Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-19 / 66. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 19 IA tudomány világa I Enarglamegtakarftás Az agárdi új kazán Az agárdi állami gazdaság takarmány üzemében hat kukoricaszárító torony áll egymás mellett. Távolról mit sem különböznek egymástól, közelebb érve hozzájuk azon­ban jól látszik, hogy az egyik alatt nem a szokásos olajégő működik, hanem a szárító­torony alsó része autóhűtő­höz hasonló hőcserélőkkel van beborítva. Ezt a tornyot ugyanis nem tüzelőolaj, ha­nem „maga a kukorica”, he­lyesebben a kukoricaszár működteti. A szárításhoz szükséges hőt egy különle­ges, biomassza tüzelésű ka­zán szolgáltatja. Hogy mit is takar a „bio­massza” kifejezés ? Egészen közönséges anyagokat, azo­kat, amelyeket nagyapáink, sőt, apáink is tüzelőként használtak. Ilyen például a kukoricaszár, a napraforgó­szár, a fanyesedék, a fafor­gács, de biomasszaként sze­repelhet üres papírzsák, rongy, minden olyan hulla­dék, ami a mezőgazdaságban, a ház körül keletkezik. Az agárdi biomassza kazán — ottjártunkkor —- kukorica- szárral, faforgáccsal és üres vegyszeres zsákokkal „üze­melt”. Wágner József, a takar­mányüzem igazgatója kala­uzolt minket az új kazán kö­rül. Először a biomassza hal­mot tekintettük meg. A szép őszi napsütésben erősen gő- zölgött a kukoricaszár: az idén sajnos nedvességtartal­ma 65 százalék, az igazgató nem is emlékszik arra, hogy valaha is ilyen nedvesen kel­lett volna letörniük a kuko­ricát. Hogy a biomassza ned­vességtartalma kisebb le­gyen, — a kazán kb. 45 szá­zalék nedvességtartalmú anyagot „fogad el” — azért keverték, faforgáccsal és pa­pírzsákokkal. — Hogy ezeket az anyago­kat is elégetjük, egy cseppet sem bánom — mondja Wág­ner József. — A zsákokat például eddig a földeken semmisítettük meg, csak a levegőt szennyeztük velük, így pedig égéshőjüket fel­használhatjuk. A biomassza halomból szállítószalag viszi az anya­got egy szecskázóhoz. A do­bot IFA teherautó motorja hajtja, s az egész berende­zés kerekeken áll. Mint meg­tudtam, erre azért van szük­ség, mert a tervek szerint a szecskázó a helyszínen vágja majd össze a biomasszát, így ezekből a könnyű anyagok­ból több fér fel egy-egy te­herautóra. A felaprított anyag silóba kerül — háromnapi anyag tárolható benne —, a silóból csigakihordók tolják a bio­masszát a kazán felé. A még mindig meglehetősen nedves massza a kazánba egy „fordí­tott húsdarálón” keresztül jut be. A „csövén” megy be az anyag, a „tölcséren” ke­resztül ömlik a kazántérbe. A bonyolult úton a massza szárad, s mire lehull a ros­télyra, már elégethető. Az égéshez szükséges levegőt kompresszor szolgáltatja, a kéményből nem is füst,, in­kább gőz távozik, az is alig. A kazán teljesítménye 3,2 megawatt, bőven elégendő egy bábolnai szárítótorony fűtésére. Ha pedig már nincs mit szárítani, akkor a kazán által termelt hő a gazdaság irodáinak és műhelyeinek fűtésén kívül a takarmány­gyár dobkemencéjének hő­igényét is kielégíti. A szakemberek magyará­zatait hallgatva két kérdésem volt: nem használható-e az elégetett biomassza másutt a mezőgazdaságban, és hol tá­rolják az egész évben elége­tendő biomasszát? Wágner József elmondta, hogy a biomasszaként hasz­nosított anyagok mezőgazda- sági hulladékok, amelyek másutt nem hogy nem hasz­nosíthatók, hanem gondot okozott megsemmisítésük. A tárolással pedig nincs sem­mi gond. A kazán óránként 1 tonna biomasszát