Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

* 1980. DECEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Magyar Népművelők Egyesülete Megalakult a Szolnok megyei szervezet A Magyar Népművelők Egyesülete Szolnok megyei Szervezete tegnap délelőtt Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban tartotta alakuló ülését. Az ülésen — amelyen részt vett Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, — az alapítótagok meghatározták a szakmai szervezet céljait, feladatait. Ennek értelmé­ben a megyei szervezet a jövőben alkalmat teremt a népművelők szakmai, baráti találkozására, elemzi, megvi­tatja a megye közművelődési életének aktuális kérdéseit, javaslatokat tesz ezek meg­oldására. Segítséget nyújt a népművelők szakmai képzé­séhez, a különböző fórumo­kon képviselő érdekeiket. Az alakuló ülésen megvi­tatták és elfogadták a Ma­gyar Népművelők Egyesüle­te Szolnok megyei Szervezete jövő évi munkaprogramját, majd megválasztották a ve­zetőség tagjait; a vezetőség feladatainak ellátására Mol­nár Sándorné, a mezőtúri művelődési központ, Papp Imre, a jászberényi művelő­dési központ és Sándor Jó­zsef, a Ságvári Endre Szak- szervezeti Művelődési Köz­pont igazgatója, valamint Horváth Attila; a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont igazgatóhelyettese, és Szabó János, a Szolnok me­gyei Néplap munkatársa ka­pott megbízást. MŰSORON: MAHLER-ÉS DVORAK A kecskeméti szimfonikusok hangversenye érdeklődéssel A nagy Várt hangver­seny — Szol­nokon, a Megyei Művelődési Központban — a koncertpó­diumon ritkán felhangzó Mahler; Rückert dalokkal kezdődött. Gustav Mahler (1860—1911) nagynevű oszt­rák zeneszerző és korának karmesterzsenije (Budapes­ten is működött mint opera­igazgató, 1888—91), minden idegszálával a szépség fana­tikusa volt, romantikus kép­zeletű művész, látnoki hajla­mú prédikátorjellem. Legsi­kerültebb művef az olyan kisebb méretű, szerény ívelé­sű formák, amelyekben lel­ki konfliktusának lírai ele­meit, a reménytelen gyászt, a metafizikai vágyódást jut­tatja kifejezésre. Ezen az érzelmi talajon fogantak a Rückert dalok is. Ennek a sorozatnak meg­szólaltatása az énektechnikai nehézségeken túl sokrétűsé­gével: az érzések, hangula­tok, zsánerek széles skálájá­val ró nehéz feladatokat az előadóra. A dalok tolmácso­lásában Kodályné Péczely Sarolta (dalénekesként e mű­vel mutatkozott be Szolno­kon) az előadóművész egyik legszebb erényét, az egysze­rűségét csillantotta fel. „Egy­szerű” éneklésének értékei egyfelől hangszépsége (hang­tartománya elismerése mél­tóan kiegyenlített, s magas hangjai sem vékonyulnak el), másfelől interpretációjának manir- és sallangmentessége, mértéktartása. A mű hang­vételét a megfelelő keretek között érzékeltette (nem „játszott rá” a könnyű siker érdekében), énekhangjával pedig úgy gazdálkodott, hogy a hangerő soha sem ment a hangszín rovására, ugyanak­kor mindig át tudta énekelni a zenekart. Hangjával tudott szelíden rábeszélő (második dal) ellágyulóan lírai (ötödik dal) lenni. A harmadik dal­ban telt, áradó énekhangon, drámai erővel énekelte át lí­rai szopránjával .a szépen megszólaló fúvóskoráit. Pro­dukciójának ihletettsége és éneklésének intenzitása vé­gig ébren tartotta a hallgató figyelmét. Jelenség a szín­padon, magasfeszültségű nyu­galom, a zene méltósága su­gárzik egyéniségéből; nagy kultúrájú énekes, de ezen az estén szuggesztivitása nem nőtt fel a már említett elő­adói kvalitásai mellé. A szép éneklésen, s a nagyvo­nalú formáláson túl(az ének­szólam hatalmas íveinek ösz- szefogását, hosszú frázisai­nak kitöltését kiválóan meg­oldotta), azonban jóval töb­bet nyújtott: megéreztette a hallgatóval Mahler zenéjé­nek sajátos, különleges hang­vételeit. Ebben sokhelyütt se­gítségére volt a zenekar. Jó- néhányszor létrejött az az érzékien szép hangzás (har­madik és negyedik dal), ami Mahlernél az interpretáció egyik legfontosabb eszköze. Eltekintve a bizonytalan fú­vósindítások pkozta ritmikai pongyolaságoktól és kisebb intonációs hibáktól (az éne­kesnő intonációja ennek el­lenére makulátlanul tiszta volt) a .zenekar korrektül látta el a dalok kíséretét. Az est második felében Antonin Dvorak (1841—1904) a cseh nemzeti zene egyik megteremtőjének IX. (Új vi­lág) szimfóniája hangzott el. Dvorak Amerikában szerzett élményei, a szokatlan és ta­nulságos új benyomások ha­tása alatt komponálta szim­fóniáját. A néger és indián népzenék felfedezése épp úgy nyomot hagyott alkotásán, mint a nagyvárosi élet; a szimfónia alapvető érzése azonban a honvágy. A záró­tétel megírása előtt a szer­zőt az az öröm érte, hogy Európában maradt gyerme­kei meglátogatták, így a hon­vágy helyett az örömteljes viszontlátás kapott hangot a szimfónia befejezésében. A szimfónia előadása egy volt a sok olyanból, mely­ben a kiváló zenei megoldá­sokat mindig csak egy kicsit zavarja a technikai pontat­lanság, vagyis amikor a hallgató azt érzi, 'hogy ez a zenekar jobban is el tudná játszani a művet, csak most éppen nem úgy sikerült ne­ki. A második tételt indító angolkürtszóló szépségét megcsorbította a kíséret bi­zonytalan intonációjú lezá­rása. Homogén, telt hangzás­sal, szenvedélyesen szólaltak meg a hegedűk, és egysége­sen fényes hangon a fúvósok a dinamikai fordulóponto­kon, s ilyenkor szép zeneka­ri színek születtek. Gyakran azonbhn feszültségmentes nyugalommal, a mivé fejlő­dik, alakul kíváncsisága, iz­galma nélkül játszottak, s előfordult egy szólamon be­lüli zavaró aszinkronitás is. . . . Kemény A karmester Endre energikus, lényegre törő vezénylésével mindvégig nagyon jól kézben tartotta az előadást, de tevé­kenységének jelentős hánya­dát inkább a biztonságos irányítás kötötte le, mintsem az interpretációra összponto­suló figyelem. Sokhelyütt Dvorak zenéjének jótékóny hatására volt bízva a pro­dukció, így a zene hangzó anyaggá változott ugyan, de a felszabadult, muzsikálás­ból fakadó előadói többletet csak némely részletben él­vezhettük. A gyönyörű, ének­lő melódiákat és a hatásos tuttikat, ahol a technikai ki­vitelezés már nem kötötte le a játékosok figyelmét, a ze­nei megvalósításra koncent­rálva szépen, hitelesen szó­laltatták meg. Legszebben sikerült a második tétel és a finálé, amely az inter­pretáció szempontjából is a mű csúcspontja lett. Labáth Valéria Abádszalóki gyerekek sikere „9x5 feladat” olimpiai pályázaton A JÁSZAPÁTI HATÁRBAN Szakmunkástanulók gazdasága Jászapáti határában egy „mini” gazdaságot őriz a szigorú kerítés. A kertészet és a baromfitenyésztő telep mellé újabb épületkomplexummal gyarapodott a gaz­daság. A napokban vették birtokukba a mezőgazdasági szakmunkásképző intézet diákjai a tanüzem iskolatehe­nészetét. A megyei úttörőelnökség, a Szolnok megyei Néplap és a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár gyermekkönyvtára kilencfordulós nyári pályáza­tán, mely lapunkban a moszkvai olimpia időszaká­ban jelent meg, tizenhárom pajtás munkáját jutalmazza a zsűri díjmentes részvétel­lel 1981 nyarán a zebegényi olvasótáborba. A legszorgal­masabb megfejtők az abád­szalóki úttörők közül kerül­tek ki, nem véletlen tehát’, hogy sokan eljutnak közülük a táborba is. A nyertesek: Angyal Ildikó Abádszalók, Madách u. 12, Bakó Zoltán Abádszalók Rákóczi u. 51., Balogh Zsolt Abádszalók Balassi u. 8., Bessenyei Ildikó és Zsuzsa Jászapáti Széchenyi u. 24., Csetényi Anikó Csépa Béke u. 155., Juhász István Abád­szalók Alkotmány u. 76., Kal­már Ferenc Abádszalók Dar- vin u. 1., Király Rita Jász­apáti Síp u. 7., László Vendel Jászberény Szövetkezet u. 8/c. IV. em. 13., Lázár Ilona Abádszalók Alkotmány u. 29.,_ Molnár Mihály Mesterszál­lás Ady E. u. 15., és Weigert Éva Abádszalók Alkotmány u. 24. • Kutatóintézetek közös munkaterve Közös munkatervet dolgo­zott ki a következő öt esz­tendőre a Magyar Tudomá­nyos Akadémia műszaki ké­miai intézete hat ország 12 tudományos intézetével. A veszprémi intézet főleg a vegyipari termelés hatékony­ságát növelő módszerek ku­tatásában alakítja ki az együttműködést a külföldi intézetekkel. Valamennyi munkaterv közös, jellemzője, hogy nem egyszerűen az in­formációk cseréjét irányozza elő, hanem minden esetben meghatározza a munkameg­osztást. Magyar írók élete és munkái Rövidesen ismét napvilá­got lát Szinnyei Józsefnek, a magyar irodalom történeté­ben egyedülálló jelentőségű életrajzi lexikonja, a Magyar írók élete és munkái. Az 1891 és 1914 között 14 kö­tetben megjelent, csaknem 30 ezer életrajzot tartalmazó nagy írói lexikon a neves irodalomtörténész három év­tizedes fáradhatatlan gyűj­tőmunkájának eredménye. Az 1900-as évekig élt szer­zők életrajzi adatainak pon­tosítására Szinnyei 54 000 gyászjelentést és 28 000 szín­lapot gyűjtött össze, 3220 blankettát nyomatott és kül­dött szét kortársakhoz, ku­tatókhoz. Az irodalomtörténészek vé­leménye szerint az adatok pontosak, ma is megbízha­tóan használhatók. Az épületben Márkász László, a gyakorlati oktatás vezetője a házigazdánk. Sor­ra járjuk az ellető egység, a borjúistálló helyiségeit, a ta­lk armiánveiőkészítőt, a fejő­házat, s követjük az átlátszó csövön csordogáló tej útját. A fejőberendezésről különö­sen lelkesedéssel beszél, fia­tal „idegenvezetőnk”: — A halszálkás Miele márkájú fejőberendezés je­lenleg a legkorszerűbb Euró­pában. Alakja hasonlít a hal szálkáinak elhelyezkedésé­hez, innen a jelző eredete. A berendezéstől 'a tej emberi kéz érintése nélkül folyik át a hűtőtárba, az ezer literes tartályba. A szomszédságá­ban a laboratórium kapott helyet, ahol a tej minőségét ellenőrzik, vizsgálják a ta­nulók. — Ezek szerint a diákok a hagyományos fejést mér nem tanulják meg? — Dehogynem. Megisme­rik mind a kétféle módszert, akárcsak a tartásmód válto­zatait. Éppen ezért nagysze­rű, hogy elkészült az'új lé­tesítmény, hiszen egy hely­ben láthatják a tanulók a hagyományos és korszerű szarvasmarha-tenyésztési el­járásokat, s megismerkednek a különböző szarvasmarha- fajtákkal. A tehenészetet a Velemi Endre Termelőszövetkezet üzemelteti. — Mit várnak a tsz vezetői a diákok tantehenészetétől? — kérdezzük Mihályi Páltól, a szarvasmarha-ltenyésztési ágazat vezetőjétől. — Semmiképpen sem anya­gi hasznot. Az ötven külön­böző fajta tehén kétszázezer liter tejet ad majd évente. A tsz számára sokkal fontosabb, hogy a fiatalok, mielőtt a Minden hétfőn Január közepéig tart a SZOLNOKTERV-nél az a rá­diós szisztéma szerint össze­állított játéksorozat — a Ki nyer ma? —, mely már ed­dig is nagy népszerűségre tett szert. Hetenként egy­szer, mindig hétfő délben szánnak rá egy negyedórát, tehenészetünkbe kerülnének, megtanulják a szakma min­den csínját-bínját. A három év alatt alaposabb képzést kapnak, mint eddig, hiszen a mi tehenészetünkben még jórészt hagyományos szarvas- marhatartás folyik. — A fiatalok viszont meg­tanulják a korszerű eljárá­sokat is. — Ha ehhez ragaszkodnak, akkor sem lesznek elhelyez­kedési gondjaik, hiszen a megye több termelőszövetke­zetében már hasonló a saarvasmarhatenyésztés. Ily módon nem üvegház a tanu­lók tanüzeme, hanem felké­szítik őket a jövőre is. Mi azért mégis azt reméljük, hogy megoldódnak a mun­kaerőgondjaink. — Jól jön a tantehenészet a felnőttoktatáshoz, szól köz­be Tajti József gépesítési fő­mérnök. — Rendszeresen in­dulhat majd gépifejő tanfo­lyam a már dolgozó szak­munkásoknak. S emelett itt kap majd helyet a mestersé­ges megtermékenyítő állo­más is, amely a megyénél na­gyobb terület központja lesz. 2 Aligha marad a szarvas­marhatenyésztésnek olyan mozzanata, amit ne tanul­hatnának meg a fiatalok tan­műhelyükben. A diákok szí­vesen járnak a tehenészetbe, sőt alig várják már az isko­lapadokban ülve a gyakorla­tokat. Gyönyörködnek a bor­jakban, a tehenekben, a mun­kában, s külön öröm, hogy itt mindenhez hozzá szabad nyúlni, természetesen az ál­lategészségügyi szempontok szerint. A tantehenészetben kilencven tanuló készül szak­májára, á szakoktatók, s a tsz három szakmunkása irá­nyításával. A létesítmény építésében azonban nemcsak és mindig más-más csapat jut szóhoz. Politikai, szak­mai, zenei és az általános műveltséggel kapcsolatos té­makörökből összeállított négy kérdés teszi pórbóra a ve­télkedő dolgozókat, s aki jól felel, könyvet, hanglemezt vagy éppen könyvvásárlási utalványt kap jutalmul. Ki nyer ma— a SZOLNOKTERV-nél? Hazafelé az iskolából, vagy ... (Fotó: T. Z.) ők, hanem az egész iskola részt vett. — A közösségi tudat kiala­kításában az egész oktató- nevelő mun kában igen jó eredményeket hozott a tár­sadalmi munka, a közös si­ker, az öröm — mondja Sán­dor József, az iskola igazga­tója — A tanulók szívesen jöttek a szakoktatóikkal együtt földet ásni, vezetéke­ket szerelni, hiszen elsősor­ban nekik épült a tangazda­ság. A munkájuk értéke nem csekély — kétmillió forint körüli — összeg, de a közös­ségi érzés, gondolkodás kiala­kulása — meggyőződésem, hogy fontos helyre került a fiataljaink tudatában, maga­tartásában — talán még en­nél is nagyobb érték. — Kevés iskola dicseked­het ilyen korszerű gazdaság­gal. — Mi nem dicsekszünk ve­le, hiszen nincs ebben semmi újdonság. Egy időben min­den iskolának volt tangazda­sága. Véleményem szerint ez a forma kedvező feltételeket teremt a gyakorlati képzés­hez. Eddig különböző szövet­kezetekbe jártak diákjaink; az egyik jó körülmények kö­zött tanulhatott, a másik semmivel sem tudott többet mint a gyakorlat elején. A tangazdaság nem azt jelenti, hogy tanulóink majd csak a munkába álláskor találkoz- .hak a valósággal, hiszen miután elsajátították az alaovető gyakorlati fogáso­kat, termelőszövetkezetekbe járnak. A tangazdaságban a gyakorlati oktatás 80 száza­lékát töltik el. Tanulmá­nyaik során szokássá válik a „hogyan kell dolgozni”, s szembesíthetik a gyakran egészen másfajta mentalitás­sal. Ha úgy tetszik, diák­jainkban még a szakmunkás- vizsga előtt eldől, hogy mi­lyen szakmunkássá akarnak válni, Így gondoltuk akkor is, amikor 1974-ben hozzá­fogtunk a tangazdaság kiala­kításához. Tál Gizella Köszöntés gyertyafényben Ünnepi klubnapot tar­tott a héten a túrkevei Vörös Csillag Tsz nyug­díjasklubja. A szövetke­zet párt- és gazdaság- vezetése évről évre a karácsony jegyében zaj­ló ünnepségen köszönti a nyugdíjba vonuló té- esztagokat. Így történt ez csütörtökön is, ami­kor 35 új nyugdíjasnak adott át emléklapot és értékes ajándéktárgyat Kelemen Imre elnökhe­lyettes, a gazdaság KISZ-tagjai pedig vi­rággal, édességgel ked­veskedtek a búcsúzó idős munkatársaknak. Ám, hogy az ünnep­ségen ne a múló idő le­gyen a főszereplő, arról a fiúiskola Kossuth úti alsótagozatosai gondos­kodtak vidám műsoruk­kal. A karácsonyfán égő gertyák, csillagszórók fényében, meghitt han­gulatban az „ifjú” nyug­díjasok úi de még min­dig dolgos életformájá­nak körvonalai bonta­koztak ki a csendes be­szélgetésékből, sőt az is, hogy elkövetkező évei­ket a szövetkezet gon­doskodása igyekszik meg­könnyíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents