Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-28 / 23. szám

4 SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 1981. JANUÁR 28. Rajtunk múlik közúti bal­eseti sta­tisztikáját boncolgatva, értékelve, há­rom év óta most írhatjuk le először, hogy javult me­gyénkben a közúti baleseti helyzet. Lehet, hogy lelke­sedve kellene közölni az ör­vendetes tényt, és az adatok sorát, amelyek ezt bizonyít­ják. Mert tavaly a megye út­jain hatvannal (több mint kilenc százalékkal) kevesebb baleset történt mint az előző évben (összesen 547). Csök­kent a halálos karambolok száma is. Hattal kevesebb ember vesztette életét az or­szágúton. Mégsem tudok lel­kesedni, mert a baleseti gra­fikon csúcsa még mindig magasabban van, mint 2 év­vel ezelőtt volt. A véletlennek köszönhető, hogy az előző évhez viszo­nyítva kedvezőbb képet mu­tat a baleseti görbe? Nem hiszem. Mégis úgy gondolom, hogy elhamarkodott lenne egy esztendő alapján rögtön kijelenteni, hogy egyértel­műen javult közútjainkon a közlekedés biztonsága, mert figyelmesebbek, körültekin­tőbbek, udvariasabbak let­tünk mi, a közlekedő embe­rek, akkor is, amikor gyalog léptünk az úttestre, akkor is, ha motort vezettünk, ha vo­lán mellett ültünk, ha kerék­pároztunk. Bár így lenne! Igaz, vannak általánosít­ható, kedvező tapasztalatai az elmúlt esztendőknek. Las­súbb lett például a tempó, persze vannak még gyors- hajtők, de a trafipax fotói­nak ezrei bizonyítják, hogy egyre kevesebben száguldoz­nak száznál nagyobb sebes­séggel. Forgalmas, majd­hogynem telített útjainkon óvatosabban, figyelmesebben hajtottak a gépjárművezetők. Egv-egy év Ugyanakkor viszont a bal­esetet előidéző okok között változatlanul első helyen sze- í'epel az ittas vezetés, min­den negyedik összeütközés ittas vezető lelkén szárad. Az ötvenhárom halálos baleset­ből tizenegy részeg gépjár­művezető hibájából történt. Tavaly csak a rendőrség nyolcszáz jogosítványt vont be rövidebb-hosszabb időre, s a leggyakoribb ok az alko­holos állapot volt. A balesetet okozók listájá­nak élére tavaly is a sze­mélygépkocsivezetők kerül­tek. Gyorshajtással, agresz- szív előzéssel, szabálytalan kanyarodással, elsőbbségadá­si kötelezettség semmibe vé­telével ők veszélyeztették leggyakrabban a vétlen köz­lekedők testi épségét, életét, ök és újabban a segédmo­torkerékpárosok. Tavaly az országban, az előző évhez vi­szonyítva 35 százalékkal több balesetet okoztak labi­lis kétkerekű gépjárművük­kel. A karambolok, gázolások okai között általában a fele­lőtlen könnyelműséget, vak­merőséget, a gondatlanságot, az agresszivitást szoktuk emlegetni. Ritkán esik szó a biztonságos vezetéstechnika hiányáról. Azokról, akik a kritikus pillanatokban, ve­szélyhelyzetekben tanácsta­lanok, megijednek, kapkod­nak, akiken kitör a pánik, kisodródnak, fának rohan­nak, másokkal ütköznek, árokba borulnak, mert el­vesztik uralmukat a gép fe­lett, mert nem tudják, mit kell csinálni. Nem tudják, mert nem tanulták meg, mert erre nem készítették fel őket. A balesetek okait vizsgáló, elemző, értékelő szakemberek gyakran meg­kockáztatják azt a kijelen­tést, hogy túl sokan tapossák a gázpedált, olyanok, akik a vezetés elemi technikáját sem ismerik. Bizonyságul egy országos adat: tavaly azoknak, akiknek volt jogo­sítványuk, már vezethettek gépjárművet, de valamilyen okból újból kellett vizsgáz­niuk, csak egy töredéke, mindössze 19 százaléka felelt meg az elméleti és gyakor­lati követelményeknek. Évente csak Szolnok megyé­ben több mint ötezer tanuló­vezető kap jogosítványt. S a legritkább esetben marad gépjárművükön a figyelmez­tető T-betű: vigyázz, kezdő kezében van a kormány. Számtalan módja van a közlekedési