Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 17. Március 22-ig tart Megkezdődött a magyar nyelv hete Tegnap a Magyar Tudomá­nyos Akadémia felolvasóter­mében tartott ünnepséggel megkezdődött a 15. magyar nyelv hetének rendezvényso­rozata. Benkő Lóránd aka­démikus köszöntő szavait követően Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Köziponti Bizott­ság titkára nyitotta meg a magyar nyelv hetét. Beszédében hangsúlyozta: — Anyanyelvűnk ügye mindannyiunkké, akik azon fáradozunk, hogy népünk a társadalmi fejlettség maga­sabb szintjére emelkedjék. Közügyről van tehát szó, s e közös ügy az anyanyelvi mű­veltség emelése. A cél az, hogy a magunk módján és eszközeivel növeljük a ki­mondott vagy leírt szó hatal­mát, elősegítsük, hogy a sza­vaknak mindig legyen értel­me. a beszédnek tartalma és meggyőző ereje. Anyanyel­vűnk — ha őszintén és jól használjuk — közelebb hoz­za egymáshoz az embereket, tehát közösséget formáló erő. s ugyanakkor fontos közéleti tényező is: a társadalmi mé­retű tanácskozások, a szocia­lista demokrácia gyakorlati érvényesülésének nélkülözhe­tetlen eszköze. — E közös felelősség, s az ebből adódó közös feladatok adnak értelmet annak, hogy évente egyszer, idén már ti­zenötödször. megrendezzük a magyar nyelv hetét, s ezáltal is felhívjuk a figyelmet a még megoldatlan feladatok­ra, s a mindennapi, fárad­hatatlan munka nélkülözhe­tetlenségére. Azt akarjuk el­érni, hogy nálunk a nyelv- művelés ne csak néhány lel­kes ember személyes ügye le­gyen, hanem egész közéle-, tünkben kapja meg az őt megillető rangot. És ki akar­juk fejezni azt az elismerést is, amit e fontos társadal­mi ügy előmozdítói méltán megérdemelnek — mondotta Óvári Miklós. A megnyitó után Illyés Gyula Kossuth-díjas író mél­tatta a nyelvművelés terén az elmúlt fél évszázadban elért eredményeket, majd a nyel­vészet neves képviselői, iro­dalomkutatói tartottak elő­adást. Éder Zoltán a társa­dalmi! kapcsolatteremtés nyelvi formáiról és lehetősé­geiről szólt, majd Grétsy László a társadalmi átalaku­lás okozta nyelvi átrétege- ződést vizsgálta a nyelvmű­velő szemével. Hankiss Ele- tmér viselkedéskultúránk — alulnézetben című értekezé­sét követően Károly Sándor. Lőrincze Laios. Deme László és Szépe György korstílus érvényesüléséről, az irodalmi és a köznyelv stílusáról, az anyanyelv és a haza'fiság kapcsolatáról, valamint a nyelvi műveltség modelljéről tartottak előadást. A március 22-ig tartó ma­gyar nvelv hete programiá­ban 212 előadás hangzik él Budapest 132 intézményében. Szolnokon Középiskolások tanulmányi versenye Megkezdődött az országos középiskolai tanulmányi ver­seny megyei fordulója. A szolnoki Varga Katalin Gim­náziumban tegnap délelőtt — miként az ország valamennyi megyei versenyén — fiziká­ból mérték össze tudásukat a diákok központi feladatsor alapján. A március 25-ig tartó for­dulóban az iskolai versenyek legjobbjai kémiából, bioló­giából, matematikából, ma­gyar nyelv és irodalomból, történelemből, földrajzból és politikai gazdaságtanból „vizsgáznak” felkészültsé­gükből, küzdenek a tovább­jutásért. Az idegennyelvi — orosz, angol, németi — ver­senyeket már korábban meg­tartották. Az idei tanulmányi ver­senyre az idén az iskolai for­dulót is számítva a megye csaknem kétezer diákja ne­vezett be. Százötven dolgozat született, hatvan pályamű ké­szült el magyar nyelv és iro­dalomból, történelemből, földrajzból, valamint politi­kai gazdaságtanból. A teg­nap kezdődött megyei for­dulón pedig a nyolc tan­tárgyból kilencvenkilenc fő­ként gimnazista méri össze tudását. Az iskolák közül a legtöbb tanuló, — huszonhat — a szolnoki Verseghy Fe­renc Gimnáziumból érkezett, a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumból tizennégyen versenyeznek, míg a török­szentmiklósi Bercsényi Mik­lós Gimnázium, valamint a kisújszállási Móricz Zsig- mcxnd Gimnázium és Szak- középiskola kilenc-kilenc diákkal képviselteti magát. Az országos versenyre ápri­lisban kerül sor, s a hagyo­mányoknak megfelelően az első tíz helyezettnek nem kell az adott tárgyból felvételi vizsgát tennie az egyeteme­ken, főiskolákon. Jászberényben Zenei rendezvények a Bartók-évfordulón Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából gazdag zenei programot állí­tott össze a jászberényi Pa- lolásy János Zeneiskola. A zeneiskola tanárai és növendékei több emlékhang­versenyt tartanak a város­ban, illetve a jászberényi járás községeiben. Március 23-án a jászkiséri. április 22- én a jászárokszállási műve­lődési házban lépnek pó­diumra. a jászberényi Déryné Művelődési Központ közön­sége pedig április 23-án tap­solhat a zeneiskola tanári hangversenyének. A zeneis­kola a jászberényi Kókai László úttörőházzal közösen rendezi meg március 19-én az általános iskolák Bartók­vetélkedőjét, s ugyancsak megrendezi a zeneiskolák számára kiírt Bartók-emlék- verseny győzteseinek dísz- hangversenyét is március 30-án a Hűtőgépgyár Mun­kás és Ifjúsági Házában. A rendezvénvsorozat kiemelke­dő eseményének ígérkezik a Jászberényi Tanítóképző Fő­iskola és a zeneiskola Bar­tók -hangversenye március 2ő-én. Ugyancsak a Bartók- centenárium tiszteletére ren­dezték meg március 13-án .Jászberényben, a Hűtőgép­gyár Munkás és Ifjúsági Há­zában Lux Erika zongora- művész és Kürti Papp László előadóművész. Bartók és a ragadozók című emlékműso­rát, Játék minden mennyiségben Irodalmi színpadok seregszemléié Tiszaföldváron - Zenei bemutatók Szolnokon és Tőrökszentmiklóson Igazi fesztiválhangulatban találkoztak és mutatkoztak be hétvégén a megye közép- iskolás diákszínjátszói a tü- szaföldvári művelődési ház­ban. Először nem a megye- székhelyen, a hasonló jelle­gű bemutatók sorában, ha­nem a diákszínjátszás egyik vidéki fellegvárában. A két nap alatt mindvégig telt ház előtt nagy kedvvel léptek egymás után színre az együt­tesek — volt, kinek játsza­ni! — szám szerint huszon­hármán. S alighanem az ed­digi legnépesebb megyei se­regszemlén üdvözölhettük a mozgalom legkülönbözőbb törekvéseit. Képviselve volt a hagyományos oratórikus mű­faj, — a házigazda Hajnóczy gimnázium színpada Juhász Ferenc Anyám című költe­ményét szólaltatta meg ma­gas hőfokon, aranyérmet kaptak, — színpadi művek színházszerű megjelenítése — az újszászi diákok rokon­szenves líraiságga] tolmácsol­ták Vörösmarty Csongor és Tündéjét, szintén aranyérme­sek, és ide sorolható a jász­berényi Lehel Vezér Gim­názium produkciója, Moliére Kényeskedők című vígjáté­kának vérbő humorú megje­lenítése, ők is aranyérmesek. De jelen volt a vaskos tré­fálkozást is megengedő, sőt feltételező komédiázás is, például a szolnoki 605-ös szakmunkásképző játékában, akik sok-sok ötlettel és igen ízesen adták elő Petőfi A helység kalapócsá-t. Szintén aranyérmet kaptak. Nyoma sem volt a kétnapos bemu­tatón a komolykodó fenn­költségnek, a diákok széle­sen áradó jó kedve vitte a prímet a tiszaföldvári talál­kozón. Humorra éhesen „ál­lították” színpadra többen is az iskolai élet, életük fonák­ságait, s játszottak el felnőt­tekhez méltó gondolatokkal. Itt mintha csak saját hullámhosszára kapcsolt vol­na igazán a diáikszínjátszás. Markáns, kemény hangjuk­kal külön is felhívták a fi­gyelmet magukra a karcagi mezőgazdasági szakközépis­kolások az ideális és a való­ságos iskolai kép bátor szem­besítésével, politikus megkö­zelítésben. (Ezüstérmesek.) Eb-ben a kategóriában ara­tott elismerést a Verseghy Gimnázium igen mulatságos krimiparódiája is, illetve an­nak szellemes gúnyrajza, hogy miként „mámorosodik meg” a diákképzelet a diva­tos bűnügyi történetek olva­sásától. Igen tudatos, kidol­gozott előadásukat arany­éremmel ismerte el a zsűri. Az irodalommal való ben­sőbb kapcsolat keresésének szándéka is jólesően volt ta­pasztalható nem egy csoport munkájában, mégha olykor a színpadi megjelenítésben akadt is további csiszolandó. A túrkevéi gimnázium és szakközépiskola Nagy László- összeállítást hozott, a kisúj­szállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépis­kola Bums-versekből állítot­ta össze szerelmi témájú já­tékát. A tiszafürediek Arisz- tofanésszei léptek színre, — mindez egyaránt tükrözi a helyes szándékot, az élmény­szerű irodalmi nevelés szán­dékának jótékony hatását az együttesek életében, és nyil­ván a környezetükre gyako­rolt hatásban is. A már em­lítetteken kívül aranyérmet nyert felszabadultan komé- diázó játékáért a kunszent­mártoni gimnázium irodalmi színpada Ezen -kívül négy együttes ezüst oklevéllel, hét bronzzal és további hat ok­levéllel távozott a tanulságo­san élményes találkozóról, amelynek házigazda-szerepét példásan látta el a tiszaföld­vári Hajnóczy Gimnázium, bizonyítván a diákszínját- szó-mozgalomért vállalt ön­zetlen áldozatkészségüket. * * * Szolnokon, a Tiszaparti Gimnáziumban szombaton délután a szólóénekesek, duók, triók, kvartettek és kvintettek bemutatóját ren­dezték meg. A népes me­zőnyben több kiemelkedő produkció is született A zsű­ri aranyokleveles minősíté­sét tizenegy, ezüsitokleveles minősítését tizenhét, bronz­okleveles minősítését pedig tizenkét szólista, illetve duó, trió, kvartett és kvintett ve­hette át. Tőrökszentmiklóson, a művelődési központban va­sárnap délelőtt ötvenhat hangszeres szólista és tizen­két kamaraegyüttes, illetve zenekar mutatta be műso­rát A magas színvonalú ver­senyen a zsűri tizenegy aranyöklevelet, tizenöt ezüs­töt és huszonnégy bronzokle­velet adott ki. A hétvégi eseményekkel befejeződtek a megyei diák­napok művészeti bemutatói. A legjobbakat március 21-én Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központban délután 2 órakor kezdődő gálaműsorban láthatják vi­szont az érdeklődők. „Nem művészet, hobbi” II faragó tanár űr A régi, bár igen ritkán lá­tott ismerőseim között tar­tom számon Fehér Istvánt, a kunmadarasi általános iskola rajztanárát, és ismeretségünk kezdete óta becsülöm. Sze­rény, vagy inkább zárkózott, a rajzórákon kívül kissé „be­felé élő” ember, olyan, aki bármilyen elismerésre méltót tesz, csak mosolyog a dicsé­reteken. Hosszú évekig eltitkolta, hogy „művészi” ambíciói van­nak, egyszer aztán valaki „lebuktatta”: szabad idejé­ben faragással nyugtatgatja az órákon megfáradt idegeit. — Körülbelül tíz esztende­je fogtam kézbe az első fa­rönköt, amiből úgy éreztem, ki lehet hozni valamit. Há­rom nap alatt — nyári szü­net volt — elkészültem a Bejjel, az emlékeimben élő számtalan parasztarc egyi­kével. Hogy titkoltam? Hát, nem akartam szaporítani az akkoriban oly sok önjelölt népművész számát. Egészen primitív módszerrel véstem a fát. játéknak, hobbinak te­kintettem, és annak tartom ma is. Pedig Fehér Istvánra azon­nal felfigyeltek a hozzáér­tők. mihelyt a nyilvánosság elé ..kén vszerítették”. — Meghívtak alkotótábo­rokba. ahol igen sok tehetsé­ges ember közé kerültem, mi tagadás, akadt, akitől el­loptam néhány fogást. Tőlük is és a saját tapasztalataim­ból is megtanultam, hogy fa­ragni a gyümölcsfát lehet legszebben, az engedelmesen simul a véső alá. Magam is nevettem, amikor minden fahasábban arcokat, alakokat láttam, amiket csak ki kell onnan szabadítani. A há­A nívódíjas fejfa zunk udvarának végében, egy semmire se használt la- nos kis épületben rendeztem be a műhelyt. A „műhely”, ha nem szob­rok sorakoznának keskeny ablakpárkányán, bediene egy asztalos műhelyének is. A satupadon ökörre emlé­keztető állatfigura szomorko- dik. — Ez ugye még nincs ké­szen ? — fogom kézbe a könnyű ökröcskét. — Nincs, de nem is lesz. Ennyi volt a fában, itt kel­lett abbahagynom. Sose kí­nozom tovább az anyagot, ha észreveszem, hogy nem jön ki belőle, amit elképzel­tem. Üjabban kővel is kín­lódom, ezt a parasztfejet a sógornőm udvarában talál­tam — mutatja. — A tavaly rendezett túr- kevei alkotótáborban nívódí­jat kapott... — Egy fejfámért adták, de nem én voltam az egyedüli, akit jutalmaztak, rajtam kí­vül még négynek járt nívó­díj. — Az egyetlen rajztanár Madarason. Jut-e ideje az órák után faragásra? — Időm még csak jutna, de az energiám nagy részét a tanításnak szentelem, hi­szen mindenekelőtt pedagó­gus vagyok, és csak nagyon másodsorban faragok. A nyá­ri szünetben persze újra ne­kifogok, már beszereztem egy-két alapanyagnak való fatörzset... B. J. Fotó: N. Zs, A rádió huHámhosszán Búcsúlevél Bizony nem ritka törté­net ... Valahol, valamikor, valamiért saját kezével ve­tett véget életének egy asz- szany. Az öngyilkosság oka, háttere — egyelőre — isme­retlen. A riporter, aki ok­nyomozó útjára indul, szinte alig tud többet a készülék előtt (kora éjszakai órában) ülő hallgatónál, amit érez: megdöbbenés. Az öngyilkos munkásasszony búcsúlevele az, ami némiképp magyar rázattal szolgál. Keserű ma­gyarázattal, s amelynek iga­zát fölerősítik a riporter be­szélgetései. Mártinké Károly pénteken elhangzott „Búcsúlevél” cí­mű riportdrámája sem töb­bet, sem kevesebbet nem akar, mint az- öngyilkosságot kiváltó előzményeket mély­ségükben is föltárni. A ri­port — szakmailag vagy dra­maturgiáját tekintve — sem­miképp nem kifogástalan. De mindez — bármily fur­csán hangzik is — szinte mellékes. Mert amiről szól: megrázó, fölkavaró, a társa­dalom lelkiismeretiéhez fel­lebbező. Halljuk az asszony gyerekeinek, a közvetlen kör­nyezetében élőknek késő megbánást rezgő hangját, lassan, apródonként megtud­juk, hogy ez az öngyilkossá­got választó, abba menekülő ember mit végzett el életé­ben becsülettel. És lassan ki­alakul a kép: mit mulasztot­tak az asszony környezetéhez tartozók, akik — szintén jó emberek. Végül is a kollek­tív felelősség át nem élésé­nek, meg nem érzésének kö­vetkezményeit feszegeti Már­tinké Károly kiáltásnyi, mik­rofonnal „írott” drámája, Energikusan Energia, energiatakarékos­ság: mindennapi forgalom­ban lévő szavak, jelentésük különböző rétegeit az óvodá­soktól az aggastyánokig mindenki ismeri. Forgó Mor­gó zsörtölődik a tévében, a tűzfalakról ránknéz a pla­kát, amely a gázpedál alá tett tojást ábrázolja, a havonta megjelenő színes magazinban az energiatakarékos vitorlás tankhajókról olvashatunk, irodalmi, politikai hetila­punkban az alkohol üzem­anyagként való használatáról meditálnak, a rádió, a tévé, a nyomtatott sajtó minden­napos híradásából nem hiá­nyoznak az energiakérdéssel foglalkozó információk. Mun­kahelyeken „Kérjük, csukja be az ajtót! Fűtünk!” fel­irat fogad. Elégedetten ta­pasztalok magamon új, „energiatakarékos” vonáso­kat: leoltom a villanyit, ha kilépek a fürdőszobából (kü­lönösen figyelmes vagyok a villanyszámla-fizetés utáni napokban) s nem folyatom a meleg vizet a csapba nyak­ra-főre. Ilyen körülmények között persze hosszasan el­töprenghetek azon, hogy távfűtéses lakásomban miért kell a legnagyobb hidegben is nyitva tartanom az abla­kokat a túlfűtötten fűtő fűtő­testek miatt. Másrészt nem igen értem, hogy a kórház­ban, ahol a közelmúltban volt lakásom, miért fütyül a szél a meleg radiátorok fö­lött, a rosszul záró ablak alatt. Saját energia-„élménye” persze kinek-kinek akad. A népi ellenőrök, akik az ener­giatakarékossági előírások betartását vizsgálták a közel­múltban. különösen gazdag élményanyag birtokosai. A „Vizsgálatok nyomában” cí­mű műsorban meg is osztot­ták a hallgatókkal az élmé­nyek egy részét. A népi elle­nőrök energiatakarékossági vizsgálatainak eredményei­ről tájékoztató műsor okosan válogatott — az egyéni és a társadalmi érdekekre apellál­va. S nem feledkezett meg a legfontosabbról, annak ki­mondásától: hogy takarékos­kodni csak körültekintően, ésszerűen szabad — az ener­giával is. — eszjé —

Next

/
Thumbnails
Contents