Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
1981. FEBRUÁR 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Katonaélet sej, haj... Ajándékba hidat vernek Tudományos-technikai úttörőszemle Mit válaszoljunk? A Csanády körúti iskola Tegnap ' délelőtt országszerte megrendezték az általános iskolások tudományos- technikai úttörőszemléjének helyi (városi, járási) vetélkedőit. Szolnokon, a Délibáb úti Általános Is- kólában a városi és a városkörnyéki iskolák úttörői mérték össze tudásukat. Ezután az úttörők bevonultak a tantermekbe, ahol megkezdődtek a vetélkedők. Tizenkilenc iskola közel kétszáz diákja versengett a továbbjutásért. A társadalomkutatók vetélkedőjén tizenhét csapat, tanulói az úttörőtechnikusok vetélkedőjén a természetkutatókén húsz, az úttörőtechnikusokén 12, az orosz nyelvbarátokén pedig 14 csapat vett részt. A verseny legjobbjainak bizonyultak: a természetkutatóknál a Kassai úti és a szajoli általános iskola csapata, a társadalomkutatók közül a Költői úti és a Kassai úti iskola versenyzői, oroszból a Kassai úti és a Mátyás király úti iskola csapata, a technikai vetélkedőben a dr. Csanádi György körúti és a Ságvári körúti általános iskola csapata. Ők jutottak a megyei döntőbe. FARSANG JOGOSÍTVÁNNYAL Vendégfogadó egy kis Fiat Sikere volt Nádasdy József főhadnagy tonna teherbírású hídra. A kiskatonákat ugyanakkor meg kellett tanítani a híd- verésre. Megszületett az alku: a gazdaság megvette a hídszerkezetet ,az alakulat pedig röpke tíz nap alatt felépítette a hidat. A takarékosság, a hatékonyság jegyében önmagu- kon is segítenek. Juhász alezredes azt mondja erről: — Asztalos brigádunk készíti a katonák szekrényeit, így jóval olcsóbb, meg aztán kivitelezőt is nehezen találnánk. önmagunk oldottuk meg a hideg-meleg víz ellátását is. — Elhordják ezek a fiúk a hegyeket is — vélekedik Nádasdy József főhadnagy. — És az itteni közszellem nem marad hatástalanul. Itt szolgált például egy fiú, akit a polgári életben fegyelmi büntetésül a legalacsonyabb fizetési kategóriába soroltak. Fiatal korában markecolá- sért két évre ítélték. Bevo- sulása után felszámolta régi kapcsolatait, majd az egyik alkalommal élete kockáztatásával mentett ki egy embert egy égő lakókocsiból. Ki is tüntették érte. Előadás Leningrádban Ha ilyen gyökeres változást nem is jelent mindenki számára az itteni élet, a polgári életben kifejtett aktivitás folytatását mindenesetre sokoldalúan biztosítja. Főleg a KISZ-életben. Hubai László őrmesternek például így nyílt lehetősége arra, hogy előadást tartson a Komszomol által szervezett lenirígrádi konferencián. A legaktívabbak számára aztán — az ifjúsági szervezet ajánlásával — egyenes út vezet a pártba. — Rendszeres kapcsolatot tartunk a KlSZ-bizottságok- kal, hogy leszerelés után ne kallódjanak el azok a fiatalok, akik az ifjúsági mozgalomban tevékenykedtek, — mondja Nagy István százados. A beszélgetésekből mindinkább az kerekedik ki, hogy szeretnék, ha minél teljesebb emberként kerülnének vissza a polgári életbe a fiatalok. Szép hivatás, — bár néha kudarccal is jár. Volt például olyan katonájuk, aki italozás miatt összesen száz napot töltött a fogdában, a végén mégis hadbíróság elé került. Az ilyen esetek szerencsére nagyon ritkák ennél az alakulatnál, pedig az ide bevonulok egy része nehezen szokja meg a rendet, mivel otthon eléggé elkényeztetik őket. A fegyelem megkövetelésén persze nein esik csorba azzal, hogy a parancsnoki állomány bízik a beosztottakban, gondjaikat igyekszik orvosolni. És így mindjárt elviselhetőbb, emberibb a katonaélet. Simon Béla a jászsági böllér pecsenyének A laktanya kívül esik a városon, mintha ezzel is jelképezné, hogy más, a polgári élettől eltérő világ. A magas betonkerítéssel övezett, tágas udvaron süvít a téli szél. Néhány kiskato- na fázósan siet