájáról Martfűn a nagyközség és a Tisza Cipőgvár pártbizott­ságának kezdeményezésére tegnap délután nőfórumot rendeztek. amelyen részt vett Herczeg Éva. az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezeti osz­tályának munkatársa. Kerczeg Éva válaszolt a ci- pögváriak egyenjogúsággal, szakképzettséggel kapcsola­tos kérdéseire. A megyei KlSZ-bizotfsá- gok gazdasági vezetői és könyvelői részére kétnapos országos értekezletet rende­zett hétfőn és kedden Szol­nokon a KISZ megyei bizott­sága székházában a KISZ Központi Bizottsága gazda­sági osztálya. A megyei KlSZ-bizottsá­gok illetékes munkatársai értékelték az 1980-as év költ­ségvetésének teljesítését, megvitatták az új 'gazdasági szabályozók bevezetésének tapasztalatait, megismerked­tek a küldöttgyűlések előké­szítésének gazdasági felada­taival. és a pénzügyi ellenőr­ző bizottságok küldöttgyűlési beszámolóinak szabályaival. Az előadásokat konzultációk, tapasztalatcserék követték.

Next

/
Thumbnails
Contents