Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-21 / 17. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 21. egyenruhában Ugyanúgy, mint az élet más területein, a fegyveres erőknél és testületeknél egyre több nő vállal szolgálatot, — bizonyítva, hogy a nők ott is megállják a helyüket, méltó társaik a férfiaknak. Közülük mutatunk be most hármat: Hadnagy a katedrán „Mini csaj” a században A rendőrtiszt A 'katonai főiskolákon műszaki tantárgyat oktatók közül az egyedüli nő. — Nem idegen számomra sem az egyenruha , sem az itteni légkör, hiszen gyermekkorom óta ezt szoktam meg. Édesapám ugyanis szintén katonatiszt. Felföldi Gáborné hadnagy, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola tanára közlekedésmérnöki karon végzett. Talált volna munkát a MÁV-nál vagy a Volán-nál is. — Ügy voltam vele, hogy az ember azt csinálja, amivel a leghasznosabb lehet. Ezért jöttem haza tanítani. A IV—V. évfolyamon katonai ösztöndíjas lett, — a Karikás Frigyes Katonai Kollégium hallgató zászlósa. 1979. augusztus 20-án, a Parlament előtt avatták hadnaggyá. Az új tisztek között mindössze ketten voltak nők. — Nekünk nem kellett verni a díszmenetet, az emelvényen kaptunk helyet. Avatás előtt persze nekik is be kellett súlykolndok a katonai formaságokat. — Mondogatom is a parancsnokomnak, — jegyzi meg tréfálkozva —, hogy ne féljen, a jutalmat szabályosan át tudom venni. A tanszéken volt egy kis aggodalom is, amikor megtudták, hogy 'egy fiatalasz- szony kerül a tanári karba. Igaz, a nem szakmai tárgyak közül néhányat tanított nő korábban is a főiskolán, de műszakit még soha. — Szerintem még katonai főiskolán sem az a fontos, hogy férfi vagy nő tanít, hanem az, miként oktat, szaktárgya iránt fel tudja-e kelteni a hallgatók figyelmét, szeretettel, segítőkészen foglalkozik-e velük. Alapozó tantárgyként mechanikát oktat. Nem csoda, hogy nagyot néztek a hallgatók, amikor bejelentette nekik. hogy a helyőrségi művelődési otthonnal együtt klubot szervez számukra. — Azt kérdezték tőlem, hogy ott is mechanikai példákat fogunk .megoldani ? Hát ha nem is azt csináljuk, de a Kilián klubban — ahová egyébként szívesen várunk „civil” fiatalokat is — a disco mellett jut idő másra is. A klub népszerű, bevált az a tervem, hogy kocsmázás helyett értelmesebben szórakozzanak a hallgatók. Ebben a munkában sok segítőtársra talált. — Pedig én szegény klubvezető vagyok, mindig mondogatom, hogy egy meleg kézfogáson túl nem tudok mást adni. A férje szintén katona, őrmester, és első éves a Műszaki Egyetemen. — Mondtam neki, próbáld meg elvégezni, de én nem foglak hat évig nógatni, tanulnod kell. Ha én el tudtam végezni az egyetemet, ő is el tudja. Szintén a közlekedésmérnöki karra jár. Pillanatnyi töprengés után hozzáfűzi: — Persze, azért csak kell egy kis belátás részemről ... * * * Magam sem tudom miért, — talán a munkásőrök felszerelésének súlyára gondolva — jól megtermett nőre számítottam amikor a szolnoki Széchenyi lakótelep ka- zánházában Kovács Lenkét kerestem. Mondhatom, meglepődtem amikor egy alacsony, fürge mozgású lánynyal találtam szemben magamat. — Nem alkati kérdés ez, — nevette el magát, — különben is a picike mindig gyorsabb. Ha kilencven kilós lennék, bizonyára nem vállalnék munkásőri szolgálatot mert akkor nem tudnék mindent olyan gyorsan megcsinálni, ahogyan szeretném. Kezdetben az alakulatnál is meglepődtek. — Néhány társam hitetlenkedve nézett: „Mit akar ez a mini csaj a században?” Egyedül én voltam nő az alegységben, nem csoda, ha férfiként bántak velem. Amikor például a kunhegye- si lőtérről meneteltünk a nagy sálban a bázisra, csak félúton jutott eszükbe, hogy a többivel azonos felszerelésen felül én még cipelem a raj egészségügyi felszerelését is, — csak akkor vették át. Én nem kértem őket. Amíg bírom, nem szeretem, ha segítenek. Azóta jól megvagyunk, társaim többnyire idősebbek nálam, szinte lányukként vigyáznak rám. Kovács Lenke életvidám teremtés. Azt mondják, ritkán ideges. •— És olybnkor sorakoznak a szentek a kispolcon? — Nem emlegetem őket. Ha nagyon felmérgeinek, akkor nem szólok egy szót sem. — A kazánház laboratóriumának vezetőjeként megvan az elfoglaltsága. Miért vállal emellett még egy, embert próbáló, szolgálatot? — Azokkal a nőkkel szemben, akik azt vallják, hogy a hátország védelme ugyanolyan kötelességük- a nőknek, mint a férfiaknak, még mindig vannak előítéletek, pedig szerintem ez természetes, ezért nem is beszélek erről bővebben. Persze, a testületbe lépésre az is serkentett, hogy szeretek lőni. Korábbi munkahelyeimen is jártam lövészetekre. A munka mellett szülte lételememmé vált, hogy vállaljak valamilyen társadalmi megbízatást. Dolgoztam a KISZ-ben, szocialista brigádvezető voltam, — egyszóval olyan környezetben éltem, amiben természetes a szolgálatvállalás. Szakaszparancsnoka azt mondta róla: „Lenke, ilyen lányt mint te, hármat is elfogadnék”. Most már fogad is, mert nem egyedül képviseli majd Lenke az alegységben a női nemet. * * * Sarkadi Sándorné rendőr hadnagyot a pályaválasztásban kétszeresen ösztönözte a szülői ház, — mivel apja meg anyja is rendőr. — Gyermekkorom óta itt ebédeltem a főkapitányságon, ismertem mindenkit. Így aztán nem csoda, hogy 1975-ben, a Verseghy gimnázium elvégzése után a Belügyminisztérium állományába került. őrmesterként kezdett, majd a Rendőrtiszti Főiskola elvégzése után hadnaggyá avatták. Most igazgatási főelőadó a megyei fő- kapitányságon. Űtlevélügyek- kel foglalkozik. — Van munka bőven, hiszen szeretnek utazni az embereik. — Mennyiben más ez a pálya, mint a többi? — Ehhez több kell, mint bármilyen polgári életpályához, hiszen miégi s csak fegyveres testületről van szó, ahol nagyobb a fegyelem, a lekötöttség, — mégis szép hivatás. Nem véletlen, hogy egyre több nő érdeklődik iránta. Bűnügyi vonalon is sok lány szeretne dolgozni nálunk. Sarkadinét még a középiskolában felvették a pártba, — abban az évben egyedül őt az intézetből. — Most is szívesen végzek bármilyen pártmunkát, amivel megbíznak. Vállalkozó kedvemet csak egy dolog gátolja: van egy kisfiam. Szeptemberben jöttem vissza gyesről. — Űj szelek fújnak a belügyi berkekben, — mondja a beszélgetéshez csatlakozó Kecskés Imre rendőr őrnagy. — Az állományban egyre több a jól képzett nő. Van olyan női rendőrtisztünk például, aki három nyelven beszél, és most írja doktori disszertációját. — Erkölcsi-anyagi megbecsülésük milyen? — Jobb mint a férfiaké. — Ennyire udvariasak velük szemben? — Nem erről van szó. Egyszerűen szorgalmasabbak, mint a férfiak. Simon Béla Amit a tanácsok elkölthetnek A tanácsi pénztárcából elkölthető összeg 1981-ben is valamivel több lesz, mint az idén volt: a fenntartásokra illetve a fejlesztésekre együttesen csaknem 100 milliárd forint jut. Ha azonban figyelembe vesszük az árváltozásokat, a növekvő ráfordításokat és az átadásra kerülő új létesítményeket, akkor azt mondhatjuk: az alapvető közkiadásokban megőrizzük az ellátás színvonalát. Mindenre keli porciózni Mindebből következik: ott kell megfogni a pénzt, ahol lehet. Az utóbbi években még úgy szólt a lecke, hogy szigorúan sorolni kell a teendőket. Fontosság szerinti „kategóriákba” osztották a különféle szolgáltatásokat, ennek megfelelően a pénzkereteket, Ma már azonban lényegében csak egyetlen kiemelt csoport van — amelybe a szorosan vett alapellátás intézményei tartoznak. De manapság ezen a körön belül is differenciálni kell; egyes feladatok — mint például az általános iskolai tantermek ügye, a járóbeteg-ellátás javítása, az ivóvízhálózat, a köztisztaság, a felújítások — minden másnál előbbre valók. Mindemellett a többi szükségletet sem szabad elhanyagolni. Éppen ez nehezíti a tanácsiak dolgát: mindenre kell porciózni. Dehát akkor hol foghatók meg a forintok? — hallani itt-ott a berzenkedőket. Hiszen a költségvetésben szinte még a fillérek is lekötöttek, többi közt bérekre, energiára, bérleti és közműdíjakra. Akik a pénzzel foglalkoznak, nagyon jól tudják, súlyos hiba volna kézlegyintéssel elintézni a takarékosságra ösztönzést, mert még az eleve el- költöttnek tekintett pénzről is kiderülhet — fegyelmezett költségelemzéssel —, hogy egy része felszabadítható más célra. „Megfogható” forintok Nem arról van szó, hogy mondjuk .gyengébben fűtsék, világítsák az iskolák, a napközi otthonok helyiségeit, elhanyagolják takarításukat, a környezet tisztántartását. Ilyen áron nem szabad takarékoskodni! De azt meg lehet választani, hogy a tanácsoknál és intézményeikben milyen legyen a bútor, a felszerelés, a díszítés; a drágább se mindig hasznosabb, praktikusabb. Aztán később az is forintokat hozhat a házhoz, ha időben elvégzik az esedékes karbantartásokat. Ha a gépeket gondozzák, körültekintőbben lehet bánni a selejtezéssel is. Az is múlhat a helyiek elhatározásán, hogy mondjuk a kettős fűtési rendszerű kazánokban olcsóbb tüzelőanyagot használnak fel. Aztán, ami a fejlesztéseket illeti, utóbb gyakran emlegetett követelmény a létesítmények többcélú kihasználhatósága. Mégis, csak elvétve vannak olyan próbálkozások amelyek például az iskola és a művelődési ház „közeledését”, a helyiségek közös használatát lehetővé teszik. Pedig nagyvonalú gazdálkodásra vall, ha mondjuk a lakótelep kellős közepén építendő iskolát csak hagyományos értelemben vett iskolának szánják. Kialakításánál figyelembe lehet és kell venni a lakókörnyezetet; legyen színtere a klubéletnek a TIT-előadásoknak, a felnőttoktatásnak, az alkalmankénti lakógyűléseknek, sportpályái késztessék mozgásra a környékbelieket. S ha már is iskolákról szólunk — körültekintő felújítással is lehet pénzt „csinálni”. Például a kevéssé igénybe vett nagy belső terek, zsibongók felhasználásával alakítottak ki több régebbi iskolában napközis szobát, könyvtárat, így enyhítettek a szorító tanteremhiányon, — anélkül, hogy új beruházásba fogtak volna. Vagyis a helyi kezdeményezéseknek is nagy szerepe lehet az okos pénzköltésben. Az állami intézmények ésszerű gazdálkodását segítendő nemrég megjelent egy új. pénzügy-. minisztériumi rendelet; intézkedései január elsejétől fokozatosan lépnek életbe. A költségvetésből fenntartott, nem termelő szervezetek ugyanis régóta változatlan elvek szerint működnék. — Felügyeleti szerveik — zömében a tanácsok — évről évre meghatározzák terveiket, a feladataikra adható összegeket, amelyek akkorák, amekkorák, függetlenül attól, hogy jól vagy rosszul gazdálkodnak-e a pénzzel. Ésszerűbben gazdálkodva Ezúttal a költsegveáésbői élő intézmények is érdekeltebbek lesznek a takarékoskodásban, az éves keretet rugalmasabban kezelhetik majd; ha mondjuk a kórház egyébként minden tekintetben eleget tesz kötelezettségeinek, akkor az úgynevezett pénzmaradványokat nem vonják el tőle. Ez érvényes akkor is, ha gyógyszerkutatásra vagy egyéb tudományos munkára hasznosítja szabad szellemi és gépi kapacitását: az így szerzett bevételek az intézményben maradnak, s a szolgáltatás további javítását eredményezhetik. Az intézmények persze igen különbözőek nagyságukban, jellegükben, sok az apró szervezet, holott tapasztalat: az összevont egységek többnyire szakszerű munkára, gazdálkodásra képesek. Igazolja ezt az egészségügyi ágazatban kibontakozó integrációs folyamat; szélesebb körben kihasználhatók a technikai eszközök, közösen intézhetők a beszerzések, a karbantartások, a felújítások. Az ilyesfajta együttműködés (közös gondnokság) megvalósítható a szakmailag önálló intézmények, például Hskolák, kollégiumok, diákotthonok között, főként a kisebb' településeken. Most az új rendelet felhatalmazza a tanácsokat: határozzák meg, hogy a területükön mely szervezeteknek érdemes és szükséges önálló gazdálkodási jogkört adni. Palkó Sándor Több mint 30 ezer gép- I kocsi szervizét, futójavítását és nagyjavítá- I sát végezték el tavaly a XVII. Autójavító Vállalat szolnoki üzemében. I Az új évben is akad ! munka bőven, naponta I több mint száz gépkocsi fordul meg a telepen; beleértve ebbe a gépi I mosást is. Képeink a fu- I tójavító-műhelyben ké- | szültek. Féltengelyjavítás Zsiguli motorfelújítás