fogyaszt, de ezt az irdatlan mennyi­séget nem kell előre begyűj­teni, tárolni. Ha körbálázó gépek összegyűjtik ősszel a kukoricasvárat például),1 ak­kor a földek széléről akár havasan-jegesen is el lehet szállítani a bálákat a kazán­hoz, a kukoricászár minden további kezelés nélkül el­égethető. ' A kazán gazdaságossági mutatói igen biztatóak. A beruházás mintegy 15 millió forintba került (300 ezer dol­lár kemény valutával együtt), és rekord idő, 93 nap dlatt készült el. A kazán évi 1000—1100 tonna tüzelőolajat vált ki, amelynek értéke 10 millió forint (250—3Ó0 ezer dollárnyi kemény valuta!). Ha számításba vesszük a bio­massza betakarítását, szállí­tását is, az évi megtakarítás akkor is nyolcmillió forint, vagyis a kazán — ilyen, egész éves üzemmódban használva — két év alatt behozza a rá­fordított összeget. A berendezések egy részét egy biomassza hasznosításá­ra szakosodott osztrák válla­lattól vették, más részeit ha­zai szakemberek készítették. A vállalkozáshoz az anyagi fedezetet a MÉM és az OMFB nyújtotta. Az agárdi kazán — az agárdi mezőgaz­dászok és az Energiagazdál­kodási Intézet mérnökei lel­kes munkájának eredménye — referencia üzem. Effektiv gazdasági hasznán kívül van még egy haszna: felhívja a szakemberek figyelmét a kő­olaj termékek kiváltásának lehetőségeire. S ez nem kis dolog, hiszen a mezőgazda­ságban évente 700 ezer ton­na tüzelőolajat használnak el szárításra és egyéb hason­ló műveletekre. E mennyi­ség megtakarítása, hulladé­kokkal való kiváltása nem­csak a gazdaságok, hanem az egész népgazdaság szempont­jából is elengedhetetlen sür­gősen megoldandó feladat. Zádor Erika Innen-onnan Cttltipverés levegővel Fából készült szádfalak és 15 méter hosszú. 130 milliméter át­mérőjű acélcsövek sűrített leve­gő segítségével történő földbe- verésére képes gépeket szerkesz­tettek Szibériában, míg egy má­sik ugyanitt elkészült technikai újdonság hengeralakú földelő elektróda rudakat, szögvasból vagy 50 milliméteres csőből ké­szült profilokat tud beverni a földbe. E gépeken már nincs henge­res tolattyú — mindössze a ház, az ütőfej és a házat lezáró csa­var a fő konstrukciós elem benne. A házon belül sűrített levegő hatására az ütődugaty- tyú szabadon mozog. Az ütőfej percenként 550—620 ütést ad le. A PÚM—1 típusjelű géppel óránként tíz folyóméter szád- falat. míg a PÚM—2-vel 10—12 méter földelő elektródát vernek a földbe. Zajszinl mérése tenyészállatok környeze­tében Svéd kutatók 27 szarvasmarha-. 15 sertés- és 3 baromfiállomány­ban végeztek zajszintméréseket. Az eredmények azt mutatták, hogy a modem istállókban a zajszint lényegesen magasabb, mint a svéd lakóházakban meg­engedett értékek. Ezt főleg a szellőzőberendezések lármája okozza. A tapasztalatok és mé­rések szerint nagy jelentőségű zajforrásokat képviselnek a kü­lönböző gépi berendezések: az etető, fejő. stb. gépek. Az álla­tok mozgása következtében ke­letkezett zajszint viszonylag ala­csony. A zajártalom az állatok­nál stressz-sokk formájában hat. Oil létesítmények tervezé­sénél figyelembe kell venni. ho"v az elfogadható maximális érték 24 órán át csak 45 decibel lehet. Szublimáló sziklák Közismert, hogy a jég. hó. szá­raz jég és jód közvetlenül képes szilárd halmazállapotból gőzzé alakulni. A kaliforniai E. Gold­berg szerint a föld felszínén le­vő sziklák is lassan szublimál­nak, s így állandóan meghatá­rozott mennyiségű nehéz fém kerül a légkörbe. Rámutatott, hogy a nehéz fémek atmoszfé­rában való gyakoriságának sor­rendje — csökkenő sorrendben: ólom, ón, réz, mangán és nik­kel — azonos e fémek magas hőmérsékleten mutatott illékony- ságának sorrendjével. Sertástenyésztási gondok Az NSZK-ban húsfeldolgozás céljára évente mintegy 30 mil­lió sertést ..