Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 6. Kallódó Évről évre tekintélyes azoknak az általános iskolát befejezett lányoknak a száma, akik különböző szakközépiskoláknak, gimnáziumoknak rugaszkodnak neki, de félév, egy esztendő után valamilyen okból kimaradnak. Vajon mi lesz belőlük, hogyan alakul a sorsuk? Kallódó éveik milyen tanulsággal szolgálnak a jelenlegi nyolcadikosoknak? Ica 16 éves, magas, helyes, barna lány. Egy évet „szenvedett” az óvónőképzőben, majd kimaradt. Jelenleg kereskedelmi eladó a fővárosban. — Nem ment a matek, pedig nagyon szerettem volna kisgyerekekkel foglalkozni. — Ki volt a hibás? — Az az igazság, hogy csak magamat okolhatom. Nyolcadikban se voltam remek rriatekos, de a többiek segítségével úgy ahogy megfeleltem. De a középiskola már nehéznek bizonyult. De nehéz az Iskolatáska — És most? — Két és fél ezer forint a havi keresetem, és a rokonoknál lakom. Jövőre elkezdem a kereskedelmi iskolát, mert már így is elveszett két évem. Erzsiké még 16 éves sincs, és tulajdonképpen neki nem is a tanulással gyűlt meg a baja. Négyessel fejezte be az elsőt, mégis hazatért a falujába nyáron, és azóta sehol sem dolgozik. Illetve otthon, a ház körül segít ezt azt az édesanyjának. — Nem bírtam a távollétet, a kollégiumot. Azt, hogy korán keltünk, negyed négykor vezényszóra kellett nekifogni a tanulásnak, és szinte áz egész napunkat beosztották. — Olyan baj ez? Otthon talán nem így volt? Az édesanyja szelíd, fáradt arcú asszony — szabadkozik. — Egyetlen gyerek, tetszik tudni mindent megadtunk neki. Az apja téeszben dolgozik, én meg jószággal bíbelődöm. Szerettük és tudtuk is volna taníttatni, de nem bírta a szigorúságot, meg a szíve is hazahúzta. — Komoly az ügy? Erzsi elpirulva mutatja az ujját. — December elseje óta menyasszony vagyok, és a vőlegényem a szomszéd faluban él. Jól keres, kőműves kisiparos. Valami azért szöget ütött a fejembe. Erzsi nem bírta a rendet, a szigorúságot, a kötöttségeket. Vajon a boldogító igen kimondása után csökken a kötöttsége? Hiszen a férj-feleség kapcsolatban már nemcsak önnön- magáért lesz felelős! Klára 17 éves gyári munkás, de az ő esete csak részben kapcsolódik az előző életsorsokhoz. — Egészségügyi okok miatt kellett otthagynom az egészségügyi szakközépiskolát, ugyanis elmondtam, gyerekkoromban néhány gyógyszertől kiütést kaptam. Az ügy furcsasága az, hogy alig féléve laboratóriumi vizsgálaton kimutatták: nem vagyok penicillinérzékeny. De ez már eső után köpönyeg. — Azóta viszont több mint három év múlt el. Lehetett volna tanulni si. — Bánom is a temérdek elfecsérelt időt. Minden év szeptemberében elhatároztam, levelezőn folytatom a tanulást, de ez eddig csak fellángolás maradt. Közhely, hogy az élet tele van buktatókkal, de azért úgy tűnik, ezek a tizenévesek nagyon hamar kapták az első igazi nagy pofont. Erről beszélgetünk Füleki Sándornéval, aki két és fél évtizede pedagógus, ráadásul iskolai pályaválasztási felelős. Jogok és kötelességek — A gyerekek sikeres pályaválasztásánál az érdeklődésen, az „ez szeretnék len- ni”-n kívül döntő tényező: hogyan alakult náluk a koruknak megfelelő kötelességtudás. Mert a jogokkal nincs baj, azt olvashatják a faliújságon, á házirendben, hallhatnak róla az őrsi öszszejöveteleken. De az nem mindegy: rendszeresen köve- tel-e tőlük az iskola, a szülői ház. Megtanítottuk-e őket tanulni, küszködni, szenvedni is az ismeretekért, mert csak játékosan elképzelhetetlen a tudományokat elsajátítani. Ehhez kitartás, szorgalom, több-kevesebb lemondás is kell. — Azután 26 év óta észrevettem, hogy a sok iskolai program: szakkörök, kirándulások, versenyek, túrák ilyen meg olyan vetélkedők között lassan sorvad, hanyatlik a tanulás jó értelemben vett nimbusza. És ha egy közepes képességű gyerek minden nevelői tanács ellenére bejut egy szigorú gimnáziumba, keresett szakközépiskolába, érthetetlenül áll a történtek előtt. Képtelen felfogni, hogy ami elég volt a nyolcadikban, az elsőben már édeskevés. Az is vitathatatlan, jófej űek is otthagyják a középiskolát. Olykor egy-egy tantárgy, tanár miatt, máskor meg azért, mert nem fejlesztettünk ki náluk megfelelően olyan fontos képességeket, szokásokat, mint a szorgalom, a figyelem, a