Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám
1981. JANUÁR 15 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 \ A Zöldértnek bérmunkában végzett hagymatisztítással biztosítanak csaknem száz asszonynak téli elfoglaltságot az abád- szalóki és a tiszafüredi termelőszövetkezetben. A megtisztított ételízesítőt a Zöldért abádszalóki kirendeltségéről — ott készült felvételünk — szállítják el- továbbfeldolgozásra Nyíregyházára a konzervgyárba Pótolták a veszteséget A tavalyi szeszélyes időjárás a jászberényi Kossuth Tsz-t se kerülte el. Megtizedelte a paprikát, késleltette a cukorrépa érését és betakarítását, több mint 800 ezer forint kára lett a gazdaságnak. Amikor bizonyossá vált, hogy a kertészek paprikából, a növénytermesztők pedig cukorrépából nem tudják hozni a várt termést, a szakemberek elhatározták, hogy egy másik, az időjárástól kevésbé függő ágazat eredményeivel pótolják az időjárás okozta veszteséget. A választás a téesz erdészeti részlegére esett. Az erdészet éves tervében 1100 köbméter fa kivágása, feldolgozása és értékesítése szerepelt. Módosították a tervet, és gondos szervező munkával elérték, hogy az év végén 2 ezer 150 köbméter cellulóznyár kitermeléséről éz feldolgozásáról adhattak számot. A túlteljesítés 1 millió 300 ezer forint többlet bevételt hozott a gazdaságnak. Az erdészet ezzel hozzájárult a téesz exporttervének túlteljesítéséhez, a hazai megrendelők igényeinek jobb kielégítéséhez. KI VÁLLAL TÖBBET? Kiadó a Tulipán, a Jófalat Négymilliós szerződés a Mayáért — Versenytárgyalás a Pelikánban Volt, akit csak a kíváncsiság vonzott a kora délelőtti órákban a szolnoki Pelikán presszóba tegnap. A többség azonban érdekelt volt a versenytárgyaláson, melyen a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat szerződéses üzemeltetésre felkínált üzleteinek sorsa dőlt el. A hallgatóság elcsendesedik, amikor Sipula József, a vállalat áruforgalmi igazgatóhelyettese megnyitja a tárgyalást, bejelenti, hogy elsőként a szolnoki Tulipán bisztró kerül sorra. Szerződéses üzemeltetésre átadásának jogszabályi feltételei fennállnak, a szolnoki Állami Közjegyzői Iroda képvisele tében jelen levő György End- réné dr. részére átadja a Néplap 1980. december 13-i számát, amelyben a verseny- tárgyalást meghirdették, majd a jelentkezőknek írásban adott részletes tájékoztatás egy példányát is a közjegyző rendelkezésére bocsátja. A jogszabályban meghatározottak szerint, legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt írásban jelentkezetteket — Szabó Istvánt Mezőtúrról és Gargya Ist- vánnét Szolnokról — szólítja. Miután személyazonosságukat, részvételi jogosultságukat és az üzemeltetésre előírt feltételek fennállását igazolták, még elhangzik a kérdés: — Van-e a jelenlevők között még olyan személy, aki a megnevezetteken kívül pályázik a Tulipán átvételére, és részvételi jogosultságát igazolni tudja? ... Megállapítom, hogy nincs. Bejelentem, hogy aki megnyeri a versenytárgyalást, a vállalattal 15 napon belül köteles a szerződést megkötni, ha ettől eláll, a külön szerződésben meghatározott bánatpénzt (10 ezer forint) köteles megfizetni. Licit húszezrekkel Ezután hangzik el a bűvös szám: 1 millió 200 ezer forint minimum átalánydíjért melyikük vállalja két évre és 11 hónapra, vagyis 1983. december 31-ig az üzlet szerződéses üzemeltetését? Mindketten. A licit húszezrekkel ugrik. 1 millió 380 ezernél Szabó István jelzi, hogy ennyiért nem hajlandó, ez tehát a végösszeg, amivel Gargya Istvánná nyert. A szerződés megkötése és az üzlet átvétele végett ekkor és ekkor keresse fel a vállalat központjában a főkönyvelőt és helyettesét — közük még vele, aztán a közjegyzővel elvonulnak a jegyzőkönyvet elkészíteni. A „kikiáltási ár” — azaz a minimum átalánydíj, Gar- gyáné esetében az 1,2 millió forint — nem más, mint a korábbi üzleti eredmény, vagyis a tiszta nyereség 20'— 30 százalékkal növelt összege, amit a meghatározott időre (egy hónap híján három évre) a vállalat elvár az üzemeltetőtől. A Tulipán „nyertese” a licit folytán még többet, ama bizonyos 1 millió 380 ezer forintot vállalt. Nem ennyiért vette bérbe (nem bérleti viszony jött létre!), hanem a meghatározott időre ennyit térít a vállalatnak, ehhez azonban közel hétmilliós forgalmat kell elérnie a csaknem három év alatt. Ha a forgalom ennél is kedvezőbb lesz, a vállaltnál is nagyobb nyereséget ér el, az már az övé lesz. Olcsóbb ár a cél Miután a ’jegyzőkönyvet aláírta, Gargya Istvánnéhoz fordulok. Elmondja: 15 éve dolgozik a vendéglátóiparban, jelenleg szakács a Béke étteremben. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzés se után vendéglátóipari technikumot végzett. Havi jövedelme 4000 forint. — Egyedül "vállalja a Tulipánt? Mit tud róla, ismerte azelőtt? — Eddig három alkalmazottal üzemelő melegkonyhás kisvendéglő volt, egytálételeket főztek. Egyelőre má- sodmagammal vállalom, a társam Bálint József, később a jelenleg 13 éves kisfiámra is számítunk, aki szintén a vendéglátó szakmát választja. Havonta az eddiginél tízezer forinttal nagyobb nyereséget kívánunk elérni, főleg az ételforgalom korszerűsítésével és minőségi javításával, az egytálételeken belül. — Milyenek lesznek az árak? — Az üzletvezető hatáskörébe tartozik az árképzés, de a vállalat szerződésben köti ki, hogy az irányha- szonkulcsoktól legfeljebb milyen mértékben lehet eltérni. Nekünk a minél olcsóbb ár a célunk, azzal és a minőséggel szeretnénk állandó törzsvendégi kört kialakítani. — Milyen költséget jelent most az átvétel? — A szerződés megkötésekor készpénzben huszonnyolc ezret fizetek be a vállalatnak, és megvásárlóm az üzlet forgóeszközeit, így azokért külön használati díjat nem kell fizetni. Az egy- millió-háromszáznyolcvanezer forintban — az egy hónap híján három évre szóló átalánydíjban — a dolgozók után fizetendő társadalom- biztosítási járulék, a vezető eszmei bérének nyugdíjjáruléka is benne van, továbbá az értékcsökkenési leírás, az állóeszközök után fizetendő használati díj, és persze a vállalat nyereségéhez való hozzájárulás ... Ügy vélem, nem lesz akadálya február elsején a nyitásnak. Három üzletre nincs jelentkező A szünetben megtudom, hogy Ej, meghirdetett tíz üzletből — valamennyi szabad- kasszas volt — eddig csak háromra nem jelentkezett pályázó (a szolnoki Marcipán cukrászdára, a Stop bisztróra és a jászberényi Százszorszépre), ezekre a versenytárgyalást ismételten meghirdetik. Ezúttal hét vendéglátó egység sorsa dől el. Kisvártatva az Egri borozó kerül sorra, a három jelentkezőből egy nem jelent meg. A licitálásból Barta Jó- zsefné kerül ki győztesen. 1 millió 480 ezret vállal, százezerrel többet az indulónál. Az Éva presszó két vállalkozójából csak az egyik, Lajkó Gyuláné jelent meg, így licit nélkül 2 millió 450 ezerért megkapja... A Vegyiművek lakótelepén levő Jófalat vendéglőre csak a tószegi Pálszabó Lászlóné pályázott, el is nyeri a minimumért ... A legnagyobb tét a Maya presszó, hárman pályázták meg. Egyikük nem jött el, másikuk — mivel két helyre is pályázott —, az élőbb szerezte meg a Jófalatra a jogát, így hát eláll a presszótól, marad egyedül Háfra Mátyásné. Jól jár ő is, a vállalat is, légióként pedig a vendégek — a meghirdetett összegért, kereken 4 millióért a Maya is „elkelt”, üzemeltetésére Háfráné kötheti meg a szerződést, S mindezek mellé búcsúzáskor még az is kiderül, hogy a vállalattal nem szűnik meg az üzemeltető dolgozó munkaviszonya, csupán szünetel. Szóval ez az idő is beszámít a nyugdíjba. — rónai — TÉLI ÉPÍTKEZÉS Hóban hűhó nélkül Ez most télen a második hullám, az idén meg az első. Az utakon javarészt már csak a latyak jelzi, hogy szerdán éjszaka hó esett. Igaz, a fedetlen munkahelyeken de még a fedettek egy részénél is szívesebben vették volna, ha eső csépereg. A hó most nem teremtett rendkívüli kürülményeket, éppen ezért mondják a legtöbb építkezésen, hogy vajmi keveset változtatott az év elején szokásos tempón. — Mindannyian itt vagyunk a brigádból a munkahelyünkön, legfeljebb néhá- nyan késve érkeztek — mondja utalva a szállingózó pelyhekre Fejes Sándor, a szolnoki ÉPSZER szakmunkása. — Falpaneleket szerelünk az AGROBER készülő szolnoki épületénél. — Munka tehát van, anyag és gép is akad hozzá elegendő? — Megszenvednek a járművek, amíg idejuttatják az anyagokat, pedig a belvárosban dolgozunk. Most pillanatnyilag istenes az idő, de ha kicsit jobban belekap a szél a panelbe, már veszélyes a munka. A dolgokat bonyolítja éppen, hogy a daru az épület túlsó oldalán áll, a kezelője nem lát bennünket. Két irányítóval megy a panelezés. Szolnokon, a Szántó Béla körút folytatásánál az egyik kivitelező, a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Nagy Ferenc kőműves és két munnos, nem könnyű ide behozni, hiszen a jármű megáll az út másik végében, — marad a saroglya. Dörzsöli a kezét, elgémberedett az újjá. — Teát, védőitalt kapnak? S hol a melegedő? — Az út végén van a kalyibánk. A teáért pedig be kell menni a központba, mert itt nem tudunk főzni. Nem olyan lényeges kérdés, de jó lenne, ha volna. Az ÉPSZER martfűi 2-es számú építésvezetőségén három munkás az elkészült lépcsőház előtti bejárót betonozza. Félig komolyan, félig humorizálva mondják, meginnák a féldecit ha volna. Szilágyi Lajos művezető tiltakozik. — Itt nincs helye semmiféle italozásnak. Aztán megtudom, az épületet, amin dolgoznak, fokozatosan a munkának megfelelően teljesítik. — A harminc OTP-lakásés az anyag térítői sűrűn a füstölgő kályha mellé húzódnak. Földvári József művezető rendről rendre végigvezet az egyik épület ösz- szes szintjén, ahol fűtött szobákban dolgoznak a kőművesek, a villanyszerelők, az asztalosok. Egymást követik a szakmák képviselői emeletről emeletre a munkákkal. — Minőségi bérezés van itt. Vagyis csak megfelelő munkát fogadunk el, ha rossz a minőség, azt a fizetés bánja. A hibánál a művezető mondja: — Gyere ide barátom, és nézd meg, mit csináltál, — ennyi meg eny- nyi bért kapsz. Ebédidő közeledik. Az ideiglenesen, elemekből összeállított úton ebédelni mennek a munkások. Viszik a szerszámot is néhány an! — Nehogy ellopják — hangzik a magyarázat. A vízcsapokat is ennek megfelelően kell kezelni — nem tenne jót, ha a vezetékét, amit Saroglyábán kell hordani a betont a szolnoki Szántó Béla körút folytatásának építésénél a Víz- és Csatornamű Vállalat munkatársainak katársa a betonnal bíbelődik a felvágott, hóval lepett, készülő út végében. — Nyugodtan dolgozunk a betonnal, hiszen a fagyállóval kevert anyag, megköt szépen. Szennyvíz- és víznyelő aknát készítünk, majd jönnek utánnunk a DÉLÉP- esek. — Mi a norma mára? — Ha megkapjuk a betont, végzünk ezekkel az aknákkal, csak nem biztos, hogy megérkezik. Várjuk pedig, mert nemsokára bedolgozzuk azt ami itt van. Sajból tizenötöt március 31-ig — már ami az építőipari munkát illeti — át kell adni. Most úgy látom, át is adjuk. Kell a nyereség — így Szilágyi Lajos. — Most különösen — teszem hozzá, — hiszen jobb évet szeretnénk zárni az idén mint tavaly. A művezető megjegyzi, hogy az építésvezetőség viszont kitett magáért, hiszen nyereségesen dolgozott. Szolnokon, a Széchenyi lakótelep ötödik ütemének építésénél a homokrakodók kiépítettek, bárki használná, és a csapok is eltűnhetnének. Gondoskodni kell az értékekről, a lakások minősége miatt — ez tűnik ki kísérőm szavaiból. Persze, a hó a praktikus konténer-raktárak ellenére is megszáll néhány alkatrész- és anyaghalmot. Ez tehát a második téli „hőhullám”, s várhatóan nem az utolsó. Az építkezéseken persze dolgoznak, egyelőre téli munkarendben, de nemsokára tavaszi tempóval. Kép és szöveg: H. J. Pályakezdő orvosok számára Kevesebb kötöttség Tájékoztató az elhelyezkedés új rendjéről Megszűntették a frissdiplomás orvosok elhelyezkedésének eddigi szigorú pályázati kötöttségeit. Ettől az évtől kezdődően a munkáltatók által kiírt állásokra már nem az egyetemek rangsorolása szerint pályázhatnak a fiatalok, hanem közvetlenül jelentkezhetnek az orvost váró egészségügyi intézményekben a meghirdetett munkahely betöltésére. Eddig három évet kellett eltölteniük az első munkahelyen. ezután csak egyet kell, de még további egy évig ugyanabban az orvosi szakmában kell dolgozni. Mindezt dr. Hutás Imre, egészségügyi miniszterhelyettes közölte tegnap a minisztériumban tartott sajtótájékoztatón. Elmondta, hogy az 1977-től bevezetett pályázati rendszer a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A munkahelyeknek, az egyetemeknek és a végzős fiataloknak egyaránt túlságosan bürokratikusnak bizonyult, s meglehetősen behatárolta a pályakezdők mozgási lehetőségeit. A jobbítás szándékával ezért most, január 1-i hatállyal az égész- ségügyi miniszter rendeletileg újra szabályozta a végzős orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek elhelyezkedésének rendjét. A fővárosban, illetőleg az egyes megyékben meghirdethető állások számát — a helyi igények figyelembe vételével, illetőleg az ellátásbeli különbségek csökkentése érdekében — ezután is minden esztendőben a miniszter állapítja meg. A betöltendő állásokról a munkahelyek értesítik az egyetemeket, ahol kifüggesztik, hogy hol és milyen munkakörre lehet pályázni. Eddig mindenki legfeljebb három helyre pályázhatott, ezután megszűnik ez a korlátozás. A munkahelyek közvetlenül a jelentkező fiatalokkal kerülnek kapcsolatba, személyes tájékozódás alapján szereznek bizonyosságot szakmai fel- készültségükről, rátermettségükről. Az új elhelyezkedési rendtől azt várják — miként a sajtótájékoztatón is elhangzott —, hogy a korábbiaknál jobban egyeztethető lesz a társadalom érdeke, a munkahelyek igénye a fiatal orvosok ambícióival megfelelő pályaválasztásával. A kiválasztásnál megnövekszik a munkahelyek szakmai vezetésének és társadalmi szerveinek a felelőssége. Az idén végző orvostanhallgatók várhatóan március elején ismerhetik meg elhelyezkedési lehetőségeiket az egyetemeken kifüggesztendő pályázati jegyzékből.