állítanak elő”. Nagv- ipari tenyésztéssel évi 4—5 mil­lió malac és süldő pusztul el szív- és érrendszeri zavarok, ill. lábsérülések következtében. Ha összeszámolják a fölnevelés és a szállítás közben előálló veszteségeket, kiderül, hogy kb. félmilliárd márka kárról van szó. így hát érdemes kutatáso­kat folytatni annak érdekében, hogy miként lehetne jelentős mértékben csökkenteni a ,,se- lejtet”. Fokozni lehetne pl. az iaomlcépződési képességet, vágv ellenállóbbá lehetne őket tenni a stressz-hatásokkal szemben. A vízenergiának a világ teljes energiafogyasztásában meglehetősen szerény szerep jut. A vízerőkészlet a ha­gyományos energiahordozó (szén-, olaj-, földgáz) kész­leteknek csak tört része, nem is szólva a nukleáris ener­giáról. Mégis néhány évti­zeddel ezelőtt a villamos energia nagyobb hányadát vízierőművek termelték, s a világ villamosenergia­szükségletének 24 százaléka még mai s vízenergiából származik. Különös jelentő­séget az ad ennek az ener­giaforrásnak, hogy sohasem merül ki: a vízerő a termé­szetben végbemenő hidroló­giai körfolyamat révén fo­lyamatosan megújul. A vízenergia forrása a Nap: a Nap hője által elpá­rologtatott víznek, amikor csapadék alakjában lehull a földre, meghatározott hely­zeti energiája van. Ezt a vízfolyásokban a földi gra­vitáció hatására lefolyó víz a meder ellenállásain foko­zatosan elveszti. Ám ha csökkentjük a mederellen­állást (vízlépcsőt építünk), a vízben rejlő helyzeti ener­giának bizonyos hányadához hozzájuthatunk, s a felsza­baduló energiát vízturbinák és hidrogenerátorok segítsé­gével villamos energiává ala­kíthatjuk át, Valamennyi vízfolyás ener­giája a lefolyó víz mennyi­ségétől és esésétől függ. Egy adott vízfolyás esése állandó, ám a vízhozam korántsem az, hiszen szárazabb és csa­padékosabb évek váltogat­ják egymást, s természetesen évszakonként is változik a vízjárás. Ezért a vízfolyások­ban rejlő energia mennyisé­gét, a vízerőkészletet nem lehet olyan egyszerűen meg­határozni, mint például egy szénelőfordulás képviselte energiakészletet. Emellett a vízerőkészlet hasznosítását műszaki és gazdasági ténye­zők korlátozzák. A világon még hatalmas kihasználatlan vízerőkészle­tek vannak, Földünk gazda­ságosan hasznosítható víz- erőkészletének mindössze 9 százalékát hasznosítják. E hasznosítás mértéke földré­szenként és országonként más és más, Európában pél­dául 50 százalékos, a KGST- országokban pedig 30 száza­lékos. A Szovjetunióban, kü­lönösen a szibériai területe­ken előre kidolgozott prog­ram szerint folyik a vízerő­művek építése, köztük van­nak a világ óriásai is. Fen­ti képünkön: a tizedik öt­éves tervben épült Zeja víz­erőmű hat egysége összesen 1,29 millió kilowatt teljesít­ményű. Bármilyen új ipari léte­sítmény, s így az erőművek gazdaságos voltának egyik fontos feltétele az, hogy megfelelő helyre telepítsék. Ha például egy szénnel táp­lált hőerőművet valami ok miatt nem szénbánya közelé­ben építenek fel, a tüzelő­anyag szállítása az energia termelését megdrágítja. Ugyanígy fontos a közleke­dési hálózattal való szoros kapcsolat, az emberi mun­kaerőt biztosító településhez való közelség, és az elegendő víz, hiszen az erőművek hűtővízszükséglete jelentős. • Az ipari telepítésnek ezek az általános feltételei az atomerőművekre is vonat­koznak, a vízellátás azon­ban itt különösen fontos. Voltaképpen az atomerőmű is hőerőmű, de 30—100 szá­zalékkal még több hűtővíz­re van szüksége, mint az azonos teljesítményű hőerő­műveknek. Legcélszerűbb ezt az úgynevezett frissvizes hű­téssel, vagyis közvetlenül valamely nagyobb folyó vi­zéből biztosítani, és mert a víz szállítása is sokba ke­rül, legjobb annak közelé­be települni. Az a folyó, amelyből a hűtővizet kiemelik, radioak­tiv vagy vegyi szennyeződést nem szenved. A visszaveze­tett, s a folyamnál 6—8 C- fokkal melegebb hűtővíz azonban egy kisebb folyót 5—6 C-fokkal is felmelegít­het, amit nyáron a halak és más vízi élőlények aligha viselnének el. Ez a „bioló­giai korlát” tehát megszab­ja, hogy a frissvizes hűtés­hez minimálisan mekkorá­nak kell a folyónak lennie Ahol nincs elég nagy folyó, ott más hűtést alkalmaznak, de ez költségesebb megoldás. Folyó közelsége azért is előnvös, mert az atomerőmű­vek berendezésének sok dar rabja nagysága miatt hajó­val egyszerűbben szállítható. Képünkön: vízszállító csőve­zetékeket fektetnek a Nyu­gat-Szlovákiában épülő atomerőmű és a Vág folyó között Szimuláció és számítógép A szimuláció, a szimuláci­ós modell, szimulációs já­ték, stb. kifejezések a digi­tális számítógépek elterjedé­se óta egyre gyakrabban bukkannak fel egymástól tá­vol eső területek, például az ökonometria. az operációku­tatás, a műszaki tervezés, a vezetőképzés feladatainak a megoldásában. Az univerzális számítógé­pek megjelenése előtt a prob­léma-megoldásban jelentős szerep jutott az anyagi mo­delleken végzett kísérletek­nek (például a mechanikai kísérleteknek), amelyek azonban a rendszereknek csak szűk csoportjában nyer­hettek alkalmazást A digi­tális módszerek (variációszá­mítás, matematikai progra­mozás) elterjedt alkalmazá­sát segítették elő. A gépek teljesítményének növekedése lehetővé tette olyan bonyo­lult rendszerek tanulmányo­zását is, amelyek esetében direkt megoldások nem is­meretesek, vagy aránytala­nul nagy idő és költségrá­fordítást igényelnek. Előtér­be kerültek tehát a heurisz­tikus módszerek, elsősorban a szimuláció, amelyben a digitális számítógépet oly módon programozzák, hogy belső állapotváltozásainak sorozatára képezi le a mo­dellezett folyamatot A ru­galmas programozhatóság le­hetővé tette a kísérleti mód­szerek alkalmazását olyan összelőtt struktúrájú '.end- szerek — pl, társadalmi, gaz­dasági, biológiai formációk — esetén, amelyeknél ko­rábban a módszer alkalma­zása eleve kizárt volt Bár a szimuláció az ese­tek többségében nem vezet el a legjobb megoldáshoz, de nagy valószín Őséggel elfo­gadható megoldást eredmé­nyez olyan esetekben is. ami­kor direkt optimalizáló mód­szerek alkalmazása a lend- szer összetettsége folytán nehézségekbe ütközik. Abból a célból, hogy a kísérletso­rozat egyre megfelelőbb eredményeket adjon, a kí­sérletező ember saját inten­zív logikai képességén kívül segítségül hívhatja a direkt és a szimulációs eljárások mármelyikének számítógépre írt programját. Ebben az esetben a számítógép szere­pe kettős: egyrészt realizál egy modellt, másrészt átvál­lalja a kísérletező tevékeny­ségnek egy részét. Az egymás után végrehajtott kísérletek eredményét a késési időket figyelembe véve azonnal értékeli a számítógép

Next

/
Thumbnails
Contents