Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

1981. JANUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Petőfi Minek is kertelnék, ezút­tal a mellébeszélés már csak azért sem lenne helyénvaló (máskor sem illdomos!), mert akiről a film beszél, maga Petőfi is gyűlölte a köntör­falazást, és mindennél többre becsülte az őszinte, egyenes beszédet. Nos, anélkül, hogy elkövetett „vétkükért” meg akarnám kövezni az alkotó­kat, holmi nemzeti megsér- tődésből gyilkos nyilakat lő- döznék rájuk, — hogy mer­ték ezt tenni legnagyobb for­radalmár költőnkkel — rö­viden, egyenesen és ami a legfontosabb higgadtan csak annyit: gyengécske film volt ez a hatrészes Petőfi. Ha egy jelentős egyéniség­ről, történelmi személyiség­ről film készül, de bármi más, regény vagy festmény is lehet, akkor mindenek­előtt azt várjuk tőle, ez a legvonzóbb benne, hogy kö­zelebb visz majd bennünket a géniusz megértéséhez, se­gít megfejteni ha nem is va­lamennyi titkát, de varázsá­nak némely rejtélyét. Petőfi esetében például elsősorban azt a lenyűgöző erőt, azt a szuggesztivitást, amely csak úgy sugárzott belőle. Remél­hettük, hogy a filmből meg­csap majd bennünket ennek a szele, a jó értelemben vett nagyságnak a varázsa. Nem a szoborrá magasodó és me­revedő nagyság nyomasztó hatására gondolok, hanem' arra a tűzre, amely, ahogy feljegyezték Petőfiről „feke­te szemeiből áradt, amikor szokatlan láng gyűlt ki ben­ne.” A mindennapi élet dolgai­ban megnyilvánuló nagyság — és ebbe beletartozik a sza­badságharc és a forradalom is, hisz ezek az események is a nemzet mindennapjait je­lentették akkor — vonzó áb­rázolását vártam, amikor az önmagával és környezetével vívott szakadatlan harcban ha nem is fölényesen, de mindenképpen győzedelmes­kedik a kivételes akaraterő. A film — Horváth Ádám rendezte — sajnos épp ebből adott a legkevesebbet. Kap­tunk helyette sok-sok epizó­dot a költő életéből, közöttük nem egy jelentéktelent is, felvonult előttünk a korszak valamennyi történelmi és közéleti alakja, csak úgy hemzsegett tőlük a képernyő, láttunk képeket, szépeket tájról, természetről, s hal­lottunk naplórészleteket, eredeti szövegeket párbe­szédnek álcázva. És a címszerepben szegény Józsa Imrét. Nem az volt a baj, hogy vézna kis ember benyomását keltette, Petőfi különben is ilyen volt alkat­ra. Heydte ezredes is ilyen­nek látta Segesvárnál holtan, „soványnak, kicsinynek és száraz arcúnak”; hanem az, hogy nem éreztük benne a lélfek nagyságát. Adós ma­radt a határozott kifejezés­sel, amely jelentéktelen kül­seje ellenére is annyira le­nyűgözővé tette Petőfit. Az ő hetyke, kis kötekedő, iz­gága legényéről bizony ne­hezen lehetett elhinni, hogy benne világot robbantani kész erők lakoznak, sokasod­nak. Egyébként a film szel­lemétől — helyesen — távol állott az elidegenítő heroizá- lás; nem a hőssé avatás, ha­nem a valóság hű megidézé- se volt az alkotói szándék. A „hőstelenítés” azonban túl­ságosan is jól sikerült, Pe­tőfi alakjából mondhatni el- sinkófálták a lángészt. Másrészt ami az esemé­nyek, történések ábrázolásá­nak hűségét illeti. Szabó György — ő írta a forgató­könyvet — valóban végigbúj­ta a szükséges dokumentu­mokat, végigkutatta a leg­fontosabb forrásokat és en­nek alapján reprodukált minden helyszínt és minden jelenetet. Csakhogy elegen­dő-e az igazi hűséghez az ef­féle, mondhatni pozitivista alaposság és pontosság? Az eredményt azt mutatja: nem. Valódi drámát kellett volna gyúrni az összehordott anyagból, ez lehetett volna a következő lépés. Ebben a for­májában, amit láttunk, saj­nos a Petőfi életéből kira­gadott mozzanatok nem vál­tak átélhető drámává, meg­maradtak egy rendkívül moz­galmas éllet képekben ejö-) adott krónikájának. Még az egyes részletekből is hiány­zott a kellő feszültség. Csak kiragadott példaképpen: Pe­tőfi konfliktusa, elhagyja-e családját, hogy Bemet köves­se Erdélybe, ez a mezőberé- nyi „pillanat” is milyen sú­lyos drámával terhes (Né­meth László egy teljes szín­darabot írt belőle), itt azon­ban szinte semmit nem le­hetett megéreznünk a pilla­nat sorsdöntő voltából: ez is csak egy volt a képek, élet­képek közül. Igen, életképek, mert ha azt vesszük, hogy ebben a filmben minden szinte ün­neplőbe öltözött, táj, ember, környezet, bármi volt ás a színhely, bécsi udvar, vagy Petrovics uramék háza, mú­zeum előtti nagygyűlés, vagy egyszerűen az országút, ne­tán a hadszíntér, egyaránt kiglancolt, fényesített formá­ját mutatta. A legporosabb úton baktató vagy vágtató szekér is ragyogott lovastól, kocsistól, de Petőfin is min­dig hófehéren lobogott az ing, így azután a hétközna­pok megidézéséből végül is „vasárnapi film” született. Azzá tette az ártatlanul meg­szépítő, életképszerű ábrázo­lás. És mert hiányzott a szük­séges drámai anyag, a ren­dezés is bele-bel etévedt olyan részletszépségek muto­gatásába, amelyek olykor már öncélúan hatottak. Lát­hatóan kedvelte a vágtató lo­vak látványát, a széles tér­ségeket, s egy-egy kirívóan expresszív kép is becsúszik, lásd a Nemzeti Múzeum lép­csőjén egyedül üldögélő Pe­tőfi távoli képe. A magá­nyosság lírai kifejezése? De miért éppen itt, az esemé­nyek kellős közepében ? Talán azt akarták ábrázolni az al­kotók, hogy a forradalmár­nak is lehetnek végtelenül magányos pillanatai? Ki tud­ja! Mint ahogy egyébként az sem derült ki ebből a hat részből, hogy végtére is mi­lyen drámai cél vezette a film készítőit. Mit akartak belénk szuggerálni? Érzést, gondolatot, tanulságot, esz-i mét — határozottan. Vagy talán csak azt szeret­ték volna, hogy felelevenít­sék bennünk régi ismeretein­ket? .Mindazt, amit eddig Petőfiről tanultunk, és tu­dunk, vagy nem tudunk? Hogy járjuk végig képzelet­ben azokat a helyeket, ame­lyeken a mi Petőfi Sándo­runk rövid életében megfor­dult? De ahhoz meg nem hat részre, többször annyira lett volna szükség, hogy igazán végigkísérhessük ország- és forradalomjáró útján. Ugyan­is így, a vázlatosságból faka­dóan, abból, hogy sokat mar­koltak, menet közben még! arra is kevés időnk jutott, hogy kellő ismeret hiányá­ban teljes bizonysággal azo­nosítsuk a történelmi és köz­életi szereplők egyikét-mási- kát. Ez a Petőfi-film ahhoz volt hasonló, mint amikor egy képeskönyvet lapozgatunk, de időnk csak annyi, hogy átfuthassuk, és hogy itt-ott álljunk meg, egy-egy képnél, amely véletlenül megragad­ja a figyelmünket. Hamis képet nem festett a film Pe­tőfiről, ezt egyáltalán nem mondhatjuk, de azt igen, hogy színtelenre, erőtlenre, olykor naivan egyszerűre si­került ez a televíziós portré. Nem vitatom az alkotók jó szándékát, megértem az esetleges anyagi korlátokat is (a tömegjelenetek bizonyá­ra'ez utóbbi folytán zsugo­rodtak össze néhány ember­re). de a jó szándéknál még egy közepes filmhez is több kell... V. M. Jászberényben A tanítóképző főiskolák országos tanácskozása A kongresszusi levél vitája Mozgalmas tavasza kezdődik a KISZ-nek Jászberényben rendezik meg a tanítóképző főiskolák közművelődési tanszékeinek országos tanácskozását. A január 27—28-án sorra kerülő rendezvényen a fő­iskolákat érintő társada­lomtudományi kutatásokról, a pedagógusok közművelő­désben vállalt feladatairól, a hallgatók gyakorlati fel­készítéséről, az iskolai könyvtárak szerepéről hang­zanak majd el előadások, korreferátumok. Elkészül az Opera üzemháza, újra megnyílik a Katona József Színház Kulturális be ruházások 1981-ben A kulturális beruházások­ra az idén szánt csaknem 4 milliárd forint javarészét a már megkezdett építkezések ütemes folytatására fordít­ják, több létesítményt pe­dig már 1981-ben átadnak rendeltetésének. A Budavári Palota komp­lex rekonstrukpiója során je­lenleg az F-épület helyre- állításán dolgoznak, amely az Országos Széchenyi Könyvtárnak ad majd vég­leges otthont. Az újjáépí­tést a tervek szerint 1982- ben fejezik be. Az év derekára elkészül a Magyar Állami Opera­ház új üzemháza, amelyet a központi épület mellett, a Hajós utcában alakítottak ki. Eközben részletes kivite­li terv készül a további munkálatokra: az NDK-ból érkeznek új, korszerű szín­padtechnikai berendezések, s ezek beszerelése mellett eredeti szépségükben állít­ják helyre a nézőtér, illet­ve az. előcsarnok architek­túráját, az üzemház elké­szültével felszabadult he­lyen pedig az igényeknek jobban megfelelő öltözőket, próbatermeket létesítenek. Az előreláthatólag csaknem 1 milliárd forint értékű fel­újítást 1984-re fejezik be. ősszel ismét felgördülhet a függöny a Katona József Színházban, amely 1975-ben zárta be kapuját. Jó ütemben halad a Ma­dách Kamaraszínház átépí­tése, e munkával azonban — a terveknek megfelelő­en — csak az 1982-es évad kezdetére végeznek. A terv­időszak során több vidéki színház rekonstrukciója sze­repel a programban, s ezek közül a Szegedi Nemzeti Színház, a Debreceni Cso­konai Színház, valamint a Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház felújítása már korábban megkezdődött Ez utóbbi őszre nagyrészt el is készül, hiszen ekkortól új állandó társulat kezdi meg munkáját a Nyírség köz­pontjában. Április 26-án megyei küldöttgyűlés Mozgalmas időszakot él át ezen a tavaszon a Magyar Szocialista Ifjúsági Szövetség 840 ezres tagsága. A forra­dalmi ifjúsági napok, az or­szágos diáknapok, és más nagyszabású, valamint helyi rendezvények előkészítése mellett a KISZ-szervezetek értékelik elmúlt évi mozgal­mi munkájukat, új vezető­ségéket választanak, és meg­határozzák feladataikat. Te­szik mindezt az ifjúsági szö­vetség közelgő, X. kongresz- szusára, a szervezet egészét megmozgató fórumára ké­szülve. A KlSZ-alapszervezeték — megyénkben 1268 működik — a január 15.—március 15. között tartandó taggyűlése­ken az egyéni feladatvállalá­sok teljesítése és a vezetőség ' munkájának tükrében érté­kelik az 1980—81. évi akció- program végrehajtását. A taggyűléseken új vezetőséget is választanak, valamint megválasztják a felsőbb szintű küldöttgyűléseken részt vevő küldötteket. Ezen túl megvitatják a Központi Bizottság kongresszusi leve­lét, a májusi tanácskozást megelőző közös gondolkodás alapjául szolgáló vitairatot, valamint — a dolgozó fiata­lok és a fegyveres testüle­teknél szolgálatot teljesítő fiatalok KISZ-szervezetei — elfogadják az 1981-re szóló akcióprogramot. A kongresszusi levelet a KISZ eljuttatta minden pártalapszervezethez, a me­gyei KISZ-bizottság kérésére a levél vitájába bekapcso­lódnak a szakszervezetek, az MHSZ, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront megyei szervei is. Az alapszervezeti taggyű­léseket követően kerül sor — április 5-ig — a munka­helyi a tanintézeti és a községi, — április 19-ig a vá­rosi, járási, — május 3-ig a megyei küldöttgyűlésekre. Ezeken a KISZ-bizottságok, ,a KIS Z - vezet ősegek beszá­molnak a szövetség IX. kong­resszusán hozott határozatok végrehajtásáról és az előző küldöttgyűlés óta végzett munkáról. A résztvevők az eddigi viták tapasztalatait is összegezve megvitatják a Központi Bizottság kongresz- szusi levelét, és küldötteket választanak a felsőbb szintű küldöttgyűlésekre. A KISZ Szolnok megyei Bizottsága határozatának ér­telmében a megyei küldött- gyűlésre — kétszáz küldött és a meghívottak részvéte­lével — április 26-án a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban kerül sor. A küldöttgyűlésre a megyei KISZ-bizottság írásos beszá­molója mellékleteként — immár hagyományosan, har­madik alkalommal — elké­szül az „Adatok, tények” cí­mű kiadvány, amely a me­gyei KISZ-bizottság beszá­molójának megállapításait tényekkel, statisztikai ada­tokkal hivatott alátámaszta­ni. A kiadványt minden kül- dötthöz és meghívotthoz el­juttatják. A megyei kül­döttgyűlésen összegzik a kongresszusi levél vitájának megyei tapasztalatait, véle­ményezik a KISZ X. kong­resszusának határozatterve­zetét, amelyet a Központi Bizottság április első felé­ben hoz nyilvánosságra. A megyei küldöttgyűlésen meg­választják a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség megyei testületéit, és a kongresszus 35 Szolnok me­gyei küldöttét is. Ki a jobb? Sárga-e a sárga? Hogy áll az ajtó? Mozog-e az asztal? A 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet rendezésében — szol­noki munkahelyeken — megkezdődtek a Szakma kiváló tanulója verseny megyei döntői. Tegnap a szolnoki, Ta-V nácsköztársaság úti épít­kezésen a szobafestő-má- zoló-tapétázó szakmun­kásjelöltek legjobbjai mérték össze tudásukat, összesen tizenegyen. A kunszentmártoni, kun- hegyesi, jászberényi, török­szentmiklósi és szolnoki ver­senyzőknek hármas felada­tuk volt: alapozás, elmélet, díszítés. / A versenyzőknek a minő­ségi követelményeknek meg­felelően a költségvetési elő­írás szerint kell elvégezni­ük a feladatukat: egyszerű enyves festést, pasztellszín­ben, díszítéssel, — természe­tesen meghatározott idő alatt. — Látszólag egyszerű feladat — mondja Rácz Mi­hály szakoktató — ám már az anyagkeverésnél sok min­den eldőlhet. Kérdés, hogy olyan színű lesz-e a fal, ahogy a megrendelő kérte. Csíkos, foltos marad-e a festés... ? Reméljük nem, ezeknek a harmadéves ta­nulóknak már érteniük kell a szakmát! Különben is itt már többszörösen válogatott csaoat állt rajthoz, az is­kolák házi versenyeinek leg­jobbjai. Nagy Antal szakoktató: ­— A kész munkát ötta­gú zsűri értékeli. A követel­mények bizony magasak, a tanulók itt már — ahogy Pasztellsárga legyen! — ez most Fejes József szolnoki versenyző minden gondja mondani szokták — „kilép­nek” munkájukkal az élet­be, remélhetően azt bizo­nyítják, hogy felkészült, jó szakemberekké válnak ha megszerzik a kellő szakmai gyakorlatot is. Ha... — Idegesnek látszik. — Mert nekem is „ver­senyben van” két „gyere­kem”. Tisztes szereplést vá­rok tőlük. Hogyne izgulnék. A szobafestő-mázoló-ta- pétázó szakmunkástanulók megyei döntőjén végül is a Szilágyi József, a török­szentmiklósi ipari szakmun­kásképző intézet tanulója nyerte, ő képviseli majd a „szakmát” a februárban sor­ra kerülő országos versenyen. Ma a kőművestanulók ve­télkedésével folytatódik a Szakma kiváló tanulója ver­seny, a kilenc ifjú szakmun­kásjelöltnek válaszfalépítés és nyílászáró beépítése a feladata. Ma délutánra eb­ben a szakmában is eldől, hogy „ki a jobb”, pontosab­ban a legjobb szakember. A jövő héten az asztalosok és a női fodrászok leg­jobbjai állnak majd rajt­hoz, hogy eldöntsék a dí­jazásra kerülő első három hely kérdését. Mintázás közben, — Csajági István, a szolnoki 633-as szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója A tatabányai Népház galériájában látható Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész kamara-kiállítása. A ké­pen: a művész és alkotása, az Orfeusz Újdonságok a Képzőművészeti Zsebkönyvtárban Üj kötetekkel gyarapodott az 1976-ban indult Képző- művészeti Zsebkönyvtár cí­mű sorozat, a Képzőművé­szeti Alap kiadóvállalatának könyvfűzére. Dercsényi De­zső és Zádor Anna könyve, a „Kis magyar művészet- történet” a honfoglalás ko­rától a XIX. század végé­ig tekinti át a hazai művé­szet fejlődését. Szentkirályi Zoltán „Az építészet világtörténete” cí­mű kétkötetes munkájában nemcsak a már viszonylag bőségesen ismertetett éuró- pai építészt történetét dol­gozza fel, hanem képet ad az amerikai kontinens és Ázsia építőművészetéről is, A sorozat a kiadó ter­vei szerint ez évben továb­bi két kötettel gyarapodik. Baktay Ervin „India művé­szete” című műve 1958-ban jelent meg először, s ez­úttal két kötetben lát nap­világot, változatlan szöveg­gel és némileg felfrissített képanyaggal mintegy 400 reprodukcióval. Már nyomdába került „A kerámiaművészet kezdetei” című könyv kézirata is,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents