Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-06 / 286. szám

1980. december 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Haladék A jegyzetíró már önmaga számára is „ gyanús”, ami­kor arról kezd írni, hogy miről is szól a látott film. Ilyenkor rendszerint arról akarja saját magát — s eset­leges olvasóit — meggyőz­ni, hogy az alkotók minden bizonnyal azt akarták mon­dani „művükkel”, hogy ... s ezután következik a me­se. Mert mostanában nem „sikk” bevallani nézői ér­tetlenségünket- A jegyzetíró azonban semmit sem értett Fazekas Lajos Haladék cí­mű új magyar filmjéből. Bi­zonyára fáradtan látta, s hogy ne érje az értetlenség szakmai vádja — most ki kellene találnia, hogy mi a baja tulajdonképpen Sanyi­nak,, a film főhősének. De ez merőben lehetetlen, mert nem tudja, ki az a Sanyi, kinek a „bőrében” kínlódik a jobb sorsra érdemes nagy­szerű színész, Bujtor István. Sanyi bárki lehet ebben az országban, akinek rossz a közérzete, — tegyük fel vi­tára így a „kérdést” Min­den bizonnyal fogadjuk el, de ezt követően megint na­gyot bicsaklik a Haladék lo­gikája: Nem napjaink való­ságát szeretnénk szépíteni, — erre egyébként semmi szükség — a Haladékkal folytatott képzeletbeli vi­tánkban, amikor a közérzet különböző töltéseit vitatjuk. A filmmel ugyanis ez a fő gondunk. Mert tény, nem várhatunk hurrá optimiz­must azoktól az egyébként becsületesen dolgozó embe­rektől — a társadalom kü­lönböző rétegeiben fellelhe­tők — akik évek óta la­kásra várnak, gyűjtögetnek, akik ilyen vagy olyan okok­nál fogva még nem kerül­hettek életcéljaik közelébe, stb. — mégis rendíthetetle­nül hisznek szándékaik va- lóraválásában, a hétközna­pok realitásában gondolkod­nak életükről. Számos olyan izgalmas, jó magyar filmet láttunk a közelmúltban, amely erről a témáról szól, s a főhősök, meg az alko­tók közvetett optimizmusa éreztette: a lakásnélküliek, kis jövedelműek gondjaival a társadalom nemcsak együtt érez, de töretlen a se­gítő szándék. Előbb-utóbb mégis új lakásba költözik a család, a tehetséges fiatal­embert felveszik az egye­temre, orvos, vagy mérnök lehet, — ki-ki csak-csak megtalálja számítását. De ki érti Fazekas Lajos Sanyiját? Mitől rossz a köz­érzete? Lakása. kocsija, pénze, szép felesége van, si­kere imitt-amott — dolgoz­hatna is kedvére, ha örökös másnapossága engedné. De ne legyünk ilyen „sarkosak”. Olyan embernek ás lehet rossz közérzete, — valamitől, — aki bőséges anyagiak felett rendelkezik. Ám „Sanyikánk” esetében az indoklás hiányzik. Vagyis hogy miért cselleng, lumpol, miért .».tör ki” rajta a dep­resszió, miért „készülget" öngyilkosságra? Csak! Igen, csak... Erről szól a film, s a néző körül­belül annyi választ kap, a „csak” után, mintha egy kamasz gyerektől kérnénk magyarázatot mindennapos „csakjaira”. — Miért mondtad megint Pisti, azt, hogy „csak”? — Csak! Tiszai Lajos Tudományos ülés a MTESZ-ben Tudományos ülést tartot­tak tegnap Budapesten a MTESZ Méréstechnikai és Automatizálási Egyesületé­ben abból az alkalomból, hogy 30 esztendeje kezdőd­tek el hazánkban a nukle­áris méréstechnika gyógyá­szati alkalmazásával kapcso­latos kutatások. Az ese- ményien valamennyi olyan intézmény és vállalat — így az Orvostudományi Egye­tem, a KFKI, a Gamma Művek-és a Medicor — kép­viseltette magát, amelynek szerepe volt és van abban, hogy a magfizika eredmé­nyei ma már- hazánkban is világszínvonalú berende­zésekben, például röntgen­gépben hasznosulnak és szolgálják a gyógyítást. A dobos és dobjai A szombathelyi Bartók Béla terem új orgonát kapott. Az ezerhatszáztizennégy sípos, hu­szonhárom regiszteres, Drezdában gyártott, orgonát az NDK-ból érkezett szakemberek már összeállították. Lchotka Gábor orgonaművész ünnepi hangversenyen „avatta fel” az új hangszert. Képünkön: az utolsó ellenőrzést végzik a sípokon Tizenöt eves a Szolnoki szimfonikus zenekar Színvonalas jubileumi koncert SZINTE a meglepetés ere­jével hatott, s természeteden nagy örömére szolgált a kon­certlátogató törzsközönségnek a jubiláló zenekar teljesítmé­nye. Ez a koncert a zene él­vezetét adta, közreműködők­nek és hallgatóknak egy­aránt. A jubileum kapcsán ejt­sünk néhány szót a zenekar­rá szerveződés és művészi fejlődés állomásairól. A hős­korszakot, amikor a karmes­ter Báli József szinte házról házra járva időt s fáradtsá­got nem sajnálva győzte meg a majdani zenekari ta­gokat egy helyi együttes lét­rejöttének szükségességéről, 1970—71-ben új szakasz vál­totta fel: félhivatásos együt­tessé lettek („gazdájuk” a megyei tanács művelődésügyi osztálya). Lehetőség nyílt az alaposabb felkészülésre, megváltozott a próbák és szereplések aránya. Az Or­szágos Filharmónia ifjúsági bérleti hangversenyein már arra is módjuk nyílott, hogy egy-egy műsorukat a több­szöri előadás révén beérlel­jék, illetve régebben játszott műveket felfrissítve maga­sabb színvonalon adjanak elő, s hogy bővítsék reperto­árjukat. Törzsvendégek let­tek a megye majd minden városában. Évente 25—30 if­júsági, 8—10 felnőtt koncer­tet adnak. Az országos zenekari fesz­tiválokon (Szolnok) és ka­marazenekari fesztiválokon (Veszprém), rendszeresen részit vesznek. Amiért feltét­lenül elismerés illeti őket: évek óta kedvvel és hivatás- tudattal végzik (sikert és si­kertelenséget egyaránt józa­nul felmérve) az ifjú kon­certlátogató közönség zenével zenére nevelésével cseppet sem könnyű munkáját. Jeles előadóművészekkel és zene­szerzőkkel (helybélivel is) építettek ki gyümölcsöző kapcsolatot. Jó néhány mű kifejezetten a zenekarnak íródott. Legyen szabad itt Horváth László klarinétművész (a ju­bileumi est szólistája, AHZ- tag) szavait idéznem: „A zenekar etikus hozzáállása, a pontos összjáték iránti igé­nye profiszintű, lelkesedése az amatőrök romlatlan lelke­sedése, ami lenyűgözi a hiva­tásos előadót, s egyúttal mó­dot ad neki az érzelmi újra- töltődésre." Keresik előrelépésük útját minden területen, a művészi munkában éppúgy, mint a közönséggel való kapcsolat­ban. Nem ritkák a zenekari munkát jobbító szándékú vé­leménycserék, viták. Tudják, és állandóan szem előtt tart­ják: a zenekari muzsikálás külön szakma, amelynek csak alapfeltétele, hogy va­laki tudja kezelni a hang­szerét. A lényeg az, hogy a zenekari játékos a kifejezés­nek, a frazeálásnak, a diffe­renciáltságnak ugyanazzal az igényével szólaltassa meg hangszerét, mint az egyéni művész, a szólista. Ezért nagyon önkritikusok, olykor talán túlságosan is: mintha az egészséges önbi­zalom híján lennének időn­ként. Pedig'nemek erőkkel, szólista erényeiket pódiumon is sokszor bizonyító hangsze­resekkel és nagy múltú ka­maramuzsikus okkal büsz­kélkedhetnek. Talán észre sem vették, s tizenöt év alatt együttessé, kollektívává ko- vácsolódtak, hiszen közösen járták ki a zenekarrá válás iskoláját. Ebben mindvégig Ball József karmester volt a vezetőjük, kinek munkássá­ga a koncertlátogató közön­ség és a szakemberek által méltányolt értékeinkhez tar­tozik. Műhelymunkájuk szép eredménye volt a jubileumi hangverseny. Elsőként Mo­zart A vanázsfuvola nyitánya hangzott el természetes muzikalitással, bizonyítva, hogy e stílusban karmester és zenekar egyaránt járatos. Ezt követte egy magyaror­szági bemutató, Seiber Má­tyás magyar származású an­gol zeneszerző (1905—1960) 1944-ben íródott Concerto klarinétra és vonós zenekar­ra című műve, Horváth László klaninétművész szóló­jával. E mű révén új hang­zás- és ritmusvilág nyílt meg a hallgató előtt. A SZINTE kamarazenei szintű együttes játék, egy­másra figyelés jellemezte a bonyolult ritmikájú mű elő­adását, melyben a szólista bravúros technikával, preg­náns ritmusú, nagy íveket átfogó dallamformálásával és bársonyosan meleg hangszí­nével remekelt. Emlékezete­sen szép volt a negyedik té­tel kadenciájo. Említést ér­demelnek még az első tétel virtuóz zenekari basszusmeg­oldásai (mélyvonósok) és a második tétel kristályosán tiszta, atmoszférateremtő he­gedűszólója, Somosné Sűrű Erzsébet koncertmester elő­adásában. Első hallásra lehe­tetlen ugyan megállapítani mennyire adekvát egy mű előadása (inkább a részlet­szépségekre tudunk figyel­ni), mégis megkockáztatom: a finálé sodró lendületével adós maradt a zenekar. A LEGTÖBBET adó, leg­érettebb produkció az estet záró Beethoven Pastorale szimfónia volt annak ellené­re, hogy előadását az egye­netlen színvonal jellemezte. A meggyőző, szép tolmácso­lás a patakparti jelenetben (második tétel), és a vihar utáni megnyugvásban né­hány szívet melengetőer. szép pillanatot hozott. Jól megol­dottak voltak a dramatur igiai fordulópontok. Figy< - lemre méltóan egységesen hangzó és szép tónusú volt á vonóskar és szép színeket vo­nultatott fel a fúvósgárda a tőlük megszokott biztos in­tonációval. Külön említést érdemelnek az első tétel életteli basszusai, a második ■ tételben a szép csellószólam és a hegedűsök felszabadult játéka Kiváló volt a fuvo­la—oboa párbeszéde, melyhez, simulékonyan kapcsolódott a klarinét és fagott érzékeny szólója. Űj színfoltként tűnt fel a karcsú, zeneileg hajlé­kony kürtszóló. A zenekarnak sikerült megteremtenie a kiegyenlí­tett hangzást, s ez az „egyéni felelősség a közös munká­ban” eszméjét reprezentálja igen magas színvonalon. Eb­ben a fő érdem bizonyára a karmester Báli Józsefé, aki szuverén, mértéktartó moz­dulatokkal, finom ízléssel hagyta együttesét muzsikálni, s szerényen mindig együttese nevében fogadta a közönség tapsait. Labáth Valéria Az olvasóhoz Tervekről, változásokról Több mint négy éve, hogy lapunk új eljárással, ofszet technikával készül; i hogy formájában és ugyan­akkor tartalmában is meg­újult: színesebb és von­zóbb lett. Most mégis úgy érezzük, újra szükséges, jhogy tovább finomítsuk, új vonásokkal gazdagítsuk a lap arculatát, természe­tesen megőrizvén az eddig jól bevált módszereinket, s mindazt, amit megszok­tak, megszerettek az új­ságban. Mindenekelőtt azért, hogy jobban igazod­junk azokhoz az új politi­kai, társadalmi követelmé­nyekhez, igényekhez ame­lyek a XII. kongresszus, a megyei pártértekezlet utáni időkben, napjaink­ban jelentkeznek. S egy­ben szeretnénk szorosab­ban alkalmazkodni tarta­lomban, sőt hangvételben is olvasóink mindennapi szokásaihoz, mindennapi problémáihoz, életmódjá­hoz. Éppen ezért az eddig is elismeréssel fogadott Csa­lád — otthon — szabad­idő rovatunk (ezentúl szí­nesebben szerkesztve Csa­ládi magazin címmel je­lentetjük meg) mellett egy újabb oldalt szentelünk el­sősorban az idősebb nemze­dékekhez tartozó olvasóink­nak, főképpen a nyugdíja­soknak, hogy tevékeny éle­tüket bemutassuk és sajá­tos gondjaik, problémáik megoldásához közvetlenül járulhassunk hozzá. De a megváltozott és szüntele­nül változó életmód köve­telményeit vesszük figye­lembe akkor is, amikor szombatonként az ötödik oldalon olyan riportokkal, írásokkal, sőt olvasnivaló­val jelentkezünk, amelyek a szabad idő hasznos el­töltéséhez adhatnak ötlete­ket és nyújthatnak élményt az olvasónak. Sportrova­tunk pedig a turizmushoz 6zolgál hasznosítható ta­nácsokkal. Lapunk eddig sem zár­kózott be a megye föld­rajzi határai közé, gya­korta néztünk át, látogat­tunk el szomszédainkhoz, a környező megyékbe, sőt távolabbra is kitekintet­tünk. Ezentúl rendszeres­sé válnak ezek a „kalan­dozásaink”, s minden ötö­dik vasárnap egy teljes oldalát töltenek meg — kulturális kilátó — a tá- gabb horizonton feltűnő és számunkra is érdekes ese­mények, történések. Sze­retnénk kapcsqlatainkat is szorosabbra fűzni az olva­sóval oly módon, hogy munkatársainkká kívánjuk fogadni őket. Holnaptól in­duló Arcképvázlat soroza­tunk szerkesztésében részt vehetnek a különböző kö­zösségek, brigádok és ol­vasóink, akik javaslataik­kal, amelyeket megkülde­nek nekünk, segítségünkre lehetnek olyan dolgozó em­berek kiválasztásában, akiknek sorsa, élete, mert erényeikkel környezetük­ből kitűnnek, megörökítés­re kívánkozik. Jobban ki­használva a korszerű új­ságkészítés képi-esztétikai lehetőségeit, vasárnapon­ként egész oldalas képösz- szeállításokban, képripor­tokban mutatjuk be a Jászkunságban élő embe­rek életét, e táj szépségeit, értékeit. Holnapi számunk­ban elsőként a jászjákó- halmi híres asztalosmester­ség hagyományait elevenít­jük fel, és mai folytatói­nak munkásságát és reme­keit láthatják. Lesznek • rovatok, ame­lyek egyszerűen csak he­lyet cserélnek az új, mó­dosított szerkezetben. A tudományos rovat új cím­mel, A tudomány világa ezentúl csütörtökön jelent­kezik majd, eddig szomba­ton volt olvasható; A szerkesztőség postájából című rovatunk ugyanakkor szerdáról átvándorol a szombati lapba. Ehhez ha­sonló, kisebb szerkezetbe­li változásokra más ese­tekben is sor kerül, de épp úgy mint a fentebb emlí­tettek, valójában ezek is az olvasó igényeit kívánják fokozottabban szolgálni. Miként az is, hogy a szo­kásos vasárnapi humorol­dal helyett a továbbiak­ban a humor az utolsó ol­dalon, vasárnap és hét­köznap is vagy a Családi oldalban kap helyet, azaz szervesebben épül be a lap tartalmába, mint eddig. Igyekszünk majd fokozato­san tovább bővíteni olyan szolgáltatásainkat, ame­lyekkel az Önök minden­napjait könnyítjük meg. így például az ÜTINFORM körzeti jelentésének közlé­sével a gépjárművezetők munkáját szeretnénk segí­teni. A vásárlásban, a be­vásárlásban nélkülözhetet­len napi információkkal is szolgálni fogunk. Jogi ta­nácsadónkat is bővítjük olyan témákkal,, amelyek segítenek eligazodni aktuá­lis kérdésekben. illetve ügyeik intézésében. Mindezekkel a tartalmi, szerkezetbeli módosítások­kal együtt december 14-től már a formai megoldások­ban is új elemekkel talál­kozhat az olvasó. Ugyan­is a még átgondoltabb ti- pografizálással tovább akarjuk könnyíteni az ol­vasó helyzetét, az eddigi­nél is jobban törekedvén a figyelmet irányító formai hangsúlyokra, illetve a vonzó külső még vonzób­bá tételére. Mindezt elöl­járóban azért mondjuk el, hogy véletlenül se megle­petésként érje olvasóinkat*. De méginkább azért, hogy tudatosítsuk széles körök­ben olvasóinkkal a foko­zott igényesség és minőség érdekében vállalt módosí­tásokat, amelyeket — re­méljük — nemcsak megér­téssel, de szívesen is fo­gadnak majd. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents