Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-12 / 36. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. FEBRUÁR 12. Mennyit bír el az ember? Hol az emberi teljesítő- képesség határa? Ezek a kérdések nemcsak az orvoso­kat, kutatókat, de valamennyiünket foglalkoztatják. Az oxigén az élet eleme. Rudolf Frey mainzi profesz- szor szerint, ha az agy oxi­génellátása 3 percig elma­rad, 75 százalék a valószí-% nűsége, hogy az újraélesz­tés káros utóhatás nélkül si­kerül. Négy perc után az esély 50, öt perc után már 25 százalékra süllyed. Per­sze, tekintetbe kell venni az agysejtek állapotát, hiszen idősebb korban a fenti idők rövidülnek. Ennek különösén a víz alatt van jelentősége. Gyakorlott búvárok, például a japán gyöngyhalászok 6—8 percig is képesek oxigénfel­vétel nélkül a víz alatt tar­tózkodni. A hideg vízben a test hosszabb ideig viseli az oxigénhiányt. Különösen a gyermekek. A hegymászóknak is az oxigénhiány a legnagyobb problémájuk. A csökkenő lég­nyomással ugyanis csökken a vér oxigéntartalma. 3—4 ezer méter magasságban gyengül az izomerő, látási és hallási zavarok lépnek fel. 5 és 7 ezer njéter közt fenyegetővé válik az oxigénhiány. Az ala­csony légnyomás következté­ben a belső gázok kiterjed­nek, felnyomják a rekesz­izmot, és akadályozzák a légzést, feszül a dobhártya, szédülés és hányás lép fel. 7 ezer méter felett az ember rövid idő múltán eszméletét veszti, és bekövetkezik a halál. Vannak persze kivételes esetek. Ismeretes például, hogy Reinhold Messner, a híres hegymászó oxigénké­szülék nélkül mászta meg a Himalája 8 ezer méternél magasabb csúcsait. A tudó­sok ezt Messner hallatlan akaraterejének, de főleg a megfelelő magasságban hó­napokon át végzett rendsze­res edzésének tudják be, amelyek szervezetét hozzá­szoktatták a körülmények­hez. A magasbatörőkhöz hason­ló problémái vannak a mély­be merülőknek. Minden 10 méterrel 1 atmoszférával nő ugyanis a nyomás, amely a testre nehezedik. Gyakorlott sportbúvárok is ritkán me­részkednek 15—30 méternél mélyebbre. Légzőkészülék nélkül általában a 30 mé­tert tekintik határnak. Jacques Mayot francia köny- nvűbúvár 1973-bán mélvme- rülési rekordot ért el: Elba szigeténél csupán orrszorító- val egy betontuskóhoz kö­tötte magáit, amely 85.9 mé­ter mélybe rántotta. Ajul- tan húzták fel. de az újra­élesztés sikerült. Kísérletek bizonyítják, hogy 1 atmosz­féra túlnyomás 15 óráig ár­talmatlan, 25 óra után káro­sodás léphet fel a tüdőben. 2.5 atmoszféra túlnyomást általában 20—30 percig visel el a szervezet. 3.5 atmoszfé­ránál negyed óra után mell- fájdalmak lépnek fel. és ko­moly veszélyt jelent a tü­dőre. Az. álmatlanságot 48 óráig bírja az ember. Ezt követő­en zavaros lesz az agymű­ködés is. és hallucinációk lépnek fel. Az amerikai Pe­ter Tripp kísérletképpen 200 órán át maradt ébren. A hallucirrációkat 1001 árával követően delíriumba esett, rémképeket: látott. 150 óra utón teliesen elvesztette az vmlékezőképességét. és a kísérlet befejezése utáni pá­ni izgalmi állapot vett erőt rajta. Érdekes, hogy a ha­sonló kísérletekben részt ve­vő személyek 10—12 órai al­vás után teljesen regenerá­lódnak. A sötétségre ugyanúgy reagálnak az idegek, mint az. álmatlanságra. A kísérleti személyek néhány óra után sírógörcsöt kapnak. 48 óra sötétkamra utón ugyanolyan .jelenségek lépnek fel, mint az álmatlanságnál. A meleget viszonylag köny- nyen elviseli az ember, mert a szervezet önmagát szabá­lyozza. Egy liter izzadság 2400 kilojoule-t von el a test­ből. Ez azonban nemcsak súlyveszteséggel, hanem a kiszáradás veszélyével is jár. Két százalék súlycsökkenés­nél erős^"szomjúság lép fel, 4 százaléknál kiszárad a száj, 8 százaléknál pedig nyálöm- lés következik be. Tízszázalé­kos súlycsökkenés már élet­veszélyes — ilyenkor vénán vagy gyomorcsövön keresz­tül azonnal folyadékot kell juttatni a szervezetbe. A 45 fokon felüli tartósabb láz rendszerint halálos. A testhőmérséklet legalsó értéke 22 fok. Orvosi tapasz­talatok szerint ennél alacso­nyabb hőmérsékletet a szer­vezet nem élhet túl. Volt ugyan már eset, amikor is — 1951 telén — egy chicagói parkban fiatal, eszméletlen lányt találtak. Hőmérsékle­te 17,8 fok volt. Szíve csu­pán 12-t vert percenként. Bár fagyott lábait és ujjait amputálni kellett, felgyó­gyult. 1974-ben, 44 éves ko­rában halt meg — tüdőgyul­ladásban. Az ember tovább bírja az éhezést, mint a szomjazást. A folyadékhiány 3—4 nap utón keringési zavarokra ve­zet, később hallucinációk, apátia és görcsök lépnek fel, majd bekövetkezik a szomj­Vizsgálat közben. A légzést és a szívműködést mérik forró kemencéknél dolgozó kohászok, a tárnák mélyén a bányászok 2—2 és fél litert is kiizzadnak óránként. Az izzadsággal azonban nem­csak folyadék, de sóveszte­ség is fellép. Ezért kell a védőitallal az elveszített sót is pótolni. A nehéz testi munka nem­csak izzadsággal jár, de sok­szor a test hőmérséklete 40,8 fokig is emelkedhet. Ezt a szervezet károsodás nélkül elviseli. 42—44,5 foknál agy- és szívzavarok léphetnek fel halál. Két sportrepülő 1963- ban gépével az északnyugat­kanadai jégmezőkre zuhant. Negyvenkét napi éhezés után mentették meg őket. Ezalatt csupán olvasztott hóval táp­lálkoztak, és életben marad­tak. Testsúlyukból ezalatt mintegy 20 kg-ot veszítettek. íme, az ember sok min­dent elbír. A tudomány pe­dig hozzásegít, hogy megis­merjük teljesítőképességünk határait, és élni tudjunk ve­lük. Okosan. Gáti István Fürdőkúra és torna Hosszú időn át az volt az elmélet és a gyakorlat, hogy a szívbetegek gyógyulásához teljes nyugalomra és pihe­nésre volt szükség. Ü.jabban azonban egyre általánosabb az a vélemény, hogy a gyógy­szeres kezelésen kívül ép­pen a mozgás az egyik leg­fontosabb gyógyító tényező. A szívbetegek hosszas fek­tetését a korai felkelés, a torna, a fürdő, a masszázs és az úszás váltja fel. A ta­pasztalatok szerint mindez nemcsak azért jó a bete­geknek. mert így hamarabb elérik teljesítőképességük maximumát, hanem azért is, mert ezáltal nem a betegsé­gük, hanem a teljesítményük köti le a figyelmüket. A fürdőkúra előnye ab­ban mutatkozik meg. hogy a vízben levő oldott és sza­bad széndioxid a bőrön ót bejut a szervezetbe, és ott a szívműködést és a kerin­gést kedvezően befolyásolja. Hatására a szervezetben kü­lönféle aktív anyagok sza­badulnak fel, amelyek az artériák tágításával növelik a rajtuk átáramló, oxigén­ben gazdag vér mennyisé­gét. Természetesen a ked­vező hatások ellenére a für­dő terhelés a szívbetegek számára, azért csak az or­vos által előírt módon vehe­tő igénybe. A fürdőkúrát gyógytorna és úszás egészíti ki. Ezek az izmok mozgatása révén ja­vítják a légzést és a kerin­gést, s fokozzák a szívizom munkaképességét. A mozgás- terápia azonban nagy körül­tekintést igényel: csak az egyéni elbírálás és a fokoza­tosság elvének megtartásá­val alkalmazható. A betegek teljesítőképes­ségét terheléses vizsgálatok­kal határozzák meg. Ilyen­kor a beteget különféle nagy­ságú és különböző ideig tar- • tó megterhelésnek teszik ki. és közben figyelemmel kísé­rik az érverés, a vérnyomás, a légzés és az EEG változá­sát. nológiával, görög nyelvvel, növénytannal, majd általában természettudományokkal foglalkozott .Göttingenben írta első művét a rajnai bazaltkőzetekről. Freibergben írta első növénytani értekezését. 1792-ben a frank hercegségek fő bányamestere volt. 1793-ban beutazta Felső-Bajorországot, Salzburgot, majd Galíciát, ahol a sóbányá­szatot tanulmányozta. Később Velencében, Lombardiában és Svájcban járt. Comóban Voltával, Paviában Scarpával ismerkedett meg. 1799-ben kötött ki Amerikában, s Venezuelán keresztül az Orinoco folyam­hoz utazott. 1802-ben Bonpland botanikussal meg- mászta a Csimborasszót; 5810 méter ma­gasságig hatoltak fel, majd Limában csil­lagászati megfigyelést végeztek. Amerikai expedíciójának tudományos eredményeit latin és francia nyelven Párizsban publi­kálta 1807-ben. Hosszú tudományos mun­kássága után 1859-ben Berlinben halt meg. Az altatás diadala a Humboldt Egyetemen Az NDK fővárosa Humboldt Egyetemé­nek Élettani Intézetében a kutatók külön­féle terhelés alatt mérik a szívműködést, valamint a szív és érrendszer alkalmazko­dóképességét bizonyos erőkifejtések során. A paramétereket — mint képünkön látha­tó — elektronikus adatfeldolgozás segítsé­gével értékelik. Ezek a vizsgálatok segít­séget nyújtanak az orvosoknak a hipertó­nia és vérkeringési zavarok korai felisme­résénél is. Az egyetemet Alexander Humboldtról, a neves német természettudósról nevezték el. Humboldt (1769—1859) főiskolai tanulmá­nyait az Odera melletti Frankfurtban Berlinben és Göttingenben végezte. Tech­megakadályozzuk azt, hogy az ingerület végighaladhas­son a természetes idegpá­lyán. Narkotizáló anyagnak leg­inkább az a vegyület alkal­mas, amelynek az illata nem kellemetlen, amely a szöve­teket nem izgatja, nem káro­sítja, gyors felébredést biz­tosít, rövid idő alatt kiürül a szervezetből, és amelynek nincs utóhatása. Ezeknek a követelményeknek legjob­ban az a nitrogénoxidul fe­lel meg, amelynek fájdalom- csillapító és altató hatását már csaknem 150 éve is­merjük, de az igazi jelentő­ségét az orvostudományban csak az utóbbi 2—3 évtized­ben használják ki. A gyógyító narkózishoz természetesen megfelelő _ al­tatógépek, kellően kialakí­tott kórházi szobák kellenek, és ami még fontosabb, ki­váló képességű orvosi együt­tesekre van szükség. A mű­tétet végző orvosi csoportban egyenrangú szerep jut az al­tatást vezető orvosra és az operáló sebészre — és ter­mészetesen az utógondozást ellátó orvosra. A modern al­tatás lehetővé teszi, hogy az altatás mélysége a műtét előrehaladásának megfelelő­en változtatható, szükség esetén a beteggel a műtét egyes fázisaiban kapcsolatot is lehet tartani. Élettani vizsgálatok Sokat olvashatunk — szin­te már közhelyként is hat — a sebészet diadaláról. Tény, hogy az elmúlt félév­században hallatlan fejlődést futott be a sebészet, elég ha a szervátültetésekre, a bo­nyolult szív- és agyműtétek­re gondolunk. Mindennek azonban elengedhetetlen fel­tétele volt az altatás mód­szerének a szinte tökéletes kidolgozása, a műtét alatti teljes fájdalommentesség el­érése. Az altatás elméleti alap­ját az élettan szolgáltatta: felderítették a fájdalomérzés keletkezésének a mechaniz­musát. Lényege, hogy fáj­dalmat akkor érzünk, ha valamely fájdalmat keltő in­ger a megfelelő idegvégződé- sekre hatva ingerületet kelt, és ez az ideghálózaton ke­resztül eljut az agykéreg­hez. Ebből is következik, hogy a fájdalom úgy szün­tethető meg, hogy a fájda­lomingerületnek az útját va­lahol megszakítjuk, azaz Kezdődik a tornagyakorlat egy utógondozóban IA tudomány világa Hűség és hideg, éhség és szomjúság Mit bír el az ember?

Next

/
Thumbnails
Contents