Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-06 / 286. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. december 6. A világ energiagondjai között jelentős helyet foglal el a természeti erőforrások ki- meríthetősége, az egy főre jutó fajlagos energiafogyasztás egyenlőtlensége, a biztos készletek egyenlőtlen területi elhelyezkedése és az a tény, hogy a hőenergia csak rossz hatásfokkal alakítható át mechanikai energiává. Hasonlóan nagy jelentőségű és fontos kérdés a meglévő energiakészletnek a fogyasztóhoz való eljuttatása, azaz az energiaszállítás. A legrégebbi energiaszállítási mód az energiahordozók szállítása volt, és ennek jelentősége azóta sem csökkent. Ugyancsak régóta ismert megoldás az energiaforrások mellé való település is; ilyenek például a vízimalmok. Ez a lehetőség ma is fennáll. Ipartelepek létesítésekor mindig számításba veszik a fellelhető energiaforrásokat, és a települések helyének kiválasztásakor sokszor döntő tényező az a gazdasági ösz- szevetés, amely az energia- hordozók szállítási költségeit a nyersanyagok és a késztermékek szállítási költségeihez hasonlítja. A hőerőművek telepítésénél a fűtőanyag (szén, kőolaj, lignit), a víz (hűtő- és tápvízszükséglet) és az energiafogyasztók távolsága is szerepel az egyéb meghatározó tényezők (szélirány, a talaj teherbíró képessége, a terület kisajátítha- tósága) között. Az emberiség energiaigényét jelenleg 25—30 százalékban villamos energia formájában (10 százalék világítás, 15—20 százalék hajtóenergia) kell kielégíteni. — Emellett a villamosenergia- elosztás az energiaellátás legrugalmasabb rnódja. A távolsági villamosener- gia-átvitel megvalósításában magyar elgondolások is testet öltöttek. Az egyik az ún. Thury-féle rendszer, amely lényegében egyenáramú soros erőátviteli rendszer. Ez állandó áram és változó nagyságú feszültség elve alapján épül fel. A másik ilyen megoldás a ma szinte egyeduralkodó váltakozó áramú erőátviteli rendszer. Kidolgozásában a Ganz-gyár és kiváló mérnökgárdája fejtett ki úttörő tevékenységet. Atomreaktor születik Tárolt hő Az aacheni Philips kutatólaboratórium érdekes hőtároló rendszert dolgozott ki. A rendszer alapja az a felfedezés, hogy féto- fluoridok bizonyos keverékei néhány száz C- fokos hőmérsékleten igen nagy hőmennyiséget képesek tárolni. Két-háromszor annyi hőt vesznek fel, mint a szokványos hőtároló anyagok. Ilyen rendszer^ természetesen csak akkor használható célszerűen, ha a hőleadás szabályozható. Az utóbbit a fémfluo- rid-keverékek szigetelésével eredeti módon oldották meg. Az újszerű hőtároló anyagot kettős falú edényben helyezték el. A két fal közötti tér légüres, mint a termoszpalackban. E légüres térben több fémfóliaréteg is van, amelyek a hősugárzást az edénybe visszaverik. A tárolt hő csak akkor szabadulhat fel — tehát csak akkor használható például fűtésre —, ha ezt a majdnem tökéletes szigetelést megszüntetik, hogy a tároló (egy kályhához hasonlóan) a hevét is le tudja adni a környezetnek. Ez hidrogéngázzal oldható meg, mert annak igen jó a hővezető képessége. A szigetelő térben ezért kis mennyiségű fémes hid- rógénvegyületet is elhelyeztek úgy, hogy azt egy beépített fűtőspirál felhevítheti. Hevítésre a vegyület elbomlik, és hidrogéngáz válik szabaddá. Ha a fűtőspirált kikapcsolják, akkor a gáz lehűl és ismét az eredeti hid- rogénvegyület képződik belőle. Ily módon a hőtároló szigetelése bármikor tetszés szerint ki- és bekapcsolható. Ezenkívül a hőleadás is szabályozható a fémhidrogén fűtésének a növelésével vagy csökkentésével, vagyis a felszabadított hidrogéngáz mennyiségével. A kísérleti modell 10 kilowattóra energiát tud tárolni. Elvileg azonban semmi sem áll olyan nágy hőtároló berendezések építésének útjában, amelyeknek fémfluoridjait olcsó éjjeli árammal tölthetik fel, és nappal néhány száz lakást fűthetnek vele. lássál egyre olcsóbbakká váljanak a bútoripart termékek. Jóllehet a bútoriparra már jó Ideje a műanyagok alkalmazásának nagyfokú előretörése jellemző, a bútorok tartószerkezete továbbra Is a fa marad (a fémek jobbára csak az irodai és iskolabútorok gyártásában jutnak szerep- 1 hez). A bútortervezők általában kerülik az alakos tartószerkezet-formákat, de vannak esetek, amikor nem tekinthetnek el az alkalmazásuktól. Persze, amióta „mindentudó” famegmunkáló gépek is rendelkezésükre állnak a technológusoknak, könnyebb helyzetben vannak a konstruktőrök is. Képünkön: egy ilyen „mindentudó” gépi berendezést láthatunk, az angol gyártmányú R— 80—SM „Speedmax” típust. A gép 610—2030 m átmérőjű, illetve maximálisan 1420 mm élhosz- szúságú négyszögkeresztmetszetü darabok megmunkálására alkalmas. Csehszlovákia az utóbbi évtizedek során új iparágat hozott létre: az atomenergetikai gépipart. Bizonyára kevesen tudják, hogy a világ azon tíz legfejlettebb országának egyike, amelyek atomerőművek komplett berendezéseit képesek gyártani, ipara felöleli az atomenergiatermelés fejlesztéséhez szükséges összes ágazatot. Északi szomszédunk összes tudományos-műszaki fejlesztési kiadásainak körülbelül egyötödét fordítja nukleáris technikai ki tatásokra, így a többi között az atomerőművek újabb nemzedékeinek ki- fejlesztésére. Ma még főként csak a WER 440 típusú nyomóvizes reaktorral működő atomerőművek részegységeit gyártják, de már folynak a WER 1000-es reaktorok készítésére való áttérés előkészületei is. A WER típusú reaktort egyébként a Szovjetunióban fejlesztették ki, mérsékelten dúsított uránnal üzemel, hűtőközege közönséges víz; a KGST-or- szágókban jelenleg ezt a típust használják, illetve építik. A típusmegjelölésben a szám a reaktor megawattban kifejezett teljesítményét jelenti. Ismert, hogy az energia az atomerőműben mághasa- dási reakció révén keletkezik. Az úgynevezett víz-vizes reaktornál — amilyen a WER típus is — az aktív zónán keresztül 100—125 atmoszféra nyomású víz cirku- lál, amely egyidejűleg lassítja a neutronokat és szállítja a reaktor által termelt hőenergiát. Az atomerőmű kétkörös, ami azt jelenti, hogy külön hőhordozó és külön munkavégző köre van. Az atomerőmű aktív zónája fűtőelemeket tartalmazó hat- lapú kazettákból áll, egy ré- aktorban 349 van belőlük, faluk cirkóniumötvözet. Egy feltöltéssel egy WER típusú atomerőmű átlagosan három évig dolgozik. Képünkön a reaktorgyártásra berendezkedett plzeni Skoda Művek atomenergetikai gépgyárába pillanthatunk be, ahol éppen egy WER 440-es reaktor 99 tonna súlyú nyomótartály nyakrészét készítik elő lágyításra. Az építkezések „izompacsirtája” Programozott famegmunkálás A lakás-, iroda- és szállodaépítkezések fellendülése világjelenség,- ami a bútorgyártásban is tartós konjunktúrát eredményezett, s egyben az élesedő versenyen keresztül visszahatott nemcsak az egész iparág műszaki fejlődésére, hanem a bútorgyárak részére gépi berendezéseket szállító, valamint az alap- és segéd- anyaggyártó iparokra is. Korszerű gépek, technológiai berendezések nélkül ma már bútorokat sem lehet előállítani, feltételezve, hogy azokat a lehető legjobban ki is használják. Végeredményben az kell legyen a cél, hogy magas színvonalú mechanizálással, automatizáirányban leverni a cölöpöket a talajba. A cölöpverő berendezések legegyszerűbb változatánál a nehéz verőkost egy függőleges állványzaton gépi működtetésű csörlőszerkezet emeli a magasba, hogy onnan azután lezuhanhasson. A legmodernebb változat viszont a verődugattyús dízelkalapács. Ennél a típusnál a verőmunkát a függőleges hengerben mozgó dugattyú végzi, amely kétütemű dízelmotor módjára működik. Ez azt jelenti, hogy lezuhanva 17—18 bar nyomásig sűríti össze az üzemanyagot, mely így magától begyullad, s a robbanás 8—10 méter magasra röpíti fel a dugattyút. Eközben tetemes erőhatás irányul az oszlopfőre is, egyre lejjebb kényszerítvén azt. Egy dízel-üzemű, szovjet gyártmányú cölöpverőt láthatunk képünkön, amely percenként 44—45, egyenként mintegy 1500 kilogramm erejű ütést mér a lesüllyesztendő oszlopra. Az automatikus működésű gép egy műszakban — a talajminőségtől függően — 23—26 darab nyolcméteres cölöpöt ver le. A gép árboca a földfelszín egyenetlenségeitől függetlenül függőleges helyzetbe állítható, és hidraulikus talpakkal rögzíthető. Ahol túl mélyre le kellene ásni ahhoz, hogy az épület alapját biztonságos terhelhe- tőségű talajrétegre helyezhessék, ott az ún. síkalapozás helyett más megoldást választanak. Ezt teszik azok is, akik ingoványos, laza felső rétegű vagy vízzel borított területekre akarnak építményeket telepíteni. Ilyenkor tulajdonképpen ahhoz a régi módszerhez folyamodnak, amelyet már több történelmi múltú város (Velence, Amszterdam, stb.) építésénél is alkalmaztak: vastag cölöpök sűrűn egymás mellé való be- verésével ún. mélyalapot alakítanak ki. A korábbi századokban a cölöpök anyagául kizárólag a fa jöhetett számításba, ma viszont inkább a vasbeton cölöpöket részesítik előnyben. A több méter hosszú, ennél fogva tekintélyes súlyú cölöpök leverése mindig is komoly feladatot jelentett az építők számára. Napjainkban viszont a korszerű cölöpverő gépek birtokában rutinmunkának számít akár 8—10 méteres cölöpök lesüllyesztése is. A cölöpverő gépek mozgási energiájuknál fogva végeznek ütőmunkát, e módon tudják függőleges vagy ferde tudomány m TgCHfMHíi Az energiaszállítás gondjai Indul az energia