egyik épületből a másikba. Egy részük nemrégen vette magára az „angyalbőrt”, testtartásuk, mozgásuk mégis merőben más, mint otthon élő társaiké. — Először meg kell tanítani őket a katonás mozgásra — mondja parancsnokuk. — Amikor bevonulnak, megszokásból, vagy nyegleségből, játszák a satnyát. Abszolúte esetlenül viselkednek, — de a katonai eskükor, az már más; csodálatos. És ami első pillanattól kezdve szívderítő, az újonnan bevonulok képzettsége. Jó egyharmaduk szakközépiskolai érettségivel rendelkezik. Igen sok köztük a szakmunkás és a diplomás is. A hatvanas években ha egy érettségizett gyerek került valamelyik századhoz, örömmel hordták körbe: jó írnokunk lesz. Tartalmasán és hasznosan A változás kézenfekvő. Nem így a fegyelemben, a kiképzési feladatok számonkérésében. Diviaczky Árpád honvéd néhány hete tapasztalja ezt: — Nehéz volt megszokni, hogy mindent a megadott időre kell csinálni, hogy ébresztőkor nem lehet még öt percet maradni az ágyban. Az első naptól kezdve megkövetelték, hogy minden jól menjen. Nem tűrik a lazaságot. De a durva, embertelen bánásmódot sem. Néhányan ezért csalódnak kellemesen a seregben. Ügy, mint a főiskolát végzett Kató Gábor tizedes: — Jobb a katonaság, mint vártam. Bevonuláskor nincs olyan, hogy „megjöttek a kopaszok”. Bántó magatartást sosem tapasztaltam. Egyébként KlSZ-alapszerve- zetünk akcióprogramjának egyik pontja az, hogy fellépünk az újoncokat sértő magatartás ellen. Ami pedig saját magatartásunkat, itteni életünket illeti, úgy vélem, az egyénen múlik, hogy mennyire hasonlít az az otthonira. Aki szabad idejében nem lógatja a lábát, nemcsak mindig a tévé előtt ül, hanem él az, itteni lehetőségekkel, képezheti önmagát, szakmát szerezhet, egyszóval tartalmasán tudja tölteni napjait. Tartalmasán és hasznosan is, — ez derült ki Tolna Imre szakaszvezető, — aki pontosan tudja, hogy „már csak 170 nap van a leszerelésig” — szavaiból: — Tavaly egy ideig mezőgazdasági munkán voltam. Körülbelül hétezer forintot jelentett ez a családnak. Persze, nem mindenkinek adódik ilyen lehetősége, csak Diviaczky Árpád honvéd kapacitásunkat és korszerű gépparkunkat kamatoztatnunk kell a környék javára. Előnyben is vagyunk más alakulatokkal szemben, mert nemcsak szétlőni tudunk valamit, hanem építeni is. Ez meg sokat jelent a város és a környék életében. Találó példa adódik erre a Palotási Állami Gazdaságból. Jó húsz kilométeres kerülő megszüntetése érdekében szükség volt egy új, hatvan Nagy István százados Jász-Nagykunnak sok propagandaköltséget „megspórolhatnak”.) Az ízlésesen megtérített asztalokat rendkívül vegyes öltözetű vendégsereg ülte körül. Volt ott selyemkölte- ményben pompázó hölgy szürke garbós partnerrel, fekete öltönyös, csokornyakkendős férfi pulóveres nővel, ám arra vigyáztak a rendezők, hogy az ízléstelenség, a hányaveti hétköz- napiság ne „lépjen be a képbe”. Fél kilenc körül, amíg Cselényi Sándor vezetésével a Lehel saját zenekara adott a vacsorához aláfestő zenét, megkezdődött a műsor. A konferanszié blőd tréfával erőlködött: fanyar mosoly volt a jutalma. Amikor azonban megszólalt az első énekes,: Bokor János zsongító baritonja, hirtelen elfelejtették a vendégek a konferanszié ügyetlen han- gulatkelitési próbálkozását. A fiatalos dalos széles reper- torárján a ropogós csárdástól a Maga az első bűnös asszony című szirupos förJuhász József alezredes — Minden hazautazáskor tud valami újat. Ez nehezíti meg könnyíti is a katonaéletet. Nehezíti az, hogy kimondhatatlanul vágyódom haza, könnyíti annak tudata, hogy otthon minden rendben. Tolna Imre szakaszvezető már a második éve foglalkozik újoncokkal. — Mondhatom, harmadszorra vagyok újonc, mert kiképzőjükként nekem — természetesen társaimmal együtt — be kell mutatnom az alapkiképzésben megszabott feladatokat. Rossz ez, mert öreg katonaként mégis lazább lenne az élet, de örömteli benne az, hogy újabb barátokat szerez az ember. Haragosokat is, persze, hiszen meg kell követelni a fegyelmet, mert mindennek az alapja a kezdeti kiképzési időszak. Szétlőni vagy megcsinálni Ennél az alakulatnál nemcsak a kezdetben, hanem később is jól alakul a kiképzés és a katonai élet. Erre vall — többek között — az, hogy háromszor nyerték el a KISZ KB vándorzászlaját, háromszor lett alakulatuk élenjáró, megtalálható itt „A Magyar Néphadsereg Kiváló Alegysége”. Az sem mellékes, hogy a magasabb egység bajnokságát sorozatban nyerik. Juhász József alezredes úgy beszél mindezekről, mint magától érthető tényekről. A városról szólva viszont átforrósodik a hangja: — Rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy alakulatunknak helye és szerepe van a helyőrség életében. Társadalmi munkáért sokszor kaptunk már plakettet a városi tanácstól. Ügy vagyunk vele, hogy szellemi Tolna Imre szakaszvezető annak, aki Tolna Imre szavaival élve: — Katonai huncutságokat csak bizonyos határok között követ el, úgy, hogy egy kicsit se sértse a harckészültséget. Magatartása, társaihoz való viszonya garancia legyen arra, hogy a termelő munkában nem égeti le alakulatát, nem kell idő előtt visszarendelni. A szakaszvezetőnek tizenhat hónapos kislánya van. Kevés helyen lehetett volna olyan könnyűszerrel ösz- szeszedni száz jogosítványt, mint csütörtökön a jászberényi Lehel étteremben rendezett bálon. De hát hol legyen több jogosítvány együtt, mint az autósok farsangi mulatságán? A házigazda, Kiss János hat év múlva nyugdíjba megy, de bármelyik huszonéves megirigyelhetné ötletességét, friss találékonyságát. Egy példa: A. bálra érkező vendégek alaposan meglepődtek, amikor a Lehel presszójában szembetalálták magukat egy Fiat 850-essel, amelyet ki tudja, milyen boszorkányos ügyességgel állítottak oda mintegy jelképként. Ha már autósbál, világos, hogy a „vendégfogadó egy autó. A hangulatát tehát már belépéskor megérezhéMe bárki, sőt, a Fiat után magába a főnökbe „botlott”. Kiss János üzletlvezető szerint ugyanis a vendég iránti tisztelet egyik jele, hogy a vendéglátó megköszöni neki, amiért eljött, és ehhez néha az is elegendő, ha a bejárat közelében fogadja, nem hajbókolva, de udvariasan. Hadd érezze, hogy itt szívesen látják. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Kiss Jánoshoz hasonló „vérbeli” vendéglátósok a Áll a bál Autó a presszóban medvényig sok minden szerepéit. Néhány asztalnál együtt dúdolták az ismerős nótákat Bokor Jánossal, a kíséretet Cselényi Sándorék és a pohárkoccintások szolgáltatták. Ezután Zentai Anna következett, aki rutinos színésznőhöz méltóan fokozta az amúgyis a tetőpontjához közeledő hangulatot: táncba vitte a közönséget, együtt éneklésre biztatta — eredményesen — őket. és kifogyhatatlanul énekelte a könyökünkön kijövő, mégis — néhány pohár bor után — annyira igaznak tűnő operett részleteket. A harmadik szereplő szintén közismert hang tulajdonosa, Mozsár Imre volt. Bársonyos baritonja betöltötte a helyiséget, alig tudott „megszabadulni” a ráadásokat követelő vendégektől. Az énekesek mellett a szakácsoknak volt legnagyobb sikerük. A jászsági böllér- pecsenyéből például negyven adagot készítettek, ugyanannyi fogyott ^ Lehel finom falatokból. Mindkettő az étterem specialitása, és ha rajtam múlna, nevezést kapnának a szakács olimpiára. Az MHSZ, a jászberényi autószerviz és autóklub, valamint az ATI jólsikerült bált rendezett tehát a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalattal. Családias hangulat alakult ki. hiszen a résztvevők az autósok nagy családjához tartoztak, és ha van jogász bál. ilyen-olyan bál, miért ne lehetne autós bál? Nem az elnevezésen múlik ugyanis, ha egy farsangi mulatság jól sikerül. —bendó— Fotó: Nagy Zsolt