kitartás, a céltudatosság, az áldozat- vállalás stb., amelyek a választott szakhoz elengedhetetlenül szükségesek. Kié a felelősségi Szi.górú őszinte szavak és az emberben önkéntelenül is felmerül a kétely: esetenként talán túl sok elsőosztályos középiskolás kezdi meg tanulmányait a vidéki gimnáziumokban, különböző szakközépiskolákban. Hiszen vannak első osztályok, ahová még a közepeseket is „lasszóval!” fogják. Csak azért, hogy meglegyen az induló létszám, és kezdődhessen a tanítás. Hogy mennyien végeznek belőlük, hányán hullanak kii közülük az érettségiig, az már kevésbé „érdekes”. Pedig a menet közben kilépették élete csak az igazi kálvária! Még akkor is, ha hosszabb, rövidebb idéig tartó kalló- dásuk felelőssége — ha nem is azonos mértékben — megoszlik a szülői ház, az iskolák, és • nem utolsósorban önmaguk személye között. D. Szabó Miklós Amikor vásárláskor rossz minőségű, netán romlott áru kerül elénk, akkor hosszússágunkban megfeledkezünk arról, hogy a fogyasztói érdek- védelem szolgálatában sokan dolgoznak, s nem mindig ők. hibáztathatok azért, ami velünk történt. A minőség ellenőrei pontosan kimutatják; a vizsgált termék megfelel-e a szabványban előírtaknak. Munkájuk hasznos, nélkülözhetetlen. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet sokrétű tevékenységébe enged bepillantást képriportunk, A húsáru érzékszervi vizsgálata a befőttek vizsgálata Infarktus Megelőzés—rehabilitác ió Hazánkban évente 25 ezer körülire tehető a szívinfarktusban megbetegedettek száma. Megfigyelhető, hogy egyre gyakoribb a fiatalabb korosztályoknál, sőt a nőknél is, és minden társadalmi rétegét érint. Jelentősége a halálokok között szintén fokozódik. A fertőző betegségek visz- szaszorultával, a halálokok listájának vezető helyét 52 százalékkal a szív-, és érrendszeri betegségek foglalják el. Ezek közül is leginkább veszélyezteti az életet az akut, heveny infarktus, amely egymagában annyi* halált okoz, mint a rák összesen. Egy felmérésből kiderült, hogy tízezer 20 éven felüli férfi közül évente 56-an, nők közül 21-en betegedtek meg infarktusban. Ezen belül férfiaknál 40, nőknél 55 éven felül meredeken emelkedő a gyakorisága. Ez a betegség veszélyezteti leginkább a produktív korú férfiak életét. Az utóbbi tíz évben a 45 éven felüli férfiak halálozásánál másfélszeres emelkedéséért is főképpen az infarktus a felelős. A balatonfüredi szívkórházi főigazgató szerint a rokkantak 40,7 százaléka szív- és érrendszeri betegség miatt vált munkaképtelenné. De vajon valóban azzá vált-e? A főigazgató szerint ugyanis szép számmal aktivizálhatóak lennének. Nagy hiba belenyugodni, hogy 40—60 éves emberek tétlenségre kényszerülnek. Hazai adatok szerint az infarktuson átesett betegek alig 19—20 százaléka áll munkába egy éven belül. Nyugat-európai adatok szerint viszont ez az arány elérheti az 50—60 százalékot is. A balatonfüredi statisztika azonban szintén biztató. Azok közül, akik itt részesülnek utókezelésben, 55—63 százalék lenne ismét munkaképes. Csak lenne, mert a rehabilitáció megvalósítása nemcsak utókezelési lehetőség, hanem orvosi szemlélet dolga. Az orvosnak nemcsak az a feladata, hogy vizsgálja, maradt-e á betegnek fájdalma, szívritmus- zavara, hanem az is, hogy mi módon segítheti elő a társadalomba való mielőbbi visszatérést. Vizsgálni kell teherbíró-képességét, figyelve, hogyan viseli el a mozgást, a megterhelést. Ez járóbeteg-ellátásban csak EKG-val, vérnyomásméréssel ellenőrizhető. Hogy mindez objektívebben értékelhető legyen, hogy ne csak egy-egy lelet álljon rendelkezésre, hanem az emberről alkotott teljes kép, ahhoz sokszor tartósabb szanatóriumi megfigyelés szükséges. Enélkül nem állíthatják felelősséggel, hogy megfelelően ismerik a beteg testi és lelki állapotát, a fizikai teherbíróképességét. Nyilvánvaló, hogy mindez a jelenleginél több intézeti ágyat kíván. Az Egészségügyi Minisztérium programot dolgozott ki erre. A Balatonfüreden nemrégiben elkészült 200 ágyas új részleggel bővítve, az intézet évi csaknem 10 000 beteg fogadására válik alkalmassá. Emellett valamennyi megyében kardiológiai rehabilitációs osztályt szerveznek a tüdőgyógyintézetek e célra felkészített 30—40 ágyán. Az infarktus heveny szakaszában a kezelő