Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-10 / 34. szám
1981. FEBRUÁR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászkiséren Új iskola —régi hagyományok Szolnokon a Kereskedelmi Szakközépiskolában két éve Bartha Mária és Magyar Imre tanárok vezetésével nép tánccsoport alakult. Képünkön a kezdő táncosok gyakorolnak , Az elmúlt év szeptemberében új, korszerűen felszerelt iskolát adtak át Jászkiséren. Tanárok és diákok igyekeznek minél kényelmesebben, otthonosabban berendezni a szaktantermeket, a tágas folyosókat. Az új feladatok mellett folytatják a régi hagyományt is; Jászkiséren régóta tartalmas az úttörőmunka, pezsgő, változatos az úttörőélet. A Vasvári Pál úttörőcsapat vezetőjétől, Resztler János testnevelés-földrajz szakos tanártól kérdezem: mivel töltik szabad idejüket a jászkiséri úttörők? — Talán azért említem elsőként, mert nagyon szívünkhöz nőtt már a nyári táborozás. Nyaranta önálló tábort ütünk az ország különböző területein, a Bükkben, a Mátrában, a Balaton partján, legutóbb Dorog közelében, klastrompuszta mellett. Két turnusban 10—10 napot táborozik 200 úttörő és kisdobos. Különböző jutalmakból, társadalmi munkából és 'iskolai támogatásból vettük a felszereléseket. A táborozás egy-egy gyereknek mintegy 200—250 forintba kerül, s ugyanennyivel járulnak hozzá a helyi üzemek. A Lenin Tsz például ingyen szállítja a gyerekeket, de nemcsak a táborozásra, hanem a kirándulásokra is. De ugyanezt elmondhatom a MÁV Építőgép-javító Vállalatról, a vízgazdálkodási társulatról, is. A táborban a gyerekek a lehető legnagyobb kényelmet élvezik. A napközi otthon szakácsnői készítik az ételt a főzősátorban, van fürdősátor, a lakósátrakban pedig bevezetik a villanyt. De ezeket már Zsoldos Gabriella és Szabó Mária hetedikes úttörők mesélik el. — Nagyon jó program van a táborban —sorolja Gabriella. — Vetélkedők, túrák, akadályversenyek teszik próbára a pajtások vállalkozó kedvét, ügyességét. Álarcosbál, várostótogatás, szabadtéri diszkó várja a szórakozni vágyókat. Tanév közben délutánonként szabad szombatokon és vasárnap zajlik az élet az úttörőcsapatban. — Hat évvel ezelőtt társadalmi munkával építettünk egy csapatotthont. Összefogtak a vállalatok, a pedagógusok. a gyerekek, az első téglától az utolsóig minden a mi munkánk, — mondja Resztler János. Ez az épület és a művelődési ház ad helyet az úttörők rendezvényeinek. Szabó Mária a tornakert lehetőségeiről beszél, ahol nemcsak a testnevelés- és tömegsportórákon, de délutánonként, vasárnap, a szabad idejükben is focizhatnak, kézilabdáznak a gyerekek. A tornakert nyitva áll mindenki előtt, hétköznap még szereket, labdákat is lehet kölcsönözni, vasárnap pedig saját felszerelést hoznak az úttörők. A szabad időből nem hiányozhat a művelődés sem. Az őrsök nagy része vállalja, hogy minden tagjuk beiratkozik a községi könyvtárba, amely nemcsak olvasnivalót ad, és ajánl a gyerekeknek, de vetélkedőt szervez, meghirdette az „Olvass mindennap”! mozgalmat, és segít a gyerekeknek felkészülni az iskolai, vagy a járási vetélkedőre.! Úttörőink nemcsak a községi könyvtárba járnak, az iskolának is van könyvtára, amely ízléses, szép környezetet nyújt az olvasáshoz. A falakon táj- és múzeumkének. vidám színű, barátságos asztalok, székek hívogatják az olvasni akarókat. A polcokon több ezer könyv. Az úttörőcsapat tagiai havi egy-két alkalommal szervezett mozilátogatáson vesznek részt. És ami egyelőre még a ter- vezgetés stádiumában van: természetjáró szakkör és tanmedence az úszás oktatásához. P. É. Megkezdődött a XIII. Magyar Játékfilmszemle Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című filmjének díszbemutatójával vasárnap este a Vörös Csillag filmszínházban megkezdődött a XIII. Magyar Játékfilmszemle. Az ünnepi díszelőadás közönségét — köztük kulturális életünk több vezető személyiségét, s számos, a szemlére érkezett külföldi vendéget — Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese, a játékfilmszemle igazgatója köszöntötte. Megnyitó beszédében a többi között hangoztatta: a magyar filmek némelyike évi egymillió nézőt is vonz, ugyanakkor mostanában nem teljesen harmonikus a mozit szeretők kapcsolata az alkotásokkal. — A szemle szervezői remélik: a bemutatott filmeket kísérő fokozott érdeklődés hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar filmművészet újabb ütközeteket nyerjen a közönségért folytatott csatában — mondotta Farkasinszky Lajos. A megnyitó előadás műsorán szereplő Köszönöm, megvagyunk — a Budapest stúdió produkciója — csütörtöktől a7 országos mozihálózat programjában is megtekinthető. A mai munkáskörnyezetben játszódó történet főszereplője a Vasárnapi szülők című filmben feltűnt tehetséges fiatal amatőr színésznő. Nyakó Juli, valamint Madaras József és Szabó Lajos. A Vörös Csillag mozi hétfőtől csütörtökig egész napon át tartó vetítésen 23 — a tavalyi pécsi szemle óta elkészült — művet mutat be. Bolgár vers- és prózamondóverseny Megyei elődöntő Szolnokon A bolgár állam megalapításának 1300. évfordulója al- . kalmából és a felszabadulás utáni magyar irodalom egyik legjelentősebb költőegyénisége, a bolgár költészetből különösen sokat fordító Nagy László emlékezetére, országos bolgár vers- és prózamondó versenyt hirdettek az elmúlt évben. A verseny megyei elődöntőjét szombaton rendezték meg Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az elődöntőn huszonkét versmondó állt a pódiumra. Ezúttal csupán egy verssel szerepeltek, hiszen az elődöntő elsősorban színvonalfelmérést szolgált, a zsűri a megyei döntőre való felkészülést kívánta segíteni észrevételeivel. Az értékeléskor az előadók erényeként emelték ki, hogy a verseket szinte valamennyien helyesen értelmezték, a költők gondolatait maguk is értelmes, gondolkodó emberként tolmácsolták. A versmondók többségénél viszont hiányolták a közönséggel való kapcsolatteremtés képességét, amely részint azzal is magyarázható. hogy viszonylag kevés alkalmuk nyílik a pódiumszereplésre. Sok esetben »fordultak elő ritmushibák. ritmuscsúszások, lassú, monoton versmondással is találkozhattunk. örvendetes viszont, hogy annál kevesebb beszédhibát, rossz kiejtéssel beszélő versmondót hallhattunk. Szegeden Fiatal képzőművészek kiállítása Az 1980 nyarán, Hódmezővásárhelyen megrendezett 15. országos ifjúsági képzőművészfábor résztvevőinek válogatott alkotásaiból rendezett kiállítás nyílt vasárnap a szegedi November 7. Művelődési Házban. A zsűri által legjobbnak ítélt 6 mű alkotójának — a szegedi Réthly Saroltának, az esztergomi Erdélyi Jánosnak és a kecskeméti Sitkéi Andrásnak — jutalmat adtak át. Az „Egészséget kétezerben mindenkinek” című plakátpályázat nyertese pedig a miskolci Juhász Márton, a veszprémi Király Tamás és a győri Korompáky Sándor lett. Szabó Gyula előadóestje Szolnokon Az önismeret „pokoljárásai” Újjászületett műtárgyak A múzeumok munkájának egyik legfontosabb része a gondjaikra bízott műtárgyak védelme, restaurálása, hogy az idők során megrongálódott alkotásokat az ismert legkorszerűbb eszközökkel, módszerekkel és technológiákkal megmentsék, megőrizzék A közelmúltban több értékes műtárgy nyerte vissza így eredeti állapotát, s kerülhetett a múzeumlátogatók elé. A Közlekedési Múzeumban egy úgynevezett vésett- táblás — fonást utánzó mintákkal díszített — hin- tót újítottak fel. Az aprólékos, műgondot igénylő munkát teljes egészében kézműves módszerekkel végezték. A hiányosságokon még lesz idő javítani a március 28-i megyei döntőig. A Me- srvei Művelődési és Ifjúsági Központ versmondóstúdiója vállalta a verseny résztvevőinek felkészítését. A me- gvei döntő tétje már a továbbjutás lesz. a huszonkét résztvevő közül választja ki a szakmai zsűri azt a négy ’©“jobb versmondót, akik megyénket képviselik majd a veszprémi televíziós elődöntőn. Leletek Simontornyán A Magyar Nemzeti Galériában több mint féléves munka után befejeződött az úgynevezett Tüskevári madonna restaurálása. Az 1450—60 körüli évekből származó, ismét eredeti szépségét visszanyert faszobor a középkori művészetet bemutató állandó kiállításba került. A helyreállított simontor- nyai várban az állandó kiállítások mellett rendszeresen rendeznek új kiállításokat is az ásatások új leletanyagaiból. Az emeleti kiállítóteremben most az egykor Szekszárd határában épített „Jeni Palánka’ nevű török kísérőd feltárása során előkerült díszes kerámiákat. talpas tálakat, fegyvereket. perzsa és kínai porcelánokat mutatják be. A télen is nyitva tartó kiállítás február végéig tekinthető meg. A helyreállított simontornyai vár A Néprajzi Múzeum nemrég megnyílt állandó kiállításához hat darab, Új-Gui- neából származó, szobrot kellett restaurálni. Az eredetileg festett faszobrokat az 1940-es években lakkal konzerválták, ■ emiatt azonban részben elvesztették színű- * két, részben besötétedtek. A becses műkincseknek ezeket a részeit a hasonló alkotások alapján festették újra eredeti színükre. Beszélgetés a művésszel „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango” — Az élőket hívom, a halottakat megsiratom, a villámokat megtöröm. A kunszentmártoni nagyharang felirata mottója lehetett volna Szabó Gyula színművész szolnoki előadóestjének. Harangzúgás volt az maga is, az ember, a művész belső ..harangzúgásai”; a hitről, a fájdalomról, a küzdelemről. Magaslatokba szállva. a poklok mélységéig hullva, fenségesen zengve, vagy épp csak csilingelve hallatta szavát, ahány módon a harang szólal, ahány módon az ember szólal élete során. Mert több évtized önismereti .pokoljárását” élte újra a művész, azt tette ami a legnehezebb; önmagával szembenézve kíméletlen őszinteséggel rajzolta meg emberi, művészi portréját. Az előadóest után rövid beszélgetésre kértük a művészt. Az előkerült főzőedények — Talán furcsa a kérdés; nem tart az őszinteség, az emberi, művészi természet effajta kendőzetlen megnyilatkozásának kockázatától? — Az őszintétlenségtől tartok. Az embernek vállalnia kell önmagát, életének minden szakaszát, cselekedetét. Nem felejtem el soha, talán lehetett volna egy barátom, ha albumát nézegetve nem veszem észre, hogy bizonyos lapokat kitépett belőle. Soha sem váltunk barátokká. Ezt csupán azért mesélem, mert életünkből nem lehet kitépni a nem kívánt „lapokat” ... — Előadóestje tulajdonképpen összegzése eddigi életének. — Szándékom szerint azt szerettem volna megmutatni, hogy milyen volt az az út, amely az egyszerű kunszentmártoni fiút a haza, a világ féltéséig elvezette. Hosszú út volt, annyi bizonyos, könnyű sem volt, s most 51 éves koromban, talán nem szükségtelen a ' visszatekintés, az összegzés. — Idestova három évtizede ismerik a színház- és a színművészet kedvelői, emlékezetes alakítások sora fűződik nevéhez, önálló esttel viszont most mutatkozik be először. — Hogy miért ilyen későn? Hihetetlenül hangzik talán, de egy gyermekkori élményem riasztott ezidáig. Kilencéves lehettem, amikor a kunszentmártoni, „nagyiskolában” izgalommal vártam egy művész fellépését. A „csodát" — amelyre az otthonról elcsent két tojással — jo előre megváltottam a helyemet. A „csoda” akkor elmaradt, semmivel sem kaptam többet, mint amit a környezetem „csodái”, a Körös-parti csatan- golások. hangok, zajok, a körülöttem levő élet felfedezése jelentett. Ezért volt bennem valami furcsa „görcs”, nem bírtam volna elviselni, ha az én közönségem is a várt „csoda” nélkül távozik a nézőtérről. Most. barátaim biztatására, nem szereplési vágyból, Fa- nem mert úgy éreztem, mondandómnak súlya lehet, először mertem kiállni egy- szál magam a pódiumra. S mennyire más ez, mint a színház, ahol a felelősséget közösen vállalják a szereplők! Az előadóest új és szép élményem. Remélem a közönségnek hasonlóképpen. A pénteki előadás után. a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében felzúgó vastaps mindenesetre ez utóbbit igazolta. Egy érett művész megrendí- tően szép tanúságtételének leheltünk részesei, amely azonban több volt szubjektív önvallomásnál.
