Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
1981. MÁRCIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki Tejipari Vállalat kunszentmártoni sajtiizemében # ebben az évben 100 vagon fehérsajtot gyártanak exportra. Képünkön: sajtalva- dék préselésének előkészítése — H. L. — A licencvásárlás csak az első lépés volt AVAGY TÖBB BŐRT EGY RÓKÁRÓL Számos ipari szövetkezet örülne még ma is egy olyan üzletnek, amilyet a hatvanas évek végén kötött a jászberényi Műszeripari Szövetkezet. A Posta Kísérleti Intézettől megvásárolták a városi telefonkábelek védelmét szolgáló berendezések készítésének licencét. Nem sokba került a szabadalom, hiszen a postánál örültek, hogy valaki itthon vállalkozik a korábban nyugatról importált eszközök gyártására. Am nem az olcsón megszerzett műszaki dokumentumok tették igazán előnyössé a vásárt. De kezdjük az elején! „Minek kísérleti üzem?” Látszólag nagy merészségnek tűnt tizenegynéhány éve a túlnyomásos kábelvédelmi berendezések (TKVB-k) gyártására vállalkozni Jászberényben. A szövetkezet mindennel foglalkozott — relé- ket^ hírlapárus 'pavilonokat és telefonfülkéket készített, telefonokat javított —, az újéhoz hasonló bonyolultságú termékük azonban egy sgm akadt Alaposan meg kellett tehát nézni, hogy kire bízzák a TKVB készítését. A legfinomabb munkára képes lakatosokat, a legügyesebb műszerészeket tették meg a postai eszközök „bábáivá”, a megfelelően képzett munkások megtalálásánál azonban nagyobb gondot jelentett a munkát irányító, szervező mérnökök felkutatása. A szövetkezet berkeiből nem volt kit választani, ösz- szesen két-három embernek akadt felsőfokú műszaki képzettsége. Ez nagy gondot jelentett, mert hiába vett teljes műszaki dokumentációt a szövetkezet, jól képzett szakemberek nélkül lehetetlennek látszott a szükséges termelési feltételeket megteremteni. Szerencsére jól sikerült a diplomások toborzása (ma 25 mérnök van a szövetkezetben és harmaduknak a híradástechnikai eszközök adnak munkát) s megkezdődhetett a sorozat- gyártás. Sorozatgyártás? — kicsit nagyképű kifejezés ez, hiszen 1972-ig évente csupán 5—10 készüléket adtak el a postának. Az árbevételnek még a 10 százalékát sem hozta az új profil. Sokan nem is látA jég 1974-ben tört meg. Bulgáriából érkezett megrendelés a városi telefonhálózat korszerűsítését szolgáló berendezések re. Rövid időn beiül a szállítás is megkezdődött. ’74-nek azonban nem ez volt a mai szemmel is legjelentősebbnek tűnő újdonsága. Szovjet vállalatok tudomást szereztek róla, hogy — nem is túl rosszul — hírközlő kábelek védelmét szolga Ló eszközöket készítenek Jászberényben. A nagy gázvezetékek mellett épülő hírrendszerek készítéséhez ilyenekre is szükségük lett volna. Csak volt egv nagy baj: a Jászságban gyártott, városi használatra szánt berendezések nem voltak alkalmasak a távkábelek megóvására. A Műszeripari Szövetkezetben mégsem szalasztották el a kecsegtető lehetőséget. A 70-es évek elején toborzott, és néhány év alatt sokat fejlődött műszaki gárda vállalkozott a probléma megoldására. 1975-ben már szállítók fantáziát a TKVB-ben. Számtalanszor kérdezték szemrehányóan a szövetkezet vezetőitől: „Minek ide any- nyi mérnök, amikor eddig is megéltünk nélkülük? A legjobb dolgozókat miért veszik ki a termelésiből, miért prototípusokat bütyköltetnek velük?” Különösen a második^ hoz hasonló kérdések vágtak az új termék híveinek elevenébe. Nehéz volt meggyőzni az azonnal pénzt látni akarókat, hogy igenis szükség van a szövetkezet „kísérleti üzemmé” változtatására is. Kezdetben nem bizonyultak nyomósnak a feltételes módban előadott („ha beválnak a fejlesztések, jelentős haszonhoz jutunk”) érvek. Sokan nem ismerték fel a gyártmányfejlesztés értékeit Hát még milyen nehezen bíztak abban, hogy az itthon nem túl nagyszámban eladható termék külföldön is vevőre talál. A jászberényiek már az 1972-es lipcsei vásárra elvitték a városi kábeleket óvó eszközeiket, határokon túli vevőre azonban még sokáig nem akadtak. Miért? Az érdektelenséget számos dolog együtt magyarázza meg. Lehet, hogy a szövetkezet sem kutatta elég kitartóan az exportlehetőségeket, azonban az is biztos, hogy a külkereskedelmi vállalatok is nehezen ismerték fel a TKVB-ben rejlő üzletet. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy ezeknek a berendezéseknek a világpiacát évtizedes tradíciókkal rendelkező, komplex hírrendszerek szállítását vállaló cégek uralták és uralják ma is. tani is tudták a saját fejlesztésű, részben jászberényi szabadalom szerint készülő új termékeket. Úgyis mondhatnánk, két bőrt húztak le egy rókáról. A távolsági berendezések működési elve ugyanis sokat őrzött meg a licencként vásárolt városiéból. Persze —- a hasonlatnál maradva — az első nyúzáskor megizzad a vadász, a második bőr megszerzéséhez viszont már lelemény is kell. Szerencsére ennek sem voltak híján Berény- ben: a tudatosan fejlesztett műszaki apparátusnak voltak jó ötletei, és a szövetkezet vezetősége ki is használta ezt. Ma már a városi és a távolsági berendezésekből is több tagú (mindegyik típus más-más feladat megoldására szolgál) család készül. A szövetkezet műhelyeiben a termékek harmadik, részegységeiben korszerűsített, a javítási tapasztalatok alapján átalak ítot t, formatervezett generációját gyártják./ A közel tíz éve a szövetkezetét még ironikusan kísérleti üzemnek titu látóknak most már egy szava sem lehet.- Jó tóra tettek a gyártmányfejlesztésre tippelők. A negyedik ötéves terv során az évi nyereség háromszorosára nőtt, 1976-tól 1980-ig pedig 8 millióról 46 millió forintra változott Jpgosan feltételezhető, hogy mindez jelentős mértékben — a külföldön is befutott — TKVB-knek köszönhető, ugyanis a termelési értéknek ezek az eszközök tavaly több mint 50 százalékát adták. Kik voltak a főszereplők? Egyetlen olcsó szabadalom megvételével jutott volna ekkora haszonhoz a Műszeripari Szövetkezet? Egy biztos: az utóbbi évek fejlődése a licenc-üzlet megkötésének időpontjában csírázott ki. A gyártási jog megvétele azonban önmagában kevés lett volna. A műszaki fejlesztés kockázatának vállaláséval sem magyarázhatunk meg mindent. (Bár erről beszélve érdemes azokra a cégekre gondolni, akik megveszik a legjobb termelési eljárásokat, és évekig csak ebből akarnak profitálni.) Az eredmények reális értékeléséhez azt is el kell mondani, hogy Jászberényben komolyabb beruházás nélkül sikerült növelni a kelendő áruk termelését. Nem is jutott volna pénz a termelés fejlesztésére, hiszen az elmúlt öt évben szinte mindent szolgáltató ágazatukra költöttek. Kénytelenek voltak a szervezés segítségével kiaknázni a piac kínálta lehetőségeket. Ezek a törekvések különösen a hetvenes évek közepe óta erősödtek fel: 1976-ban 24 kevésbbé gazdaságos termékcsalád gyártásának megszüntetését határozták el, és a tervet a múlt évben valóra is váltották. A felszabaduló műhelyekben kábelvédelmi berendezéseket készítő gyártósorokat helyeztek el. A korábban más munkát végző embereket a legkülönbözőbb tanfolyamokon készítették fel az új feladatok megoldására. Röviden, csak a leglényegesebb dolgokat elmondva így hangzik a kábelvédelmi berendezések licenc-vásárlás- sal kezdődő karrierjének története. Pontosabban nem is a TKVB-krőI szóló sztori ez, hiszen az „ős” legújabb unokáinak egyike már az antennarendszerek torzításmentes Jelátvitelét, másika pedig — elszakadva a híradástechnikától — szárított levegő előállítását szolgálja. Hiába, egy licencről és a felhasználásával született különféle berendezésekről esett, a legtöbb szó. azt. remélhetőleg az olvasó is észrevette, hogy a jászberényi példában azok az emberek játszották a főszerének i-vkik egyetlen műszaki tervből számos ötletet tudtak meríteni, s azokat képesek voltak haszonná] megvalósítani, — és eladni. V. Szász József A vevőt ki kell szolgálni A VÁLLALATOKNÁL IS Társaság alakul kutatásra GITR-részközgyülés Tegnap tartotta meg Szolnok megyei tangazdaságai nak részközgyűlését a Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszere. Bozsik Zoltán, a GITR igazgatója beszámolójában szólt a rendszer eddigi munkájáról, és vázolta az idei év. valamint az elkövetkezendő öt esztendő feladatait. Egyebek között említést tett arról, hogy két kutatásfejlesztési társaságot hoz létre a rendszer, és olyan talajművelési technológiát kíván meghonosítani, amellyel jelentős energiamegtakarítás érhető el. Ezt követően Zajzon Dénes. a szolnoki alközpont vezetője ismertette a Szolnok megyei partnergazdaságok múlt évi eredményeit, valamint szólt a tennivalókról. Legnagyobb területen búzát termesztenek a partnereik. Az 5,2 tonnás hektáronkénti hozammal a megyei átlagot meghaladó termést értek el. A megyei eredménytőll elmarad a hektáronkénti 5 tonnás kukoricatermés, azonban így is figyelmet érdemlő, hiszen a megyében a leggyengébb kukoricatermő terülé- tek „jutottak” a GITR-nek. Egyik legnagyobb feladata a rendszernek az olajos mag- vú növények termelésének segítése. Káposztarepcéből, napraforgóból a megyei vetésterület fele tartozik a szolnoki alközponthoz. A martfűi növényolaj gyár egyik alapanyagbázisát jelenti ez a terület. Termésátlagban és jövedelmezőségben jócskán túlszárnyalták a ~"“gyei átlagokat. Felfelé ível a cukorrépa-termesztés is: az idén mintegy 20 százalékkal nagyobb területen termesztik partnereik, mint egy évvel ezelőtt. orgaltom az irodai gépeket gyártó dániai cégnek, a közelgő megyei bemutatóra szóló meghívóját s a hozzá csatolt prospektusokat. A gyönyörű nyomtatványok láttán egy kép ötlik fel bennem. Egy főosztályvezetőre várakozva elnéztem, hogyan szaladgál annak' egyik beosztottja gépírónőtől gép- írónőig azért, hogy néhány másolatot készíttessen egy levélről. Mintha ott nem tudták volna: régen feltalálták a xeroxot. ‘ A gépírók tudnának legtöbbet mondani, mit jelent, ha például a mechanikus helyett villamos készüléken dolgoznak, hogy az angol PCD cég kézhez igazodó Maltron írógépeiről ne is beszéljünk. A Szolnok megyei Beruházási Vállalat esete azonban bizonyítja, hogy különösebb beszerzések nélkül is lehet segíteni a gépírónők dolgán. (Nem tagadva a fejlesztéseket.) Régen ugyanis itt úgy volt. hogy a beruházások ellenőrei mellett ott gyalogolt egy gyorsíró, akinek diktálták sorra járva a lakásokat, vagy a létesítmények részeit. a hibák listáját, majd ő ..otthon” áttette gépbe a le- írottakat. A mostani helyzet a vállalatnál: az ellenőr magnetofon kazettájára diktálja mondandóját, s azt! yj- szi a leírókhoz. Senki nem tart fel senkit, nincs rohangálás. a gép mögött ülők nem idegeskednek, ugyanígy az ellenőrök sem. egyenletes a leíróknál a terhelés, s ez alapján teljesítménybérben is dolgozhatnak. A vállalati ügyintézés legszembetűnőbb része általaiban az. ami közvetlenül érinti a dolgozókat. Például táppénz juttatása, a kereseti igazolás kiállítása, ugyanígy a lakáshoz, a gyerekhez fűződő „papírmunka”. Kevesebb szó esik arról az adminisztrációról, amely a partnerekhez kapcsolódik, és amelyről sokszor rossz szájízzel úgy szólnak, az az irodai munka. Miről is van szó? Egy-egy megrendelés visszaigazolásáról például. Vagy a dokumentumok vállalati útjáról. Arról, hogy hány osztályon keresztül utazik egy-egy tételmennyiség papírja, amíg az anyag a munkáshoz, a munkapadhoz, netán a megrendelőhöz kerül. Meddig kell várni egy vállalatnak, amíg a partnerétől egy sürgős rajz másolata elkészül? Az ügyintézés során persze a dokumentumok halmozódnak. sajnos, a tartalmuk a fejekben kevésbé. A Minisztertanács négy évvel ezelőtt hozott határozata nyomán jó néhány üzem termelésében, jelentős szervezési eredmiányeket könyvelhetnek el. Az ügyintézés azonban az évtizedek során alig-alig változott. Utópia még arról beszélni, hogy egy- egy üzem számítógépes terminálján keresztül kap rajzot vagy információkat egy másiktól. ostanában, amikor a vállalatok sokszorosan meggondolják, mire költsenek, a rangsorban az utolsó helyre kerülnek az úgynevezett irodai munkát befolyásoló eszközök. A hagyományos módon végzett ügyintézés. lassúságával, időnként áttekinthetetlenségével, s a megmozgatandó papirtömeg miatt, ha ma miég nem is szembetűnően, hat a termelésre. Egyszerűen és sok esetben kézzelfoghatóan, hátráltatja azt. H. J. „Mozgáskörletük” 500 kilométer Feszültség fenn és lenn A sínek fölött feszülő elektromos vezetékek karbantartása, a hibák megelőzése és javítása, a villamosvonal főnökségek feladata; A sza- joli főnökség négy igazgató- sági körzet határán helyezkedik el, vonalai behálózzák Szolnok megyét, és átnyúlnak más megyékbe is. Az ötszáz kilométer hosszú vezetéket innen és az alállo- másökról induló járőrszerelő brigádok tartják rendben. Áprilistól hozzájuk tartozik az újszászi villamos alállomás is, így összesen százötven ember dolgozik majd azért, hogy a szajoli térségben minden jól menjen. Munkájuk nemcsak hozzáértést, fizikai erőt kíván. hanem légtornászhoz illő mozgékonyságot, biztost mozgást és bátorságot. — Éppen indulásra készülnek az emberek. — kísér a síneken várakozó sínautókhoz Forgó Sándor, a VVF vezetője. — Beszéljenek ők a munkájukról. A bent ülők közül Fórizs László szól elsőnek. — Én tíz éve dolgozom itt, és azt mondom, sokszor akrobatikus mutatványokat végzünk. Majd nézze meg. hova kell felmásznunk és hogyan. Van biztosítás, biztonsági kötél nélkül nem is lehet fenn dolgozni, de mászás közben van olyan pillanat. mikor csak az ügyességünkben bízhatunk. Főleg olyankor, amikor az oszlopon. a vezetékeken vastag a jég. Tavaly decemberben — biztos emlékszik arra a nagy havazásra, — amikor leállt a forgalom, hát mi akkor is dolgoztunk! Néha háromszorosára dagad a jégtől a kis- u.jjnyi vezeték. — A vezetékben • 25 ezer Volt feszültség van. amit természetesen tetőidéinek, amikor munkához kezdenek. A részleges feszültségmentesítés viszont azt jelenti, hogy esetleg két méternyire a tisztításra váró szigetelőtől már nagy feszültség van. Nem féltnek ettől? —: Aki fél, az nem jön ide — válaszol Szikszai János. — Más veszély is van, le is eshetünk. A kötél ugyan megtart, de azért történhet baj. Szerencsére, ritka az esés. és még nagyobb szerencse, hogy eddig aki leesett, az is jó időpontban, nem olyankor, mikor vonat ment alatta. Mert a forgalom nem áll meg, attól, hagy mi fenn dolgozunk. alattunk mennek a szerelvények. — Én már kétszer estem, — mondja Szabó György, a csoport vezetője. — Szerencsére mindig jól. Volt olyan, aki első esése után elment máshová dolgozni. Ezt szokni kell. Huszonhat éve vagyok felsővezetékszerelő. tizenegy éve Szajolban. Kevesen mennek innen nyugdíjba. Közel a hatvanhoz, már nem lehet függeszkedni, vagy másfél méternyire kihajolva az oszloptól dolgozni. De mi nem kapunk nyugdíjkorkedvezményt, mint például a kalauzok, pedig elnyűvi ez a szakma is úgy az embert, mint a tengelyen utazás. — A védősisakról mi a véleményük — kérdezem, forgatva a szép új. téli béléses fejfedőt. — Nem a legjobb, bár a réginél kényelmesebb. Jó lenne a homlok fölé egy lámpa, éjszaka legalább néha látnánk, mit is csinál a kezünk. — mondja Szikszai János. — Bár, ha leesik a kilós „béka” (a fogót nevezik így), tíz-t.izenkét méterről. ugyan mindegy, van az emberen sisak, vagy nincs. Ha meg a fenn dolgozó puffan rá, egyiknek se sokat ér, hogy sisakja van. — Jöjjön, nézze meg, hogy csináljuk. De ez nem „veszélyes” ám, nehogy azt higgye, mert pótlékot, azt nem kapunk — szól Fórizs László, aki szakszervezeti bizalmi is. — Mindig kérjük, ismerjék el. hogy a felső vezetékszerelés többet kíván a műhelybeli munkánál, de eddig még hiába. Magassági pótlék is csak húsz méter felett jár, az oszlopok meg általában 10—13 méteresek. Akivel megtörtént, tudja, nagyot lehet onnan is esni! — Mindannyian azt bizonygatják, nehéz és veszélyes. amit csinálnak, mégis legtöbben már évtizeddeli mérhetik az itt töltött időt. Miért? Zavart csönd után, kis nevetés kíséretében válaszolnak. Ki a szolgálati lakást, ki a rövidebb utazást, ki á megszokást említi. Aztán az oszlopnál a „bemutatót” tar tó három ember friss lendülete, ruganyossága, a földön állók feszült rájuk figyelése láttán megsejtem, a közös munka, az összeszokott mozdulatok rendje, az egymásra utaltság olyan többlet, amit más munkahely kényelme nem pótolhat. Fotó és szöveg: Fejszés Edit Ügyintézés korszerűen