kórházi osztály kezdeményezheti a beteg rehabilitációs osztályra való beutalását. Egy négyzetméter útfelület gondozása, megóvása 12 forintba kerül, egy kilométer úté átlag 80 ezer forintba. De kire tartózik az utak fenntartása, javítása, kinek kell egyre mélyebben nyúlni a pénztárcába, ha azt akarjuk, hogy úthálózatunk a nagyobb igénybevétel, a nehezebb járművek alatt ne romolják? A válasz nem egyszerű, mert az utaknak sok gazdája van, s mint ilyenkor lenni szokott, a sok gazda közt... A KPM illetékesei elmondották, hogy az országos közutak, amelyek a településeket összekötik, a minisztérium felügyelete alatt vannak, fenntartásukról, javításukról valamennyi megyében önállóan működő KPM Közúti Igazgatóság gondoskodik. A települések határain belül a közutak az illetékes tanácshoz tartoznak, — kivéve az országos, közutaknak a helységen átvezető szakaszát. — az un. „átkelési” szakaszt, amelvek megintcsak közvetlenül állami felügvelet alatt vannak. Ezeken kívül léteznek még saját használatú utak. amelyeken nem közlekedhet bárki, csak akinek megengedik, — ilyenek az erdészeti, majorsági és más mezőgazdasági utak. végül az üzemek, gyárak belső úthálózatai. Csakhogy ezek fel-' ügyelete. építése és állag- megóvása más-más minisztérium feladata. A legnagyobb ..úttulajdonos” a MÉM. amely kereken 12 ezer kilométeres úthálózattal rendelkezik szerte az országban, 9 ezer km mezőgazdasági és 3 ezer km erdészeti célokat szolgál. Az erdészet előzékenységének. vendégszeretetének köszönhető, hogy a legszebb kirándulóhelyeken átvezető útjait megnyitotta a közforgalom előtt a Bükkfennsíkon és a Pilisben is. Díjtalanul vehetjük útjaikat igénybe, noha fenntartásukra nagy összeget fordítanak. Országos gond: a fenntartás. Húsz évvel ezelőtt útjaink egyik ellensége a kormos traktor volt, a kerekekre szerelt hegyes acélkörmök törték-zúzták az aszfaltot, a betont. Most a nagy munkagépek, a nehéz járművek, a kamionok teszik ugyanezt. Valamikor egy 5 tonnás teherautó nagynál? számított, ma 38 tonnás járművek is közlekednek, A fenntartási munkák mértékét mindig a forgalom nagysága határozza meg. A f őutakra évente 900 kilométer hosszúságú új aszfaltszőnyeg kerül, az alsóbbrendű utakon az olcsóbb felületjavítás is elegendő. A négy megyén átvezető 4. sz. főközlekedési úton a fővárostól Nyíregyházáig most fejezték be a buszmegállók kitérőinek megépítését; országszerte folyik az útburkolati jelek egységesítése. S mibe kerül mindez? Az új aszfaltburkolat létesítése kilométerenként 2 millió forintba kerül, ezt nem szabad „elspórolni” mert a 6500 kilométeres főúthálózatot csak így lehet fenntartani. A 23 500 kilométeres alsóbbrendű úthálózat állapotát szerényebb módszerekkel kell megőrizni. Egyetlen tél útfenntartási számlája csak a sózás, hóeltakarítás költségét tekintve 200 millió forint. — a forgalom biztonságát szolgáló táblák, jelzések, széljelző oszlopok, útburkolati jelek ára évente ugyancsak 200 millió forint. Summázva az állami utak fenntartására évente összesen megközelítően 3 milliárd forintot költenek. Övjuk útjainkat. Talán jelszó is lehetne. létjogosultságát szomorú példák teszik időszerűvé. A közúti hidak az úthálózat részei. Vannak közöttük régi épi- tésűek. kereszttartós hidak, amelyeken az áthaladás csak magassági korlátok között lehetséges. Több nagy híd, közöttük a békési Kö- rös-híd azért szakadt le, mert egy arra haladó daruskocsi vezetője nem engedte le a daru gémjét, s az beakadt a kereszttartóba. S más hasonló eset is előfordult az utóbbi időben. Ezért külön felhívjuk a munkagépek és nehéz rakományt szállító gépkocsivezetők figyelmét: járművük rakományát útközben többször is ellenőrizzék, mert a megcsúszott rakomány súlyosan megsértheti a hídtartó gerendákat, ezzel súlyos balesetet és sokmilliós kárt okozhat. Néhány évvel ezelőtt főútvonalaink mentén megjelentek a fényvisszaverő prizmák. Ezeket importáljuk, s nem győzik pótlásukat. A másra nem használható . műanyag csíkokat egyesek felelőtlenül letépik nem törődve azzal, hogy ködös időben balesetveszélyt okoznak az országutakon. Az írás elején azt a kérdést tettük fel: kinek kell mélyebben nyúlnia a pénztárcájába? A válasz — nekik, nekünk — mindannyiunknak. .. — BI —