ismeretek és a vezetéstechnika elsajátításá­nak, felfrissítésének és töké­letesítésének. Nem véletlen, hogy a közlekedésbiztonsági tanácsok és a rendőrség köz­lekedési szakemberei oly sok energiát fektetnek a külön­böző ismeretterjesztő előadá­sok, vetélkedők, versenyek szervezésére, és ezreket pró­bálnak ösztönözni arra, hogy izgalmas versengés keretei között is okuljanak, hallja­nak, tanuljanak többet mind­arról, ami a biztonságos köz­lekedés fogalomkörébe tar­tozik. vitatja, hogy a közlekedés biztonságának feltétele a jó, korszerű út, az üzembiztos gépjármű, az átgondolt, ész­szerű forgalomszervezés is épp úgy, mint a rendszeres, következetes közúti ellenőr­zés, a szabálysértők, a bal­esetet okozók szigorú fele­lősségre vonása. De mindezt megelőzi az ember, mert a közúti biztonságunk elsősor­ban rajtunk múlik. K. K. Senki sem Mi lesz veled, horgásztanya? Kiegyenesítették a Tárnát, kialakult a holtág. Akkori­ban azt beszélték, ez lesz a környék legszebb horgászta­nyája — semmi se lett be­lőle ... A holtág ott áll el­hagyottan, odahordják a szemetet, megérjük, hogy szégyelni kell majd közsé­günk központját...” Jászdó- zsai panasz, és akik elmond­ják. jogosan kifogásolják, hogy a régi mederből sze­métgyűjtő lett. Rontja az egyébként rendezett telepü­lés összképét és környezet- védelmi szempontból is ká­ros. Néhány évvel ezelőtt a Tárná új mederbe terelésé­vel kiépítették Jászdózsa végleges árvízvédelmi vona­lát. A régi mederből, amely két és fél kilométeres sza­kaszon szelte át a települést, holtág lett. Akkör került szóba, hogy ott alakítják majd ki a Tarnamenti Tsz és a Hűtőgépgyár horgász- egyesületének halastavát. Mi történt azóta? Eddig semmi. Eddig, mert a járá­si hivatal javaslatára a na­pokban tárgyalóasztal mellé ültek az érdekeltek, akik te­hetnek valamit az ügy ér­dekében. A járási hivatal, a köz­ségi tanács, a Tarnamenti Tsz és a horgászegyesület részvételével megtartott ta­nácskozáson több hasznos javaslat hangzott el. Abban ugyanis valamennyien egyet­értettek. hogy a holtágat hasznosítani kell. A Tarnamenti Tsz elfo­gadhatónak tartotta a ter­vet. hogy a régi meder he­lyén halastavat létesítsen. Azt is, hogy a későbbiekben a tó egyik részét víziszár- nyastelep kialakítására használja fel, alapot teremt­ve ahhoz, hogy a zagyvaré- kasi baromfifeldolgozó tár­suláshoz csatlakozzon. A termelőszövetkezet arra is ígéretet tett, hogy a két gyalogos tahidat, ami a halastó feltöltésével víz alá kerülne, átépíti. A horgász­egyesület vállalta, hogy cse­rében a horgászati lehetősé­gek biztosításáért együttmű­ködik a tsz-szel a haltelepí­tésnél. A halastó közvetlenül a Tárnából kapná a vizet. El­készült a víz felfrissítését szolgáló beeresztő zsilip, a másik végén pedig a ki­eresztő zsilip, arra az esetre, ha túl sok csapadékvíz gyűl­ne össze. Sokat ígérő elvi megálla­podásaival hasznos volt a tanácskozás. Kár. hogy az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság nem kép­viseltette magát, ugyanis több kérdésben elsősorban ott dönthetnek. Ezért küldte el a járási hivatal a jegy­zőkönyvet — sürgős választ várva — a miskolci igazga­tóságnak. — illés — ÚJ ÜSTÖKÖS Lovas Miklós csil­lagász a Magyar Tudo­mányos Akadémia piszkcs-tetői obszer­vatóriumában december 5-én egy kilencven cen­timéter átmérőjű telesz­kóppal új üstököst fe­dezett fel. A csillagász állandó figyelemmel kí­séri a róla elnevezett „Comet Lovas” mozgá­sát. Lovas Miklós a Nemzetközi Csillagá­szati Unió tagja, har­mincéves pályafutás;1 alatt ez a negyedik fel­fedezése. A képen: Lo­vas Miklós a teleszkóp­nál Kisújszállás Épülő járdák, megszépülő utak Kisújszállás belterületét jelenleg kilencvenhat kilo­méter KPM, illetve tanácsi út hálózza be, az úgyneve­zett kiépített utak hossza pedig harminchárom kilo­méter. A járdák hossza meghaladja a kilencvenöt kilométert, de ebből csak­nem harminc kilométer ki­építetlen. Ezért fordítanak nagyobb gondot és pénzt a város út­hálózatának bővítésére, kor­szerűsítésére a következő években. Megelőző karbantartást és aszfaltozást végeznek majd a Dózsa György, az Arany János, a Petőfi Sándor a Pillangó, a Nyár és a Sugár utcákban, ahol a járdát is felúiítiák. A biztonságos közlekedés egyik alapfeltétele a hibát­lan útburkolat, de nem el­hanyagolható szempont a gyalogos átkelőhelyek jól látható festése, megvilágítá­sa se. Ezért még az idén a mostaninál jobb világítást kap a várost átszelő 4-es számú főút és a Malom út gy al ogátkelőhelye. Télen is üzemel a tiszaugi Pegazus fogadó. Szívesen ke­resik fel a téli időszakban is, változatos, ízes kunsági ételspecialitásaiért Ingázik a családfő „Édesanyám! Ki az az em­ber, aki szombaton elgyiin, vasárnap megver, hétfőn el­utazik?” Bajosan lehetne tö­mörebben megfogalmazni az ingázók, a lakóhelyüktől tá­vol dolgozók egyéni és csa­ládi életének problémáit az anekdotában szereplő gye­reknél. Legalábbis erre eddig egy­valaki volt képes. Illyés Gyula, aki így nyilatkozott az ingázásról :~„Aki egy hét­ből két napot átvonatozik, annak erre rámegy a szemé­lyisége”. Magyarországon az ingá­zók, a be- és eljárók száma immár meghaladja az egy­milliót. Tekintélyes szám ez, egyenlő az aktív keresőknek több mint egyötödével. Ki­alakulásában ipari-gazdasági fejlődésünk sajátosságai épp úgy közrejátszottak, mint az egyéni késztetések. Az ingázás népgazdasági szükségességét és hasznát vi­tatni nem száőfcékszom, megítélni pedig közgazdá­szok dolga. Társadalmi hatá­sait, következményeit is el­sősorban a szociológusok ku­tatják. Mit tehet hozzá ehhez a napi sajtó? Jelzéseket, sok- felől gyűjtött tapasztalato­kat — a jobbítás szándéká­val. Kizárólagos női hatás A marxista szociológia az életmódkutatás kiinduló pontjának, alapkérdésének a munkatevékenységet tekinti. Eszerint a munka alapozza meg az életmód minden to­vábbi rétegét, a családi élet­től a szabad idő eltöltéséig, a bérkiegészítő pótlólagos el­foglaltságtól a gyermekneve­lésig. a barkácsolástól a kul­turális értékek elsajátításáig. Sajnos, a bejárók zömének esetében a munkatevékeny­ségre — az alapra — nem­igen rétegződik más egyéb, mint megintcsak munka — a háztájiban, a kertben — és a pihenés. Ennél a rétegnél az értéket elsőrendűen szin­te kizárólag a munka, a hasznos tevékenység jelenti. A kulturális értékek, a krea­tivitás, a műveltség stb. csak annyiban kap elismerést, amennyiben gyakorlati hasz­not hajt. Hogyan hat vissza ez a szemlélet a családi életre? Károsan. Ám erről hadd be­széljenek a legilletékeseb­bek. Elsőnek például dr. T. Andrásné. az alföldi megye- székhely egyik általános is­kolájának igazgatóhelyette­se: . — Évek óta növekvő aggo­dalommal figyelíük és érzé­keljük az egyoldalú nevelés — a kizárólagos női ráha­tás — következményeit a gyerekekre. Kezdetben, ami­kor felfedezték a pedagógusi pálya elnőiesedését, még csak az iskolai nevelés egyoldalú­ságának veszélyeit mérlegel­tük. Aztán szaporodtak a válások, s már a „csonka családokban” felnövekvő gyerekek nevelési problémá­ival, az apai példa és szi­gor hiányával kellett szem­benézni. Végül, kiegészült a kép az ingázók, az el- és be­járó dolgozók gyerekeinek nevelési gondjaival. Tisztelet a kivételnek, de ahol ingázik a családfő, ott mintha „cson­ka családban” élnének az asszonyok és- a gyerekek. Ha az apa munkásszálláson él, jóformán alig találkozik az övéivel; ha viszont naponta utazik, akkor fáradt, és az­ért nem osztozik a család­ellátás és a gyermekneyelés terheiben. És mit mond az anya, a bejáró munkás felesége? — Amíg nem voltak meg a gyerekek, együtt jártunk D.- be a férjemmel. Egy gyárban dolgoztunk, onnan volt az is­meretség is. Munka mellett tunult, így aztán állandóan 'délelőttös lehetett. Aztán jött az első fiúnk, és mielőtt a gyes letelt, megszületett a másik. — Az első években a fér­jem rengeteget segített, pe­dig akkor csak egy szobánk volt, a szülői házában. Aztán, ahogy itthon maradtam a gyerekkel, egyre kevesebbet vállalt, ráérsz megcsinálni, előtted az egész nap”, mond­ta. Lassacskán minden meg­változott; bevezették a mű­szakpótlékot, s akkor három műszakot vállalt, mert kel­lett a pénz: építkeztünk. Az­tán felépült a házunk, s rám­szakadt az egész háztartás gondja. Egy szülői értekez­letre el nem menne, hiszen ő nem ér rá, mert dolgozik. Az új óvónő sokáig azt hitte, elvált asszony vagyok, mivel sosem látta a férjemet. — És hét végén? — Alszik vagy meccsre jár. Hét éves házasságunk alatt még sosem voltunk üdülni, kirándulni is csak egyszer, az első hetekben. Moziba nem visz, mert mi­nek akkor a tévé, a strandot, fürdőt nem szereti, az uta­zásból elege van hétközben. Ha délelőttös, ha délutános, este van, mire hazaér. Ha pedig éjszakás, átalussza a napot. Azt sem tudom, ho­gyan tartsam távol tőle olyankor a gyereket. A vége: válóper A szociológus egy csöppet sem derűlátó: — A bejárókból rendsze­rint dinasztiák alakulnak ki. Az apa beviszi magával a gyereket a gyárba, a válla­lathoz, az intézménybe, s ha később az ifjú változtat is munkahelyet, nemigen megy vissza dolgozni a lakóhelyé­re. Ezt mutatják a felméré­sek, meg a fiatalodási ten­dencia is, ami a bejárók so­raiban tapasztalható: mosta­nában egyre több fiatal — főleg férfi — választja ezt az életmódot. A családi életben általában jelentős változáso­kat okoz a bejárás. Nemrit­kán a házasság felbomlásá­hoz is vezet, különösen ott, ahol a férj is, a feleség is be­járó. Márpedig, ezek száma növekvőben van. A válóperes bírónő így vé­lekedik: — Saját megfigyeléseim szerint a bejárók között rop­pant gyakori a válás, s en­nek több oka lehet. Az egyik, hogy különböző műszakban dolgozó házasfelek jóformán csak a hét végén találkoz­nak beszélgetéseiket csakha­mar felváltják a konyhaasz­talon hagyott írásos üzene­tek, később már azok is el­maradnak. A következmény; elhidegülés. A másik, hogy a naponta utazgatóknak sok az ismerkedési lehetőségük. A harmadik: a bejáró férfiak ritkán töltik olvasással a vo­naton az időt; ha nem alusz­nak, akkor kártyáznak, eset­leg iszogatnak, s mindkét passzió könnyen válik káros szenvedéllyé. A vége: váló­per. Hajnalban kelő gyerekek A nagyközségi tanácselnök asszony szerint az a legször­nyűbb. amikor a kisgyerekek is ingáznak. Nálunk például óvoda három is van, bölcsőde egy se! Az anyák választhatnak: vagy kivárják — ha akarják, ha nem — a gyesen a három évet, vagy visszamennek dol­gozni. és cipelik magukkal a kicsiket. Csak itt, Gy-ben 43 piciről tudok, akit munkahe­lyi bölcsődébe hord az any­ja: hajnalban sem alhatja ki magát a gyerek, mert kel­ni kell, ebéd után sem, mert indulnak haza. A kisgyere­kes anyák ugyanis állandóan délelőttös műszakban dolgoz­nak. Ki hiszi el, hogy nem sínyli meg ezt a kicsik egész­sége, idegrendszere? Egyetlen újságcikk kereté­ben lehetetlen volna a bejá­rók népes tömegének min­den gondját-baját, helyzetük valamennyi nehézségét szó­vá tenni. Még családi életük bemutatásánál sem töreked­hettünk a teljességre, csupán felvillantottunk néhány problémát. NY. E.

Next

/
Thumbnails
Contents