Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

DECEMBER 21.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Kérdéseinkre válaszoltak: Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Hoós János, a Tervhivatal államtitkára, Halay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, Köpe- czi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár- helyettese.

Kutatás és gyakorlat szorosabb kapcsolata

Az országos elméleti konferencián Pál Lénárd, az MTA főtitkára a tudományos-technikai haladás társadalmi-gazdasági hatásairól tartott előadást.

— Hazai viszonylatban milyen értelemben beszélhetünk az ország közepes fejlettségi szintjét figyelembe véve tudományos-technikai forradalomról?

— Azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedben a termelési eszközök műszaki színvonalában jelentős előrelépés történt. Nem követte ezt felhasználásukban a kellő hatékonyság. Szóval olyan anomáliával állunk szemben, hogy az említett állomány korszerű, a produkció azonban még nem. Ebben sok tényező közrejátszik. Megítélésem szerint ebben leglényegesebb szerepe van az általános, a szakmai műveltségnek, vagy a termelés és az értékesítés szervezetének; annak, hogy nem lépett azonos érdekrendszerbe a kutatás. a fejlesztés eme tényezőkkel. Gazdasági fejlődésünk mostani szakaszában elsőrendű érdek, hogy felkutassuk azokat a szűk keresztmetszeteket. amelyek a termelési folyamatokban megvannak, s felszámoljuk őket.

— A tudományos-technikai

haladás függvénye a felhalmozásnak. _ '

— Természetesen a műszaki fejlesztéshez anyagi eszközökre van szükség. Szokás emlegetni, hogy minden egyes beruházás jelentős fejlesztési lépés, azonban szeretném hangsúlyozni: nem csupán ezek a lehetőségek állnak a műszaki fejlesztés rendelkezésére. Lényegében igen nagy tartalékok vannak a szellemi kapacitás jobb kihasználásában. A legkülönbözőbb újító gondolatok gyakorlatba való átültetésében — jóllehet, ez is természetesen pénzbe kerül — megítélésem szerint az a „lehetőség”, amit a hatodik ötéves népgazdasági terv előirányoz ezekre a célokra, ha megfelelő módon koncentráljuk, lehetővé teszi a legfontosabb műszaki fejlesztési és tudománvos kutatási feladatok megoldá- sát.

— Előadásában jelentős hangsúlyt kapott az innováció. Szólt például arról, hogy ez a folyamat konfliktusok forrása lehet.

— Az innováció. mint minden újra való törekvés, ellenállásba ütközik. Vannak e folyamatnak húzó és fékező erői. Amíg az előbbiek nem tisztázottak vagy jobban érvényesülnek rövid távon egy csoport — tételezzük fel. egy vállalat — ezzel ellenkező érdekei, addig akadályokba ütközik. Lényeges itt a társadalmi fogadókészség. Az új befogadására való képesség növekedéséről van szó, ami minden egyes társadalmi osztály és réteget kell, hogy áthasson. A legelvontabb szféráknak — ha tetszik, például a jogi, közigazgatási szférának is — megvan a maga szerepe. Mert az új felhasználását egy elavult intézményrendszer nagy mértékben le tudja fékezni.

— A Magyar Tudományos Akadémia közgazdasági és szociológiai bizottsága a napokban egy kétezerig szóló fejlesztési programot bocsátott belső vitára.

— Nyilvánvaló, ha tájékozódni akarunk a mai viszonyok között a tudományos kutatás és fejlődés főbb viszonyairól, azok alakulásáról, csak úgy tehetjük, ha figyelembe vesszük a világban végbemenő folyamatokat. Ez a tanulmány nagy gonddal elkészített prognózis. támaszkodik a világban végbemenő folyamatokra, ezekből „deriválja” a magyar tudományos kutatás számára a legfontosabb feladatokat. Talán egy vonatkozását a prognózisoknak érdemes megemlíteni, ez a biotudományok művelésének fokozódó jelentősége. Meggyőződésem, hogy már a következő évtizedben, de feltétlenül a következő évezredben a biotudományok az egész társadalmi gazdasági fejlődésben meghatározó szerepet játszanak. Génmanipulációs technológiával például előállíthatok olyan mikroorganizmusok, amelyek eddig nem léteztek, ezeknek a segítségével új gyógyszerek állíthatók elő. beavatkozhatunk az élelmiszertermelésbe. a talajerőutánpótlásba. Úgy tűnik, hogy ennek a prognózisnak a konzekvenciája. amely a biológiai tudományokra vonatkozik nagvon sokoldalúan kimunkált, véleményem szerint megalapozott.

H. J.

Szellemi lehetőségeink jobb kiaknázása

Hoós János, a Tervhivatal államtitkára, a tudományostechnikai haladás és a magyar népgazdaság fejlődésének összefüggéseiről tartott előadást. A témakör néhány kérdéséről kértünk véleményt tele.

— Előadásában arról beszélt, hogy gazdaságunk műszaki színvonala kevésbé van elmaradva a fejlett tőkés országokétól, mint a munka hazai termelékenységéé. Mi okozza ezt az ellentmondást?

— A szakmai felkészültség — a műszaki és a humán értelmiségét egyaránt beleértve — nálunk lényegesen magasabb szinten van, mint az általános termelési kultúra. Ezt a szellemi potenciált még nem tudjuk a gazdálkodásban kellő hatékonysággal hasznosítani. Főleg termelés- szervezési és -irányítási gonTudományos-technikai haladás nanjainkban

dók miatt. Ez az ellentmondás nem újkeletű, már sok évtizede nem realizáljuk a tudásszint kínálta lehetőségeket.

— Hazánkban igen nagy fajlagos energiaráfordítással állítják elő a termékeket. Hol kell keresnünk a hibát?

— Termelési struktúránk

igen energiaigényes, gondoljunk csak a mezőgazdaságnak, a vegyiparnak és a kohászatnak az ország életében betöltött szerepére. De korántsem csak ez a bajok forrása. Hosszú ideig nem fordítottunk elég gondot a racionális energiagazdálkodásra, mert viszonylag olcsón jutottunk energiához. Mára megváltozott a helyzet: a

magasabb árak takarékosságra késztetik a fogyasztókat. Ám a kormányzat is kidolgozott egy programot, amelyik előnyben részesíti az energiatakarékos fejlesztéseket.

— Előadásában foglalkozott azzal is, hogy gazdaságunk túl sok termékfajtát készít. A mienknél fejlettebb országok sem képesek ehhez hasonlóan széles skálám termelést fenntartani. Megvalósítható-e a spektrum szűkítése ma, amikor reálisan tartunk külkereskedelmi mérlegünk deficitjétől?

— A termékskála szűkítéséhez importra, az importhoz pedig gazdaságos kivitelre van szükség. Ezért is fontos gazdaságunk exportra orientált fejlesztése. Ha elegendő árut tudunk külföldön kifizetődőén eladni, akkor kettős haszonhoz jutunk. Megszüntethetjük a hazai körülmények között rendkívül gazdaságtalan, tehát veszteségeket okozó termelést, és komoly erőket szabadíthatunk fel a termelési struktúra átalakítására ... Még egyszer hangsúlyoznám: döntő az, hogy az export kitermelje a hazai szükségletek kielégítésére elegendő devizamennyiséget.

— Sokszor hallunk arról, hogy Magyarországot lassan hódítják meg az új technikai,

technológiai megoldások. Sokan a szabályozórendszer gyengeségeiben keresik a hibát. Milyen módosítások siettetnék a modernizálást?

. — Az árrendszerünk elveinek következetesebb érvényesítése is sokat segítenék, de a költségekre még érzékenyebbé kellene tenni köz- gazdasági szabályozórendszerünket. Arra lenne szükség, hogy valóban csak akkor lehessen többletnyereséget elérni, ha javul a hatékonyság. Ma azonban az árak emelése révén is növelhető a vállalati jövedelem.

— Az utóbbi években csökkent a vállalatok nyeresége. Nincs ez ellentmondásban a korszerűsítési törekvésekkel?

— Nincs, mert a kevesebb pénz úgy is elkölthető, hogy megválogatjuk a cél elérésének útjait. A legfontosabb feladatok megoldására kell erőinket összpontosítani. Jó néhány viszonylag olcsó megoldás is van. Gondolok itt a szűk keresztmetszetek feloldására és a gépi technika fejlesztésére.

— Szakemberek szerint a

magyar gazdaságban a szokásosnál is nehezebben nyerhet tért egy-egy új technikai eszköz, új technológia vagy egy kitűnő tulajdonságokkal bíró új termék. Ezek a nehézségek magyarázhatók-e gazdasági szervezeteink

struktúrájával?

— A szervezetet szemügyre véve azonnal feltűnik, hogy nálunk nem megfelelő a kapcsolat a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés és a termelés-értékesítés között. Sokszor jóval több eredményt érnénk el, ha a termelő vállalatok asszimilálnák a ’kutatást is. Erősebb lenne így a közös érdé kéltség a meglelt műszaki eredmények gyakorlati alkalmazására. A megfelelően ösztönző szervezeti megoldások kialakítására már konkrét állami döntések is születtek, az újabb tervek pedig szerintem jól szolgálják a meglevő szellemi kapacitások kiaknázását.

V. Sz. J.

A gazdaság fejlesztésének végső célja: az ember

mi fejlődés összefüggéseit tekintve a tudományos-technikai haladás erősíti a szocializmus alapvető célját: minden az emberért van. érte történik. A gazdaság fejlesztése tehát nem öncél, hanem ennek a szocialista programnak az eszköze. Ugyanakkor tudjuk, hogy társadalmi céljaink elérésének gazdasági feltételei vannak, azaz megfelelő gazdasági alap kell a fejlett szocializmus felépítéséhez, a párt programnyilatkozatának beteljesítéséhez, amelynek külső feltételei az utóbbi néhány évben nehezebbé váltak mind világpolitikai, mind világgazdasági értelemben.

— A társadalmi hatások hogyan fogalmazhatók meg?

— A meghatározó, fő folyamat a különböző osztályok. rétegek egymáshoz való közeledése. Ámde ennek alárendelten a további differenciálódás is tény. Részben az egyenlőtlenségek át- öröklődése miatt, illetve új jelenségként. Például a régebbinél ma nagyobb a kü— ön a tudományos-technikai haladás és az ideológia, kultúra kérdéseiről értekezett az elméleti tanácskozó son. Előadásában részletesen kifejtette az új műveltség- eszmény fogalmát. Ki nevezheti magát napjainkban művelt embernek? — tettük fel a kérdést Köpeczi Béla akadémikusnak. a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár- helyettesének.

— A tudományos-technikai haladás, a tudomány eddig soha nem látott fejlődése és a technikai eredmények alkalmazása jelentős változást hozott a műveltségben. A műveltség a XIX. században mindenekelőtt humán műveltség volt. Ez a műveltségkép már a század elején kezdett megváltozni, s nagyobb helyet foglaltak el a műveltségben a természettudományok. Az 19iJ0-as évektől kezdve vita bontakozott ki arról a kérdésről, hogy milyen legyen a korszerű műveltségben a társadalom- és természettudományok, illetve az irodalom és művészetek aránya. A második világháború után a természettudományokkal is foglalkozó angol író, P. Snow elindította a „két kultúráról” szóló eszmecserét, amely széles visszhangot váltott ki. Ebben a terminológiában az egyik kultúra a humán, a másik pedig a természettudományos. Napjainkba'n az a kérdés, hogy milyen legyen a kettő iránya és kapcsolata a korszerű általános művelt ségben. A Magyar Tudományos Akadémia l!)76-os állásfoglalása a távlati műveltség tartalmára vonatkozólag olyan elemeket emelt ki, amelyek a kultúrát egységben fogják fel. Ez a koncepció azt várja el, hogy a XXI. század elején élő ember ismerje a természeti és társadalmi valóságot, sajátítsa el a logikus gondolkodás alap elveit, értse meg a fejlődés történetét, előzményeit. az összefüggéseket a természeti, technikai és társadalmi folyamatok között, és így tájékozódjék a termelés és a mindennapi élet viszonyai között, illetve mindezeket tekintetbe véve alakítson ki magában tudományos világképet. Szükségesnek tartja, hogy ismerje az ember és önmaga helyét, szerepét a természeti és társadalmi valóságban. rendelkezzék megfelelő kommunikációs készségekkel, nyelvismerettel és a matematikai gondolkodás és a logikai problémamegoldás képességével. Legyenek ismeretei a világ tudományos megismerésének módszereire, és tudja ezeket alkalmazni. Végül az állásfoglalás azt kívánja, hogy az ember tu datosan vállaljon szerepet a valóság átalakításában, munkájával közéleti-társadalmi aktivitásával, az emberi kapcsolatok alakításával, amelyeket a szocialista erkölcs normáira építsen. Ezek alapján határozta meg a koncepció azt a hét gondolatkört is, amelyet a korszerű műveltség kialakítása szempontjából az oktatásban alkalés a társadalomtudományok kapcsolata?

— A párt igényli a döntések megalapozásához a tudományok így a társadalom- tudományok eredményeit, sok jele van azok alkalmazásának. Új kérdésekre új választ kell adni. erősíteni kell a marxizmus—leniniz- mus pozícióit, s ebben a társadalomtudományok művelői egyre nagyobb szerepet és felelősséget vállalnak. érzik a politikai támogatást.

— Végül: mit vár a mostani elméleti tanácskozástól7

— Azt, hogy hozzájáruljon a propagandamunka minőségének javításához, elősegítse mind az ismeretanyag bővítésével, mind a gyakorlati kérdések terén.

— F. P. —

mazni kíván: a nyelvi kommunikációs, a matematikai, a természettudományos, történeti-társadalmi és politikai, az esztétikai, a szomatikus és a technikai nevelés fogalomkörét.

— Azok a reformtörekvések, amelyeknek kibontakozását az 1980-as évek végétől várhatjuk, már úgy véljük. ezeket a gondolatokat akarják megvalósítani Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy úgynevezett általánosan képző-nevelő iskolatípus alakul ki, amely megfelelő összhangot tud teremteni az általános műveltség további gyarapítása és az alapvető szakmai képzés között?

— Igen, de ennek az elvnek az érvényesítése nem jelenti azt. hogy magát a szaktudást háttérbe kellene szorítani, éppen ellenkezőleg, állandóan fejleszteni és korszerűsíteni kell. Mert kétségtelen. hogy a tudományostechnikai haladás valóban specializált szakmai műveltséget kíván meg, de kiderült, hogyha valaki nem rendelkezik kellő általános műveltséggel, képtelen lépést tartani a tudományos-technikai haladás által megkövetelt szakmai igényekkel. Az általános műveltség ugyanis nemcsak az ismereti alapjait teremti meg ennek a rugalmas átállásnak, hanem a gondolkodási képességet fejlesztve olyan eszközök és módszerek megtanulását teszi lehetővé, amelyek a továbbtanulás szempontjából elengedhetetlenek. A kultúrafelfogás kiszélesítése érdekében nagy fontosságot kell tulajdonítani annak. amit mindennapi műveltségnek nevezünk, tehát azoknak a készségeknek, ismeretekneli, nézeteknek, hiedelmeknek, előítéleteknek, amelyek mindennapi tevékenységeinkkel kapcsolatosak. Az iskola bizonyos ismereteket, amelyek a mindennapi léttel függnek össze nem tanít, vagy csak kis mértékben teszi ezt. Elég itt olyanokra utalni, mint a gazdasági, igazgatási, jogi ismeretek, a lakás, vagy méginkább a viselkedési kultúra. A közművelődési intézmények a televízió és a különböző kultúraterjesztő közösségek dolga, hogy e tekintetben is előre haladjunk.

— Köszönjük a beszélgetést.

— TL —

Halay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a tanácskozás egyik szekciójának vezetője „A tudományos-technikai haladás és a társadalmi fejlődés, különös tekintettel a munkás- osztályra” címmel tartott előadást.

— A tudományos-technikai haladás tartalmát több felfogásban interpretálják. Megismerhetnénk az ön nézeteit erről?

— Én Pál Lénárddal vagyok közös nevezőn ebben a kérdésben. Meggyőződésem, hogy a tudományostechnikai haladás végső fokon össztársadalmi folyamat, azaz nem szűkíthető le a technikai fejlődésre, a termelőerőkre. Ebben a felfogásban viszont szükségesnek tartom azt az igényt felvetni, hogy mondjuk meg világosan: Magyarországon hol tart ez a folyamat. Szerintem a 60-as évek közepén megkezdődött intenzív jellegű fejlődés jelenti a küszöböt. azaz mintegy 10— 12 éve léptük át a Rubicont. Az ebben az évtizedben végbemenő fejlődési folyamatnak a pozitív hatásait ismerjük. s természetesen hátrányos következményeit is tapasztaljuk, például a környezetvédelem terén.

— A tudományos-technikai haladás felgyorsulása hazánkban milyen hatással van a politikai döntésekre?

— Minden politikai-szakmai kérdésben szükségszerűen figyelembe kell venni a tudományos-technikai haladás tényeit, tendenciáit, tehát a döntések ezektől nem vonatkoztathatók el. hiszen mint hangsúlyoztam: össztársadalmi folyamatként kell kezelni az egész kérdést. A gazdasági, társadatA korszerű műveltség kialakításának követelményei

lönbség a városi és a falusi munkásság között, mint a falusi munkásság és a téesztagság között; vagy a szakmunkások és a betanított munkások között. A jövőben is számolni kell a bejáró munkásság egyenlőtlen, hátrányos helyzetével. Nyilván alapvető politikai törekvésünk, hogy az osztályjellegű különbségek, a meglevő társadalmi egyenlőtlenségek csökkenjenek. Ez összefügg végső fokon a gazdasági fejlődéssel, a tudományos-technikai haladás vívmányainak alkalmazásával is. Viták vannak, így a társadalmi szerkezet értelmezéséről, a tudományos eredmények ellenére még sok a nyitott kérdés.

— Hogy alakul a politika